Sesshoumaru no Kiba
18. r�sz: V�r �s m�reg

Tora �rezte, hogy valami nincs rendben, s m�g p�r pillanatig ott t�rdelt Kiba szob�j�nak ajtaj�ban. Amikor meghallotta, hogy a hercegn� pulzusa megemelkedik �s l�gz�se szaggatott� v�lik, felemelkedett �s elindult a folyos�n, hogy min�l messzebb ker�lj�n onnan.

Mikor alig n�h�ny perccel k�s�bb egy f�jdalmas sikoly t�rte meg a kast�ly izgatott, de rendben tartott ny�zsg�s�t-moraj�t, mindenki d�bbenten (vagy �pp ijedten) dermedt meg �s pr�b�lt r�j�nni a forr�s�ra. Mindenki, kiv�ve Tor�t, aki tudta, honn�t sz�rmazik.

A szobal�ny befordult egy kihalt folyos�ra, s ajkain egy el�gedett mosoly jelent meg, ahogy tovahaladt...

*�*

– De Inuyasha! Ezt nem illik! Nem igaz, hogy nem tudsz v�rni a lakom�ig! – pir�tott r� Kagome a hanyou-ra, aki �ppen k�sz�lt kifosztani a konyh�t.

– Ne agg�dj, Kagome, a te f�zt�d sokkal finomabb!

Ez egy hossz� pillanatra elhallgatta a di�kl�nyt, aki, miut�n felfogta a f�lszellem szavait, csillog� szemekkel �s bizonytalan �r�mmel k�rdezte meg:

– T�nyleg �gy gondolod, hogy finomabb, amit �n f�z�k...?

– Nan�! – v�gta r� Inuyasha gondolkod�s n�lk�l; �r�lve, hogy siker�lt elterelni a t�m�t arr�l, amit tenni k�sz�l. – F�leg az a... az a... – Kagome izgatottan v�rta, melyik �tel�t dics�ri meg a fi�. M�g sosem tett ilyet �s ez m�rhetetlen�l boldogg� tette. „V�gre nem azt a mikr�ban k�t perc alatt elk�sz�thet� instant t�szt�t isten�ti, hanem az �n f�zt�met dics�ri...!” A papn� szinte repesett az �r�mt�l, annyira boldog volt. �gy azt�n �szre sem vette, hogy ekkor l�pett be Atsukane, nyom�ban a fi�val �s a szolg�l�l�nnyal, aki m�g kor�bban a seg�ts�g�re volt. Inuyasha pedig t�ls�gosan el volt foglalva a szekr�nyek �tkutat�s�val �s azzal, hogy r�j�jj�n, mi a neve annak a finoms�gnak, amit im�d, ha Kagome k�sz�ti el.

– Megvan! – ki�ltott fel, �vatosan kihal�szva egy s�tit egy nagy kupacb�l. �gysem fog felt�nni senkinek...

– Na, melyik az? – k�rdezte Kagome, m�r az �r�mk�nnyek hat�r�n. Euf�rikus �rz�se egy csap�sra elm�lt, mikor a hanyou kinyitotta a sz�j�t, bevette a s�tem�nyt, majd v�laszolt:

– Term�szetesen a ramen! Mi m�s?!

– FEKSZIK!!! – t�nt el azonnal a di�kl�ny arc�r�l a kedves, �tszellem�lt mosoly. S�t, m�g egy kis morg�st is siker�lt mindehhez produk�lnia, miut�n Inuyasha lefejelte a m�rv�nypadl�t.

M�rgesen fordult meg �s meglep�dve vette �szre a k�t inuyoukait, valamint a m�g�tt�k nagy szemekkel, ijedten �csorg� szolg�l�l�nyt, amint a list�j�t szorongatja. A k�t kutyaszellem arca nem �rult el �rzelmeket – na j�, tal�n Sesshoumaru szemeiben fel lehetett fedezni n�mi csillog�st, ami arr�l tan�skodott, hogy j�l sz�rakozik...

– Khm...– Kagome megk�sz�r�lte a tork�t.

– H�, ez meg mi�rt vo...

– Fekszik – fojtotta bel� a sz�t az �ppen felt�p�szkod� hanyou-ba, aki mag�ban szitkoz�dott, majd azt�n �vatosan fel�lt, orr�t finoman tapogatva.

M�g egy pillanatig csend uralkodott, m�g v�g�l Kagome sz�l�sra nyitotta a sz�j�t. �m ekkor, mikor m�r elhat�rozta, mit mond, egy embertelen sikoly, mely v�giglebegett az eg�sz �p�leten, nem hagyta megsz�lalni. D�bbenten n�zett maga el� mindenki, s m�g percekkel k�s�bb is csengtek a f�leik. Kagome belegondolt, ha neki �gy f�jt ez az �les hang, akkor ink�bb nem szeretn� megtudni, a k�t inuyoukai-nak vagy ak�r Inuyash�nak mennyi szenved�st okozhatott.

Sesshoumaru bossz�snak n�zett ki. �ppen azt fontolgatta, milyen lass� �s f�jdalmas m�dszerrel fogja elk�ldeni a m�svil�gra, azt�n fel�leszteni a Tenseig�val, majd �jb�l meg�lni azt, aki meg merte zavarni ezt a fontos napot. Azt�n lassacsk�n egy illat suhant el az orra alatt. Szimatolni kezdett, s szemei elkerekedtek, mikor r�j�tt, mit �rez. Jegyes�nek v�r�nek a szag�t �s... m�rget. R�ad�sul nagyon is ismer�s m�regszag volt ez...

– Kiba... – motyogta, azzal a k�vetkez� pillanatban m�r el is t�nt; t�voz�s�r�l csup�n az a l�gfuvallat tan�skodott, ami majdnem elsodorta Kagom�t, illetve a szolg�l�l�nyt.

– Bi az? Bit boddot? – k�rdezte Inuyasha, valami kend�f�le ut�n kutakodva, hogy el�ll�tsa orrv�rz�s�t.

– Azt mondta Kiba, de nem �rtem, mi�... oh – j�tt r� Kagome, azzal seg�lyk�r�en Atsukane-re pillantott. – Csak nem a menyasszonya volt az, aki sikoltott?

A kutyaszellemn� orr�t is megcsapta a v�r �s a m�reg kevered�s�nek szaga, �gy azt�n b�lintott, miel�tt kil�pett volna a helyis�gb�l.

– Te.

– Igen, asszonyom? – k�rdezte remegve a szolg�l�l�ny t�le.

– Menj �s sz�lj a gy�gy�t�nak – azzal el is t�nt.

Kagome nem pazarolt egy pillanatot sem, hanem azonnal rohanni kezdett. Sejtette a kutyad�monok reakci�j�r�l, hogy valami nagy baj van. A szerencse mell� �llt: k�nnyed�n megtal�lta a szob�t, amit Sango-val k�z�sen kaptak �s azonnal t�rni kezdett nagy s�rga h�tizs�kj�ban.

– Kagome? – k�rdezte a szellemirt� l�ny, aki a pillanatban l�pett be az erk�lyr�l.

A di�kl�ny azonban folytatta a kutakod�st.

– Kiba. Valami baj van – magyar�zta t�mondatokban, �s v�gre megtal�lta az els�seg�ly-dobozt, amit m�g anyuk�j�t�l kapott. R�gvest rohanni kezdett.

– H�! V�rj! – futott ut�na Sango, �gy m�r ketten kerest�k Kiba szob�j�t. Nem tudt�k, merre lehet, azonban a hangzavar �s a k�vetkez� pillanatban felhangz� Sesshoumaru d�h�dt morran�sa gyorsan �tba igaz�tott�k �ket. „Csak ne legyen t�l k�s�...” gondolta Kagome, aki igaz, hogy m�g egy sz�t sem v�ltott a hercegn�vel, de egyb�l szimpatikusnak tal�lta. Ha nem lett volna az, akkor sem hagyhatta volna a lelkiismerete, hogy valakinek ne seg�tsen, aki a k�zel�ben van �s r�szorul...

M�g a k�t l�ny sietve igyekezett a folyos�k labirintus�n, addig Inuyasha sikeresen el�ll�totta orrv�rz�s�t �s felt�r�lte a m�rv�nypadl�r�l a nyomokat.

– Engem meg itt hagynak! El is v�rezhettem volna! – dramatiz�lta t�l a dolgokat morcoss�g�ban. Szipogni kezdett. �gy t�nt, m�g mindig nem �llt el teljesen a v�rz�s. Ekkor azonban � is meg�rezte a szagot, ami elkergette a konyh�b�l az inuyoukai-okat.

Azonnal felpattant �s – nem t�r�dve a t�bbi nyommal �s a sebt�ben elhaj�tott ronggyal – rohant, hogy min�l hamarabb oda�rjen a helysz�nre.

*�*

Sesshoumaru elr�ntotta a fusum�t, amint meg�rkezett, s gyorsan felm�rte a terepet �les szemeivel �s t�bbi �rz�kszerv�vel. Senki sem volt a helyis�gben Kib�n k�v�l. „Ezek szerint a t�mad� m�r elmenek�lt” �llap�totta meg mag�ban, azonban megfagyott ereiben a v�r, ahogy menyasszony�t megl�tta a szoba k�zep�n; elter�lve, �jultan.

Alkarj�n volt egy seb, ami furcs�n elsz�nez�d�tt �s ugyancsak k�l�n�s sz�n� v�r sziv�rgott bel�le. A hercegn� b�re pedig nagyon s�padt volt �s egyre csak feh�redett. T�ljutva d�bbenet�n �s hirtelen j�tt ijedts�g�n (amit k�ptelen volt meg�rteni, honn�t j�tt el�), egy szempillant�s alatt m�r Kiba mellett t�rdelt, vizsg�lva a cs�nya s�r�l�st.

Szemei elkerekedtek, s egy kicsit k�zelebb hajolt, hogy megszagolhassa. Ism�t meg kellett �llap�tania, hogy ismer�s a m�reg szaga, de m�g most sem eml�kezett, honnan. �gy azt�n visszaengedte a kart a csukl�n�l fogva �s ekkor tekintete Kiba arc�ra t�vedt. A hercegn� homlok�n verejt�kcseppek gy�ngy�ztek, arca pedig mozdulatlan volt, s semmi �rzelmet nem mutatott. A d�mon nem vette �szre, hogy egyik kez�vel m�g mindig a n� csukl�j�t fogja, de a m�sikkal szinte �szt�n�sen ny�lt Kiba arca fel�, hogy let�r�lje r�la az izzads�got. Furcsam�d nagyon hideg volt a b�re, ahhoz k�pest, hogy verejt�kezett...

Ekkor �rkezett meg Atsukane �s legal�bb olyan megd�bbenve n�zte a p�rost, mint ahogy a nyom�ban megjelen� szem�lyek. Els�k�nt Kagome �s Sango futott be, majd Inuyasha �s a kast�ly gy�gy�t�ja szinte egyszerre. Mind megr�k�ny�dve n�zt�k a jelenetet; v�g�l Kagome volt az, aki a leghamarabb felocs�dott.

Atsukane mellett bes�t�lt a szob�ba �s odarohant Kib�hoz. Sesshoumaru fenyeget� tekintettel n�zett r� s gyanakodva m�regette a feh�r f�mdobozt, rajta egy v�r�s kereszttel. A di�kl�ny r�pillantott a hercegn� alkarj�n l�v� ronda sebre �s l�that�an felszisszent. Azt�n elkezdett turk�lni az els�seg�lydobozban.

– Valami... m�reg, ugye? – motyogta k�zben. – Kell lennie itt valahogy... valami... ellenszernek... vagy legal�bb ki tudjuk tiszt�tani, ha m�s nem...

Ek�zben a kast�ly gy�gy�t�ja, egy s�lyomd�monn� mint�t vett a m�regb�l egy kis �vegcs�be.

– Amint megvizsg�lom, az ellenanyag m�r hamar k�sz lesz, de el�bb t�nyleg ki kell fert�tlen�... – v�ratlanul elhallgatott, s erre Kagome is felkapta a fej�t. Szemei d�bbenten �s hitetlenkedve kerekedtek el, ahogy pillant�sa Sesshoumarura esett.

Pontosabban arra, amit a d�mon tett. Sz�j�t a sebre tette �s sz�vni kezdte.

– Mmiiiit... – Kagome hangja olyannyira remegett, hogy szinte m�r-m�r �nekl�snek volt betudhat�.

– Kisz�vom a m�rget – k�pte Sesshoumaru, egyid�ben a ny�l�val �sszekeveredett v�rrel �s m�reggel. – Gyer�nk, te keresd azt az ellenszert – mordult r� a gy�gy�t�ra, aki azonnal felpattant �s eliszkolt a szob�j�ba, hogy a parancsa szerint tegyen. A kutyad�mon pedig �jb�l kisz�vott egy j� adagot �s kik�pte.

Tiszt�ban volt vele, hogy ez nem valami illedelmes viselked�s, s�t, egyenesen barb�rnak nevezhet�, azonban most nem volt id� a finoms�gokra. Kiba – a menyasszonya – �lete f�gg�tt t�le.

– Mi az, mi t�r... – Kakero asszony falfeh�r lett, ahogy megl�tta l�nya alakj�t a f�ld�n, s Sesshoumaru t�nyked�s�t. Orr�t szint�gy meg�t�tte a m�reg szaga. Shiwue nagy�r a nyom�ban volt �s gyorsan elford�totta feles�g�t, hogy ne l�ssa a jelenetet. A szag azonban �t sem hagyta nyugodni.

– Ez a m�reg... – mormogta, mire mindenki fel� fordult... kiv�ve persze Sesshoumarut, aki el volt foglalva. – Ez... olyan ismer�s.

Sesshoumaru fel�l egy beleegyez� morran�s hallatszott, mik�zben m�g mindig a m�reg kisz�v�s�n dolgozott. Shiwue nagy�r pedig tov�bbra is szimatolt. Arca meglepetts�get t�kr�z�tt, mikor v�gre r�j�tt, hol �rezte ezt utolj�ra.

– Ez ugyanaz...

– Mint mi...? – k�rdezte Inuyasha, egy lapos oldalpillant�ssal. Nagyon ingerelte a szagl�j�ratait eml�tett m�reg.

– Ugyanaz, mint amivel Kakero-t t�madt�k meg... – halkult el Shiwue nagy�r hangja a v�g�re.

– Ne... nem! – ki�ltott fel az asszony a karj�ban, s zokogni kezdett. A t�bbiek nem tudt�k mire v�lni a viselked�s�t, de Shiwue nagy�r elvezette, �gy azt�n megint csend borult r�juk. Sesshoumaru is befejezte; kisz�vta, amit tudott.

S m�g Kagome a seb kitiszt�t�s�val foglalatoskodott – furcsa arcokat kapva a k�t inuyoukai-t�l, mikor el�vette a fert�tlen�t�szereket �s a k�tszert –, valamint a bek�t�s�vel, addig Sango k�zelebb l�pett �s megvizsg�lta a padl�n �sszegy�lt v�rt �s m�rget, ami Kiba karj�b�l sziv�rgott.

Eg�szen k�zel hajolt, hogy m�g az � emberi orra is �rezze a szagot. Azt�n megvizsg�lta t�bb n�z�pontb�l is. V�g�l el�var�zsolt ruh�j�b�l egy fa p�lcik�t �s azzal b�k�dte meg, illetve emelt fel a m�regb�l egy r�szt.

Sesshoumaru, aki a k�zvetlen k�zel�ben volt, sz�rakozottan figyelte a t�nyked�s�t, Kagom��t pedig gyanakodva, s sz�ve legm�ly�n pedig valami furcsa, szor�t� �rz�st v�lt felfedezni, ami eddig csak akkor uralkodott el rajta, amikor Rin vesz�lyben volt...

„Agg�dn�k tal�n...?” k�rdezte mag�t�l, s figyelte, hogy sz�k�l �ssze Sango szeme.

– Tudom, mi ez – jelentette ki azt�n, mire mindenki felkapta a fej�t. M�g a papn� is, de azt�n visszat�rt a k�t�z�shez. – A szellemirt�k haszn�ltak ilyet, de m�g nagyon r�gen... Megb�n�tja az �ldozatot �s azt�n sz�pen, lassan – hozz� akarta m�g tenni, „f�jdalmasan”, de t�l k�zel volt egy bizonyos kutyaszellemhez, �gy ink�bb m�sk�pp d�nt�tt – meg�li v�g�l, ha nem el�g er�s a szervezete.

– �s ha az? – k�rdezett k�zbe Atsukane.

Sango r�pillantott.

– Akkor van es�lye, hogy t�l�lje, ha a szervezete k�pes legy�zni a m�rget. De... nagyon neh�z id�szaknak n�z el�be – b�kte ki v�g�l. M�g mindig nem mert el�g egy�rtelm�en utalni r�, hogy nagy k�nokat �llhat ki az �ldozat.

Fesz�lt csend k�vetkezett. Kagome befejezte Kiba karj�nak bek�t�s�t �s a futonon fekv� uchikake-t �vatosan �sszehajtogatta �s leter�tette egy kis asztalk�ra. Sesshoumaru azt�n vigy�zva felemelte menyasszony�t �s lefektette a futonra.

– Egy�bk�nt ez nagyon furcsa – jegyezte meg azt�n Sango, ahogy eldobta a p�lcik�t egy m�rges v�rt�cs�ba, s az sisteregve felold�dott. A l�ny nyelt egyet, ahogy arra gondolt, ez mind Kiba szervezet�ben volt �s m�g mindig ott rejt�zik benne.

– Micsoda, Sango? – fordult fel� Inuyasha.

– H�t... – a l�ny felt�p�szkodott, �gy fordult a t�bbiek fel�. – M�r nagyon r�g�ta nem haszn�lt�k a szellemirt�k. Hi�nyzik ugyanis egy hozz�val�; egy olyan n�v�ny, ami m�r �vsz�zadok �ta kihalt. K�tlem, hogy b�rhol meg lehetne tal�lni, de ha m�gis, akkor biztosan h�t lakat alatt �rizn� az, aki hozz�jut.

– Azt mondd m�g meg, hogy merrefel� szerezt�tek ezt a n�v�nyt?

– Ha igazak a t�rt�netek, akkor messze keleten l�tezik n�h�ny sziget, amelyek nem mindig l�that�ak. Onnan.

– Azt mondod, kelet? – k�rdezte Sesshoumaru, �sszesz�k�lt szemekkel.

– Igen...

�jabb cs�nd-hull�m k�vetkezett, ami egyre elviselhetetlenebbnek v�lt azok sz�m�ra, akikben egy cseppnyi emberv�r is volt. Amikor m�r szinte tapintani lehetett a fesz�lts�get a leveg�ben, v�gre meg�rkezett a kast�ly gy�gy�t�ja.

– K�szen van, Sesshoumaru-sama – lihegett, �vatosan szlalomozva a b�m�szkod�k k�zt, akik csak megk�sve nyitottak utat neki. – M�r csak egy dolog hi�nyzik bel�le.

– �s mi az? – vonta fel egyik szem�ld�k�t a kast�ly ura.

– A v�re, Sesshoumaru-sama...