IX. fejezet: Mi lesz itt még?

Egy hónappal később Kagome InuYashával sétált az erdőbe. A múlt havi trükkről beszélgettek. Senki nem jött rá, hogy ők ketten hol voltak, amíg mindenki aludt. Azon tanakodtak, mikor mondják meg a többieknek, hogy tiszta szívből szeretik egymást. Persze sokan érdeklődtek, hogyan gyógyult meg Kagome ilyen gyorsan. Ilyenkor azt válaszolták, hogy InuYasha talált egy ritka gyógynövényt, amiről még az édesanyja mesélt neki, azzal gyógyította meg Kagomét.

- Szerintem mondjuk meg nekik az igazat, hiszen most már tényleg nincs mitől félnünk. - javasolta Kagome. - Álljunk ki a falu elé és mondjuk el nekik, ennyivel tartozunk nekik.

- Rendben. Azzal a feltétellel, hogy akkor mindjárt bejelentjük, hogy összeházasodunk. - InuYasha letérdelt Kagome elé, kinyitott egy kis dobozt, amiben egy gyönyörű szépen megmunkált gyűrű volt. - Ez az édesanyámé, Izoyaié volt. Apámtól kapta, mikor megkérte a kezét. Halála előtt adta nekem és szeretném, ha ezentúl, mint a feleségem viselnéd. Kagome hozzám jössz feleségül?

Kagome meg se tudott szólalni a döbbenettől, csak sírt. InuYasha nyakába ugrott és a fülébe súgta:

- Igen! - mindketten olyan boldogok voltak, mint még soha, vagy talán azon a bizonyos éjszakán. Éppen indulni készültek volna vissza a nagy bejelentésre, mikor Kagome hirtelen rosszul lett és elájult. InuYasha, mint aki megveszett úgy rohant vele egyenesen Kaede anyóhoz.

- Kaede! - rontott rá. - Segíts! Kagome rosszul lett és nem tudom mi baja! - Kaede megvizsgálta, aztán kiküldte InuYashát, bármennyire is maradni akart. Kagome közben felébredt.

- Hol vagyok? - kérdezte és a fejét fogva felült.

- Biztonságba.

- Kaede! Hogy kerülök ide?... Már emlékszem. InuYashával beszélgettünk, aztán rosszul lettem és most itt vagyok.

- Pontosan. Mond gyermekem, mit éreztél, mikor elájultál?

- Hát kissé szédültem és némi hányingerem is volt.

- Mhm. Értem. Kagome te voltál már együtt fiúval? - Kagome meglehetősen zavarba jött, de azért válaszolt.

- Igen.

- InuYashával?

- Igen vele… Mikor meggyógyultam, elaltattuk a falut egy bájitallal, mi pedig a tónál töltöttük az éjszakát.

- Értem. Ügyes húzás volt tőletek, ami a meggyógyulásodat illeti, kétlem, hogy van ilyen növény, amiről meséltetek.

- Valóban nincs. - Kagome most már szégyellte magát. - A Tűz, amiről korábban meséltél, az mentett meg.

- Hát mégis igaz a legenda! Ennek örülök. Azt hiszem, pár dolgot meg kell beszélnetek és a falusiaknak is el kell mondanotok néhány dolgot. Én megyek összegyűjtöm a lakosokat a főtéren a többiek meg úgyis jönnek ünnepelni a gyógyulásodat és Naraku pusztulását.

Kaede kiment váltott pár szót InuYashával, aki aztán bejött és leült Kagome mellé.

- Kaede azt mondja valami fontosat akarsz nekem mondani. - InuYasha kétségbeesetten nézett a lányra.

- Igen. InuYasha apa leszel. - InuYasha leesett állal nézett Kagoméra, aki mindjárt elsírta magát az örömtől.

- Apa… apa… apa leszek? - kérdezte hitetlenkedve.

- Igen. InuYasha. A te gyermekedet hordom a szívem alatt. Ideje, hogy mindent és mindenkinek elmondjunk. Nem gondolod?

- Belátom igazad van.

- Nagyszerű! Kaede a főtéren vár a falusiakkal és a többiekkel. Menjünk!

A főtéren egy kisebb tömeg gyűlt össze. Kagome és InuYasha mindent bevallottak és elmondtak. Mindenki az első döbbenet után ünnepelve fogadta a bejelentéseket.

InuYasha Kagome terhessége alatt még jobban vigyázott rá, mint eddig. (ha ugyan lehetséges ez) 8 hónap múlva, mikor Kagome terhessége végére ért saját világában a kórházba hozta világra kisfiát: InuYashát. Néhány év múlva a középkorban Kaede segítségével születtet meg második gyermeke egy kislány: Yukiko. Hát asszem ezen nincs mit rizsázni csak ennyit:

Happy End J