XI. fejezet: Esküvő

            A következő nap lázas készülődéssel telt. Feldíszítették a palotát. Mindenfele fehér és halványkék virágfüzérek lógtak. A kertet is feldíszítették a holnapi szertartásra.

            Egész délelőtt esküvői ruhákat próbáltam. Végül egy halványkék yukata mellett döntöttem. Ujján apró kék rózsák nyíltak. Kimiko ragaszkodott hozzá, hogy a délután folyamán még a hajamat is elkészítse. Egy jó másfél óra alatt sikerült összehoznia egy gyönyörű frizurát. Egy elegáns konty ékeskedett fejemen, amiből kétoldalt egy-egy tincs lógott ki követve arcom vonalát egészen álamig.

- Gyönyörű vagy Úrnőm! - szólt Kimiko.

- Hála neked! Köszönöm! - Kimiko pironkodva fogadta köszönetemet.

            Végül aztán ez a nap is véget ért. Este az idegesség miatt nem tudtam aludni. Érzékeim figyelték a szobát, míg én pihenni próbáltam. Éjfél környékén, aztán megéreztem, ahogy felém közelít. Szememet csukva tartottam, de így is éreztem, ahogy belép szobámba és leül ágyamra. Keze lágyan végig simította arcomat. Az oldalamon feküdtem, ő mögöttem ült. Mikor el akarta venni a kezét utána nyúltam, de nem fordultam meg. Tudtam, hogy csak holnap láthatom őt, addig várnom kell.

- Ne menj még el! - kértem.

- Csak néhány óra… - súgta vissza. - Ennyit kérek tőled, aztán veled maradok örökre. Ígérem. - egy jó éjt puszit nyomott arcomra. Elengedtem kezét, és ő eltűnt az éjszaka csendjében. Illata még mindig ott volt körülöttem. Mélyet szívtam, majd lassan álomba merültem.

            Másnap Kimiko hajnalban ébresztett, hogy időben elkészüljek a 9 órakor kezdődő esküvőre. Dünnyögtem párat, mint a rossz kis lány, aztán kimásztam ágyamból, és nagyot nyújtóztam.

            Fürdőm felé vettem az irányt, ahol Kimiko már előkészített számomra egy forró fürdőt. Kellemes érzés volt elmerülni a meleg, illatos habok között. A szolgálok megmosták testemet és hajamat is.

            Így újabb alakalmunk nyílt, - immáron kb. századszorra - hogy átismételjük Kimikoval az esküvő menetét.

            Amint hajam kezelhető állapotba került Kimiko elkészítette frizurámat, amibe ezúttal fátyol is került. Mire idáig eljutottunk számomra is érezhetővé vált a palotában uralkodó izgatottság. Ez persze a halandók körében valószínűleg óriási nagy fejetlenséghez vezetett volna, de mivel itt youkaikról volt szó néhány kisebb fennakadást leszámítva minden a tervek szerint haladt.

            Mire teljesen elkészültem megérkezett kísérőm InuYasha is. A hanyou vörös kimonóját feketére cserélte. Kagome jóvoltából egy csinos nyakkendőt is kapott. Végig vezetett a virágszirom ösvényen, mely egyenesen a kertbe vitt… hozzá. Sesshoumaru is feketében feszített, ami még inkább kiemelte szemeit és csillogó ezüst haját. Mellette állt édesanyja. Az én oldalamon ott állt a kis csapat. A lányok Kagome világából származó estéiket viseltek. Kagome bordót, Sango lilát, Ayame fehéret. Miroku és Kouga is öltönyben várta a szertartást. A koszorúsok Shippou és Rin volt. Shippou megtartotta eredeti ruháját, bár Kagome neki is hozott egy csokornyakkendőt. Rin kék yukatát viselt, hajában egy világosabb rózsacsat díszelgett.

            Innentől kezdve az idő tréfát űzött velem. Egyik pillanatban még InuYasha vezet az oltár felé, a másikban már ott állok, oldalamon Sesshoumaru. Visszagondolva csak képek villannak fel. Mikor örök hűséget fogadtunk egymásnak, a koronázás, a bál… a mosolya. Gyönyörű volt. Végre tiszta szívéből mosolygott és én láthattam. Tudtam mit jelent ez, de nem érdekelt. Csak a pillanatnak éltem. A bálról hamar eltűntünk.