IX. fejezet: Nyugat Palot�ja

            M�snap kor�n kelt�nk a szokottn�l is. Sesshoumaru �bresztett minket. Egy r�vid reggeli ut�n, felrakta Rint �s Yakent Au-Un h�t�ra.

- Menj haza! - utas�totta a s�rk�nyt. Utasai nagyon �r�ltek ennek a h�rnek. A s�rk�nyl� a magasba emelkedett. Mikor elt�ntek az �gen hozz�m fordult:

- Engem nem tudsz becsapni! M�r r�g�ta tudod, hogy hova tartunk, s�t a sz�nd�kaimat is ismered. - f�l m�terre �llt t�lem. Nem n�ztem a szem�be.

- Tudni akarod a nevemet, ez�rt elveszel feles�g�l. - hangom m�g mindig hideg �s nyugodt volt, de a szomor�s�got m�r nem tudtam elt�ntetni.

            L�gyan felemelte fejemet, hogy a szem�be n�zek. Elmer�ltem a borosty�n tengerben. Most nem m�k�d�tt a j�g�larc, minden �rz�se ott csillogott a szem�ben. Meglep�dtem. Semmit nem l�ttam, ami arra utalt volna, hogy csak �rdekb�l akar elvenni. Eg�szen m�st l�ttam…

- Val�ban tudni akarom a nevedet, de nem ez�rt veszlek el… m�r nem… hanem… - hangja nagyon lehalkult. - hanem mert szeretlek. - a j�g �sszet�rt bennem �s benne is.

            Alig fejezte be mondat�t �t�lelt. De ennyi nem volt neki el�g. Sz�vem �s testem ut�n, ajkamat is rabul ejtette. Szenved�lyes volt m�gis gyeng�d. Vigy�zott r�m… Mikor erre r�j�ttem mosolyogva viszonoztam a cs�kot. Kezeimet nyaka k�r� fontam �s szorosan hozz�b�jtam.

            K�l�n�s volt az eg�sz, de nagyon j�. Ahogy ott �lltunk a tiszt�s k�zep�n egy youkai �s egy hito… akik r�ad�sul cs�kol�znak. M�gis… tudtam, hogy ez a legboldogabb pillanat az �letembe. Nem �rdekelt, hogy a k�zelj�v�ben el kell mennem, hiszen b�rmikor megl�thatom mosoly�t. Csak a jelen �rdekelt, hogy egy�tt lehetek vele, �rezhetem forr� ajkait, sz�ve heves dobban�s�t �s a felejthetetlen illat�t.

            Hossz� percek m�lt�n t�rt�k csak meg a cs�kot, �m az �lel�snek nem vetett�nk v�get. �n a mellkas�ra hajtottam fejem, hiszen j�val alacsonyabb voltam n�la. Karjai alatt �leltem �t.

- K�rlek v�ltozz �t! - sz�lt csendesen. - A palot�mba �s a vid�ken csak youkaik �lnek. Rint nem b�ntj�k, mert megtiltottam nekik, de ha te leszel az �rn�j�k, az eg�szen m�s helyzetet teremt. Er�snek kell lenned, ha a vez�r�k akarsz lenni, m�rpedig ut�nam te fogsz k�vetkezni a sorban.

- �rtem! - egy villan�s k�s�ret�ben �tv�ltoztam.

- Menj�nk! Rin�k hamarosan meg�rkeznek. - szellemg�mbb� v�ltoztunk �s elsuhantunk nyugat fel�. M�r messzir�l felt�nt Nyugat Palot�ja. Mire a palota el�r �rt�nk Au-Un is lesz�llt mellett�nk. A palota hatalmas �s gy�ny�r� volt, m�lt� Nyugat uralkod�j�hoz. Kertje �pp oly’ b�mulatos volt, mint a palota.

- �me az �j otthonod! - s�gta a f�lembe. Kez�t ny�jtotta, hogy k�rbe vezessen. Bel�pve szolg�k hada fogadott minket. �dvrivalg�ssal k�sz�nt�tt�k urukat.

- Kimiko! - sz�lt az egyik szolg�l�l�nynak. Kin�zetre 17 �vesnek l�tszott, de tudtam, hogy j�val id�sebb enn�l. � is inuyoukai volt, mint a szolg�k k�z�l mindenki. R�vidre v�gott haja, csillog� arany szemei, kedves mosolya r�gt�n a sz�vembe lopta mag�t. Kimiko a f�ldre t�rdelt gazd�ja el�tt.

- Igen, Sesshoumaru-sama!

- Sz�lj az eg�sz palot�nak, hogy Nyugat �r�k�se visszat�rt, hogy elfoglalja a tr�nt.

- Ezer �r�mmel nagyuram. - Kimiko fel�llt �s t�vozott az egyik baloldali folyos�n. Sesshoumaru a t�bbi szolg�l� fel� fordult.

- Menjetek a dolgotokra! A Himet majd �n k�rbevezetem. - a szolg�k meghajoltak, majd a dolgukra mentek.

            Mi is elindultunk. Rin �s Yaken hamar elt�nt mell�l�nk, val�sz�n� a kertbe j�tszani. A palota t�nyleg gy�ny�r� �s hatalmas volt. D�lben v�gezt�nk csak a bebarangol�s�val. A kertben megtal�ltuk Rint �s Yakent. Rin k�t vir�gkoszor�t hozott nek�nk. �gyesen a fej�nkre illesztett. Ekkor Kimiko l�pett oda hozz�nk jelezve, hogy az eb�d t�lalva.

            Az eb�d el kell ismernem nagyon finom volt. Az asztal csak �gy roskadozott a finomabbn�l - finomabb �telek alatt. Nem ettem olyan sokat, de �gy is j�l laktam. Sesshoumaru az asztalf�n �lt, jobbj�n �desanyja, balj�n �n. Sesshoumaru mam�ja csinos, holdd�mon volt. A homlok�n ugyanolyan hold csillogott, mint fi��n. Kegyetlennek mondt�k, m�gis most egy egyszer� anyak�nt viselkedett. �gy t�nt, hogy �r�l fia hazat�rt�nek. Miut�n a szolg�lok leszedt�k az asztalt Sesshoumaru sz�l�sra emelkedett.

- Any�m, bar�taim, n�pem! Hossz� �vek m�lt�n most ism�t hazat�rtem. Mikor elindultam, meg�g�rtem, hogy mindaddig nem t�rek haza, m�g m�lt� uralkod�ja nem lehetek Nyugatnak. Most itt vagyok. Az er�m m�r ap�m�n is t�l tesz. 100 �ve annak, hogy � elment ebb�l a vil�gb�l, s tr�nja v�r az �r�k�sre. Most visszat�rtem, �s elfoglalom a jog szerint engem megillet� tr�nt. �m nem j�ttem egyed�l. Asszonyt hoztam a h�zhoz, hogy Nyugat Uralkod�i egy�tt legyenek. - felemelt. - A szertart�st egy h�nap m�lva tartjuk! - Kijelent�s�re ork�nszer� tapsvihar t�rt ki. Sesshoumaru any�ra tekintettem, � is boldog volt, �gy t�nt elfogadott �s nem csak �… Mindenki.