IV. fejezet: A szomor� papn�

Ahov� meg�rkeztem egy csendes kis erd� tiszt�sa volt. Ny�r k�zepe lehetet, mert a h�s�g rettent� volt. M�gis bent az erd�ben kellemes h�v�s uralkodott, h�la a f�k j�t�kony �rny�k�nak. K�r�l�ttem az erd� teli volt �lettel: madarak �s a kis �llatok mindennapi t�nyked�s�nek zajai jutottak el f�lemhez. J�l es� �rz�s volt itt lenni. A tiszta leveg� a kellemes ny�ri szell�. Annyira sz�p �s �rintetlen volt a t�j, mint az �n id�ben soha nem l�tni. N�h�ny pillanatig m�g csod�ltam a t�j sz�ps�g�t, azt�n �tnak indultam.

            Rajtam most a mikok ruh�ja volt. Piros als� �s feh�r haori, hajam mivel r�vid volt nem kellett �sszefogni �gy szabadon j�tszhatott vele a sz�l. H�tamon tegezbe ny�lvessz�k voltak, mellett�k, pedig egy egyszer�, de er�s �j. Siramlin vezet�s�vel keletnek indultam, hogy megtal�ljam �t. P�r �r�ja mehettem csak mikor az �gen ez�st�s l�nyek sokas�ga rep�lt el. R�gt�n felismertem �ket, hiszen sokszor l�ttam m�r ilyeneket. L�lekrabl�k voltak, pont olyanok, amilyeneket � is haszn�lt. Siet�s l�ptekkel a nyomukba eredtem. Hamarosan r� is tal�ltam.

            Egy rengetegben leltem r�, amint egy magas f�n �lve csukott szemmel v�rta, hogy szolg�i meghozz�k neki a lelkeket. �vatosan k�zel�tettem, de hi�ba csak hito voltam, �gy meghallotta k�zeled� l�pteimet.

- Ki van ott? – k�rdezte gyanakodva, s m�r meg is fesz�tette fegyver�t.

- Ne l�j �rn�! – k�rtem �t �s kil�ptem a f�k takar�s�b�l. V�gign�zett rajtam majd lassan leeresztette �j�t �s leugrott a f�r�l. El�ttem �rt f�ldet, haja most ki volt bontva, de r�gt�n �ssze is fogta.

- Ki vagy te �s mit akarsz t�lem? – k�rdezte. Hangj�ban m�g mindig ott csengett a gyanakv�s.

- Nem kell tartanod t�lem Kikyou-sama! Miko vagyok, mint te, az�rt j�ttem, hogy veled v�ndoroljak �s tanuljak t�led. – szavaimat gondosan meg kellett v�logatnom, hiszen nem mondhattam el a teljes igazs�got, de nem is hazudhattam neki. M�g hossz� ideig engem szeml�lt tekintet�vel, majd �gy sz�lt:

- �rzem rajtad, hogy er�s vagy! Meg tudod v�deni magad, s�t komolyabb harcba is nyugodtan belev�ghatn�l. M�gis mit akarsz t�lem? Neked �jat �n m�r nem tan�thatok! – felelte, �s minthogy � lez�rtnak tekintette a t�m�t �tnak indult.

- K�rem �rn�! – el� l�ptem �s a f�ldre borultam. – R�g�ta szeretn�k �nnel tartani, megismerni �nt. Sok mindent mes�ltek m�r nekem �nr�l a Shikon No Tama �rz�j�r�l.

- Honnan tudsz te ennyi mindent? – �rdekl�d�tt. Felseg�tettet �s le�ltettet maga mell� egy fa t�v�be.

- Gyermekkoromba mes�ltek nekem a legend�s papn�r�l Kikyou-sam�r�l. Azt mondt�k � volt az �kk� �rz�je, m�g nem egy hanyou miatt meghalt, majd 50 �v eltelt�vel Urasue felt�masztotta, hamvakb�l, f�ldb�l �s l�lekb�l, hogy a szolg�j�v� tegye. �m az �rn� er�sebb volt n�la �s megsz�k�tt t�le. Most a szigeten bolyongva kutatja a hanyout, hogy bossz�t �lljon rajta �s lelke v�gre nyugodtan nyugodjon. – mondtam el neki mindazt, amit tudtam �s, amir�l �gy �rezhettem hitelesen tudom el�adni.

- Mond csak gyermekem! A hanyou nev�t is tudod-e? – k�v�ncsiskodott tov�bb.

- Mindenki ismeri a nev�t. Valamikor ember volt, bandita, de sz�vets�get k�t�tt a szellemekkel, akik elnyelt�k test�t. Emberk�nt Onigum� n�ven ismert�k, most Naraku n�ven rettegi �t a vil�g. A Szent �kk�t akarja b�rmi �ron.

- L�tom ismereteid sz�lesek. – felelte az �rn�. – Tal�n a seg�ts�gemre lehetsz, de el�bb hadd l�m, hogy b�nsz az �jjal!

Fel�lltunk mindketten. El�bb � fesz�tette meg �j�t. A vessz�, amit kil�tt lil�s f�nnyel sz�guldott �s �gy csap�dott bele egy fa t�rzs�be. �n k�vetkeztem. B�ztam Siramlinba, hogy megseg�t. Nem is t�vedtem. Az �n vessz�m is ugyanoda f�r�dott be, csak ezt halv�nyk�k f�ny vette k�r�l.

- L�tom okos vagy �s er�s is! – sz�lt biztat�an a miko. �n r�mosolyogtam �m az � arca hideg maradt. – Induljunk! – utas�tott.

            �gy h�t �tnak indultunk. Hossz� heteken kereszt�l ment�nk erd�k�n, hegyek, v�lgyeken kereszt�l. Utunk sor�n j�l megismerhettem �t, s m�r tegezt�k is egym�st. Magamr�l is sokat mes�ltem, illetve arr�l, aki ebben a vil�gban lettem. Egy papn�r�l. �rdekesen hallgattunk egym�st t�rt�neteit. Mindig vid�m voltam �s rajta is l�tszott, hogy kezd felold�dni a j�g. �m ekkor be�t�tt a m�nk�.

            �n m�r h�la Siramlin napok �ta tudtam, hogy InuYash��k a k�zel�nkbe vannak, de Kikyou csak akkor vette ezt �szre, amikor este f�rd�zni ment�nk egy k�zeli melegviz� t�hoz. Ott tal�ltuk azonban Kagome-chant �s Sango-chant. Kikyou arca els�t�t�l a j�g �jra kem�nny� fagyott, de itt m�r nem adhattam fel. �jhold est�je volt, aminek �n nagyon �r�ltem. Ilyenkor InuYasha emberr� v�ltozik �s az �rz�sei Kagome ir�nt feler�s�dnek. Miut�n otthagytuk a tavat �s visszat�rt�nk a t�bort�zh�z megsz�l�tottam �t:

- Kikyou! Tudom, hogy mit �rzel InuYasha ir�nt, de el kell �t engedned!

- Azt soha! – felelte. Hangja remegett az elfojtott d�ht�l. – � m�g mindig szeret engem. Tudom.

- Engedd meg, hogy mutassak neked valamit. – elvezettem �t, a tavat t�pl�l� forr�shoz. Elrejt�zt�nk egy bokor m�g�tt �s v�rtunk. Nem sok�ra a hito InuYasha �s Kagome jelent meg. Tiszt�n �rtett�k mir�l besz�lgetnek.

- Mi�rt hozt�l ide? – k�rdezte Kagome.

- Besz�lni akarok veled! – sz�lt a hito. Szembe fordult a mellette �ll� l�nnyal. – �n csak el akarom mondani, hogy mennyire fontos vagy nekem. – egy l�p�ssel k�zelebb ment a l�nyhoz, az csak f�l l�p�st h�tr�lt.

- Csak az�rt mondod ezt, mert haland� vagy! – v�laszolta. – Tudom, hogy m�g mindig szereted Kikyou �s �t soha sem fogod tudni, elfelejteni �s �n nem akarok k�z�tek, �llni.

- Okos l�ny ez a Kagome. – suttogta mellettem Kikyou.

- Ink�bb figyelj! – sz�ltam r�.

- Ez �gy nem teljesen igaz! Val�ban… Kikyou az �letem r�sz�v� v�lt �s nem fogom tudni, elfelejteni, de az, amit ir�nta �rzek m�r r�g nem szerelem… m�r m�s valakit szeretek… - hangja �gy lehalkult, hogy mi m�r nem �rthett�k, de abb�l, hogy megcs�kolta a j�v�b�l j�tt l�nyt, mindent tudtunk. Csendben felkelt�nk �s otthagytuk a forr�st, visszas�t�ltunk a t�borunkhoz.

- Bocs�ss meg, ami�rt ezt megmutattam, de �gy �reztem, igazs�gtalan lenne, ha ezt nem tudn�d. – feleltem csendesen. Most �n is szomor� voltam, ak�rcsak a mellettem �l� miko.

- Tudod valahol m�r r�gen sejtettem, hogy �gy lesz, de soha nem akartam elfogadni. – sz�lt csendesen. R�tekintettem, � a lombok k�z�tt a csillagos eget figyelte. – K�sz�n�m!

- Mi�rt? – k�rdeztem �rtetlenkedve.

- Mert megmutattad azt, amit �n nem akartam elhinni. – �s akkor megt�rt�nt egy mosoly jelent meg az arc�n.

- Menj�nk el f�r�dni! Most m�r biztos nincs senki az a h�forr�sn�l. – javasoltam.

- Rendben! �n el�re megyek, addig te rendbe rakod a t�bort? – vid�man b�lintottam, majd mikor meggy�z�dtem, hogy hall�t�volon k�v�lre ker�lt el�vettem Siramlint.

- „Sikerrel j�rt�l!” – sz�lt a hang.

- „Igen, �pp ez�rt kell elmennem! Most m�r egyed�l is vid�m tudd lenni.” – Siramlin seg�ts�g�vel pap�rt �s �r�szersz�mot var�zsoltam �s egy levelet hagytam neki, majd elt�ntem.

            Mikor visszat�rtem Thait�ba Hime a Forr�s v�z�ben megmutatta mi is t�rt�nt ezut�n. Kikyou mivel nem mentem ut�na, visszament a t�borhoz, ahol megtal�lta levelemet.

„Kikyou-neechan!

Bocs�sd meg ezt a megsz�l�t�st, de rem�lem egyszer majd, h�godk�nt tekintesz r�m. Bocs�sd meg azt is nekem, hogy ilyen hirtelen t�voztam, de valamit el kell mondjak.

Nem vagyok igazi miko. Egy m�sik vil�gb�l j�ttem a j�v�b�l, de nem �gy, mint Kagome. K�ldet�st kaptam �s azt vittem v�ghez. L�ttalak mosolyogni �s ez volt a c�lom. K�sz�n�m! Tudom, hogy most m�r k�pes vagy boldogan �lni �jra, mint 50 �ve. �n ez�rt j�ttem el. Most, hogy v�geztem, vissza kell mennem, m�g valakin seg�tenem kell. Minden j�t k�v�nok!

H�god”

Kikyou a lev�l v�g�re �rt. Egy k�nnycseppet hullajtott, amit maga is hitetlenkedve figyelt. Majd megint az �gre emelte tekintet�t �s mosolyogva haorija al� rejtette levelemet.

A l�tom�snak v�ge szakadt �s �n �jra hom�lyos arck�pemet l�ttam.

- Bizony�ra �r�mmel hallod, hogy Kikyou k�s�bb csatlakozott InuYash��khoz, de nem t�rt�nt semmi k�zte �s a hanyou k�z�tt. A csapat kieg�sz�lt m�g Nyugat �r�k�s�vel �s a farkas szellemek vez�reivel.

- �gy �rted Sesshoumaru, Kouga �s Ayame is csatlakozott hozz�juk? - k�rdeztem hitetlenkedve. Nem �gy ismertem meg az eml�tetteket k�l�n�sen a k�t f�rfit, mint aki sz�vesen k�z�sk�dik InuYash�val.

- Pontosan! - felelte Hime mosolyogva. - Bevallom nekem is k�z�m volt ehhez, de v�g�l is �gy volt rendj�n. Egyes�tett er�vel legy�zt�k Narakut. Kikyou v�g�l nem maradt az �l�k k�z�tt, hanem imm�r b�k�ben nyugodott az anyaf�ld m�ly�n. - ez kicsit elszomor�tott, de tudtam neki az a legjobb.

- Katja Hime! - sz�ltam t�k�rk�pemet figyelve. Egy rosszall� ciccent�st hallottam magam m�g�l. - Bocs�nat! Csak azt akarom k�rdezni, hogy mi van akkor, ha nem siker�l megtal�lnom �nmagam?

- Ne agg�dj! Tudom, hogy amint �jra felt�nsz tudni fogod mi a teend�d. - sz�lt biztat�an.

- Csak m�g egy k�rd�s! - felemelkedtem a partr�l �s szembe fordultam vele. - Te elk�s�rted �ket v�gig, b�rmerre j�rtak is. �gy h�t mond meg nekem! L�ttad valaha �t mosolyogni?

- Csak egyetlen egyszer, de az se igazi mosoly volt. A g�ny eltorz�tott sz�lem�nye, amely nem �rdemli meg a mosoly nevet sem. - sz�l a hercegn� szomor�an. - Menj! Tedd �t is vid�mm�! - sz�lt b�tor�t�an Hime. �n meghajoltam el�tte, majd ism�t a Keleti Kapura mentem.