Sayuri   �s Sesshoumaru mes�je

2. fejezet: Hazat�r�s

Sesshoumaru kinyitotta a szem�t. Elj�tt a nagy nap. V�gre tal�lkozhat vele, �jra l�thatja �t, a jegyes�t. Miel�tt gondolataiba m�lyedhetett volna, Rin elkezdett mocorogni.

- Sesshoumaru nagy�r, kor�n van m�g. Ugye nem kell m�ris induln… indulnunk- a mondat k�zep�n a kisl�ny egy hatalmasat �s�tott.

- Fek�dj vissza aludni, Rin, messze van a napfelkelte.

- Igenis, Sesshoumaru- sama!- Majd lekuporodott a nagy�r mell�, �s halkan elsuttogott neki egy „j� �jszak�t”- ot, majd elaludt. Sess sok�ig n�zte, ahogy kis v�dence egyenletesen szuszog. Olyan aranyos volt, hogy m�g Sesshy- t is megnyugtatta. Pedig ideges volt. K�t �v az�rt el�g sok id�… vajon nem gondolta meg mag�t? Belem�lyedt a t�zbe, s l�tta kirajzol�dni a l�ny arc�t. Esz�be jutott, ahogy s�rt, ahogy nevetett, �s ahogy d�h�s volt r�. Amilyen id�tlen�l n�zett, mikor elmondta neki az el- nem- jegyz�s�ket. „Sosem gondoltam, hogy �t �v alatt nem felejtem el �t. Sz�nalmas…”Majd elindult, hogy gy�jts�n egy kis t�zif�t.

*

„Ez az a palota… igen… hogy is felejthetn�m el. Hazat�rtem!” Azzal elindult, hogy a csod�s kerten kereszt�l k�t �v ut�n visszat�rjen sz�leihez.

- �desany�m, �desap�m! Itt vagyok!- Ekkor egy hatalmas cs�rren�s hallatszott az emeletr�l. Halk sutyorg�s, majd az el�szob�ba k�t k�z l�k�tt ki egy fiatal fi�t, aki f�l�nken k�zeledett a l�ny fel�. Meg�llt el�tte, majd megsz�l�totta.

- Ha nem t�vedek, akkor fels�ged Sayuri- sama.

- Igen, �n vagyok. De az�rt nem vagyok ennyire rangos, sz�val nem kell ez a nagy tiszteletad�s.

- De… de �rn�m… �n a palota jogos birtokosa �s ir�ny�t�ja. Ami�ta �desapja kinevez…

- Az ap�m! Takeda- sama hol van?- V�gott bele a mondatba, annyira t�relmetlen�l v�rta, hogy viszontl�ssa sz�leit.

- Fels�g, az �desapja elk�lt�z�tt a d�li birtok�ra. Ezt a kast�lyt pedig hozom�nynak sz�nta, hogy kiengesztelje a csere miatt.

- Csere? Milyen csere?

- Nem tudja a fels�g? A meg�llapod�st semmiss� nyilv�n�totta a csal�dja, miut�n a nagy�r megmentette egy haland� �let�t.

- Mi? �n ezt nem hiszem el! B�r ap�mnak nem lett volna ez elegend� indok, hogy itthagyja a palot�t nekem. Van m�g valami, amit nem tudok az �letemmel kapcsolatban? Jobb, ha most tudom meg. Besz�lj!

- Azt nem tudom, hogy mit tud, �rn�m. Arr�l van tudom�sa, hogy van egy m�sik jegyese?

- Micsoda? Ez nem igaz!

- De, kisasszony, igaz. �s az esk�v�re nemsok�ra sor ker�l. Takeda- sama meghagyta, hogy sosem tal�lkozhat �jra egykori v�leg�ny�vel, Sesshoumaru- samaval.

- Nem! Ez hazugs�g, nem… Sessho… de nem tudta befejezni a mondatot, k�nnyekben t�rt ki, �s olyat tett, amit k�s�bb megb�nt.

*

- Rin, maradj itt Jakennel, nemsok�ra visszat�rek.

- Hov� m�sz nagyuram? – elgondolkozott, mit is mondhatna neki.

- Csal�dl�togat�sra.

- �n is mehetek?

- Nem. Itt maradsz Jakennel, nemsok�ra visszaj�v�k.

- Hi�nyozni fogsz. - �s azzal �t�lelte a l�b�t, nem akarta, hogy megint elv�ljanak-

- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. - Elfordult t�le.

- Jaken!

- Iiigen, nagyuram?

- Vigy�zz r�, ha b�rmi baja lesz, nem fogod t�l�lni. �rtetted?

- Igenis, Sesshoumaru- sama! �s mondd csak uram, ha szabad h� szolg�dnak ilyet k�rdezni, m�gis mikorra v�rhatlak?

- Egy h�t m�lva pirkadatkor. Ugyanitt, �rthet� voltam?

- Igen, hogyne! De ugye �n veled mehetek?- Erre egy tekintet adta meg a v�laszt-.

- Rin!

- Igen?

- Vigy�zz magadra… �s Jakenre!- Rin elmosolyodott.

- �rtettem! Vigy�zz magadra!- „Rin, Jaken… ti is vigy�zzatok” Azzal elt�nt a felkel� nap f�ny�ben.

*

Sesshoumaru megpillantotta a f�t, ami alatt Sayuri is �lt, s felr�mlettek eml�kei. Ugyanazok, mint a l�nyban. Nem is sejtette, hogy az �let nagyon megv�ltozott az�ta. Elj�tt a nagy pillanat. Bel�pett az ajt�n, rem�lve, hogy � is ott lesz. Az ajt� kit�rult el�tte. �s megl�tta �t, a jegyes�t, Sayurit.

- Nem! Ez hazugs�g, nem… Sessho…- reag�lni sem tudott, �rezte, hogy a l�ny �t�leli. Nagyon meglep�d�tt, de �rezte, hogy nemcsak a viszontl�t�s �r�me k�szteti erre. Ismerte ezt a helyzetet. Ilyen volt, amikor Rin megijedt, �s meg�lelte �t. De m�gsem. Ez m�s, hisz a l�ny nem is s�r. De m�gis, a sz�ve hevesen ver. „Nem l�ttam m�g ilyennek. B�r mindig is voltak �rzelemkit�r�sei, de… vajon mi t�rt�nhetett?” Csak n�zte Sayuri- t, aki m�g szorosabban hozz�b�jt. „Jaj, Sesshoumaru! Ha tudn�d azokat, amiket �n… nem, nem akarom. Veled akarok maradni” Hossz� percekig �llhattak �gy, mikor a szolga k�h�g�se �bresztette fel �ket.

- �h�m…- Nagy nehezen kib�jt a l�ny �lel�s�b�l.

- Igen, Kazuya?

- Csak eml�keztetni szeretn�m hogy az �desa…

- Sesshoumaru, van valami, amit meg kell besz�ln�nk-, szak�totta f�lbe a l�ny.

- �s mi volna az?

- Gyere velem!

- Hov�?

- Hm… a barackfa al�. - Azzal megragadta a f�rfi kez�t, aki nem ellenkezett. Engedte, hogy a l�ny h�zza. Mikor oda�rtek, akkor fogott bele a mes�be Sayuri.

- El�sz�r is nagyon �r�l�k, hogy �jra l�thatlak, de azt hiszem, m�r megint van egy kis probl�ma.

- Micsoda?

- �ll�t�lag Takeda- sama felbontotta az eljegyz�s�nket, �s m�r el�g�rt m�snak. De �n nem akarok senki m�shoz menni, csak hozz�d. Nem akar… nem aka… Se… majd ism�t nekid�lt, de m�r nem b�rta visszatartani a k�nnyeit. Valahogy ezalatt a fa alatt sokkal jobban �tadta mag�t az �rzelmeinek. Nem �rdekelte a vil�g. Csak az, hogy ism�t egy�tt vannak, de el akarj�k �ket szak�tani. Megint. Eddig csak k�t �vre, most m�r �r�kre. Akkor most m�r nem fontos semmi �s senki. V�ge �t �v �lomnak. �s �t �v szerelemnek. Ahogy erre gondolt, m�g jobban elkezdtek folyni a k�nnyei. Sesshoumaru most m�r nem ellenkezett. Mag�hoz �lelte a l�nyt, �gy nyugtatta.

- Hozz� fogsz menni. –sz�lalt meg v�g�l Sess. Erre a l�ny elengedte, hogy a szem�be n�zhessen.

- Nem, dehogy is! Csak veled akarok �lni, senki m�ssal.

- Sajn�lom, ha Takeda- sama ezt mondta, akkor �gy kell lennie. – A jegyese egyre h�tr�bb l�pett.

- Ezt nem mondod komolyan, ugye?

- Dehogynem. Ha ezt mondta, ez lesz. M�ssal k�t�tt egyezs�get. Onnant�l a mi�nk �rv�nytelen.- Sayuri h�tr�lt, de folyamatosan farkasszemet n�zett vele

- Sz�val ennyi, v�gig csak az egyezs�g miatt volt? Csak ennyit jelentek neked?

- Azt kell tenn�nk, amit…

- Mit tudsz te! Jaj, nem hiszem el, hogy b�ztam neked! Az eg�sz egy sz�nj�t�k volt! Nem hittem volna, te… te…

- Sayuri!

- Nem, hagyj�l! Ezalatt a fa alatt … te aljas…t�bb� l�tni sem akarlak!- Hi�ba minden sz�, a l�ny l�tni sem akarta. „Sesshoumaru! Te hitv�ny! Hittem neked, b�ztam benned, jobban, mint magamban! Szerettelek…”

Azzal a l�ny elt�nt. Elindult. Maga sem tudta, hogy hov�. Nem volt sz�ks�ge semmire �s senkire. M�g R� sem.

Rem�lem, hogy tetszett! K�rlek, �rj kritik�t!