Sayuri �s Sesshoumaru mes�je

1. fejezet: A v�delmez�

Egy furcsa szerzet s�t�lt v�gig a le�gett falu romja k�z�tt. L�ptei egyenletesek voltak, mintha �szre sem vette volna az �t k�r�lvev� pusztul�st. Egyszer csak meg�llt. Balr�l jobbra ford�totta a fej�t, hogy megszeml�lhesse a maradv�nyokat. Halv�nyan elmosolyodott. „V�gre megtal�ltalak, Sayuri… ” Majd nyugodt l�ptekkel t�vozott.

*

M�r vagy k�t �r�ja s�t�lt az erd�ben. Szeretett itt lenni. Minden f�t m�r vagy ezerszer l�tott m�r, m�gis, �jra �s �jra r�juk csod�lkozott. Feln�zett, s l�tta a tereb�lyes lombkoron�kat, melyeken �ts�t�tt a napf�ny. „Igen, ez a boldogs�g. Nem hi�nyzik senki �s semmi. Nem, � sem hi�nyzik.” Erre a gondolatra meg�llt, majd m�lyen les�t�tte a szem�t. Csend volt. Csup�n a szelet hallotta, ahogy f�jta a gy�ny�r� �szi faleveleket. De most a sz�l is megdermedt, a n�mas�g m�r- m�r teljes volt. Csup�n egyetlen hangot lehetett kivenni. Valami lehullik, s sz�tter�l egy lev�len. Tal�n egy es�csepp? Nem, hiszen s�t a Nap, felh�tlen az �g. Majd m�g egy ugyanilyen hang, Ekkor a l�ny ism�t feln�zett. R�n�zett a f�ra, amely alatt meg�llt. Elmosolyodott. Megt�r�lte k�nnyes szem�t, majd tov�bb indult. „Hm. Gondoltam. M�gis hi�nyzik valaki.” �jra let�r�lte arc�t, s �rezte. K�zeledik.

*

A k�l�n�s l�ny el�rkezett egy szikl�hoz. Esteledett, a Nap lenyugodni k�sz�lt, v�rv�r�s volt az �gbolt. A nap sugarai megvil�g�tott�k a f�rfi arc�t. Biztosan nem ember volt. Err�l hegyes f�lei �s m�regcs�kjai �rulkodtak. Arc�nak von�sain egy�rtelm�en l�tszott, hogy tisztav�r� szellem, m�ghozz� nem is als�rend�, l�tszott, hisz nem t�kr�z�dtek �rzelmek. Ez�st haj�ba belekapott a sz�l. Csak n�zte az alatta elter�l� term�szetet. Minden annyira b�k�s. De valami nem volt rendj�n. Ideges volt, valami megmagyar�zhatatlan nyom�st �rzett a sz�v�n�l. Legsz�vesebben ki�ltott volna egy hatalmasat. D�h�s volt, de nem �rtette az ok�t. Beleszagolt a leveg�be. Majd megfordult. „Igen… itt van. De m�g van egy kis dolgom… Rin…” Majd f�nyes g�mbb� v�ltozva elt�nt.

*

Egy kisl�ny rohant kereszt�l az erd�n. Sebesen dobogott a sz�ve. Csak futott �s futott. Ki�ltott, de mintha senki sem halotta volna.

- Jaken mester, seg�ts! Seg�ts�g!- Ekkor ki�rt a f�k k�z�l. Meg�llt, �s elkezdett h�trafel� menni, mert a f�k k�z�tt megjelent egy �rny�k. Csak b�mult el�re, lassan l�pkedett, nem fordult meg. Csak suttogta:

- Jaken mester, seg�ts...seg�ts!!!- Vill�mgyorsan megfordult, hogy fut�snak eredhessen, �m akkor szembe tal�lta mag�t az okkal, ami�rt eredetileg rohant. Egy szellem, de nem volt benne semmi k�l�nleges. K�z�ns�ges volt, aki csak a v�dteleneket volt k�pes megt�madni. M�r �ppen lecsapni k�sz�lt, mikor a l�ny becsukta a szem�t. Remegett, nagyon f�lt. Hiszen m�r egyszer meghalt, ismerte ezt az �rz�st. �s felk�sz�lt arra, ami a v�g�t jelenti. A f�jdalomra, �s a szenved�sre, arra, hogy sosem l�thatja �t, Sesshoumaru- t. De a sz�rnyeteg nem t�madta meg. Egy halk suhint�s, majd neh�z t�rgyak hull�sa hallatszott. N�ma csend k�vetkezett. �rezte, hogy valaki n�zni.

- Rin! Elm�lt a vesz�ly. – A kisl�ny meglep�d�tt, �s kinyitotta a szemeit. Nem hitt a f�l�nek. Lehets�ges? Hirtelen felugrott, �s �t�lelte a mellette �ll� szellem l�b�t.

- Sesshoumaru nagy�r! Azt hittem, hogy elment�l, �s nem j�ssz �rtem! Azt hittem… azt hittem… Sesshoumaru nagy�r!- G�rcs�sen szor�totta a szellem l�b�t, �s patakban folytak a k�nnyei. De a f�rfi nem l�kte el mag�t�l. Csak n�zte a zokog� l�nyt. Sajn�lta, ez�rt �gy sz�lt:

- Rin, ne s�rj.- Erre abbahagyta a s�r�st, �s k�nnyes, de m�r vid�m szemekkel n�zett fel r�. Elmosolyodott, majd �jra �t�lelte. M�r nem szor�totta annyira. Mikor a nagy�r l�tta, hogy megnyugodott, ezt mondta:

- Indulunk.

- Igenis!- Majd d�mon �s ember elt�ntek ez �jszak�ban.

*

Egy l�ny l�pett ki a f�k �rny�k�b�l. H�feh�r kimon�t viselt, rajta egy ez�st�sen f�nyl� obit. Furcs�n hatott, m�g is nagyszer�en �llt neki. Halv�nyk�k szem�ben t�kr�z�dtek a napsugarak, hossz� fekete haja pedig csillogott t�l�k. Aki l�tta, �ll�tja, hogy nagyon sz�p volt.. Besz�vta a friss leveg�t, majd m�lyet s�hajtott.

- Igen, ez a hely megteszi. Csod�latos ez a t�… - Ezen szavak k�zepette leheveredett a tavacska partj�ra. „Puha, z�ld p�zsit, �gsz�nk�k �g… ezt akartam… Sesshoumaru, vajon merre j�rhatsz… mit teszel, ha �jra tal�lkozunk? Kedvesem…”Becsukta a szem�t, �s hatalmas vigyor �lt ki az arc�ra. „Hossz� id� telt el az�ta. Eml�kszik egy�ltal�n r�m? Nem hiszem… de szeretn�m, ha �gy lenne. Nem vesz�thetem el megint, mint akkor. Sesshoumaru… merre j�rsz…”Majd elnyomta az �lom. Nem csoda, hiszen egy teljes napja gyalogolt, �s nem evett semmit. Mikor el�z� nap elindult, v�gig hegyeket kellett megm�sznia, ez�rt �r�lt annyira a r�g nem l�tott erd�nek. Napsugarak csiklandozt�k meg arc�t. Mosolyogva nyitotta ki a szemeit. Kipihent volt, �s boldog. Ny�jt�zott egy hatalmasat, majd elment f�rdeni, ut�na nekil�tott k�sz�l�dni. M�r d�lre j�rt az id�, mikor korg� gyomra jelezte, hogy ideje t�pl�l�kot keresnie. Szerencs�tlens�g�re a rengetegben nem volt valami sok �llat. Ez el�g furcsa, hisz legut�bb minden tizedik percben elszaladt el�tte egy vaddiszn�. M�g ezen t�prengett, igencsak elt�vedt. Pedig olyan biztosan �rezte, hogy mindj�rt meg�rkezik. K�r�ln�zett, �s ismer�snek tal�lta a t�jat. Feln�zett, �s �szrevette, hogy egy gy�m�lcsfa alatt �ll. �jra elmosolyodott. „Ez az a fa, amelyik alatt �lt�nk. Mi ketten… kedvesem…” �s elmerengett. Az esem�nyeket, a k�z�s m�lton.

*

Egy fiatal l�ny �lt a palota erk�ly�n. M�lyen b�mult az �jszak�ba, mintha valami nagyon �rdekeset figyelne. Minden este �gy tett. A sz�l l�gyan f�jdog�lt. Ez amolyan altat�dal volt, melyet a term�szet �nekelt neki. Hirtelen megrezzent. Les�t�tte szem�t, m�lyet s�hajtott.

- Igen, azonnal. - Majd utolj�ra r�n�zett a nyugodt t�jra, �s becsukta az ablak�t, �s lesietett a l�pcs�n. Egy szellem �llt ott. Meg�r�lt, hisz ismerte �t. Lehajtotta a fej�t, �s �dv�z�lte.

- J� est�t, Sesshoumaru nagy�r! Mi j�ratban ilyen k�s�i �r�n?- A d�mon nem felelt, csak els�t�lt mellette. R� sem n�zett. Sayuri �rtetlen�l �llt, nem �rtette, hogy a sz�m�ra oly kedves szellem hogy k�pes �gy semmibe venni �t. Mint az els� tal�lkoz�sukkor, mikor sz�v� tette ezt neki. „Nincs sz�ks�gem arra, hogy gyenge l�nyekkel t�rsalogjak az etikettr�l”

- Azt hittem, m�r nem zavar a gyenges�gem, Nagy�r. - Mondta, er�sen megnyomva az utols� sz�t. A j�vev�ny meg�llt, majd h�trafordult. Olyan ridegen n�zett r�, ahogy m�g sosem. Sayuri tov�bbra is �llta a pillant�s�t hossz�, �r�knak t�n� m�sodpercekig. M�r �pp kit�rni k�sz�lt volna, mikor

- �, a v�rva- v�rt vend�g�nk! �dv n�ked, Nagy Kutyaszellem fia!

- J� est�t, Takeda- sama! K�sz�n�m a megh�v�st!

- Megh�v�st???- ki�ltotta a mag�b�l kikelt l�ny. -

- L�nyom, hov� tetted a modorodat? Igen, hiszen vend�g�l l�tjuk r�gi bar�tunkat. Tal�n probl�m�d van vele?- Mivel l�tta, hogy a nemk�v�natos szem�ly milyen g�nyosan mosolyog - mosolyog? Ink�bb vicsorog- r�, jobbnak l�tta id�tlen arckifejez�s�t lecser�lni. Mikor ez megvolt, komolyra v�ltotta a st�lus�t. Lehajtotta a fej�t, �s a l�bfej�t b�multa. Akkor j�tt r�, hogy nem vett cip�t a nagy igyekezetben.

- Term�szetesen nagy �r�mmel t�lt el, ha a nagy�r n�lunk vend�geskedik, ap�m, eln�z�st k�rek az el�bbi viselked�sem�rt. J� �jszak�t mindenkinek!- Meghajolt, majd sietve t�vozott.

- Sajn�lom, nem �rtem mi van vele. R�gebben �gy �r�lt, ha l�tott T�ged, Sesshoumaru. Tal�n �sszevesztetek?- Mondta a palota ura, miut�n a l�ny t�vozott.  De � csak n�zett ut�na, nem is figyelt a k�rd�sre. „�gy kellett lennie”, gondolta, majd a h�zigazda fel� fordult, aki m�g nagyban „t�rsalgott” a figyelmes hallgat�j�val.

- �rted m�r? Szerintem ez lehet a baja…Nos, ne fecs�relj�nk t�bb sz�t a gyermekemre. J�jj velem, megmutatom a kast�lyt.

- Ne vedd zokon, de ink�bb magam menn�k felfedez��tra, ha nem b�nod.

- Nyugodtan n�zz k�r�l. Ha b�rmire sz�ks�ged van, sz�lj nekem vagy a l�nyomnak. De �gy v�lem, most ne pr�b�lj vele besz�lni. Nagyon zaklatott…ink�bb h�vd Ayumi-t. Akkor j� �jt, Sesshoumaru!

- �nnek is, uram!- Ezzel elindult a kert fel�. Valahogy nagyon vonzotta az �jszakai liget, de nem tudta, mi�rt. �gy �rezte, valamit meg kell keresnie. Vagy valakit.

Vagy t�z perce mehetett, mikor halk zokog�sra lett figyelmes. K�vette a hangot, �s megl�tta Sayuri- t, amint egy fa mellett �ll, s potyognak a k�nnyei. Nem akart, vagyis ink�bb nem mert odamenni. �rezte, hogy miatta s�r. Halotta, ahogy �r�la besz�l.

- Mi t�rt�nt? R�gebben sokkal kedvesebb volt… Tal�n m�rges r�m, megs�rtettem? �rtottam neki? Nem, annyira figyeltem, hogy ne. Nem �rtem. Mi�rt? Annyira szere…

- Sayuri, valamit szeretn�m, ha tudn�l. - L�pett ki a f�k k�z�l a nagy�r. A l�ny meglep�d�tt, de nem sz�lt. Bizalmatlanul b�lintott.

- Hossz� �s neh�z lesz, sz�val k�rlek, figyelj. –Azzal le�lt egy fa t�v�be. R�n�zett a m�g mindig k�nnyez� h�lgyre, aki k�s�bb k�vette a p�ld�j�t, de tartotta a tisztes t�vols�got t�le, a megr�kat�j�t�l.

- El�sz�r is elmondom a t�rt�net eredet�t, majd ut�na a r�nk vonatkoz� r�szt.

- R�nk?- De a tekintet�b�l r�j�tt, hogy ez nem �ppen j� alkalom a k�rd�sekre. Most neki mes�lnek, teh�t � hallgat. Mikor nyugodtabbnak t�nt, akkor folytat�dott a mese.

- Gondolom, eml�kszel az els� tal�lkoz�sunkra. - „M�r hogy ne eml�kezn�k? El�tted senki sem sz�lt le ennyire…”- �gy l�tom, igen. Sz�val aznap este szint�n n�latok vend�geskedtem, �s ut�na Takeda- sama elh�vott besz�lgetni. Ugye, r�mlik?

- Hogyne, mindenre eml�kszem. Akkor a szolg�lom, Ema azt mondta, hogy ne zavarjam �n�ket, mert a sors nagy k�rd�seir�l besz�lgetnek.

- Nos, igaz volt a besz�de, ugyanis val�ban k�t ember sors�r�l d�nt�tt�nk akkor. M�ghozz� a ti�dr�l �s az eny�mr�l. Arr�l, hogy att�l a napt�l kezdve sz�m�tott harmadik �vben elveszlek feles�g�l. Ezt k�rtek aty�ink.

- Hogy mi?

- �n viszont nem akartalak t�ged ilyen helyzetbe hozni, ez�rt volt h�rom kik�t�sem. Az els� az volt, hogy bele kell egyezned. A m�sodik, hogy addig ne tal�lkozzunk. A harmadik, hogy ne tudj r�la.

- De ennek semmi �rtelme!!!Hogy egyezhetn�k bele olyan dologba, amir�l nem is tudok? �s hogy mehetn�k hozz� valakihez, akit h�rom teljes �ve nem is l�ttam?

- �ppen az�rt voltak ezek a felt�teleim, hogy ez a h�zass�g ne j�hessen l�tre. �gy gondoltam, hogy ennyi id� alatt, m�g ha valaha is kedvelt�l, az is el fog m�lni.

- Tudod, hogy nem.

- �s ez�rt voltam ma veled ilyen. Azt akartam l�tni, hogy mit v�ltozt�l, - mosolycs�kev�ny jelent meg az arc�n- de szerintem semmit. Ma van az utols� est�d, miel�tt d�nten�l. Csak az�rt mondtam el, nehogy v�ratlanul �rjen a dolog. �gy legal�bb van egy est�d �tgondolni.- Azzal fel�llt, �s elb�cs�zott. M�r t�volodott, mikor a m�g mindig sokkban l�v� l�ny ut�na ki�ltott.

- Na �s te mit szeretn�l?- szegezte neki a k�rd�st. A youkai meg�llt, de nem fordult meg.

- Azt hiszem, hogy mindkett�nk boldogs�g�t. T�gy tetsz�sed szerint. �n mindk�t d�nt�st elfogadom. J� �jt, kedvesem.-

Sayuri sok�ig n�zett ut�na, �s elmosolyodott. Neki d�lt a fat�rzsnek. „Hm…kedvesem…”

�s n�zte, ahogy egy hull�csillag szeli kereszt�l az �gboltot. M�r nem volt szomor�, s rem�lte, hogy k�v�ns�ga val�ra v�lik.

Rem�lem, hogy tetszett!^.^