17. fejezet: A Sors �sv�nyei

Hevesen vert a sz�vem, �gy kezemet r�szor�tva, zih�lva kapkodtam leveg��rt. A Hold f�tyolos arca v�szj�sl�an mosolygott r�m, de �n nem mertem r�n�zni… f�ltem h�tat ford�tani annak, akit szerettem.
- Saeko, mi van veled? Csak egy �lom volt… ak�rmi is t�rt�nt, vagy amit megt�rt�ntnek hiszel nem a val�s�g! – tette a v�llamra az egyik kez�t, a m�sikkal pedig az eny�met fogta meg. – Ugye megb�zol bennem? Nem tudom, mit l�tt�l… - egy pillant�st vetett a karomra – �s hogy mi volt az, ami annyira megijesztett, hogy belemart�l a saj�t testedbe. - „Mir�l besz�l? Nem �n tettem, hanem Dayu… az � karmai!” gondoltam d�h�sen. Ugyanakkor ostob�nak is �reztem magam el�tte. – Sok volt ez ilyen kev�s id� alatt. V�g�l is van, akivel eg�sz �let�ben nem t�rt�nik ennyi �rdekfesz�t� esem�ny.
- �s most k�l�nlegesnek kellene �reznem magam? – cs�szott ki a sz�mon akaratlanul is ez a k�rd�s. Tudom, hogy szerencs�s voltam a t�bbiekhez k�pest, de nekem m�g ez sem volt el�g! Tal�n ism�t telhetetlennek t�n�k, de mire v�gytam? Egy egyszer�, norm�lis �letre, egy kis h�zra a csal�dom k�zel�ben, a szerelmem oldal�n. B�k�re, nyugalomra, hossz� �letre… Ebb�l mit kaptam meg? V�lasztanom kellett, �n pedig Youkai-sam�t v�lasztottam. Nos igen, ezzel elvesztettem a nyugalmas �let es�ly�t is, hisz nyomunkban a d�h�dt �szaki nagy�rral nem sok j�ra sz�m�thattunk. M�gis… mit k�pzeltem? Mi�rt voltam egy�ltal�n ott?
- Igen, hisz az vagy! Nagyon k�l�nleges… legal�bbis sz�momra. – Minden k�rd�sem szertefoszlott, hisz v�laszt kaptam r�juk… „H�t ez�rt…” K�nnyek gy�ltek a szemeimbe… ism�telten. �letemben nem s�rtam annyit, mint az ut�bbi k�t napban!
- K�sz�n�m… bocs�ss meg…- mondtam nevetve saj�t… hm… sz�nalmass�gomon. Nem tal�lok m�s sz�t r�, annyira gyeng�nek �reztem magam, mint m�g soha. De � letelepedett mell�m �s m�lyen a szemembe n�zett.
- Saeko, k�rlek mondd el nekem, hogy pontosan mi t�rt�nt.
- Pontosan mikor?
- Az el�bb… Tudod k�l�n�s dolgok az �lmok. N�ha val�ra v�lnak, vagy �ssze is kapcsol�dhatnak egy olyan szem�ly�vel, akit meg akarunk lelni… vagy olyannal, aki nagyon meg akar minket tal�lni…

*

- Sehol sem tal�lom! Nincs a h�zban? Hogy mondjam meg ezt Yuuchi-sam�nak? – k�rdezte Kazuma k�ts�gbeesetten �nmag�t�l, mik�zben visszafel� tartott Naoki szob�ja fel�. „Hogyan veszthett�k el szem el�l? Ez�rt m�g meg fognak fizetni mindketten!”
- Megtal�ltad? – k�rdezte �rdekl�dve Eisaku a szob�ba meg�rkezett bar�tj�t�l. Erre csup�n egy csal�dott s�haj volt a v�lasz. – Akkor ut�na megyek! Ha egy ujjal is hozz��r az az utols�…
- Eisaku-kun, �n is megyek! Ha veled megyek k�nnyebb dolgod lesz! – sz�lt b�ty�m.
- Nem, csak lelass�tan�l. Nem lehetnek m�g messze… ahogy elhagyom a h�zat ism�t �rezni fogom az illat�t. Hogy lehetett ilyen balga? Elhagyta az egyetlen biztons�gos helyet! Dayu m�r biztosan meg�rezte a szag�t �s �ton is van fel�! – �k�lbe szorult a keze – �s Naoki t�l gyenge ahhoz, hogy megv�dje… - m�r el is indult, mikor Kazuma a v�ll�ra tette kez�t.
- Hozd vissza �ps�gben… k�rlek! Senki sem tudhatja meg! Vigy�zz magadra, ne gondolj t�bb� a bossz�ra! – l�tta el j� tan�ccsal, mire a szellem les�t�tte a szem�t.
- Elfelejted, hogy kivel van dolgod. – azzal kiviharzott a szob�b�l, �s nekiv�gott az �jszak�nak. Ekkor megjelent egy fiatal, felt�n�en sz�p h�lgy, kez�ben egy karddal, majd beh�zta a tol�ajt�t. Kazuma keser�en elmosolyodott, megv�rta, m�g a le�ny h�tral�p, majd kinyitotta az ajt�t. Eisaku felkapta a katan�j�t, majd viszonozta a meghajl�st Shiho fel�, elmormogott egy „k�sz�n�m�t”, majd t�nylegesen elindult. Az el�bb eml�tett l�ny odas�t�lt Kazum�hoz, majd elb�cs�zott t�le. F�radtan leheveredett a futonra, hisz nem is rem�lte, hogy valaha viszont l�tja Hitoshit. �m az ajt� felt�rult �s bel�pett rajta az a szem�ly, akinek szerint�k �pp az �n t�rsas�gomban kellett volna id�znie.
- Kazuma-san, mit csin�lsz az �gyamban? – vonta k�rd�re, mire az meglepetten felpattant.
- Te itt vagy? Te…
- Igen, �gy l�tszik. Mi�rt, hol kellene? – mondta �rtatlan arccal, mire az �n Onii-sanom igencsak ideges lett. Megragadta haorij�t, �s fenyeget�en sziszegte.
- Ne add nekem az �rtatlant! Hol van?
- Ki?
- Saeko. Hol… van? – Hitoshi egyre k�nyelmetlenebb�l �rezte mag�t.
- Kazuma-kun, te is l�ttad, amikor elb�cs�ztam t�le. Az�ta nem l�ttam. De… Saeko-chan elt�nt?
- Ne sz�l�tsd �gy!
- Keveset aludt�l, d�lj le �s pihend ki magad. Am�gy pedig az �n jegyesem, hadd sz�l�tsam �gy, ahogy csak akarom. J� �jszak�t! – mondta ki ezeket a szavakat, ez�rt Kazuma k�nytelen volt d�h�sen, de t�vozni, hisz ezt k�v�nta az illend�s�g. – Elhagyt�l valamit! – mutatott Naoki egy f�ld�n fekv� kis lapra, amir�l a b�ty�m biztos volt, hogy azel�tt nem volt ott. R�pillantott a kis lev�lre, majd csod�lkozva felki�ltott:
- Hiszen ez Saeko �r�sa!
- �s mit �zent? – k�rdezte �rdekl�dve, hisz a lev�l tartalm�r�l � maga sem tudott semmit. Kazuma nem felelt, �gy a h�ta m�g� s�t�lt, �gy olvasta el:

Dr�ga Kazuma-oniisan!
�n magam is a sz�vem hangj�t k�vetem, ahogy egykor Te is. A Sors egy szellemhez k�t, ahogy t�ged is! Hi�nyozni fogtok, de meg kell tennem! Nemsok� t�mad�s �ri �szakot, �s t�ged is katonasorba fognak �ll�tani, de Te k�ss fekete obit �s ne f�lj, a Nyugat ur�nak hatalma megv�d!
B�cs�zom, vigy�zz magadra �s a csal�dra!
Saeko

Csendesen �sszehajtotta a levelet, majd kil�pett a szob�b�l, el sem k�sz�nve Naokit�l. H�l�j�ba �rve elny�lt futonj�n, majd mosolyogva oldal�ra fordult. „Makacs… hihetetlen�l makacs, sosem adja fel… le sem tagadhatn�m, hogy a testv�rem…” Ezekkel a gondolatokkal hunyta le a szem�t, de m�r nem f�ltett engem, hisz a f�l�ben hallani v�lte az �rott szavakat: „Nyugat ur�nak hatalma megv�d” Tudta, hogy ez nem csak r� igaz… Ek�zben Hitoshi let�rten n�zte gyerty�j�nak l�ngj�t, majd idegesen felpattant �s ujjaival eloltotta a piciny l�ngot.
- Mit akarsz m�g itt? – k�rdezte h�tat ford�tva a szem�lynek. – Azt mondtam, hogy t�vozz! Mi m�r v�gezt�nk egym�ssal… Katsumi. – suttogta a n�nek. – Ha j�l tudom, m�r mindketten m�sok jegyesei vagyunk.
- Val�ban, akkor hol van a menyasszonyod? – h�zta kegyetlen vigyorra ajk�t. – Igen, m�r eml�kszem… elhagyott egy szellem miatt… ejnye, ezt nem kellett volna. �gy �tverni szeg�ny Hitoshi-kunt. – mondta �desk�s hangon, majd finoman a f�rfi v�ll�ra tette kezeit, �s a f�l�be s�gta szavait. – Nem akarsz bossz�t �llni? Megszerezni azt, amire oly r�g �ta v�gysz… tudod, hogy neked adhatom a szerelm�t… csak annyit kell tenned, hogy seg�tesz az er�ddel.
- Mi vagyok �n? – vonta k�rd�re – Milyen hatalom az, amit �n birtoklom? �cska, hasznavehetetlen… - n�zte karj�t, amit v�r�s f�ny �lelt k�r�l.
- Hogy k�rdezhetsz ilyet? Megmenthetsz b�rkit a hal�lt�l, de ez neked semmi? �n adtam neked ezt az er�t, ne mer�szeld �cs�rolni! �n tettelek azz�, ami vagy! – ki�ltott r�, ekkor Naoki fel� fordult.
- Ha j�l eml�kszem, sosem k�rtem, hogy ilyen legyek! De te…
- Meg akartad kapni Saekot! Ez volt az alkunk, ne feledd!
- �s te megszegted! Hogy engedhetted, hogy beleszeressen abba a nyugatiba? – ord�tott r� m�g hangosabban.
- Nincs semmi hatalmad egyed�l, �nmagadban nem �rsz semmit! – mondta az utols� h�rom sz�t igencsak nyomat�kos�tva. – Ha �n �gy akarom, csak egy egyszer� haland� vagy, ezt ne merd elfelejteni! Szolg�lni fogsz engem… azt teszed, amit mondok �leted v�g�ig! – azzal elindult a shouji fel�. – Nem akarlak b�ntani, ne is k�nyszer�ts r�. Ha a csat�t megnyert�k, de is elnyered m�lt� jutalmad. Ne feledd, hogy mi volt a feladatod!
- Kapcsolatba l�pni vele, �s mint nagyvonal� f�rfi, az � egykori jegyese… �tj�ra engedni.
- Pontosan. �s eddig remek�l csin�ltad! Most rohan bele Dayu csapd�j�ba, Inu no Taisho pedig nemsok�ra meghal! – kacagott fel - �n magam gondoskodom r�la. Sz�p j� �jszak�t kedves Hitoshi!

*

Az �jszaka f�lleszt� melegg� v�lt a nyugati palot�n bel�l, �gy nem csoda, hogy mindenki �lmatlanul forgol�dott �gy�ban. Izumo sem tudott aludni, b�r az � szob�j�ban a t�bbi csel�d�hez k�pest igencsak h�v�s volt, hisz egyetlen ablak�t kit�rta, aminek k�sz�nhet�en a leveg� leh�lt. B�gyadtan �lt fel, �gy �rezte, hogy nemsok�ra megs�l. Az ablakhoz s�t�lt �s a Holdra n�zett. „M�g n�gy �ra �s felkel a Nap… neh�z napunk lesz, megmondta Inu no Taisho-sama is.” Gondolt egyet, fel�lt�z�tt �s elindult, hogy belev�gjon a munk�ba. Az � feladata volt a ruh�k el�k�sz�t�se, ami sokkal nemesebb megb�z�snak t�nt az � szem�ben, mint a reggeli elk�sz�t�se. Halkan osont v�gig a folyos�kon, l�ptei olyan puh�k voltak, ak�r egy macsk��.
J�l tudta, hogy a legszebb kimon�kat kell el�k�sz�tenie, a f�rfiak sz�m�ra pedig ki kell f�nyes�tenie a p�nc�lt. Nem b�zt�k volna r� ezt a feladatot, de emberek h�j�n nem volt m�s v�laszt�suk. Ahogy elosont a szob�k el�tt, szomor�an pillantott be Akio h�l�j�ba. Ajtaja nyitva volt, a kis asztalk�n pedig elsz�radt vir�gok. Izumo nagyon szerette Akio-sant. Kisgyermekkora �ta j� bar�tja volt, � adott neki munk�t a kast�lyban. Eltervezte, hogy amikor v�gzett minden dolg�val, hoz friss vir�got. Megfordult, majd egy keser� szemp�rral tal�lta szembe mag�t, az �sszet�rt arcon l�tszottak a s�r�s v�r�sl� nyomai.
- Hitomo-sama! – ki�ltotta meglepetten �s m�lyen meghajolt. – Sajn�lom, nem akartam �tban lenni… �n… �n… - ostob�nak �rezte mag�t �s sz�rnyen f�l�slegesnek. P�r �ra ut�n el�sz�r ism�t r�j�tt, hogy csak egy szolg�l�… �s semmi t�bb.
- Ugyan m�r, semmi baj! – er�ltetett egy mosolyt arc�ra, majd let�rdelt az asztal mell�. – ha j�l tudom, nagyon szeretted Akio-sam�t. – kezdett csevegni.
- Igen kisasszony! Nagyon kedves volt hozz�m… - hangja elcsuklott, igyekezett �sszeszedni mag�t.
- Val�ban, hatalmas sz�ve volt, ott seg�tett, ahol tudott.
- Nem �rtem, mi�rt a j�lelk�eknek kell szenvednie… - mondta gyermeki �szintes�ggel.
- Ez egyszer�. – magyar�zta csendesen. – Az�rt, mert benn�k van valami, ami a harcokban gyeng�ti az erej�ket, m�gis olyat ad nekik, amit�l a legnagyobb� v�lhatnak. Ha megkapj�k ezt az er�t, nincs menekv�s, b�rmit odaadn�nak az�rt, hogy megtarts�k, ak�r az �let�nket is. Ez teszi �ket evil�gi l�nny�, m�sok szem�ben pedig sebezhet�v�, �m val�j�ban elk�peszt� hatalmat ad… olyat, amit senki sem vehet el, m�g ha el is puszt�tja, az eml�ke �r�kk� megmarad. – �mulva figyelte szavait �s m�lyen sz�v�be v�ste �ket. Hallott Hitomo b�mulatos tud�s�r�l, amivel egyenrang� f�l lett a harcban sok m�s f�rfival, de sosem �lte �t azt az �rz�st, amit akkor. Senki sem tan�totta �t kiskor�ban, most viszont… szomjazott r�, hogy mindent tudjon, amit �… Hitomo m�g sok�ig n�zett maga el�, majd felkelt �s kil�pett a szob�b�l. Izumo m�g egy kicsit t�prengett, majd ut�na szaladt… tudnia kellett…
- Hitomo-sama! – ki�ltotta, majd mikor az meg�llt, lihegve k�rdezte t�le: - Mi ez az er�? Hogyan lehet megszerezni? Honnan sz�rmazik? – d�ltek bel�le a k�rd�sek.
- Mi�rt szeretn�d tudni? Tal�n meg akarsz halni?
- Egyszer mindenk�pp meghalok, de tudnom kell! �rulja el k�rem… jobb lenne, ha ezen er� birtok�ban �rne a hal�l! – mondta elsz�ntan.
- Ha megszerzed… tal�n m�g a hal�ln�l �s rosszabbat kell �t�lned, m�g �gy is v�llaln�d? – a l�ny elsz�ntan b�lintott, erre Hitomo elmosolyodott. – Mi a neved?
- Izumo. – v�laszolta meglepetten.
- Izumo… eml�kezni fogok erre a n�vre. – mondta, �s sarkon fordult.
- V�rjon k�rem! Mondja el…
- Hidd el nekem, �rezni fogod, ha elj�n.
- De nem tudom, mit kellene �reznem! – gy�zk�dte tov�bb.
- R� fogsz j�nni, most viszont mennem kell. Sok szerencs�t Izumo! – azzal els�t�lt, a le�ny l�t�hat�r�n k�v�lre. �gy �rezte, hogy cserbenhagyta a bajban, hogy megfosztotta valami nagyon fontos dologt�l. Kedv�t szegetten indult el a ruh�k ir�ny�ba, �m mikor elhaladt Akira szob�ja el�tt k�l�n�s dolgot vett �szre. K�l�n�set bizony, mert nem csak egyed�l volt ott, ugyanis k�t hangot hallott. A l�ny �nk�ntelen�l is az ajt�hoz sietett, majd egy ronggyal tisztogatni kezdte a tatamit. Ez csup�n �r�gy volt, a val�di oka az volt, hogy megtudja, mir�l besz�lhet Akira �s egy n�… akinek hangja oly ismer�s volt sz�m�ra.

Folytat�sa k�vetkezik!