III. fejezet: A kaland

            Er�sen zih�ltam, de azt�n megnyugodtam. Szem�vegem ut�n ny�ltam, majd felh�ztam a red�nyt �s �r�mra pillantottam. F�l h�t volt. Kil�ptem szob�mb�l. �desany�m �s kis �cs�m m�r fent volt �s a reggelihez k�sz�l�d�tt. �desany�m vid�man r�m k�sz�nt:

- Szervusz kicsim! J� reggelt! - k�sve v�laszoltam �gy megk�rdezte: - Minden rendben van?

- Persze, csak… - egy j� kifog�son t�rtem a fejem, amikor egy v�kony n�i hang megsz�lalt a fejemben: „Nem hazudhatsz, de az igazat sem tudhatja meg!” „Nagyszer�! Most mi t�v� legyek… egy�ltal�n mi�rt hallgatok r�…” Morfond�roztam magamban. V�g�l �gy v�laszoltam:

- Nincs semmi gond anya, csak volt egy k�l�n�s �lmom. Ennyi az eg�sz! - mosolyt er�ltettem magamra, majd reggelihez �ltem. �desany�m l�tv�n, kedvemet megnyugodott �s nem firtatta tov�bb az �lom t�m�t… szerencs�mre.

Szombat l�v�n �cs�mmel, egy d�lel�tti busszal kiment�nk apai nagysz�leinkhez M�gocsra. Itt szinte azonnal biciklire pattantam �s elkerekeztem. Ilyenkor szoktam kiszell�ztetni a fejemet. Volt egy hossz� egyenes f��t szakasz t�l�nk nem messze, azon szoktam „sz�guldozni”.

- „K�v�ncsi vagyok, vajon mit jelenthet az �lom. Olyan val�s�gszer� volt az �lm�ny, hogy alig hittem el, hogy csak �lmodom. �s m�gis… mindez csak �lom volt.”

- „Nem �ppen!” - sz�lt a hang a fejembe - „Jobban j�runk, ha meg�llunk. Tudsz valami helyet, ahol nyugodtan lehet�nk?”

- „Persze.” - feleltem. A rejtek f�mhoz tekertem. Az �t mellett �llt, de �n ide j�v�k, ha pihenni is szeretn�k. Amint oda�rtem, biciklimet elrejtettem az aljn�v�nyzet s�r�j�be, magam pedig felm�sztam a ritkul� �szi lombkoron�ba. M�g mindig j�l elrejtett a k�lvil�g el�l.

- „Ez j� lesz?” - k�rdeztem az idegen hangt�l. - „El�ruln�d nekem, m�gis ki vagy te?”

- „Siramlin vagyok, a k� a nyakadba”. - hitetlen�l figyeltem a hangra, azt�n l�ktet�st �reztem a mellkasomba, majd egy hideg l�ncot �reztem meg a nyakamba. Ahogy a l�ktet�shez emeltem a kezemet, egy halv�nyk�k �kk�t emeltem ki p�l�m al�l.

- „Ez hogy lehet? H�t m�gsem �lom volt?”

- „�lomnak �lom volt, de a k�ldet�sed �s �n is val�s�gos vagyok. Az �rz� az�rt adott neked, hogy a seg�ts�gedre legyek. B�r nem tudom, hogyan…”

- „Ne agg�dj Siramlin! R� fogunk j�nni… Mond, te ugye a Hatalmas r�sze volt�l? Melyik r�sz�t alkottad?”

- „Az �n seg�ts�gemmel tudott Hime a hasonm�sok hely�be l�pni v�gsz�ks�g eset�n.”

- „Akkor m�r �rtem… Hime azt akarja, hogy �n is v�gigj�rjam a hasonm�sok �tj�t.”

- „�rtem, de l�gy �vatos! Val�sz�n�, hogy amikor �tveszed a hely�ket, csak az � eml�kei lesznek meg, a saj�tjaidat addig �n vigy�zom. Ugyan�gy ki leszel szolg�ltatva a k�r�lm�nyeknek… Megpr�b�llak majd megv�deni, ha �gy ad�dik, de ilyenkor korl�toz�dik a hatalmam.”

- „�rtem! M�g lenne egy k�rd�sem! Ha v�gig j�rtam az utamat, akkor ugyanide, ugyanakkor fogunk meg�rkezni?”

- „Nem! Az id� felett nekem nincs hatalmam, csak annyiban, hogy a t�rt�netek kezdet�re tudlak r�p�teni, ide visszahozni nem tudlak, �gy a legjobb, ha te is k�sz�tesz egy hasonm�st �nmagad helyet, mert lehet, hogy csak �vek m�lt�n t�r�nk vissza…”

- „�rtem, de hogyan kell?”

- „Ugyan m�r! Haszn�ld a k�pzel�er�det!” - k�vettem az utas�t�s�t. Kital�ltam egy „var�zsig�t” majd kezem k�z� fogtam Siramlint.

- Siramlin, Hatalmas r�sze, az �rz� aj�nd�ka! Hallgass a szavamra! Parancsom �gy sz�l: K�sz�tsd el a hasonm�som! - a k� felragyogott, majd a fa t�v�ben megjelentem. Leugrottam magam mell�. Kicsit fura l�tv�ny volt szemben�zni �nmagammal. Azonban mikor b�tor�t�an magamra mosolyogtam megnyugodtam.

- Ne f�lj! Am�g t�vol leszel, �n helyettes�telek! �n a r�szed vagyok, mindent rendben fogsz tal�lni, mikor visszat�rsz! Ezt �g�rem! - h�l�san �t�ltem, majd �tnak ind�tottam haza fel�. N�ztem, ahogy elt�nik a t�volba, majd �jra megfogtam Siramlint.

- Akkor induljunk! Siramlin, k�rlek t�ged! Rep�ts id�n �s t�ren, Thait�ban �rjek f�ldet! - egy r�nt�st �reztem testemet, majd egy tompa puffan�s jelezte, hogy meg�rkeztem �s elestem. Mikor magamhoz t�rtem feln�ztem. Egy fekete csizm�t l�ttam magam el�tt, majd ahogy egyre feljebb emeltem tekintettem, megl�ttam a csizm�k tulajdonos�t is. Hossz� ez�st haj�t a l�gy sz�l megcsillogtatta a napf�nyben. Arany szemeib�l semmilyen �rzelem nem sug�rzott, de amikor r�n�ztem, mintha a megvet�s szikr�ja csillant volna meg benne. Nem sz�m�tottam m�sra, hiszen ismertem �t, m�gha ezt � nem is tudta. Felkeltem kicsit leporoltam magam, majd meg mindig az engem b�mul� youkaira tekintettem.

- Mit akarsz t�lem? - k�rdeztem kiss� tal�n pimaszul, mert szem�ld�ke egy pillanatra felemelkedett. Egy sz�t sem sz�lt, hanem sarkon fordult �s t�vozott. P�r pillanatig m�g figyeltem t�volod� l�pteit, azt�n a k�rny�kre ford�tottam tekintettem. A Szent Forr�sn�l voltam. Katja Hime �s a f�rje Ishimaru-sama a v�zes�s k�t szikl�j�n medit�ltak. Amikor fel�j�k n�ztem Katja Hime kinyitotta a szem�t �s vid�man mell�m ugrott, Ishimaru-sama k�vette �t �s m�g�tte �rt f�ldet. Hasonl� ruha volt mindkett�j�k�n, az esk�v�i ruh�juk, amiket m�g Hime �desanyja hagyott a l�ny�ra. Ishimaru-sama hossz� sz�ke haj�t tark�j�n�l �sszefogva viselte, m�g k�k szemei vid�man csillogtak a napf�nybe.

- Ezek szerint hamarosan elindulsz az �ton. - �llap�totta meg Hime.

- Igen! K�sz�n�m Siramlint! Nagyon hasznos lesz sz�momra! - illedelmesen meghajoltam el�tt�k. - De m�g nem tudom, hogy hol kezdjem…

- Szerintem a legjobb ha a sz�vedre hallgatsz! Ann�l jobb tan�csot senki nem adhat neked. - sz�lt Ishimaru-sama.

- K�sz�n�m a tan�csot uram! - ism�t meghajoltam.

- F�l�sleges ez a hivatalos megsz�l�t�s! - sz�lt vid�man a f�rfi. - Ugyan�gy te teremtett�l, mint, ahogy ezt az eg�sz vil�got, ez�rt k�sz�nettel tartozom neked. - � m�lyen meghajolt el�ttem Himevel egy�tt �s �n csak pironkodva fogadtam el tisztelet�ket.

- Ha j�l l�ttam el�bb Sesshoumaru-san volt itt? - k�rdezte Ishimaru-sama.

- Igen Ishimaru-sama, akarom mondani Ishimaru. Olyan k�l�n�s volt �gy tal�lkozni vele. Olyan szomor�nak l�ttam �t. Szeretn�k neki valahogy seg�teni…

- Ez esetben szerintem a legjobb, ha a Sz�npad dimenzi�ba l�togatsz el el�sz�r. Ott tal�n kaphatsz egy kis seg�ts�get. - sz�lt biztat�an Hime. �n meghajolva megk�sz�ntem a seg�ts�g�ket. �k is meghajoltak �s elb�cs�ztunk egym�st�l, �k visszamentek medit�lni, �n pedig egy kis gondolkod�s ut�n a Keleti Kapuhoz s�t�ltam.

            Fel�lltam a tetej�re �s Siramlin seg�ts�g�vel elt�ntem, hogy azt�n egy 15 �ves l�ny test�ben �ljek 10 �ven kereszt�l. Mire v�gre elhagytam azt a testet �s visszat�rtem a Keleti Kapura �jra �nmagam voltam. Itt az id� senkin nem fogott. Elmerengve figyeltem a falakon k�v�l feh�r f�nyess�get. Arra gondoltam, hogy �gy tal�n nem is kell olyan sok�ig helyettes�tenie a hasonm�somnak, csak annyi ideig marad a helyemben, m�g �n Thait�ban vagyok. Hiszen, akik itt maradtak, azok �gy l�tt�k, hogy elt�ntem �s egy pillanattal k�s�bb �jra felt�ntem.

            A 10 �v alatt megsz�letett bennem egy elhat�roz�s, hogy nem csak elv�gzem a feladatomat, hanem a szomor� embereket legal�bb egyszer megnevetettem. �gy indultam el �jra �s �jra a k�l�nb�z� dimenzi�kba �s j�rtam v�gig a hasonm�sokkal az utat. V�g�l m�r csak egyetlen dimenzi� volt h�tra, az, ahol Hime �nmaga seg�tett, �gy itt nem volt hasonm�s.

            A Keleti Kapu tetej�n �llva azon t�rtem a fejem, hogy akkor �n hogyan mehetek el oda. Csendesen zakatolt az agyam �gy �szre sem vettem, hogy valaki m�g�m l�p.

- Min gondolkodsz? – Ishimaru-sama �llt m�g�ttem. Mell�m l�pet, majd r�m emelte k�k szemeit. �n tov�bbra is a kinti f�nyess�get figyeltem.

- Szinte minden dimenzi�t v�gig j�rtam, m�gsem tudtam befejezni egyik k�ldet�semet sem. – feleltem szomor�an.

- Egyiket sem? – k�rd� tekintet�t �reztem arcomon. �vatosan b�lintottam.

- Igen! Az egyik, amit Himet�l kaptam a m�sik, amit magam v�lasztottam. Az, hogy boldogs�got csaljak az emberek arc�ra… legal�bb egyszer.

- �n �gy l�ttam, hogy mindenki mosolyog, m�g azok is, akikr�l az ember nem nagyon felt�telezn�. – hangzott a dics�rete.

- K�sz�n�m! – fel� fordulva meghajoltam. – M�g nem jutottam teljesen feladataim v�g�re, m�g Hime dimenzi�ja vissza van. B�r nem tudom oda, hogy jutok el.

- Ebben a dimenzi�ban Katja �nmaga j�rt, �gy nincs akinek �t tudn�d venni a hely�t, ugye?

- Igen! Ilyenkor vajon mi a teend�, mert ott is van k�t szomor� l�lek, akit nem l�ttam mosolyogni hossz� id� �ta.

- Siramlin seg�ts�g�vel ugyan�gy el tudsz jutni hozz�juk, s�t magad v�lasztod meg alakod �s k�pess�geidet is, pluszba m�g t�bbsz�r is visszat�rhetsz k�l�nb�z� alakban. – t�j�koztatott a fiatal f�rfi.

- De hisz ez nagyszer�! – lelkendeztem �n is. – Nagyon sz�pen k�sz�n�m! – m�lyen meghajoltam fel�je, � fejet hajtott viszonz�s k�pen. Majd Siramlinhoz fordultam:

- „K�szen �llsz bar�tn�m, hogy egy �j kalandba kezdj�nk?”

- „H�t persze! De m�gis hova megy�nk?”

- „A k�z�pkori Jap�n v�r r�nk. Egy fiatal papn�h�z megy�nk, aki mindig szomor�.” – feleltem lelkesedve.

- „Kikyou-samahoz megy�nk? – �rdekl�d�tt.

- „Igen! Mi is papn�k lesz�nk �s egy darabig egy�tt v�ndorlunk vele. Rendben?”

- „Igen! Akkor induljunk!”

M�g egyszer Ishimaru-sama fel� fordultam �s r�mosolyogtam. � viszonozta a gesztus majd b�cs�t intett nekem, �n pedig elt�ntem mell�le, hogy magamhoz t�rjek egy csendes kis erd�ben.