VIII: fejezet: Ir�ny Nyugat

            Reggel kor�n �bredtem. M�g csak hajnalodott, mikor m�r fent voltam. A t�bbiek m�g aludtak. A b�b�jom kicsit er�s lett. A pajzsot fent hagytam, m�g �n �lelem�rt mentem. A k�t d�monnak h�st vad�sztam. Siker�lt egy termetes �zt csapd�ba ejtenem. Magunknak gy�m�lcs�ket szedtem.

            Mikor visszat�rtem leeresztettem a pajzsot �s neki l�ttam a reggeli �s az �traval� elk�sz�t�s�nek. Ebb�l legal�bb egy h�tig ellesz�nk. Mire a szarvas megpuhult a ny�rson a t�bbiek is �bredezni kezdtek. Els�nek term�szetesen � kelt fel.

- J� reggelt! - k�sz�nt�ttem. Szeml�tom�st zavarban volt. Nem �rtette, hogy aludhatott el ennyire. Nem akartam elmondani az igazs�got, de tekintet�b�l l�ttam, hogy m�r sejti. �pp felel�s�gre akart vonni, mikor Rin �bredezni kezdett. �lmosan k�rbepislogott, majd Sesshoumaruhoz ment, maga ut�n h�zva a pr�met. �gy fel�bresztette alv�t�rs�t.

- Sesshoumru-sama! Ki ez a l�ny? - k�rdezte f�lve.

- Rin, � itt M�gus! Mostant�l vel�nk fog utazni. - felelte a d�mon.

- De nagyuram! - m�ltatlankodott Yaken. Tudtam, hogy haland� mivoltommal van baja.

- Tal�n valami probl�ma van Yaken? - szemei d�h�sen megvillantak. Yaken hevesen megr�zta fej�t.

- Azt javaslom egy�nk! - Sesshoumarunak �s Yakennek egy-egy h�ssal teli t�ny�rt adtam. Rin el� egy gy�m�lcsgomb�cos t�lk�t ny�jtottam. Au-Unnak, pedig egy adag sz�n�t adtam. �n is le�ltem, de nem ettem. Az alv�ssal el�g er�t gy�jt�ttem. A marad�kot becsomagoltam �s Au-Un nyeregt�sk�j�ba rejtettem.

- K�sz�n�m sz�pen ez nagyon finom volt. - sz�lt Rin teli pocakkal.

- K�sz�n�m Rin. - sz�ltam. - Rem�lem nektek is �zlett. Nem k�sz�tettem, eddig d�monoknak �telt. - Sesshoumaru csak finoman b�lintott, Yaken viszont „megbocs�totta” haland�s�gomat �s lelkesen dics�rte m�vemet. Reggeli ut�n indul�shoz k�sz�lt�nk.

- Merre megy�nk? - k�rdeztem.

- Nyugatnak. - j�tt a t�m�r v�lasz. - V�ltozz �t, vagy �lj fel Au-Unra!

- �gy is el�g gyors vagyok! - feleltem s�rt�d�tten. Fel�m fordult. A szemei most is megbabon�ztak. �szre se vettem, hogy �lbe kapott, s�t azt is tudatlanul volt, mikor nyaka k�r� fontam kezemet. Tekintet�nk m�g mindig �sszeforrt. Akkor t�rtem magamhoz, mikor elford�totta a fej�t, de ekkor m�r k�s� volt.

Estig meg sem �lltunk. Akkor is csak az�rt �lltunk meg, mert Rin elaludt �s majdnem lezuhant a m�lybe. Szerencs�nkre gyorsan reag�ltam. Egy er�sebb sz�ll�k�ssel felfogtam a zuhan�st, �s �vatosan a f�ldre helyeztem. Addigra mi is lesz�lltunk.

- Yaken, hozz f�t! - hallatszott az utas�t�s. Au-Un leheveredett �s �n neki d�nt�ttem a b�k�sen alv� kis l�nyt. Yaken hamar visszat�rt egy adag f�val, amit meg is gy�jtott k�tfej� botj�val. Ett�nk p�r falatot, majd nyugov�ra t�rt�nk. Yaken hamar elaludt, de nekem nem j�tt �lom a szememre. Az �gre tekintettem szabad foly�st engedtem gondolataimnak. Egyikbe sem kapaszkodtam meg, hagytam hadd j�jjenek, azt�n t�vozzanak.

- Mit tett�l velem tegnap? - hangj�ra kiz�kkentem m�l�z�somb�l.

- Altat� var�zst mondtam r�d, hogy tudj egy kicsit pihenni. - v�laszoltam nyugodtan, m�g mindig az �get figyeltem. R� n�ztem. � is engem figyelt. Csak n�zt�nk egym�st, majd elmosolyodtam: - J� �jt Sesshoumaru! - eld�ltem a friss f�ben.

            Az utaz�s majdnem egy h�tig tartott. Utunk elej�n m�g tal�lkoztunk p�r �njel�lt hullajel�lt szellemmel, de lassan elt�ntek utunkb�l. Volt mikor Sesshoumaruval utaztam, de �ltal�ban Rin�kkel rep�ltem. Csak este �lltunk meg pihenni. Az utaz�s �s a pihen�s �gy v�ltotta egym�st, mint a nappal �s az �jszaka. Mi, pedig tartottuk az ir�nyt nyugatnak. Sejtettem hova megy�nk �s azt is, hogy mi�rt... ez ut�bbit�l kicsit f�ltem.

            Egy �jszaka mikor m�r k�zel j�rtunk a c�lhoz (ez megl�tszott Sesshoumarun) siker�lt ism�t �lmot var�zsolnom r�, �gy nyugodtan tudtam besz�lni Siramlinnal.

- „Te is sejted hova �s mi�rt megy�nk?”

- „Igen, �s meg�rtem az aggodalmadat, de a k�z�pkorban a korodbeli l�nyok m�r any�k. �gy �rthet� a youkai sz�nd�ka. Egy�bk�nt nem kell agg�dnod. Ezt a form�dat elveszted, ha visszat�r�nk a vil�godba. B�rmire is k�sz�l a d�mon, rajtad nyoma nem marad.”

- „Ez biztos? Mert h�t nem akarok ebb�l probl�m�t odahaza. Jaj! Nem is tudom, mi�rt hagytam magam? Nem lett volna szabad beleszeretnem. Csak a mosoly�t akartam l�tni �s most tess�k…” - nagyot s�hajtottam, r� n�ztem. Annyira aranyos volt mikor ilyen b�k�sen aludt.

- „Ez nem a te hib�d, semmit nem tehetsz az �rzelmeid ellen.”

- „Csak megnehez�tem a saj�t sorsomat…”

- „Ne feledd a sorsod a te kezedben van, de most ne ezen r�g�dj, hanem pihend ki magad!”