5. fejezet: �jra egy�tt?

Sesshoumaru vagy egy �r�ja j�rt az erd�ben. „V�gre egyed�l. Sz�val lehet, hogy ki kellett volna �llnom mellette? Tal�n… tal�n nem mindig a rideg szellemet k�ne mutatnom… de m�st nem tudok… hiszen nem szeretek senkit, nincs senki, akit megv�den�k, vagy akire vigy�zn�k… igen… ilyen vagyok, ilyen is leszek… nekem, a nagy Sesshoumaru- nak nincs sz�ks�gem senkire.” Amint �gy t�n�d�tt, �szrevette, hogy nemcsak � van �bren aznap �jjel.

*

Sayuri b�k�sen s�t�lt, t�volodva a palot�t�l. Cs�p�s volt az id�, ez�rt nagyon �r�lt, hogy indul�skor mag�val hozta kedvenc pokr�c�t. „Erre v�rtam. Kedves fi� ez a Hidetada, de t�ls�gosan agg�dik. Mi? Ugyan, att�l, hogy bej�tt, mikor sikoltoztam, att�l m�g nem f�lt annyira… igaz�b�l h�l�snak k�ne lennem, hogy nem egy olyan jegyesem van, akinek tal�n m�g az sem lenne baj, ha meghaln�k. Igen, biztos nem zavarn�… azut�n a „nagyszer�” besz�de ut�n… Mire is sz�m�tottam, ����… elegem van, hogy nem tudok m�ssal foglalkozni, csak vele. Boldog lehetn�k, mert nagyszer� f�rfit rendeltek hitvesemnek, erre meg csak � j�r a fejemben. Ha �gy folytatom, az �rz�seim hanyou szintre fognak alacsony�tani… na az�rt nem kell t�lozni. Az lesz a legjobb, ha mindent elfelejtek… ”

- �gy l�tom, hogy valami nagyon b�nt, Sayuri. – Sz�lt egy f�rfihang. A hercegn� felkapta a fej�t, s kardj�nak markolat�hoz ny�lt. – Ne f�lj, nem az�rt j�ttem, hogy b�ntsalak. Seg�teni szeretn�k. - Azzal el�b�jt a f�k rejtek�b�l egy j�l �l�z�tt, magas f�rfi. – Azt szeretn�m, ha v�gre boldog lenn�l. �n seg�thetek. - Mosolyodott el.

- �s mib�l gondolod, hogy kell a seg�ts�ged, f�lszellem?- f�rmedt r�.

- Nah�t, te r�gt�n r�j�tt�l, hogy hanyou vagyok. Ez figyelemrem�lt�. Sesshoumaru- nak nem siker�lt ilyen hamar.

- Ismered �t? –szakadt ki bel�le akaratlanul is. Erre a j�vev�ny elmosolyodott.

- Hogyne ismern�m. Jobban, mint hiszed. P�ld�ul, gondolkozt�l m�r azon, hogy mi�rt mondott le r�lad ilyen k�nnyen? - A gonosz vigyor egyre jobban elter�lt arc�n. – Sajn�latos eset… hiszen m�r r�g�ra nem szeret t�ged… de ezt biztosan mondta m�r neked is, hiszen �gy gondolom, hogy megh�vott a menyasszonya palot�j�ba.

- Hova? Mi? Mi az, hogy � nem szere… nem, nem hiszek neked! Hagyj b�k�n!- A f�rfi nagyon �lvezte a helyzetet.

- Szeg�ny hercegn�m, nem akarod elhinni, pedig igaz. K�rdezd meg �t. Csak eml�tsd meg neki a l�ny nev�t, �s nem fog semmit sem tagadni. – Sayuri szeme m�r tele volt k�nnyekkel. De nem csak keser�s�ge miatt. D�h�s volt, mert nem akarta elhinni, de a sz�ve m�ly�n elk�pzelhet�nek tartotta a dolgot. �m ami m�g nagyon zavarta, az az volt, hogy milyen nyugalommal besz�l a hanyou. – �n seg�thetek neked. Megszabad�talak az eml�keidt�l, az �rz�seidt�l… hogy boldogan �lhess Hidetada- val, mind�r�kk�, mintha misem t�rt�nt volna. A nev�t is elfelejted annak, aki ennyi szenved�st hozott neked.- A hime feln�zett a f�lszellemre, aki egy fa �g�ra telepedett le. A szeme fekete volt, ahogy a haja is. Valami nem stimmelt vele. B�r nem l�tszott semmi rossz sz�nd�k a szemeiben, m�gis nagyon gyanakodott. De igaz�n tetszett neki az aj�nlat. „�r�kre elfeledni… m�sra nem is v�gyom…”

- �s mit k�rsz �rte. Mondj egy �rat, b�rmennyit megadok, persze, csak ha igaz, amit mondt�l.

- Arra gondolsz, hogy igaz-e az eljegyz�s… hogyne… de nem k�rek p�nzt. M�st szeretn�k.

- Mire gondolsz?- n�zett r� bizalmatlanul. A f�lszellem leugrott a f�r�l �s meg�llt el�tte, majd felemelte a l�ny kez�t, amiben h�rtelen egy g�cs�rt�s peng�j� t�r jelent meg. Sayuri egy ideig csak n�zte, majd felpillantott a kez�t tart� szerzetre.

- Azt k�rem, hogy l�gy a szolg�m egy �vig. �s v�gezz azzal, akivel �n akarom. A k�lvil�gnak ez az id� nem fog megt�rt�nni. Mintha m�g mindig csak az esti s�t�don lenn�l.

- Ezt meg hogy �rted? Tal�n meg akarod dermeszteni az id�t?

- Nem, dehogy is… csak egy �v ut�n minden megt�rt�nt esem�ny megmarad, de te visszat�rsz az id�ben, arra a pontra, ahol mi megk�t�tt�k a szerz�d�st. Addig minden �rz�sed �s eml�ked kiesik, de majd visszat�r… kiv�ve a volt jegyesedr�l… azokat sosem kapod vissza.

- Kiz�rt, hogy egy magadfajta f�lszellemnek ekkora ereje legyen. – V�gta a fej�hez Sayuri.

- Csak hiszed, mert nem ismersz. - v�ltott komolyabbra a hanyou arca.

- Akkor rendben, de meg kell �g�rned valamit. Nem �l�k meg embereket, sem csal�dtagokat. Sem �t. - Visszat�rt a megb�z� vigyora.

- Azt hittem, m�r gy�l�l�d. Azt, aki �tvert t�ged, Sesshoumaru- t.

- Att�l, hogy nem szeretem t�bb�, m�g nem �ll sz�nd�komban meg�lni. Nem lenn�k r� k�pes.

- De az eml�keid n�lk�l igen.

- Nem, ezt nem k�rheted t�lem. Ha megteszed, minden Sesshoumaru- s eml�kem n�lk�l �jra az eny�m lesz, �s szabad leszek.

- Hm… sokat k�rsz… de rendben. Sem embereket, sem a szeretteidet- itt elmosolyodott- sem azt, aki miatt velem sz�vetkezel nem kell meg�ln�d. �ll az alku, kedves Sayuri?

- Rendben, de van m�g egy dolog. �ruld el a nevedet.

- Sz�l�ts Naraku- nak.

- Mi, te lenn�l Na…- de nem fejezhette be, hisz a f�lszellem a fej�re tette a kez�t, s csak egy h�feh�r villant�st l�tott, majd egy tompa sikoly k�s�ret�ben a f�ldre rogyott, s minden gondolata elsz�llt, az utols�, amire eml�kezett az, hogy egy �res teret l�t, �s s�lytalanul lebeg. Majd meghallotta volt jegyese hangj�t. „Sesshoumaru… nemsok�ra v�ge… v�ge.”Az �ress�g tov�bbra is k�r�lvette.

- Sayuri, a l�ny neve Rin. �ld meg Rin- t. � �ll k�z�tek.

- Ki az a Rin?

- �ld meg. Miatta szenvedsz. �ld meg. - Hallotta Naraku hangj�t, mik�zben tov�bbra is lebegett, majd minden els�t�t�lt.

*

Sesshoumaru m�r r�g�ta s�t�lt az erd�ben. Hangokat hallott. „Ez Sayuri. Mit keres itt ilyen k�s�n? Tal�n � sem tud aludni, vagy mi t�rt�nt? ” Nem k�slekedett, k�vette a hangot.

- Sz�l�ts Naraku- nak.

- Mi? Te lenn�l Na…?- Azzal elesett. Ezt Sess is j�l l�tta, odarohant, de nem Sayuri- t n�zte, r� csak egy pillant�st vetett. Egyenesen a hanyou- ra b�mult.

- �, Sesshoumaru nagy�r. �ppen id�ben, miut�n v�geztem a kis bar�tn�ddel, te j�ssz.

- Hm… meg�lted… ez furcsa. De van egy elrendezetlen �gy�nk. K�sz�l a hal�lra.

- El�bb m�g tudnod kell valamit. Most a kis �tit�rsad nagyon v�dtelen, mert az a sz�nalmas kobold alszik… nem is kell elmennem �rte… ha nem maradsz nyugton, meghal, �s �t is elveszted. – Mondta egy hatalmas kacaj k�zepette ellens�ge. - L�tod, l�tod. Milyen sz�nalmas lett�l, mert egy ostoba haland� t�bbet jelent neked, mint az �n hal�lom… de egy youkai hal�la nem is sz�m�t neked? - nevetett- A viszont l�t�sra, Sesshoumaru nagy�r. – mondta, erre a youkai szemei elkezdtek v�r�sen izzani. Mindj�rt �tv�ltozik. „Naraku… mi ez? Sz�vver�s? Tensaiga…” Azzal visszav�ltozott, majd d�h�sen nyugt�zta, hogy elt�nt ellens�ge. M�g n�zte a helyet, ahonnan elt�nt, majd Sayuri- hoz ment. Le�lt mell�, �s felemelte a l�ny fej�t. Nem l�legzett. „Sayuri… h�t te is itt hagysz… ism�t? Nem, nem engedem. Most tartozom egy k�sz�n�mmel, ap�m. ” Azzal kih�zta a Tensaiga- t, majd les�jtott az alvil�g k�veteire. Csak n�zte a hercegn�t, �s rem�nykedett, hogy nem k�sett el. A l�ny lassan kinyitotta a szem�t, s egy arany szemp�rt l�tott, ami az � arc�t f�rk�szte. - Ki… vagy… te? – ny�gte ki nagy nehezen, majd el�jult.

*

- „Ism�t ez a hely. Hol vagyok? �s ki ez a p�vi�n jelmezes l�ny?- Sayuri- nak �gy t�nt, hogy egy barlangban van. Tele volt cseppk�vekkel, �s a k�zep�t valaki k�l�nleges, lila f�ny bor�totta. Jobbnak l�tta egy nagyobb k� m�g�l szeml�lni az esem�nyeket, hisz valaki megsz�lalt.

- Hana. – Erre megjelent egy vil�gosk�k haj� l�ny, �s k�r�ln�zett.

- Ki sz�l�t?

- �n vagyok az, akinek engedelmess�ggel tartozol. – Mondta Naraku.

- Nem eml�kszem senkire. Ki az a youkai, akit l�ttam?- k�rdezte meg.

- � az ellens�ged, de csak �gy tudod elpuszt�tani, ha �gy teszel, mintha szeretn�d.

- Hogy micsoda? Ellens�gem �s szeressem?

- R�gebben a jegyese volt annak, akibe bele kell k�lt�zn�d, csak azt�n el�rulta, �s elhagyta egy egyszer� haland��rt. Eml�kezz a besz�lget�s�nkre. –Eml�kk�pek vihara k�vetkezett, amit Sayuri is l�tott.

- Sz�val egy haland�? Igen… eml�kszem… de m�g sosem k�rdezte meg t�le, ugye? Most megteszem. – Sz�lt a k�gy�szellem.

- Ahogy akarod, Hana. De ne feledd, hogy hozz�m tartozol. Nem sz�khetsz meg el�lem.

- Mi�rt sz�kn�k el? Te vagy az egyetlen, akit szeretek. – K�ld�tt egy er�ltetett mosolyt Naraku fel�.

- Most menj, �s ir�ny�tsd a l�nyt. Tudod… � nem eml�kezhet.

- Igen, Naraku. –Azzal a l�ny szem�be n�zett, aki k�v�lr�l figyelte az esem�nyeket..

- Sayuri. Gyere, v�rtalak. - A youkai nem mozdult. – Gyere le, ha mondom! S�t�ts�g �rv�nye!- legyintett kez�vel, mire Sayuri a f�ldre huppant.  Nem kell f�led, �gysincs �rtelme. M�r Naraku r�sze vagyok, �s �ltalam te is az leszel. – Erre az eml�tett hanyou csak mosolygott. „Tudtam hogy � a legalkalmasabb. A legt�k�letesebb r�szem. Pontosan olyan, amilyen �n vagyok.”

- Mi, Nem �rtem. Hol vagyok? Mi�rt eml�kszem mindenre, Naraku!

- Ha megengeded uram, majd �n v�laszolok.

- Hagyd csak, jobb, ha �n mes�lek - mosolygott a l�nyra a f�lszellem.

- Mint hallom, k�v�ncsi vagy, hogy is lehetsz. Nos, a sz�ved egyik elrejtett r�sz�ben vagyunk. Ez�rt eml�kszel mindenre? Mert a tested ezen r�sze f�l�tt nincs hatalmam, csak a fejedb�l tudtam mindent kit�r�lni, �gy magamat is. Mint tudjuk, nem nagyon haszn�lod a sz�ved, ez�rt nem is baj, ha itt vagyok. T�k�letes tal�lkahely, amikor �t akarok adni egy parancsot. Nem szeretn�l eml�kezni. Hana megadja neked, de ezzel benned lesz, �s az �rz�seit is �tadja, a ti�idet pedig blokkolja. �n pedig neki adom a saj�tjaimat, �s �n k�ztudottan ut�lom a te szerelmedet. Ne tagadd, eml�kezz, hogy ismerem az �rzelmeidet. Most pedig, k�sz�lj. - fordult a m�sik szellem fel�, aki biccentett, �s egy med�lt tett Sayuri l�nc�ra, amit�l a szeme elhom�lyosodott.

- Most m�r csak egy test vagy, �n pedig a lelked, hercegn�. Megyek, Naraku –sama. Azzal egy �ttetsz� k�gy� k�p�ben bel� k�lt�z�tt a med�lon kereszt�l.

- Menjetek.

- Igen, Naraku! –folyt �ssze a k�t l�ny hangja, majd a f�lszellem elt�n�s�vel egy id�ben �jra feketes�g bor�totta az elm�j�t.

*

Kinyitotta a szem�t, �s m�g mindig a youkai- t l�tta. Elmosolyodott.

- Sesshoumaru! Itt vagy… velem. –Azzal �t�lelte.

„- Mit m�velsz, Hana, hallod, engedd m�r el.

- Sajnos nem tehetem. Tudod, hogy azt kell hinnie, hogy szereted… ”

- Sayuri… - sz�lalt meg Sess.

- Igen?- sz�lt Naraku szolg�ja a hercegn� hangj�n.

- Szeretn�m, ha meghallgatn�l.

- A legnagyobb �r�mmel, Sesshoumaru- sama!- Erre Sesshy fel�llt, majd kez�t ny�jtotta a m�g mindig a f�ld�n fekv� youkai- nak.

- Gyere. –�s v�rta, hogy egykori jegyese elfogadja seg�lyny�jt�s�t. Bizalmatlanul, de megfogta a kez�t, ekkor az inuyoukai megszor�totta, majd egy lass� mozdulattal felh�zta, nem akart neki f�jdalmat okozni. Mikor m�r Sayuri is �llt, akkor sem engedte el. Csak a szem�be n�zett, �s v�rt. V�rta, hogy a l�ny elforduljon, hisz ut�lja. De az nem tette, hosszan n�zte az arany szemp�rt, �s az arc�t. Olyat vett �szre, amit m�g soha. Elmosolyodott, hisz azt hitte, rosszul l�t, �m m�gsem. Sess elindult, de m�g mindig fogta a kez�t, �s kedvese k�vette.

„V�gre. �jra egy�tt.”