B�v�letben - D�monh�bor�

by Mido

6. r�sz

– Nos, Hime…?

Seyako sz�ja egy pillanatra megremegett, �m ahogy ez a g�rcs�s kis mozdulat semmiv� lett, az eddig csillog�, d�h�s m�lyk�k tekintet is megkem�nyedett. Erre azt�n Sesshoumaru k�rd�n felh�zta egyik szem�ld�k�t.

– Most azt hiszed, nagyon nyeregben vagy, igaz? - engedett meg egy g�nyos mosolyt mag�nak l�ny, majd a f�rfi legnagyobb �mulat�ra lassan, f�l k�zzel kipattintotta a ferde gombsor els� csatocsk�j�t.

– Egy percig sem k�telkedtem… az akaratoss�godn�l csak a b�szkes�ged nagyobb.

– Pont, mint neked is! - h�zta el a sz�j�t a g�nyos b�kra a hercegn�, majd visszatolta katan�j�t h�vely�be, s vontatottan oldani kezdte a v�kony szalagot, melyben fegyverei pihentek.

– Viszont abban biztos voltam, m�s m�dot fogsz tal�lni r�… - folytatta youkai, �rzelemmentes, �m f�nyl� szemekkel.

– Nem fogsz csal�dni bennem, ett�l ne f�lj! - Seyako apr�t kacsintott, majd ahogy az utols� gombocska is felny�lott laz�n maga mell� emelte f�lig behajl�tott jobbj�t. - Ugye nincs sz�ks�ged a l�t�sodra, ahhoz hogy velem harcolj?

A szellem �rtetlen�l pislogott p�rat, �m hirtelen azon kapta mag�t, hogy az eddig lobogva vil�g�t� f�kly�k l�ngja halv�nyulni kezd. V�g�l Seya halk csettint�s�re a legutols� szikr�k is elhaltak, �s teljes s�t�ts�g ter�lt az �ri�s sziklacsarnokra.

– �gy sem vagy ellenf�l sz�momra… - t�rte meg a dermedt csendet Sesshoumaru hangja. - De valamit nem tudhatok.

– �spedig? - k�rdezett vissza a l�ny, mik�zben kib�jt a ruha v�llaib�l, s az anyagot let�rte a derek�hoz.

– Ak�r csalhatsz is.

– Csalhatok?

– Mi�rt ne? Nem l�tlak, nem tudhatom val�ban betartottad-e a szab�lyt… de mondom, meggondolhatod magad, sima k�zdelem is lehet. Majd pr�b�lok finom lenni…

– Goku no kaze! - �rkezett a v�lasz, �gy Sesshoumarunak csak arra maradt ideje, hogy gyors temp�ban oldalra lend�lj�n.

A l�ny t�mad�sa gyenge volt, alig keltett valamicske szelet, alig hasonl�tott az egykori Pokoli Sz�lhez, amit a ninj�k ellen haszn�lt a Nyugati palot�ban. Ezzel mind a ketten tiszt�ban voltak.

– �gy akarsz el�gt�telt venni a t�rgyal�son t�rt�ntek�rt? Sz�nalmas k�s�rlet!

Seya �sszerezzent, mikor meg�llap�totta, a f�rfi alig lehet p�r l�p�snyire m�g�tte, �gy csak az utols� pillanatban h�r�totta a fel�je suhan� ac�lt. Csup�n reflexszeinek k�sz�nhette az eg�szet, �s a kiv�l� kenjutsunak, melyre mestere tan�totta. Ez a k�t fegyvere volt t�retlen�l er�s, m�g �gy legyeng�lten, haland� form�ban is.

A k�t mesteri katana �sszefesz�lt, �m egy pillanat m�lva Seya oldalra billentette a tests�ly�t, s fellelkes�lt ellenfele azt gondolv�n kibillentette a l�ny alap�ll�s�b�l azonnal fel� v�gott. Az oniwabai viszont sebesen visszalend�lt, s m�g a k�t penge szikr�zva elfordult lapjain � sz�rt el�re. Azonban peng�je m�r csak a leveg�t szelhette. A n� azonnal tov�bb lend�lt, s j�l is tette, a s�t�tben csak a szikla padl�ba f�r�d� csap�s tompa moraj�t hallhatta. Ahogy elt�volodtak egym�st�l a kezdeti lend�let megtorpant, l�v�n a vak s�t�tben nehezen tudt�k bem�rni a m�sik helyzet�t. �s persze kettej�k k�z�l is Sesshoumarunak volt k�nnyebb dolga.

Ism�telten a l�ny h�ta m�g�tt t�nt fel, �m �mulat�ra m�g miel�tt megk�zel�thette volna a hercegn�t, az m�r lend�letben volt fel�je. Az els� csap�s v�llra ir�nyult, csakhogy a peng�k elsiklottak egym�s mellett, ezt kihaszn�lva Seyako azonnal fog�st v�ltott, s az ac�l �l a f�rfi nyaka fel� t�rt ki.

– Te most ennyire b�zol bennem? - k�rdezte a szellem testetlen hangja, mire a l�ny mag�ban elvigyorodott.

– Csak nem f�lsz hogy megv�glak? Ha �gy is lenne, sajnos nem tudn�k v�gezni veled… nem hinn�m, hogy bele tudn�l halni, m�g akkor sem, ha nem a Tenseig�t forgatod.

– Sokat tudsz a kardomr�l… �s t�l sokat is besz�lsz!

A l�ny azonnal oldalra lend�lt, de haland� teste t�l lass� volt, �rezhette, ahogy hideg ac�l �rinti meg a b�r�t. Egy pillanatra ledermedt, ahogy eg�sz bal alkarj�n �rezte a v�gigfut� borzong�st, �m az v�ratlan gyorsas�ggal el is m�lt. Seya �rtetlen�l engedte le kardj�t, hogy szabad kez�vel megtapogathassa a m�sikat.

– Pedig komolyan azt hittem megv�gt�l…

– Mert meg is v�gtalak. - �rkezett a v�lasz a s�t�tb�l.

– De akkor?

�rtetlenked�s�t a retteg� d�bbenet, v�g�l a teljes zavar k�vette. �rezte, ugyan halv�nyan, de val�san, ahogy hideg f�mes t�rgy f�r�dik bord�i k�z�, �mde nem k�vette f�jdalom ezt az �rz�st. M�gis, teljesen biztos volt, hogy valami egy pillanatra felbukkan mellkasa k�zep�n, s ahogy oda kapott ujjai �rinthett�k is az ac�los hegyet.

– Halott vagy. - jelentette be k�z�mb�sen a f�rfi, majd kih�zta a peng�t.

Seyako egy pillanatra val�ban azt hitte ez �gy t�rt�nik, azonban ahogy a Tenseiga elhagyta a test�t, ism�telten teljesen eg�sznek �rezte mag�t. Ahogy v�gigtapogatta v�kony als�ruha fedte fels�test�t d�bbenten �szlelte, azon hatalmas lyuk �ktelenkedik, �m b�re tov�bbra is s�rtetlen alatta.

– Sejtettem. Csalsz! - rezzent �ssze Sesshoumaru hangj�ra.

– Mi volt ez? - motyogta m�g mindig sokkosan a s�t�tbe Seyako.

– Ez�rt tartom �cskavasnak ezt az �r�ks�gem… egy kard, amivel nem lehet �lni.

– De �n �reztem, ahogy lesz�rt�l!

– Persze, hogy �rezted. �s a hadajubanod is �rezte… - erre a l�ny idegesen let�rte a szakadt ruhadarabot, �m sejtette a f�rfi kiv�l� hall�s�nak k�sz�nhet�en �rz�keli mozg�s�t, �gy nem fogja tudni eltussolni a dolgot.

�m Sesshoumaru nem foglalkozott ezzel, Seya pedig sietve folytatta hangosan elm�lked�s�t.

– Ezek szerint nem csak gy�gy�t�sra alkalmas a Tenseiga… tal�n m�g az is igaz, hogy visszahozhatja a halottakat.

– Tal�n… egy pr�b�t minden k�pen meg�r a dolog. De azt hittem ezt tudod. Hiszen Rin…

– Azt hittem, hogy csak nagyzolt, amikor azt mondta a hal�lb�l hoztad vissza… - babr�lt idegesen a katana markolat sapk�j�n l�g�, a k�t�sb�l visszamaradt selyemzsin�rral a l�ny.

Egy t�preng� pillanatra csend lett, v�g�l Sesshoumaru el�r�bb l�pett egyet, hogy a l�ny sejthesse merrefel� �ll.

– Ha akkor el�bb vissza�rek… �s tudom, hogy siker�lhet… megmenthettelek volna, �s �jra �lhett�l volna.

– �jra �lhett�nk volna? - ki�ltott fel a hime elk�pedt d�bbenettel.

�m ahogy szavai elhagyt�k ajkait, g�rcs�sen �sszer�ndult, de m�r �rezte a t�rsa fel�l �rad� k�v�ncsis�got.

– �lhett�nk?

– Igen… �gy �rtem… h�t tudod, a t�bbi katona is akik elestek. Ak�r mindet visszahozhattad volna.

– Nem vagyok isten, nem �n d�nt�m el, hogy ki �lhet �s ki hallhat.  - �rkezett a furcs�n f�lszeg v�lasz.

– Hm? Hiszen nyugodt sz�vvel hal�lt osztasz, �s m�gis azt mondod nem te d�nt�d el…

– Aki el�g er�s, az �letben marad… aki nem, az�rt nem vagyok felel�s.

– �n sem voltam el�g er�s… - suttogta v�laszul a l�ny, mik�zben leengedte az eddig maga el�tt tartott kardot.

– Te m�s vagy. Legyen ennyi el�g. - �rkezett a kim�rt v�lasz, �m Seyako ekkor m�r boldog volt, hogy korom s�t�t �leli k�rbe, �gy Sesshoumaru nem l�thatta mennyire elpirult.

T�l hosszan maradt csend, ezt �rezt�k mind a ketten. A n�ma s�t�t, az el�bb elhangzott szavak. Nem tudt�k mit is k�ne gondolniuk, ugyanakkor mindketten akartak m�g valamit mondani. Valamit, ami ak�r fontos is lehetett volna, amit ha nem �gy �llnak egym�s el�tt tal�n k�nny� sz�vvel k�pesek elmondani. �m b�rmennyire is v�gy� volt a pillanat, nem tudt�k feledni mi�rt, �s hogyan ker�ltek ide. V�g�l a hercegn� �sszerezzent, ahogy k�szk�dve gondolataival felr�mlett el�tte Suyama j�slata; „Am�g rettegsz, hogy a kis titkod m�s is megtudhatja, nem fogsz tudni legy�zni!”.

– Sesshoumaru, tudom, hogy ez most nem aktu�lis, de… - hadarta egy szuszra az oniwabai, azonban mikor m�r �ppen kimondta volna, v�ratlanul harmadik hang kapcsol�dott be a besz�lget�sbe.

– Nem azt mondt�tok, hogy siettek valahov�? Holnap hajnalban is itt fogunk �llni, ha �gy folytatj�tok…

– Koori-chan? - k�rdezte a s�t�ts�gt�l a l�ny. - Bocs�ss meg. Elt�rt�nk a l�nyegt�l.

– Seya, mondani akart�l valamit, nem? - a l�ny �sszerezzent, ahogy a d�mon mell� l�pett a s�t�tben.

– T�nyleg? - szerencs�re a f�rfi nem l�thatta a k�nyszeredett mosolyt - Nem lehetett fontos, mert m�r el is felejtettem…

– Wakatta…

– Lassan hajnalodni fog… - motyogta k�zbe ism�t a J�gs�rk�ny - �s ennyi besz�d k�zben m�g pihenni sem tudok… f�leg, ha az Id�z�m lelke egyfolyt�ban h�bo…

A l�ny kapkodva k�zbe v�gott, mag�ban d�h�ngve azon, mi�rt akarja az �rnyl�ny kikotyogni a titkait.

– Koori-chan, ink�bb k�sz�lj fel! Sesshoumaru! - azzal v�laszt sem v�rt, fegyvere meglend�lt, s a k�t katana ism�t csilingelve �sszecs�kol�zott.

Gyors v�lt�sok, folyamatos t�mad�sok �s h�r�t�sok k�vett�k egym�st, �m egyik�k sem menek�lt a s�t�tbe, testk�zelben maradtak, hogy harcuk egy pillanatra se szakadjon meg. Alig telt el p�r perc, a f�rfi ism�t f�l�nybe ker�lt, �rezhette ellenfele mennyire le van gyeng�lve. Seya pedig keser�s�ggel elt�ltve meg�llap�thatta; kezei remegnek, nehezen kap leveg�t, a szemei sz�rnak, s izmai m�r nem k�pesek r�, hogy vill�m t�ncba kezdjen.

– Ez gyorsan meglesz… - Sesshoumaru er�sen oldalra v�gott, mire a n� karjai belef�jdultak az er�be, melyet visszatartott peng�j�vel.

– Ne rem�nykedj… - motyogta lihegve a l�ny, majd minden akarat�t �sszeszedve marad�k erej�t kardj�nak adta �t.

Dereng� ez�st�s, k�k f�ny t�rt mag�nak utat a s�t�ts�gben, egy pillanatra elvak�tva az ellenfeleket, majd ahogy l�t�suk visszat�rt lassan kivehett�k a m�sik arc�nak vonalait a penge izz�s�nak vil�goss�g�ban.

– Ha csak megrebben a szemed…

– Mit teszel? - h�z�dtak mosolyra a most fak� arany szemek.

A hercegn� m�g jobban nekifesz�lt a kardnak, hogy a k�t penge k�z�tt majdnem �ssze�rt az orruk.

– Nehogy azt hidd, hogy �lvezni fogod! - ny�gte vissza a l�ny, �m m�r �rezte, ahogy forogni kezd vele a terem.

– Pedig biztosan �lvezn�m!

Seyako m�g igaz�n v�laszolni akart volna, �m lassan remegni kezdett a tudata, jelezve ereje fogyt�n van. De � kitartott, k�zd�tt a minden elural� b�k�s f�radts�g ellen, mik�zben fej�ben felbukkantak f�lelmei.

„Hamarosan el�julok, �s Kooritatsu itt fog maradni… biztos j� d�nt�s ez? B�zhatok benne? Hiszen m�g egy �r�ja sincs, hogy megid�ztem… �m a gondolatai. Mind tiszta volt, �s a lelke is, ahogy meg�rintett. Azt mondta, m�r �vek �ta velem van, csak arra v�rt, hogy megid�zzem… de nem tudom. Mi van, ha m�gsem? � akkor is csak egy �rnyl�ny…”

Ha akarta volna, sem maradt volna ereje r�, hogy visszak�ldje id�zet�nek anyagi alakj�t saj�t dimenzi�j�ba. Minden �sszefolyt szemei el�tt, s egy pillanat m�lva tudata m�r els�llyedt elm�j�nek s�t�tj�ben. Csak a taiyoukai reflexeinek k�sz�nhette, hogy al�lt teste nem �lt �t kem�ny tal�lkoz�st a sziklapadl�val. A f�rfi sz�tlanul eld�nt�tte a k�vezeten, mik�zben mell� guggolt.

– H�t t�nyleg nem bocs�tott el… - motyogta az apr� k�k s�rk�ny a s�t�tben, majd gondolat�nak egy utal�s�ra a f�kly�k lobogva meggyulladtak, halv�ny f�nnyel �rasztva el a termet.

– Rem�lem, tudod mit csin�lsz, Chibi… - morogta a kutyaszellem, mikor a J�gs�rk�ny mell�j�k r�ppent.

– Ne agg�dj, felesleges lenne b�rmit is terveznem… M�g mindig le vagyunk z�rva.

�s val�ban, Sesshoumaru �rdekl�dve vette �szre, hogy a halv�ny kis akad�ly m�g mindig t�retlen�l ott lebeg az oszlopok k�z�tt. V�g�l magyar�zatot keresve a n� fel� pillantott, �m azonnal meg is b�nta.

– H� perverz! Veszed le r�la a szemedet! - mordult fel az �rnyl�ny, �m a d�mon egy pillanatnyi meglepett mozdulatlans�g ut�n g�nyos vigyorral visszafordult, s elt�rte a hercegn� arany sz�lait a nyak�b�l.

– Azt hiszed �jdons�got l�tok… - vetette oda a d�l�-f�l� s�rk�nyk�nak az inuyoukai. - Az istenn�i erej�t haszn�lta ahhoz az id�zethez. Az pedig m�g kitart, hab�r m�r teljesen legyeng�lt ebben a testben…

– Ero-Sesshoumaru… - motyogta az orra al� az �rnyl�ny - H�t, ha �gy �ll a helyzet nem tudom siker�l-e adnom neki a saj�t er�mb�l.

– Naze?

– Tudod, kutyuli, az eny�m �s az � ereje nagyon elt�r�. �s nem vagyunk �sszeszokva, m�g nem �rezz�k a m�sik�t. �gy ha most csak �gy k�lcs�nz�k neki egy keveset, lehet egyszer�en �tcsordul a test�n. Haland� test, lyukas cs�sze… Az �n er�m t�l sok egy ilyen t�r�keny fel�p�t�s� f�ldi l�tform�nak, �gy nem tudom van-e �rtelme pr�b�lkozni. Ezek a stigm�k pedig csak m�g kev�sb� b�ztat�k.

– Azt ne mond t�rpe, hogy Seya feleslegesen �t�tte ki mag�t! - mordult fel a szellem.

– Mi vagyok �n, mindenhat�. De nem v�rhat�m el, hogy ezt felfogd a kis cs�kev�nyes eszecsk�ddel, kutyuli… b�r… - a J�gs�rk�ny ez�st szemei v�ratlanul megcsillantak. - Ha nem is b�rom a k�ped Ero-sama, de valamire m�g j� lehetsz!

Sesshoumaru olyan v�ratlanul kapott a kis sz�rnyas, pikkelyes l�ny ut�n, hogy annak nem maradt ideje reag�lni. A karmos ujjak a v�konyka, kecses, nyak k�r� fon�dtak, mire az apr� teremt�s szemei meglepetten kikerekedtek. Egy pillanatra a h�v�s arany, �s a rezd�letlen ez�st tekintet �sszekapcsol�dott, majd az �rnyl�ny g�nyosan ki�lt�tte has�tott k�gy�nyelv�t nyelv�t, �s k�dd� v�lt a bilincsk�nt szor�t� ujjak k�z�tt.

– Mi a…? - h�rd�lt fel a f�rfi, �m a k�vetkez� pillanatban a J�gs�rk�ny j�l kup�n v�gta r�pt�ben.

– Sessh-chan, nem hallottad m�g? Kicsi a bors, de er�s… �s a k�vetkez� �t�s ut�na majd kapargathatod le az arcod a sziklafalr�l!

– Teme… - sziszegte a youkai felm�rgesedve, �s m�r ism�t kapott volna a j�gl�nyecske ut�n, mikor az k�zbe v�gott.

– Kevesebb, mint egy �r�nk van hajnalhasad�sig, sz�rakozunk m�g egy darabig?

– Iie… ny�gd ki amit akarsz, azt�n takarodj, am�g t�rt�ztetem magam.

– Ez r�d is vonatkozik, perverz kutya… - Kooritatsu leveg�t sem v�ve tov�bb folytatta, megel�zend� a tov�bbi vit�t. - Te leszel a vezet�k. �n adom az er�t, rajtad �tfolyik, ha el�g er�s vagy �s nem csak a sz�d nagy, akkor megbirk�zol vele, kis� f�ldibb� teszed, �s �tpasszolod az Id�z�mnek. Vili vagy mondjam el m�g egyszer, hogy felfogd?

– Kuss, csin�ld!

A J�gs�rk�ny elmosolyodott, kivillantva t�hegyes h�feh�r agyark�it, majd visszar�ppent az �jult l�ny mell�. Sesshoumaru k�vette, �s leereszkedett Sey�hoz.

– Nekem nincs sz�ks�gem testi kontaktusra… de te fogd meg az id�z� kez�t. De csak a kez�t! Figyelek �m! - huppant le a s�rk�ny tisztes t�vols�gra.

– M�r lepereg… - motyogta d�h�sen az orra al� a f�rfi, �s engedelmeskedett.

– Remek! M�g egy utols� dolog… ne lopj el egy morzs�csk�t se az er�mb�l, mert megharagszom!

– Feh… - mordult fel d�h�sen a kutyaszellem - Mintha r� lenn�k szorulva…

– Gondoltam biztos, ami biztos… Mehet? - Koori-chan k�rd�n elkerek�tette csillog� szemeit.

– Matte! Koori-san… - Sesshoumaru megkereste a f�nyes ez�st szemeket. - Mi�rt teszed ezt? �gy �rtem… mi�rt seg�tesz neki, hiszen csak p�r �r�ja ismered? �s az al�rendeltje vagy… �s… valami�rt f�lt t�ged megid�zni…

– �gy l�tom, t�bb dolgot �szreveszel, mint hittem. Ez egy hossz� t�rt�net lenne, el�gedj meg azzal, ha most az els� k�rd�sedre v�laszok Sesshoumaru…

N�ma b�lint�s volt a v�lasz.

– Lassan m�r harminc �ve vele vagyok… nem id�zett meg, �s m�gis vele voltam minden perc�ben. Ami�ta a szerz�d�st megk�t�tte kilenc �vesen, v�gig minden pillanatban, t�l a hal�lon is. �s v�rtam, v�rtam az alkalmat, hogy tehessek �rte valamit… F�l �vsz�zad telt el �gy, hogy nem id�ztek a F�ldre, s ha pr�b�ltak is senki h�v�s�ra nem reag�ltam… v�rtam r�. �s most hogy itt vagyok, vigy�zni fogok r�, ker�l, amibe ker�l.

– Tenni valamit? - k�rdezett vissza a taiyoukai, mire az �rnyl�ny lehunyta a szemeit.

– Nem �rttetted, ugye? Hogy hogyan v�ltozhat meg a m�lt, hogy lehet minden ugyan az �s m�g is m�s egy m�sik dimenzi�ba… hogy k�pes egy ember megv�ltoztatni tizen�t esztend�t. El�rulom neked; sehogy…

– Akkor a Sou’unga…?

– A t�lvil�gon lebegtem vele, s v�ratlan ismer�sbe botlottam…

– A Pokol S�rk�ny.

– Okos vagy kutyus! A t�lvil�g id�tlen, ott m�r minden megt�rt�nt, nincs m�lt, nincs j�v�, csak jelen… Gokuryuuha tett egy apr� sz�vess�get, �s a ti id�t�kbe is bele zavart egy hangy�nyit, p�rhuzamosan a Sou’unga fel�bred�s�vel. K�l�nben hogyan ker�ltek volna oda azok a jelek, tizen�t �vvel - plusz �tsz�zzal - k�s�bb, mint hogy a Pokol Kardj�nak pecs�tje felt�rik? Az �n k�r�semre Seyak�t tette meg a kulccs�, aki t�ged kis szervezked�sem folyt�n �thozott a j�v�be. Onnant�l kezdve m�r csak rem�nykedtem benne, hogyha ismeritek a m�ltat nem mentek vissza… Ezzel �j es�lyt teremtettem nektek is, �s magamnak is.

– Sz�val semmi sem t�rt�nik v�letlen�l.

– Mondhatjuk ezt is… De Sesshoumaru, ha nem nagy k�r�s… ezt majd megtudja fokozatosan a gondolataimb�l, ne sokkold ezzel. Most a legfontosabb, hogy ezt a h�bor�t megnyerj�tek. R�hellem annak a kvantouinak a pof�j�t, sz�val aj�nlom, hogy j�l r�gd sz�t a h�ts�j�t, ha es�lyt kapsz r�…

– Vedd megt�rt�ntnek.

– Helyes. Akkor igyekezz�nk, mert mindj�rt pirkad. K�sszen �llsz?

– Eddig is k�szen voltam.

Az �rnys�rk�ny m�r nem besz�lt t�bbet, csak lehunyta csillog�, mindent tud� szemeit, mire a f�rfi k�r�l k�l�n�s, k�kes aura bontakozott ki. Sesshoumaru mag�ban elcsod�lkozott, a rendk�v�li, �m megfoghatatlan nagys�g� energi�n, mely tagjaiba �ramlik, majd hagyta, hogy az a J�gs�rk�ny ir�ny�t�sa alatt maradva karj�hoz csordog�ljon, s el�ntse az eszm�letlen, magatehetetlen hercegn� test�t.

Nem telt el sok id�, alig volt p�r perc az eg�sz. Azonban az eredm�ny szemmel l�that�v� v�lt, a n� f�radt von�sai megenyh�ltek, arcsz�ne fel�l�nk�lt, s a kisebb nagyobb sebek begy�gyultak b�r�n. V�g�l v�ratlanul az isteni jegyek els�t�t�ltek, s �gy t�nt a l�ny teljesen felfriss�lt �s j�l van.

Kooritatsu akarat�ra a f�nyess�g v�ratlan abba maradt, majd az utols� csepp energi�k is �tcsordog�ltak a hime test�be. Innent�l kezdve, m�r mind a kutyaszellem, mind a J�gs�rk�ny csak v�rni tudott. P�r perc volt, �m nekik egy �r�kk� val�s�gnak t�nt. Azt�n egyszerre csak teljesen v�ratlanul Seyako fel�lt, s mosolyogva, pislogva k�rbe n�zett.

– J�l vagy? - k�rdezte kisebb k�s�s ut�n az inuyoukai.

– Soha jobban! - kelt fel a l�ny, majd ahogy �szre vette fels�teste fedetlens�g�t, arca v�ratlan v�r�sre v�ltott.

Sesshoumaru j�l �rezve a helyzetet gyors h�tr�l�sba kezdett, s meg sem �llt eg�szen saj�t ruh�j�ig. V�g�l a hercegn� nem k�vette, ink�bb mind a ketten csendesen fel�lt�ztek. Csak a J�gs�rk�ny kuncogott mag�ban. A k�sz�l�d�s v�gezt�vel mind a h�rman a terem k�zep�t jelent� szikl�hoz l�ptek.

– Koori-san, nagyon k�sz�n�m, amit �rtettem tett�l! Val�j�ban nem is gondoltam volna… - Seya zavartan elhallgatott. - M�r bizony�ra f�radt vagy, �gyhogy elbocs�talak…

– Ahogy �rzed Id�z�m…

A l�ny mag�ban lefutatta az elbocs�t�s szavait, s mikor a h�rom gyors k�zjelet hozz� tette el�rz�keny�lve k�sz�lt b�cs�pillant�st veti id�zet�re. �m semmi sem t�rt�n, m�g hossz� m�sodpercek m�lt�n sem.

– Na de…? - pislogott �rtetlen�l maga el� a n�.

– Ugyan, nem is baj… sok�ig voltam a k�oszban… ha nem zavarok m�g maradn�k! - egyed�l Sesshoumarunak sz�rt szemet az apr� l�ny izgatott hadar�s.

– Biztosan nem �rzed megterhel�nek? Annyira �nz� vagyok, m�r az els� nap…

– Ne is foglalkozz vele, �n j�l �rzem magam veled Id�z�m. �s kellemes itt lenni a F�ld�n.

– Nem tudom, mit mondhatn�k Koori-chan…

– Induljunk! - ki�ltott fel az �rnyl�ny, majd m�g miel�tt a hercegn� vagy a youkai �szbe kapott volna mindannyijukat vill�dz� f�nyek �lelt�k k�rbe, s jeges sz�l k�s�ret�ben test�k elt�nt a sziklacsarnokb�l, s t�voz�suk m�lt�n csak a lassan le�g� f�kly�k vil�g�tott�k be kitart�an a megid�z�s �res helysz�n�t…

Folytat�sa k�vetkezik…