3. fejezet: A kezdet

Sayuri az ablakban �lt, �s n�zte, ahogy a Nap szikr�zik. Nagyon meleg volt akkor. Elhat�rozta, hogy elmegy �szni a t�ba, ami a kert k�zel�ben volt.

- L�nyom, siess vissza. Vend�geket v�runk!

- Igen, ap�m! Nemsok�ra itt vagyok!- M�r vagy h�sz perce bandukolt az erd�ben, mikor esz�be jutott, hogy otthon hagyta a fegyver�t. „Ennyire nem lehetek szerencs�tlen! Jaj, tudtam, hogy nem k�ne kif�nyes�ttetnem… �n �s a tisztas�gm�ni�m! Sz�nalmas vagyok… na j�, rem�lem, hogy nem lesz semmi baj…” Azzal elkezdett levetk�zni, mikor v�gzett, belemer�lt a h�s v�zbe, „Nincs is jobb egy ilyen forr� napon. De vissza k�ne mennem. M�r v�rnak. ” Azzal kim�szott az enyhe t�b�l. „Mi? T�r�lk�z�t sem hoztam? V�rjunk csak, itt valami nem stimmel. Biztosan ideraktam. Akkor valaki elvitte volna?” Gyanakodva k�r�ln�zett, �s egy �rny�kot vett �szre, ami a f�t�l sz�rmozhatott. De nem, hisz ennek nagyon is emberi k�lseje van. „Csak semmi p�nik, sz�p lassan el�veszem a kardomat, �s… jaj, otthon hagytam! Ilyen pechet. Na j�, kom�tosan visszas�t�lok… nem, el�sz�r fel�lt�…” Nem fejezhette be a gondolatsort, hisz a „leskel�d�” leugrott a f�r�l.  Lassan k�zeledett hozz�. Hossz�, barna haja, �s j�ghideg k�k szemei voltak. „Egy fi�… de nem t�nik szellemnek, akkor meg mit akar?”

- �dv, �szak- Kelet hercegn�je!

- Ki maga?- ekkor m�g jobban kezdte zavarni, hogy hi�nyos az �lt�z�ke. H�trafel� l�pdelt, �s folyamatosan az idegen szem�be n�zett. Valahogy hasznosnak �rezte, ha a fi� csak a szem�t n�zi.

- A nevem Maresuke. A D�l- Keleti Birodalom hercege.

- �dv�z�llek, Maresuke - sama. Mondd csak, mi j�ratban vagy itt?

- Az �desap�ddal, Takeda- sama - val kell besz�lnem- ekkor Sayuri megl�tott egy rongyos k�penyt, amit m�g sosem vett eddig �szre. (lehet, hogy az ilyen helyzetek miatt rakt�k ide?) Gyorsan felvette. B�r el�g szakadt volt, a c�lnak megfelelt. �m nem lett nyugodtabb. Egyre jobban rettegett, hisz a herceg k�zeledett.

- �s mi dolga van a vir�gz� birodalomnak aty�mmal?

- Maradjunk annyiban, hogy egy el�ny�s aj�nlatot k�n�lok neki. A maga kez��rt a birodalmat neki adom. Na mit sz�l?

- Hm…- �gy tett, mint aki gondolkozik-, sajn�lom uram, de sajnos m�r el�g�rtek valakinek.

- Igen, kisasszony? �s szabad tudnom, hogy kinek?

- Az nem a maga gondja!- szakad ki a l�nyb�l.

 - Enyje, illik ilyet mondani? Gondolkozzon el- m�r v�szesen k�zel �rt - Nyugodjon meg, nincs mit�l tartania.

- Hagyjon!- Azzal fut�snak eredt. �gy �rezte, ha ott marad, azt nagyon megb�nja. Egy fiatal l�ny rohant kereszt�l az erd�n. Sebesen dobogott a sz�ve. Csak futott �s futott. Ki�ltott, de mintha senki sem halotta volna. Ragyogott a Nap, m�gsem vid�totta fel.

- Nem hallj�tok? Seg�tsen valaki! K�rem! Kazuya!!!

- Ne �b�gasson m�r! El�lem �gysem menek�lhet!- behozta a l�nyt, majd egy laza mozdulattal a f�ldre ter�tette.

- Mondtam, hogy nincs �rtelme futni. Most pedig.. azt hiszem, hogy meg�llek. Tal�lok m�lt�bb asszonyt n�lad. �g veled, �szak - Kelet hercegn�je!- azzal d�f�sre emelte l�ndzs�j�t. „Sz�p l�nyt, de nem b�rn�m ki mellette. �gysem az a feladat, hogy elcsavarjam a fej�t… Hal�l r�d, Sayuri!”„Teh�t itt �r v�get az �let? - elm�lkedett a hercegn�- Sosem gondoltam volna… de ez m�r nem sz�m�t. Azt hiszem, nem akarom l�tni… ahogy egy ember v�gez velem, egy szellemmel. �g veled, dr�ga sz�l�f�ldem!” Azzal becsukta a szem�t. Nem akarta l�tna a k�r�rvend� vigyort. B�k�vel akart elmenni.

- Sayuri- t keresem. Itt van?- L�pett ki egy nemes szellem a f�k k�z�l. Feh�r kimon�t viselt, oldal�ra kardokat k�t�tt. Pillant�sra sem m�ltatta a rongyos kin�zet� szerzetet, aki a f�ld�n fek�dt.

- Ki vagy te �s mit akarsz a hercegn�t�l?- Mordult r� a fi�.

- Az nem a te gondod, haland�. Azt k�rdeztem, hogy itt van –e.

- Seg�ts! K�rlek!

- Hallgass ide, te sz�nalmas l�ny! �ruld el, merre van a hercegn� - folytatta rezzen�stelen hangon. Erre Maresuke elmosolyodott.

- Hogy merre? H�t keresd a pokolban! Miut�n v�geztem veled, ut�nad megy, ne agg�dj!- azzal nekiesett a szellemnek, de olyan hirtelen, hogy nem t�rhetett ki el�le senki. „Jaj, m�r kezdtem azt hinni, hogy megment ez a f�rfi! Miut�n v�gzett vele, meg fogok halni. De legal�bb meg tudom, mit akart mondani.” Rep�lt a l�ndzsa, sz�lsebesen. De a youkai nem mozdult. Csak �llt, mintha �szre sem vette volna. Mikor oda�rt vele szembe, egyszer�en felugrott, �s egy f�nyes nyal�bbal kett�v�gta a t�mad�t. Puh�n �rt talajt, majd elindult a palota ir�ny�ba. Sayuri nagy nehezen mag�hoz t�rt, majd felt�p�szkodott, �s rohant a megment�je fel�.

- V�rj! K�rlek, v�rj!- a f�rfi v�laszra sem m�ltatta.

- Nem halottad? Arra k�rtelek, hogy �llj meg!- �s bekanyarodott, hogy szembe ker�lj�n vele. D�h�sen a szem�be n�zett, �s azt v�rta, hogy majd � is �gy fog tenni. De nem. Semmi �rzelmet, �s az �rdekl�d�s legkisebb jel�t sem fedezte fel rajta. Az ismeretlen a szem�be n�zett, de olyan g�nnyal, amit sose felejt el. De � nem rettent meg, folytatta. - Ha valaki megk�r, hogy tiszteld meg a figyelmeddel, akkor t�gy a k�v�ns�g�nak megfelel�en! Nem tan�tott�k meg neked?- Pedig nem akarta, de a mondat k�zep�n teljesen �tadta mag�t az �rzelmeinek.

- Na �s mi dolgod van Velem? Te ELM�LETILEG szint�n youkai vagy. Akkor meg ne hozz sz�gyent a fajt�nkra! Nem az a legf�bb elfoglalts�gom, hogy GYENGE, v�dtelen szellemeket oltalmazzak. �s nincs sz�ks�gem arra, hogy t�r�keny l�nyekkel t�rsalogjak az etikettr�l. �gyhogy �llj f�lre az utamb�l, nincs sem  id�m sem kedvem veled t�rsalogni.

- Csak meg akartam k�sz�nni, hogy megmentett�l! De �gy l�tom, hogy ez neked semmit sem jelent!

- Tiszt�zzunk valamit. Eszem �g�ban sem volt meghagyni az �letedet, csak �gy alakult. De ne hidd, hogy ezek ut�n majd nem tudlak meg�lni.

- Nem is hittem. Tudod, nem minden az els� benyom�s. Mert �n nem ilyennek k�pzeltelek. Sajn�lom, ha gondot okoztam. Viszl�t. - azzal m�rgesen elindult. Tudta, hogy a f�rfi is el fog, visszafordult.

- �, lenne egy k�rd�sem, ha nem b�nod. K�rlek, �ruld el �letem megment�j�nek nev�t, uram.

- Hm- azzal Sess elindult, de mikor elhaladt a l�ny mellett, csak ennyit mondott- Sesshoumaru. - Sayuri nem reag�lt, engedte, hogy elmenjen. Mikor elment csak ennyit mondott.

- M�g tal�lkozunk. - De a szellem m�r elt�nt a kert f�i k�z�tt.

*

- �s mondd csak, Kazuya, mikor t�rt�nt mindez?- L�pett be Sesshoumaru a t�m�ny t�lgyfaajt�n, aminek sz�ps�ge p�ratlan volt nemcsak az �szak- keleti Birodalomban, hanem az eg�sz vil�gon.

- Mire gondol, nagy�r? Az eljegyz�sre? H�t, p�r h�napja egy Hidetada nev� herceg jelentkezett, hogy szeretn� feles�g�l venni az �rn�nket. Takeda- sama sokat gondolkozott, de egyik nap kapott egy levelet a palota ur�t�l, �s boldogan k�t�lnek �llt.

- �s hogy n�zett ki ez a f�rfi?

- Hogy �rti, Sesshoumaru - sama?

- Volt valami furcsa rajta?

- Mi�rt?

- Itt azt hittem, hogy �n k�rdezek, szolga. - az utols� sz� egy�rtelm� nyomat�kos�t�sa �szhez t�r�tette Kazuya- t.

- Igaz, sajn�lom. Nem, teljesen norm�lisnak t�nk, ill�en viselkedett, �s az �lt�zete is nemeshez m�lt� volt.

- Egy youkai vagy egy haland�?

- Egyik sem. B�r erej�t b�rki megirigyelhetn�, m�gis csak egy hanyou volt.

- Azt mondod, hogy a nagy Takeda m�lt�bbnak tart egy f�lszellemet a l�nya sz�m�ra, mint egy szellemet?

- Nem mondom, hogy �rtem, de nem tehet ellene semmit, nagyuram. De nem is pr�b�l, igaz?

- �gy ismersz engem, mint aki megpr�b�l megszegni egy egyezs�get?

- Nem. �s mik a tervei? Ennyi id� ut�n engedi elmenni Sayuri - samat? Azt hittem, jelent �nnek valamit.

- Ha jelentene is, az �g�rtet nem szeghetn�m meg holmi sz�nalmas �rzelmek miatt. - Azzal kil�pett az ajt�n.

- Egyszer tal�n r�j�n, Sesshoumaru - sama, hogy vannak fontosabb dolgok is, mint �nmaga.

- Ilyen csak kett� jut az eszembe. De annyi �ppen el�g.

- K�rem, m�g egyszer utolj�ra k�sz�nj�n el T�le.

- Megpr�b�lsz parancsolni nekem, haland�?

- Hov� gondol, uram. Csak szerettem volna megk�rni r�, hogy ne �gy v�ljon el az �rn�mt�l. Akkor �g �nnel, Nagy�r!- Azzal b�cs�t intett neki, �s v�rta, hogy elt�nj�n a szemk�zti f�k k�z�tt. De a nagy�r arra ment, amerre a sz�ve dikt�lta. Ism�t hozz�.

*

Csendesen l�pkedett a lehull� falevelek k�z�tt. A Nap ugyan olyan hevesen s�t�tt, mint az els� tal�lkoz�sukkor. Csak Sayuri- n t�bb ruha volt. Erre a gondolatra vid�mabb lett. Esz�be jutott, hogy aznap este kezd�d�tt az eg�sz, mikor az apja elk�ldte „l�togat�ba”. Akkor nem sejtette, hogy az eg�sz egy kitervelt csel, hogy tal�lkozzanak. Amikor erre gondolt, felr�mlett el�tte egy haland� f�rfi arca, akit v�g�l is a Tensaig�val keltett �j �letre… - no persze nem emberbar�ti szeretetb�l-. Apja gy�gy�t� kardj�val…„Fiam…”

H�v�s szell� f�jdog�l, pedig csak ny�r k�zepe van. Egy ez�st�s haj� szellem �ll szemben egy m�sikkal. Nagyon hasonl�tanak egym�sra, m�g is harcolni akarnak. Az id�sebb komoly tekintettel n�z az ifjabbra. A szem�be n�z. Nem f�l t�le.

- �gy l�tom, fiam, nem sokat v�ltozt�l. Mondd csak, m�g mindig olyan szenved�lyesen v�gyakozol a Tetsusaig�ra?

- Tudod j�, hogy igen.

- Akkor lenne egy k�rd�sem. Van valakid, akit meg akarsz v�deni?- N�ma csend k�vetkezett, csak a sz�l suhog�s�t hallott�k. - Gondoltam. Am�g gy�l�letet t�pl�lsz a haland�k ir�nt, addig nem vagy r� m�lt�.

- De ki m�s lenne a jogos �r�k�se?

- Az, aki szereti az embereket. De nem ez�rt h�vtalak ide. K�rlek, vidd el ezt a levelet Sayurinak, az �szak- keleti Birodalom hercegn�j�nek. Ezt pedig az �desapj�nak, Takeda- samanak.

- Mi�ta lennem a k�ld�nc�d?- V�gta oda neki Sesshoumaru.

- Szembesz�llsz ap�d akarat�val?

- Nem. Elviszem a levelet nekik ap�m, ahogy k�rted- sz�lt Sess, azzal kivette apja kez�b�l a leveleket.

- K�sz�n�m, fiam. Most menj, szeretn�m, ha mihamarabb meg�rkezne a lev�l. Meg�rtett�l?- Erre egy biccent�s volt a v�lasz, majd a fiatalabbik elt�nt az �jszak�ban.

- Egyiket megterveztem. Most m�r csak a m�siknak kell tal�lnom jegyest. - Azzal mosolyogva �s �br�ndozva n�zett az �jszak�ba.

*

- Sayuri, azonnal gyere le!

- Igenis!- egy f�rge l�ny sz�kkent le a l�pcs�n. El�sz�r unott, majd vid�m arccal apj�ra n�zett. - Parancsolj velem, Takeda- sama!- hajolt meg m�lyen el�tte.

- Mindig arra v�gytam, hogy fiam legyen, aki k�pes harcolni. De ma m�r h�l�s vagyok, hogy egy ilyen gyermeket kaptam aj�nd�kul.

- Nem is tudok mit mondani, nagyon k�sz�n�m, uram!

- L�nyom, lenne itt valami. Nemsok� vend�gek �rkeznek hozz�nk.

- Val�ban? �s szabad tudnom, hogy kik?

- Legyen el�g annyi, hogy meglepet�s. L�nyom, rettenetes ez a h�s�g. B�rcsak kimehetn�k egyet f�rdeni. - �s egy pillanatra kin�zett a t� ir�ny�ba. Megv�rta, m�g a l�ny is odan�z, majd folytatta. - De ez nem fontos. A l�nyeg, hogy ill� m�don k�sz�nts�k �ket. Meg�rtetted?

- Igen, ap�m.

- Most menj fel a szob�dba!

- Azonnal. - �s felsietett a l�pcs�n. Berontott a szob�j�ba, majd r�ugrott az ablaka alatt �ll� sz�kre. „Nem is rossz �tlet. Olyan meleg van. Azt hiszem, elmegyek �szni” Lesietett, majd megl�tta Eme- t.

- Nem szeretn�, kisasszony, ha kif�nyes�ten�m a fegyver�t, mire visszaj�n?

- De az nagyszer� lenne, k�sz�n�m!- azzal �tny�jtotta a kardj�t, de visszah�zta- Jobb, ha magammal viszem. �s mondd csak, hol vannak a t�r�lk�z�k?

- Ott, ahol szoktak, a szekr�ny�ben. - addig visszak�t�tte oldal�ra a kardot.

- Itt a szak�, kisasszonyooom.- azzal a lend�lettel le�nt�tte a l�nyt. - Jaj, k�rem bocs�sson meg! Annyira sajn�lom, �n, �n…

- Nincs semmi baj! Azt hiszem, hogy m�g is ig�nybe veszem a f�nyez�st, Eme, k�sz�n�m!- �s �jra �tny�jtotta neki a peng�t.. Mikor vissza�rt, Ayumi m�r v�rta.

- De az�rt nem �rtana �t�lt�znie, ha nem veszi zokon. - N�zett v�gig a foltos �s szak�t�l illatoz� k�k kimon�n.

- Igazad lehet. Rendben.- �s elrohant a t�r�lk�z��rt, majd egy h�feh�r kimon�ban t�rt vissza. – Nem tal�lom a t�bbit. Hol vannak? Na mindegy ez is megteszi. Akkor viszl�t mindenkinek!- Mikor kil�pett az ajt�n, akkor jelent meg Takeda- sama.

- Minden a terv szerint halad?

- Term�szetesen, uram- felelte Ayumi.

- Merasuke! Gyere ide!

- Itt vagyok, fels�g!

- Akkor kezd�dhet az el�ad�s! Ne feledd, ha meg is �lne… nem kell f�lned a hal�lt�l.

- �rtettem. Sietek, hogy megel�zzem. - Azzal elrohant.

*

Egy f�rfi lohol a f�k k�z�tt. Egy l�nyt figyel, akinek igencsak melege van. Egy gyors mozdulattal felugrik a f�ra, majd l�ndzs�j�nak seg�ts�g�vel felkapja a t�r�lk�z�t, majd a sz�p �sszehajtogatott ruh�j�t. Sayuri kim�szik a v�zb�l �s t�n�dik. „ Na, most vette �szre az �rny�komat. Meglepem egy kicsit”

- �dv, �szak- Kelet hercegn�je!- „Micsoda bel�p�. Lehetn�k egy kicsit modernebb is”

- Ki maga?- „Ha megszak�tom a szemkontaktust, �s m�sfel� n�zek, akkor azt hiszem, hogy m�giscsak rettegnem kell a hirtelen elm�l�st�l…”

- A nevem Maresuke. A D�l- Keleti Birodalom hercege. „Hihi. M�g sosem voltam herceg. De most…”

- �dv�z�llek, Maresuke - sama. Mondd csak, mi j�ratban vagy itt?

- Az �desap�ddal, Takeda- sama - val kell besz�lnem-. „�szrevette a ruh�t, micsoda sorscsap�s…”

- �s mi dolga van a vir�gz� birodalomnak aty�mmal? „Maradj a sz�vegn�l!”

- Maradjunk annyiban, hogy egy el�ny�s aj�nlatot k�n�lok neki. A maga kez��rt a birodalmat neki adom. Na mit sz�l? „Mondom a sz�vegn�l. �gy megijesztem. Nem vagyok j� gonosz, az m�r bizonyos”

- Hm… sajn�lom uram, de sajnos m�r el�g�rtek valakinek. „Hihi. Ez nagyon j�, Sayuri, na persze… de majd ma este…”

- Igen, kisasszony? �s szabad tudnom, hogy kinek? „Na hogy reag�lsz, KEDVES?”