6. fejezet: Kalandos l�lek

Sesshy �s Sayuri k�zen fogva s�t�lt a s�t�t erd�ben.  B�r nem � ir�ny�totta a test�t, m�gsem zavarta annyira helyzet. „Nem is tudom, de valami�rt nem �rzem magam kellemetlen�l. S�t… Hol j�r az eszed? Ellens�g, ellens�g…

- Fogd m�r be, Sayuri. Ideges�tesz.

- M�r bocs�nat, de nem te vagy vend�g a fejemben?

- Vend�g… ugyan, maradjunk annyiban, hogy h�d�t�.

- Igaz, ez nem j� sz�. Az �l�sk�d� jobban tetszik.

- Na de ilyet nem szabad mondani. Ez�rt b�ntet�st kapsz.” Ekkor Sayuri r�hajtotta fej�t Sess v�ll�ra, Sess �rtetlen�l �llt a dolog el�tt. „Mi van vele? Nem szokott ilyeneket tenni… valami nem stimmel… vagy csak � is �gy �rez, ahogy �n. Tudom hova viszem. Eddig mindig az � titkos hely�n tal�lkoztunk. Elviszem az eny�mre.” Azzal a megszokott, palot�hoz vezet� �tr�l let�rt egy kitaposott, de ritk�n haszn�lt �sv�nyre.

- Sesshoumaru- sama, hova megy�nk?- �rdekl�d�tt Hana.

- Megl�tod. Csak gyere velem. Ugye b�zol bennem?

„- Nem, �s nem. Hana! Hagyd abba, nehogy azt mert mondani…”

- Igen, hiszen… szeretlek, Sesshoumaru. Soha t�bb� ne hagyj el. - �lelte �t szorosan az id� k�zben meg�llt szellemet.

- Sayuri…

- Igen? „- Jaj, mit m�velsz Hana… ”

- K�rlek, gyere velem. Ne mondj semmit, ne k�rdezz semmit, csak k�vess.

- Hogy? Persze, Sesshoumaru- sama! – Azzal �jra belekarolt a karj�ba, �s v�rta, hogy elinduljon. N�zte, v�rta, hogy fel� forduljon, ami nagy meglepet�s�re igencsak hamar megt�rt�nt. Csak n�zett az arany szemp�rba, �s teljesen elveszett benn�k.

„- Mi ez az �rz�s? Annyira… sz�p…

- Jaj, Sayuri dr�ga, csak nem tetszik neked?

- Mi k�z�d hozz�, k�l�nben is, ne hallgat�zz!

- Az nem megy, sajn�lom. De ha akarod, egy kicsit el�rehajolok…

- Hana, azonnal fejezd be! Hagyd abba… hallod… ha most abbahagyod…

- Na mi lesz akkor? Akkor meg�g�red, hogy ma nem sz�lsz bele a dolgaimba.

- De csak ha nem csin�lsz semmi �r�lts�get, rendben?

- Az rajtam m�lik…most nem csin�lok, ha v�gre b�k�n hagysz �lni, j�?

- H�t, ezt gondold �jra, az �n testem, �s m�g itt va…

- Csak egyetlen mozdulat, �s szerintem � sem b�nn�…

- J�l van, rendben. De akkor hajolj el!

- Ahogy akarod. ”- Azzal Sayuri arc�n egy halv�ny pirul�s nyom�val elfordult, majd el�re b�mult.

- �h�m, indulhatunk, Sesshoumaru –sama?- �rezte, hogy m�g mindig az � arc�t f�rk�szik a f�rfi szemei, majd elfordult a l�nyt�l.

- Igen, menj�nk. – „Igen, most m�r biztos, hogy valami megv�ltozott. Nem tudom pontosan, hogy miben �s hogyan, de biztosan. Valahogy a szeme… r�gebben annyira �szinte volt, mintha egy nyitott k�nyv lett volna. Most pedig...valahogy furcsa, mintha…�, nem. Nem hinn�m. Mindegy, az a fontos, m�giscsak � Sayuri. Mindj�rt meg�rkez�nk." Azzal egy domb l�b�hoz �rtek, ahol az erd�nek hirtelen v�ge szakadt. Elindultak felfel� a k�ves oldalon. Sayuri megbotlott, �s a bok�j�hoz kapott. Sesshoumaru megtorpant, r�n�zett �s kez�t ny�jtotta.

- Oh… k�sz�n�m. – Sz�lt Hana.

„- Mit gondolsz Sayuri? H�t nem aranyos?- mondta ironikusan, de a l�ny csak csendben figyelt, nem akarta, hogy a m�sik l�nynak oka legyen nevetni. ”

- Gyere, nemsok�ra oda�r�nk. – Mondta a youkai, k�zen fogva vezette a l�nyt, vigy�zva, nehogy megint elessen. Mikor fel�rtek, Hana nem vett �szre semmi k�l�n�set. De Sayuri �rezte, tudta, hogy mi ez a hely. A t�… tov�bbra is mentek, m�g el nem �rtek egy tiszt�sra. Ink�bb A tiszt�sra.

„- Sayuri dr�ga, elvesztettem a fonalat… seg�ts, hol vagyunk… most besz�lhetsz.

- Ezen a helyen… tal�lkoztunk el�sz�r… �s ezen a helyen…

- Mondd m�r, k�v�ncsi vagyok!

- Itt b�cs�ztunk el k�t hossz� �vre.

- Ennyi?

- Igen.- mondta Sayuri, pedig pontosan tudta, hogy ez nem fedi a teljes val�s�got… az eml�kek vihara ism�t lecsapott r�, de nem engedhetett neki. Nem akarta megosztani ezeket sem a l�nnyal, sem Narakuval. Ez csak r�juk tartozott. T�l szem�lyes volt hozz�…”

Sayuri �s Sesshoumaru ugyanezen az �sv�nyen s�t�lt. Minden pillanatot ki akartak �lvezni, amit m�g egy�tt t�lthettek, miel�tt… Sayuri nem is akart arra gondolni, hogy mennyi id�t fognak k�l�n t�lteni…”Annyira sz�p volt ez a k�t h�t… b�rcsak maradhatna… �s b�rcsak �n is maradhatn�k. Jaj, ezt a pechet… nemsok�ra indul… ahol kett��gazik az �sv�ny… ott a mi sorsunk is… tal�n �r�kre.” Ahogy �gy t�n�d�tt, �szrevette, hogy az �t nemsok� val�ban kett�ny�lik. M�lyet s�hajtott, amire a mellette s�t�l� youkai r�n�zett, majd megtorpant.

- Sayuri?

- Igen?

- Csak szeretn�m elmondani, hogy mint tudod ez nagyon hossz� id�. Nem musz�j v�rnod r�m. Visszal�phetsz. - A l�ny szint�n meg�llt, �s visszan�zett a szellemre. Hosszasan n�zett a szem�be, majd elmosolyodott, �s behunyta egy pillanatra a szem�t, majd kinyitotta. Megfogta a kez�t.

- Soha. - ekkor egym�sra n�ztek, �s a h�v�s �szi szell� belekapott hajukba, �s tov�bbra is csak n�zt�k egym�st, ott �lltak k�zen fogva az �t mellett. Ekkor a l�ny megborzongott, b�r igaz�n nem f�zott. Sess csak n�zte, majd a h�t�ra ter�tett egy pokr�cot, amit m�g az �desanyj�t�l kapott, ezzel akaratlanul? is �t�lelve Sayuri- t, aki meglepetten n�zett r�, �s elmosolyodott.

- Arigatou!- nem volt menekv�s, nem tudott elszakadni az aranyl� szemp�rt�l. „Nem hiszem el… indulnunk k�ne, mit m�vel… mit… Se…” �s a k�t arc egyre k�zeledett egym�shoz, m�r v�szesen k�zel voltak, amikor mennyd�r�gni kezdett, �s ez a hang fel�bresztette a szerelmeseket. Sess megragadta a l�ny kez�t, �s elh�zta az �t k�zep�r�l.

- Sayuri, erre.- vezette a l�nyt az erd� ir�ny�ba, arra, amerre mennie kellett.  Szerencs�sen �szrevettek egy barlangot a zuhog� es� ellen�re is. Bet�rtek, majd le�ltek az �reg bej�rat�val szemben, �s csurom vizesen b�multak ki a sz�razb�l imm�r s�ross� v�ltozott t�jra. Sayi �rezte a term�szetet. K�l�nleges kapcsolata volt vele m�r kisgyermekkora �ta, mintha mindig seg�tette volna �t. Odas�t�lt a ny�l�shoz, kin�zett, k�zben kifacsarta haj�b�l a nem k�v�natos vizet. „Kedves vagy, a legszebb pillanatomat is k�pes vagy elrontani. Eddig mindig �gy �reztem, hogy seg�tesz, de most…”

- Azt hiszem itt k�ne maradnunk, m�g a vihar el nem csendes�lt. – elm�lkedett Sesshy.

- �gy gondolod? Csak nem �rt nek�nk egy kis es�…”De annyi igaz, hogy akkor nem kell annyira hamar elv�lnunk…”Igazad van, maradjunk-, mondta mosolyogva �s le�lt mell�.

- Sayuri. Van valami, amit szeretn�k neked adni.

- Igaz�n? Nekem?

- Ezt m�g nagyon r�gen k�sz�ttettem egy er�s szellem agyar�b�l. K�rlek, fogadd el. –ny�jtott �t neki egy med�lt, amibe a Nyugat c�mere volt belev�sve. Nem volt k�l�nlegesen sz�p, de neki m�gis t�bbet �rt minden gy�m�ntb�l k�sz�lt �kszern�l �s dr�gak�n�l. Csak n�zte meghatottan az aj�nd�kot, s �gy �rezte neki is adnia kell �rte valamit.

- V�rj meg itt, k�rlek!- �llt fel hirtelen �s indult a kij�rat fel�.

- Ne menj ki, esik az es�. – „mintha nem tudn�d… de nem akarom, hogy elmenj. Miket besz�lek?”

- Mennem kell. Mindj�rt visszaj�v�k.- azzal kil�pett a zuhog� es�be. „Annyira kedves t�le… akkor odaadom neki a legf�ltettebb kincsemet… biztos vagyok benne, hogy meg�rzi.” K�zben el�rt egy fat�rzsh�z, amelyet m�g 3 ember is csak nehezen tudott volna k�r�l�lelni. M�r annyira el�zott, hogy �gy �rezte, mindj�rt lecs�szik r�la az �sszes ruha. Megt�r�lte az arc�t, �s beny�lt a fa od�j�ba. Hosszas kutakod�s ut�n a kez�vel kitapogatott egy meglehet�sen red�tlen felsz�n� t�rgyat, s halv�nyan elmosolyodott. Megpr�b�lta kih�zni, de ez nehez�re esett, hiszen nemcsak hogy alacsony volt, de vizes is, �gy folyton kics�szott a kez�b�l a k�nny�, t�k�rsima dolog.

- Ezt nem hiszem e…

- Seg�tetek?- sz�lalt meg egy hang. Sayuri h�trafordult �s elmosolyodott.

- Csak ha nem probl�ma. –l�pett ki a hang tulajdonos�nak �tj�b�l, aki t�rt�netesen nem a v�leg�nye volt. A f�rfi kivette az �hajtott t�rgyat, s �tny�jtotta neki.

- �r�l�k, hogy �jra l�tlak, Sayuri.

- �n is, Shun!- �lelte meg r�gi bar�tj�t. Hosszan �lltak �gy, egym�s karjaiban a zuhog� es�ben.

- Sayuri.- A megsz�l�tott feln�zett, s Sess- t l�tta, aki �ket n�zi.

- �h�m. Ez nem az, aminek hiszed. � egy r�gi bar�tom, Shun. Shun, � a jegyesem, Sesshoumaru.- sz�lt, mik�zben kibontakozott a fi� �lel�s�b�l.

- Val�ban? �dv�z�llek �szak- keleten Sesshoumaru- sama. Gondolom, nem vagy ideval�si.

- T�nyleg nem. – felelte f�lv�llr�l Sesshy. - �s megmagyar�zn�d, mi c�lb�l j�tt�l ide? Mert gondolom nem az�rt, hogy Sayuri- val tal�lkozz.

- ���… nem lenne jobb ezt benn megbesz�lni? – mutatott a barlang fel� a l�ny. – Sesshoumaru, gyere! –karolt bele kedves�be �s szab�lyosan h�zta a barlang fel�. Az nem ellenkezett, hisz ezzel is bizony�tani akarta, hogy �k ketten egy p�r. Sayuri az �v�, senki m�s�, �sszetartoznak. Mind�r�kk�.

Sesshoumaru csak n�zte, ahogy a l�ny �ll �s n�z. Mintha tudta volna, hogy mir�l van sz�, de az eml�kei k�zt kutakodott volna.

- Ez… a barlang!

„- Eml�kszel? Nagyszer�…

- Igen… eml�kszem… mindenre… Hana, k�rlek, hadd k�rdezzek valamit t�le. Egyetlen dolgot. K�rlek.

- Hirtelen milyen udvarias lett�l. Mit adsz cser�be?

- Azt hiszem, engedhetsz neki, Hana. Engedjuk, hogy tiszt�ban legyen az igazs�ggal.

- Naraku?

- Gyere. Hana, te maradj itt.

- Igen, Naraku. Addig majd sz�rakozom egy kicsit.

- Nem. Csup�n a l�tfunkci�t tarthatod fenn, m�s egyebet nem tehetsz. A legjobb lenne egy �jul�s.

- K�vess, hercegn�.- mondta a megszokott hangj�n. A l�ny �gy is tett, s �jra �t�lte az els� pillanatokat, miut�n Narakuval szerz�d�tt. Most meglep�en j�l viselte, puh�n �rt talajt.

- Rem�ltem, hogy hamar megszokod.- hallotta �t, de nem l�tta. Bizony�ra valamely szikla m�g�tt rejt�z�tt.

- V�laszolj!

- Ne parancsolgass, k�rj!

- Mutasd magad…v�laszolj…k�rlek.

- Nagyszer�. J�l val, Sayuri. Sz�val tudni akarod… rendben. Itt ugye eml�kszel… term�szetesen. K�ss�nk egy meg�llapod�st. Gondolom, igencsak ideges�t Hana.

- Nem tudod mennyire, kib�rhatatlan egy l�ny!

- Na… ne feledd, hogy az �n r�szem. Sz�val megszabad�thatlak t�le, �m egyetlen dolgot k�rek.

- Mi lenne az?

- Eml�kszel, mes�ltem, hogy van az a l�ny…

- Rin?

- Igen. El kell hoznod nekem, �s akkor az eml�keid az �t alatt is elt�nnek. De nem fog senki az elm�dben lakni.

- Meggondoland�. �s mit akarsz, mi legyen vele?

- Az a tervem, hogy �t is a szolg�mm� teszem. De err�l neked nem szabad tudnod. Csak csald el a palot�mba �t �s Sesshoumaru- t valamilyen �r�ggyel.

- De Neki nem lehet baja.

- Ahogy �hajtod. Akkor �ll az alku?

- Igen, Naraku.” Sayi ism�t a feketes�gben lebegett, majd meg�llt.

- Hana? Hana? Sz�lvihar!- Mondta ki a t�mad�s nev�t, �s a l�ny ott termett, gyeng�n, kimer�lten fek�dt el�tte.

- Sz�nalmas vagy… T�n�s.

- Nem mehetek, am�g fel nem �bredsz, kedves… Sayuri.- V�laszolt, mik�zben felt�p�szkodott.

- Ha csak ennyi…- Say sz�p lassan kinyitotta a szem�t. Ism�t l�tta a s�t�t �gboltot, melyeket csillagok tettek der�ss�. De egyiket sem tudta jegyese szemeihez hasonl�tani, amik sz�ntelen�l elvar�zsolt�k.

- Sesshoumaru! – Ekkor Hana kisiklott k�gy� form�j�ban a med�lb�l. De nem volt rest Sayuri sem, egy gyors mozdulattal felugrott, �s ism�telten leter�tette, csak most a f�ldre. Majd el�vette t�r�t, amit a hanyou adott neki. T�zpillang�k harca! Erre a t�mad�sra l�ngot csaptak ki a fegyverb�l, melyek �tszelt�k a szellemet. Itt �rt v�get Hana, a legt�k�letesebb inkarn�ci�.

- Naraku. Azt hittem, enn�l �gyesebb vagy.- Sz�lt diadalmasan, majd eltette a gyilkos eszk�zt.

- Naraku- t mondt�l? Akkor ez�rt �rezte rajtad a szag�t?- k�rdezte Sess, aki eddig csendben, b�szk�n figyelte j�vend�beli�t.

- Hm? �, igen. Tudod… hossz� mese… Jaj, nagyon meg�heztem. Nem enn�l valamit?- �s a j�l ismert m�don h�zta a f�rfit az erd� ir�ny�ba.

- De �tk�zben igaz�n elmes�lhetn�d.

- H�t persze! Sz�val, az eg�sz ott kezd�d�tt…- �s sz�p lassan t�volodtak a halott�l.

- Sz�p munka, Sayuri. Sz�lt az ismert, ny�jas hang.- Tensaiga. Kelj �letre, Hana!

- Na… ra… ku… �n… �lek?

- Ne pazaroljuk a dr�ga id�nket, m�g sok dolgunk van.

- De… hogyan? K�sz�nd Sayuri- nak. – mondta sejtelmesen. K�vesd �ket. De ne ejts t�bb hib�t. Ne feledd: Rin-t akarom.

- Igen, Naraku.

Ekkor mindenki elhagyta azt a helyet, amelyen a Tensaiga imm�r m�sodszorra mutatta meg hatalmas erej�t.