I. fejezet: Születésnap

            Távol Amerikától, távol Japántól Európa szívében a Kárpát-medencében terül el Magyarország, az otthonom. Itt élek, amióta az eszemet tudom. Szekszárdon, Tolna megye megyejogú városában születtem, most a megye dél-nyugati csücskében fekvő Dombóvár városban élek. Jelenleg azonban a déli megyének - Baranya megyének - a megyejogú városában lakok. Több mint egy év, amikor elkezdtem középiskolás tanulmányaimat Pécs lett az otthonom.

            Pécs, mint minden nagyváros az országban, egy nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlít. Reggelente az utcák megtelnek a munkába vagy épp a munkából hazaigyekvő emberekkel. Közéjük vegyül az iskolás diákok színes forgataga. A mai nap is olyan volt, mint a többi, egy egyszerű pénteki nap. Ez azonban számomra más volt.

            Én is az iskolába igyekeztem. Hátamon a nagy piros-fekete túratáskámmal, kezembe a lila iskolai táskámmal. Az iskolába érve, szekrényemhez léptem és megszabadultam a nagytáskámtól. Kis táskámat vállamra véve indultam meg a harmadik emeleti osztálytermünkbe. Mikor beléptem az osztályterembe a többiek vidáman köszöntöttek, és boldog születésnapot kívántak. Hát igen… október 22.-e volt a születésnapom, méghozzá a 16. Már nagyon vártam, hogy vége legyen a tanításnak és hazamehessek. Édesanyám biztosított a parti felől.

            Végig ültem óráimat, majd a suli táskámat egy barátnőmre bíztam, hogy vigye vissza nekem a kolleszba, magam pedig a buszpályaudvar felé vettem az irányt. A háromnegyed hármas busszal hazaindultam, majd nem sokkal négy előtt leszálltam a Dombóvári pályaudvaron. Itt édesapám várt rám kocsival. Mikor elindultunk rögtön kérdéseimmel bombáztam:

- Hol lesz?

- Micsoda? - kérdezett vissza édesapám értetlenkedve.

- Nagyon vicces! - feleltem duzzogva.

- Jól van! Gunarasban leszünk, ennyien nem férünk el a lakásban.

- Miért? Hányan leszünk?- kíváncsiskodtam tovább.

- Majd megtudod. - válaszolta.

Nem folytattam a kérdezősködést, hanem izgatottan vártam, hogy kiérjünk Gunarasba. Gunaras Dombóvár fürdővárosa volt. Egy meleg termálvízforrás felé építették. Itt volt apai nagymamának egy nyaralója az Ősz utca 37. szám alatt.

            Amint megérkeztünk boldogan szálltam ki a kocsiból. Első pillantással megállapítottam, hogy sokan vagyunk, majd jobban szétnéztem. Mindenki itt volt: Anyuék, a nagyszüleim, rokonok, barátok. Nagyából 30 fő lehetet jelen. Még a ballagásomon sem voltunk ennyien. Persze mindenki hozta az ajándékait, ami nagyrészt ruhából, pénzből és ékszerekből állt. Itt voltak a legjobb barátnőim is: Alexandra, Szilvi, Eszter, Imola és Kata. Az első néggyel volt egy közös szövetségünk, de Kata is ugyanúgy közénk tartozott.

            Jól telt el a délután, beszélgettünk, ettünk, ittunk, játszottunk. Aztán szép lassan mindenki haza ment. Nyolc óra fél kilenc felé már csak mi voltunk kint, hogy eltakarítsuk a „romokat”. Kilencre mi is hazaértünk. Kedvem lett volna még egy kicsit tévézni, de hulla fáradt voltam, így inkább gyorsan lezuhanyoztam, majd elmentem aludni. Amint lehajtottam fejemet, szinte azonnal elaludtam.