V. fejezet: Els� feladat

- „Siramlin most lesz a legnehezebb dolgunk!” - sz�ltam csendesen. - „Egy taiyoukait kell megnevettetn�nk, ami a legnehezebb v�llalkoz�s. Mindenf�lek�ppen hitok�nt kell odamenn�nk, mert �k k�pesek megtan�tani az �rzelmekre, de er�snek kell lenn�nk, hogy elfogadjon minket.”

- „Ez nem lesz egyszer�! Egy er�s hito… nem is tudom… Van valami �tleted?

- „�ppens�ggel van… - feleltem gondolkodva. - M�gus leszek, aki a leger�sebb a haland�k k�z�l. M�r b�k�s id�ben Naraku ut�n megy�nk hozz�, �gy nagyobb es�ly�nk van, hogy mosolyt csaljunk az arc�ra. Mit gondolsz ez �gy j� lesz?”

- „Nekem tetszik!”

            �gy h�t utolj�ra indultunk �tnak. Mikor meg�rkezt�nk egy r�t k�zep�n tal�ltam magam. Hajam k�v�ns�gom szerint derekamig megn�tt, ruh�m egy s�t�tk�k yukat�b�l �ll, melynek ujja csak a csukl�mn�l sz�lesedetett ki. Karomon v�gig k�rben lila szalag teker�dz�tt. Hajam tark�mn�l volt �sszefogva vil�gosk�k szalaggal. Obim is ilyen sz�n� volt. Nyakamban Siramlin v�lt l�that�v�.

            Elindultam. M�g a r�t v�g�ig sem �rtem, mikor egy ronda gy�k d�mon ker�lt utamba. Tudtam nem ellenf�l sz�momra.

- No l�m! Megj�tt az eb�dem! - felelte undor�t� hangon. K�r�ln�ztem, azt�n megint r�.

- Csak nem r�m c�lzol? - k�rdeztem j�ghideg tekintettel. Az es� hirtelen j�tt ny�ri z�pork�nt kezdett esni. Csak figyeltem, ahogy yukat�m lassan �t�zik.

- Csak nem meg�ztunk? - nevetett a d�mon. - Nekem teljesen mindegy, hogy vizesen vagy sz�razon eszlek meg.

- Nem fogsz harc n�lk�l megkapni! - sz�ltam.

            T�ncolni kezdtem, legal�bbis az az ostoba �gy hitte. Igaz�b�l az es�cseppek k�sztettek t�ncra, hogy eggy� v�lljak vel�k �s �gy m�g nagyobb legyen er�m. Mire a v�ge fel� kezdtem �rni a temp�m annyira felgyorsult, hogy ez az als�bb rend� szellemecske nem b�rta k�vetni. V�g�l kezeimet az �g fel� ny�jtottam. Arcomba a v�zcseppek sokas�ga csap�dott. Lehajtottam fejem �gy a youkai szem�be n�ztem. Kezeimet hirtelen ler�ntottam �s a t�nck�zben mormolt var�zsig�met egy v�gs� ki�lt�ssal lez�rva elind�tottam t�mad�somat. Hatalmas v�z�rv�ny indult meg a d�mon fel�, akit egy pillanat alatt elt�ntetett. Mire v�geztem az es� el�llt �s a nap �jra kis�t�tt.

            Kezemet leeresztettem �s a nap fel� tekintettem. Ajkaim var�zsig�t form�ltak, mire egy meleg szell� j�tt fel�m, �s egy pillanat alatt sz�razz� v�ltoztatta ruh�mat. Tov�bb indultam rem�lve, hogy hamarosan megtal�lhatom �t. Nap v�g�re, egy erd� sz�l�re jutottam. Itt vertem t�bort. �lelmem volt elegend�, �gy nyugodtan hajtottam �lomra fejemet. Elalv�s el�tt m�gia seg�ts�g�vel pajzsot vontam magam k�r�, ami megv�dett az ellens�gt�l �s jelezte, hogyha � a k�zelembe �r. Alig hunytam le szemem, mikor a pajzs halv�nyan l�ktetni kezdett.

- „Itt van!”- sz�lt Siramlin. Visszavontam a pajzsot �s �gy tettem mintha aludn�k. N�h�ny pillanattal k�s�bb hangtalanul �rt f�ldet mellettem. Csak kisug�rzott erej�b�l tudhattam, hogy itt van. �reztem, ahogy a d�moni er� egyre k�zelebb ker�lt hozz�m. Mikor m�r egy karny�jt�son bel�l volt, youkait megsz�gyen�t� sebess�ggel ugrottam el fekhelyemr�l a f�l�ttem ny�l� fa�gra. �sszesz�k�tett szemmel figyeltem �t a t�z kihuny� f�ny�be.

- Gyors vagy �s er�s, de nem d�mon. Hogy lehet ez? V�laszolj! - utas�tott, azon m�ly nyugodt hangj�n. Nem mozdultam �s � is mozdulatlanul figyelt engem. V�gig n�ztem �t. Annyiszor l�ttam m�r, m�gis eg�szen m�s �lm�nyt ny�jtott �l�ben. Mire �jra arc�ra v�ndorolt tekintettem r� kellett j�nn�m, hogy � is megpr�b�lt felm�rni engem. Nem tudom mennyire siker�lt ez neki, mert guggoltam az �gon. - Hito! Azt mondtam, v�laszolj! - sz�lt ism�t.

- Ugyan mi�rt tenn�k �gy? - k�rdeztem. Hangomat t�k�letesen uraltam semmi nem �rz�d�tt rajta, ak�rcsak tekintetemben. Tudtam, hogy minden �rz�k�vel engem p�szt�z, hogy valamit kider�tsen r�lam, m�gsem siker�lt neki.

- Ne l�gy szemtelen hito! - sz�lt �jra. Hangj�ban m�r egy cs�ppnyi d�h �rz�d�tt.

- Ha tudni akarsz valamit, akkor versenyezz�nk! - aj�nlottam neki. Leugrottam a f�r�l. Kecsesen landoltam alig f�ll�p�snyire t�le. �reztem, ahogy aur�ja k�rbe fon. Kellemesen bizserget� �rz�s volt, �m ebb�l semmit sem mutattam meg neki. - A verseny k�t r�szb�l �ll: Egy gyorsas�gi �s egy er�pr�b�b�l. Ha az eredm�ny d�ntetlen, mindketten teljes�tj�k a felt�teleket.

- Milyen felt�telekr�l besz�lsz haland�? - h�zta �ssze sz�pen �velt szem�ld�k�t.

- Ha te nyersz, �n elmondom, amire k�v�ncsi vagy, viszont ha �n nyerek, akkor veled tartok utadon. Megegyezt�nk youkai?

- Rendben. - sz�lt.

- Hajnalban kezd�nk! - sz�ltam. - Aj�nlom, szedd �ssze minden er�det! - sz�ltam a t�volod� d�mon ut�n. Egy d�h�s morg�st kaptam v�laszul. Elmosolyodtam.

- „J� �tlet volt ez?” - Siramlin hangja aggodalmasan csengett.

- „Csak b�zz bennem! M�g a d�lel�tt Sesshoumaru csapatt�rsai lesz�nk.” - sz�ltam, majd �jra �lomba mer�ltem a pajzsot felh�zva.

Hajnal el�tt �bredtem fel, k�zeledt�re. Felpattantam. Teljesen �ber �s friss voltam. A r�tre s�t�ltam ott v�rtam a taiyoukait. N�h�ny pillanattal k�s�bb mellettem megjelent egy arany szellemg�mb, amib�l Sesshoumaru teste bontakozott ki.

- Akkor hol lesz az els� verseny hito? - ut�ltam, amikor �gy sz�l�tott de nem figyeltem r�. - Innen indulunk, megker�lj�k a Fujit, majd ide �rkez�nk vissza. Szab�lyok: Nem k�telez� a f�ld�n haladni, lehet rep�lni, de nem v�ltozhatsz szellemg�mbb�. A hegyet megker�lni kell, �tmenni nem lehet rajta. Az nyer, aki megszerzi azt a szalagot. - Mutattam h�tam m�g�. A f�n egy vil�gosk�k hajszalag l�gott. Az eny�m volt. Barna hajam �gy most kibontva pihent h�tamon. - Akkor indulhatunk? - felk�sz�lt�nk �s amint a nap els� sugara megjelent elindultunk.

Sesshoumaru az elej�n gyorsabb volt, mint �n. De p�r pillanattal indul�s ut�n var�zsolni kezdtem �s a szelek sz�rny�n hamar utol �rtem a d�mont. S�t meg is el�ztem, ez a hegy el�tt volt. Gyorsan megker�ltem azt, m�g � csak a k�zel�be �rt. Oda rep�ltem k�zvetlen�l mell�, hogy l�sson engem, majd egy pillanatig m�g mellette voltam. V�g�l egy mosoly k�s�ret�ben mag�ra hagytam �s elindultam a c�l fel�. Sim�n nyertem. Mire � be�rt a c�lba, addigra a szalag a hajamba volt.

- Ez 1-0 a javamra. - sz�ltam.

- Hogyan? - k�rdezte. D�he m�r �rezhet� volt hangj�ba �s erej�ben is �reztem.

- Nem �gy van az! - feleltem. - Most �n �llok nyer�sre, �gyhogy ne k�rdez�sk�dj! - sz�ltam. M�g mindig t�k�letesen ir�ny�tottam testemet, �gy semmilyen �rzelem nem �lt ki arcomra. - K�vetkezz�k az er� pr�b�ja!