VII. fejezet: K�rd�sek �s v�laszok

            Mire fel�bredtem m�r csillagok ragyogtak az �gen. Mellettem t�bort�z f�nye vil�g�tott. Fel�ltem �s egy f�nak d�ltem. K�r�ln�ztem. N�gy alakot pillantottam meg: Egy k�tfej� s�rk�nylovat, egy kis l�nyt �s egy kobold d�mont. Ut�bbi kett� a s�rk�nyl�nak d�lve aludta az igazak �lm�t. Rajtuk volt Sesshoumaru pr�mje. Ezt furcs�lltam hiszen a Sz�l�rv�ny elszaggatta. Mikor �t is megtal�ltam tekintettemmel l�ttam, hogy minden ruh�ja, p�nc�lja s�rtetlen. Nem tudom, hogy csin�lta, de nem is �rdekelt. Eddig a csillagokat figyelte, mikor megmozdultam r�m n�zett.

- Egy�l, ha �hes vagy. - b�k�tt egy t�l rizs fel�. Felvettem �s azonnal meg is ettem.

- K�sz�n�m! - sz�ltam �s meghajoltam el�tte.

- K�sz�n�m, b�r nem tudom mi�rt tetted. - Meglep�dve tekintettem r�. Tudtam, hogy a karj�r�l besz�l, az volt furcsa, hogy megk�sz�nte. - A karomat. - folytatta l�tv�n �rtetlenked�semet. Gyorsan elt�ntettem az �rzelmeket az arcomr�l. �jb�l meghajoltam el�tte.

- Ki vagy te? - t�rt ezt�n r�gt�n a t�rgyra.

- M�gus vagyok! Siramlin jelenlegi �re. - feleltem �s v�gig sim�tottam a gy�ngy�t.

- Hogy h�vnak… hito? - folytatta.

- Csak a csal�dom tudja a nevem. - l�ttam rajta, hogy d�h�ti v�laszom, de nem akartam az orr�ra k�tni minden titkomat.

- Akkor, hogy sz�l�tsunk? - k�rdez�sk�d�tt tov�bb.

- M�gusnak, vagy ahogy akarj�tok… nekem mindegy. - csend k�vetkezett.

- „K�v�ncsi lenn�k, mit gondol…”

- „Ha akarod, kider�thetj�k. R� is kiterjeszthetem a gondolat mez�t.” - p�r pillanat ut�n m�r hallottam is mi j�r a youkai fej�ben:

„Milyen furcsa ember. M�gus… Er�s �s gyors, mint a legjobb youkaik, m�gis csak egy egyszer�, k�z�ns�ges haland�. Tudni akarom a nev�t. Milyen k�l�n�s, ennyire m�g semmit sem akartam, mint… Nem ez ostobas�g! Egyszer�en csak a nev�t akarom tudni. Amikor azt a sz�lt�mad�st ind�totta ellenem, az illata… megv�ltozott. Biztosan tudom, hogy egy d�mon illat�t �reztem m�gis az � illata volt…”

- M�gus! - sz�l�tott meg. - Amikor harcoltunk, akkor egy pillanatra…

- Egy pillanatra �tv�ltoztam? Igen. Ha haszn�lom az er�met, ez el�fordul. Egy�bk�nt szabadon v�ltoztathatom az alakomat, de a sz�vem �s az eszem soha nem v�ltozik.

- Mutasd meg! L�tni akarom! - fel�lltam. Kezembe fogtam Siramlint �s �tv�ltoztam. Halv�nyk�kdereng�s �lelt k�rbe �s l�bujjhegyre emelkedtem. Hajam feh�r sz�n� lett, szemem t�rkizz�ld sz�n�. Ruh�m nem v�ltozott csak megjelent d�mon fegyverem. A M�gus Bot. Egyszer� tiszafa bot, amit feh�r sz�n�re festettek. Foglalat�ba ott csillogott Siramlin. Meghallottam, amint m�lyen a leveg�be szagol. �jra r� �sszpontos�tottam.

„Hihetetlen ez a l�ny… az illata most m�g vonz�bb. Hiszen � m�r nem is l�ny. N�, aki hatalmas er�vel b�r… El�g! Hisz csak egy hito, m�gha most olyan ak�r egy youkai. Rajtam k�v�l nincs, aki megmondan�, hogy nem egy d�monnal �ll szembe…”

Visszav�ltoztam. Siramlin �jra a nyakamba l�ktetett.

- Van csal�dod? - na erre v�gk�p nem sz�m�tottam. Fogalmam sem volt, hogy mit akar ezzel.

- Igen, de t�vol �lnek innen. Azt sem tudj�k, hogy elj�ttem.

- Honnan tudod? - �rdekl�d�tt tov�bb.

- M�gus lenn�k vagy mi? - sz�ltam s�rt�d�tten. - El tudom �rni, hogy ne keressenek. - nem folytatta tov�bb. M�g v�rtam egy kicsit, de mivel hossz� percekig nem sz�lt semmit, alv�shoz k�sz�l�dtem. M�g mindig nem pihentem ki magam rendesen.

- Ma nyugodtan alhatsz! - sz�ltam neki. Bossz�san tekintett r�m. - Tudom, hogy ti nem szoktatok aludni, de �reztem, hogy kimer�lt vagy. A pajzsom megv�d minket. - mivel tov�bbra sem mutatott hajland�s�got az alv�sra, egy altat� b�b�jt vetettem be. P�r perc m�lva m�r nyugodtan aludt. Elmosolyodtam.

- Aludj csak Nyugati Sesshoumaru. - suttogtam az �jszak�ba.