10.fejezet
2007.07.12. 20:23
X. fejezet: Esküvői előkészületek.
A következő egy hónap élményekben gazdag volt. A szokások miatt egyszer sem találkozhattam vele. Időm nagy részét a szobámba töltöttem Kimikoval. Őt választottam személyes szolgálómmá. A szobám egyszerű mégis szép volt. A falak halványkék színűek, a bútorok kőrisfából készültek. Balra nyílt a fürdőm, jobbra erkély a kertre és a síkságra. Az ágy a bejárattal szemben a fal mellett. Ruhás szekrény a fürdő mellett, másik oldalon a tükrös szekrény. Két asztalkával is büszkélkedhettem még. Egy a bejárat mellett, a másik az erkélyen.
Kimiko ügyes youkai volt és jó megfigyelő. Alig jöttem meg máris rájött, hogy nem nemesi házból származom. Állítólag a mozdulataim mindent elárulnak. Kedvesen segített nekem, hogy mindent megtanuljak, amit Nyugat Úrnőjének tudnia kell. Két hét múlva már senki meg nem mondta volna, hogy nem a legnemesebb démon klánok egyikének leszármazottja vagyok.
A vissza lévő időben Kimiko mesélt nekem a múltjáról, a palotabeli időkről. Azokról a régi szép napokról, amikor még Inu No Taishou uralkodott Nyugaton. Egyszer talán majd ezeket is elmesélem.
Hát így teltek mindennapjaim egyre közeledve az esküvő felé. Elég unalmasan volt, de én élveztem. Tudtam, hogy estéként ellátogat hozzám, mert reggel körüllengett az ő illata, azonban Kimikot sem lehetett becsapni. Valahogy mindig sikerült elaltatnia, hogy ne találkozhassunk.
Egy héttel az esküvő előtt érkeztek meg az első vendégek. Nyugat démonai küldték el követeiket a nagy eseményre. Nap - nap után figyeltem, ahogy egyre több színes sátor kerül felverésre a síkságon.
Két nappal a nagy nap előtt reggel megpillantottam egy nagy macskát az égen. A mélyben egy vörös folt és két széltölcsér közeledett. Le akartam menni eléjük, de Kimiko nem engedett. Azonban mint jó barátnőm megértette, hogy látni szeretném őket, így egy titkos folyosóra vezettet. Innen figyeltem az eseményeket.
- Köszöntelek itthon öcsém! - szólt Sesshoumaru.
- Köszönöm bátyám! - válaszolt a vörös ruhás fiú. - Azt is, hogy a barátaim jöhettek.
- A farkas klánok vezérei, amúgy is hivatalosak, a barátaid pedig segítettek Naraku ellen küzdeni. Különben is a jövendőbelim szeretne találkozni veletek. - meglepődve tekintettem rá. Én semmi ilyet nem mondtam neki, mindenesetre odaküldtem hozzá Kimikot.
- Sesshoumaru-sama! Úrnőm kéri, hogy vendégeink ebéd után keressék fel szobájában. - hajolt meg.
- Értem! Most mutasd meg a szállásukat!
- Igenis! - meghajolt. - Kérlek kövesetek! - még pár pillanatig figyeltem őket, majd én is elmentem.
Ebéd után Kimikot elküldtem a vendégekért. Először Kougaval és Ayameval beszéltem, majd a többiekkel. Mindenkinél láttam, hogy a kapcsolatuk sínen van. Utolsónak InuYashával és Kagoméval beszéltem. Késő délután volt, mikor beléptek a szobámba. Egy csésze teával vártam őket.
- Te vagy ugye InuYasha Sesshoumaru féltestvére? - kérdeztem persze tudtam a választ, de ezt ők nem tudták.
- Igen! Ő itt Kagome Higurashi. - mutatta be barátnőjét.
- A Shikon gyöngy őrzője? Nagyon örülök! Sokat hallottam kettőtökről. Erős harcosok, akik vállvetve társaikkal legyőzték Narakut. Magam is őre vagyok egy gyöngynek: Siramlinnak. - elővarázsoltam a botot és levettem róla Siramlint. A gyöngy ott lüktettet a kezemben.
- Gyönyörű! - szólt Kagome.
- Köszönöm! Siramlin az erőm forrása. - visszahelyeztem, majd eltűntettem a botot.
- Hogy találkoztál a bátyámmal és mit tettél vele, hogy így megváltozott? - kérdezte a hanyou.
Szívesen elmeséltem nekik az egész történetet. Úgy elment az idő, hogy a beszélgetés estébe hajlott.
- Lehetne egy kérésem hozzátok? - kérdeztem félve. Bólintottak.
- Az én családom messze innen lakik, így nem tudnak eljönni és hát… szeretném, ha Kagome lenne a tanúm és InuYasha kísérne az oltárhoz. - erősen elpirultam.
- Persze szívesen! - szólt vidámon Kagome. InuYasha is mosolyogva bólintott.
- Nagyon szépen köszönöm! - hálálkodtam.
- Úrnőm! - lépett be Kimiko. - A vacsora tálalva van az ebédlőben.
- Köszönöm! Akkor jó étvágyat! - meghajoltak és kimentek. Kimiko behozta nekem a vacsorámat.
|