Hetedik fejezet: A sz�v titka.

Boldogan s�t�ltak az erd�ben. Sayuri komolyan, m�lt�s�ggal teli l�ptekkel s�t�lt, m�g meg nem l�tta a palot�hoz k�zeli vir�g�gy�st. Akkor tudta: megint el kell v�lniuk. Erre nem is akart gondolni. M�g k�r�lbel�l 3 �ra volt h�tra a napfelkelt�ig. �gy d�nt�tt, hogy addig egy tapodtat sem mozdul, am�g fel nem kel a sug�rz� �gitest. Nagyj�b�l 2 perc alatt �rne vissza, ha futna. De ink�bb �gy d�nt�tt, hogy az egyszer�bb megold�st fogja v�lasztani: ahogy Sesshoumaru, � is k�pes volt felvenni egy kutya alakj�t. Ahogy ezt v�giggondolta, elmosolyodott. „Na j�, akkor most le�l�k egy fa t�v�be. Nem… megyek a fa t�v�be…” Azzal elkezdett rohanni, �s le is �lt. Tudta, hogy Sess is k�vetni fogja, ez�rt k�nyelmesen h�trad�lt, �rezte, hogy nem kell elmennie, nemsok�ra tal�lkoznak.

„- Sayuri.

- Te vagy az, Naraku? Nos, mit sz�lsz ahhoz, hogy a kis bar�tn�d m�r nem �l?

- Nem �ll�tom, hogy nem voltam meglepve. Sosem gondoltam, hogy ennyire kegyetlen tudsz lenni. Hozz�teszem, ezzel m�lt� p�rja lehetsz Sesshoumaru- nak.

 - Azt akarod mondani, hogy mindenkivel kedvesnek k�ne lennem? Na nem.

- �gy l�tom, f�lreismertelek. De most nem ez a l�nyeg. Azt akarom, hogy m�g maradj egy hetet a palot�ban, �s titokban tal�lkozz a volt jegyeseddel.

- Volt? Szerintem legink�bb jelenlegi.

- Sz�val felt�madtak benned a r�gi �rzelmek?- neg�des hangj�n �rdekl�d�tt a f�lszellem.

- Sz� sincs r�la, de benne igen.

- Nem sz�m�t, a l�nyeg, hogy egy h�t ut�n m�r teljesen meg fog b�zni benned. Akkor k�rd meg, hogy sz�ktessen meg.

- �s mi van, ha nem teszi?

- Megl�tjuk, addig is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Viszl�t, hercegn�, megyek, mert �gy l�tom, hogy Sesshoumaru nagy�r mindj�rt ide�r.”

�s val�ban. A youkai lass� l�ptekkel k�zeledett a barackfa fel�. Meg�llt szemben a l�nnyal, aki r�mosolygott.

- Nem szeretn�l le�lni?- A szellem le�lt mell�, de tisztes t�volban maradt.

- Na… mi�rt �lsz annyira messze? Gyere m�r ide. K�rlek. – de �gy l�tta, hogy meg se mozdul. Akkor fel�llt �s mell� telepedett, �s r�ter�tette kett�j�kre a takar�t.

- Baj van? Se…- ekkor beleszagolt a leveg�be.- Ez…

- Maradj itt, el ne merj mozdulni!- sz�lt ellentmond�st nem t�r� hangon.

- Igen! De szeretn�k veled menni…

- Vesz�lyes. Nem v�llalom a kock�zatot. „Sayuri, ez nem lesz egy k�nny� csata, m�g az sem biztos, hogy �n t�l�… f�ltelek. Hihetetlen, de �gy van. Maradnod kell. Nem. Ink�bb…”

- De ne…

- Rendben. Nem maradhatsz itt, m�g bajod esik egyed�l.

- �gy van. De melletted…

- Azonnal hazam�sz. Egyed�l nagy bajba ker�lhetsz.

- De, ha esetleg… sz�val… akkor ott van neked a Tensaiga, nem?

- Sayuri! Azonnal elm�sz innen! Fuss, ahogy csak tudsz!

- De…

- El�g legyen!- ekkor megjelent el�tt�k egy n�. Fekete ruh�ja egybeolvadt haj�nak sz�n�vel, szeme izzott a d�ht�l, m�gis hat�rtalan t�relemmel �llt, �s v�rta, hogy r� figyeljenek.

- �dv n�ked, Sesshoumaru nagy�r! Tal�n eml�kszel r�m… �, �s ki ez a kisl�ny?

- Kisl�ny?- v�gott k�zbe durc�san Sayi. Ellens�g�k szeme majd’ el�gette �t, de m�gis  biztosan �llta a pillant�s�t.

- �gy l�tom, nem az el�kel� fajt�b�l v�lasztott�l, nagyuram.

- Sayuri. Indulj. – mondta Sess. K�zben tov�bbra is rosszakar�juk fel� n�zett. - Most nincs id�m… lehet, hogy egy darabig nem tal�lkozunk.

- De… hol tal�lhatlak meg?

- Csak k�vesd a sz�vedet. – Mintha Say egy apr� kacsint�st v�lt volna felfedezni. Nem �rtette, de jobbnak l�tta nem feleselni. B�lintott, majd egy puszit nyomott az arc�ra.

- Vigy�zz magadra.

- Te is… menj!- Azzal kih�zta a Toukijin- t a h�vely�b�l, �gy n�zett az ellenfel�re. El�sz�r l�tta �t idegesnek. B�r egy �tlagos szellem nem fedezte volna fel, de � �rezte. A leplezetlen nyugalom most h�rtelen elt�nt. Nem volt benne biztos, de azt �rezte… retteg. Nem csak �, de Sayi is. Felvette a pokr�cot a f�ldr�l, s elindult. Egy hercegn� rohant kereszt�l az erd�n. Sebesen dobogott a sz�ve. Csak futott �s futott. Nem ki�ltott, de mintha mindenki csak �t figyelte volna. Nem b�zott az erd� f�iban, nem b�zott az �rny�kokban. Nem menek�lt, de jobban f�lt, mint eddig b�rmikor. Rettegett a hal�lt�l. Annak az elveszt�s�t�l, akit mindenn�l jobban szeret. Most m�r biztos: nem tud n�lk�le �lni. „Ne legyen semmi bajod, hallod?. Mit is mondt�l? Csak k�vesd a sz�vedet? A sz�vemet?”- �nk�ntelen�l is az eml�tett szerv�het kapott, �s �rezte, hogy valami kem�nybe �tk�zik az �kle. „Mi? A med�l? A Nyugat ura?”- meg�llt, �s a l�ncn�l fogva kih�zta fels�je al�l a c�mert. „Mit is mondott, amikor �tadta?...”

*

H�rman �lnek egy s�t�t barlangban. K�t f�rfi �s egy n�, mindannyian szellemek. Csendben n�zik egym�st, �s az �sszeakadt tekintetek minduntalan sz�p�rbajj� csaptak �t.

- Sz�val, Shun… szerencse, hogy �ppen itt tal�lkoztunk. Mes�lj, mi t�rt�nt veled.

- Jaj, Sayuri… ami�ta nem l�ttalak… h�t el�sz�r is. Sesshoumaru- sama k�rd�s�re v�laszolva: nem eg�szen az�rt j�ttem, hogy l�ssalak. Igaz�b�l az a c�lom, hogy megh�vjalak a palot�mba egy �nneps�gre. Hogy �gy mondjam: az esk�v�mre. - az ut�bbi sz�n�l egy hatalmasat s�hajtott.

- Ez nagyszer�, Shun- chan,! Na �s ki a szerencs�s? R�gebben mes�lted, hogy m�r r�gen kiv�lasztott�l magadnak egy l�nyt. Mes�lj, � az?

- H�t… igaz�b�l…� m�r el�g�rte m�snak a kez�t. Lek�stem, ha szabad �gy fogalmaznom.

- Jaj, Shun- chan! Nagyon sajn�lom. De r� se r�nts! Biztosan nagyszer� l�ny a jegyesed.

- �, igen, nagyszer�. De fel sem �r a ti�ddel, Sesshoumaru- sama!- fordult ekkor a youkai fel�

- Jaj, Shun, ne viccel�dj!- sz�lt Sayu, akinek megjelent az arc�n annak jele, hogy mennyire nem szokta meg ezeket a b�kokat.

- Igen. Nincs hozz�foghat�, annyi biztos.- mondta Sess, k�zben menyasszony�t n�zte. Most vette igaz�n �szre. Nem csak term�szet�ben, de sz�ps�g�ben is k�l�nb�zik a t�bbiekt�l. M�g �gy, el�zva is sug�rzott r�la, hogy kiv�teles. Legal�bbis a k�t f�rfi �gy l�tta. Say, mik�zben tudta, hogy a tekintetek r� szegez�dnek, megpr�b�lt eln�zni Shun mellett, mintha valami nagyon �rdekeset vett volna �szre a barlang fal�n.

- N�zz�tek, el�llt az es�!- mondta, szinte ujjongva. „A legjobbkor. Ism�t… k�sz�n�m.” Sesshoumaru volt az els�, aki fel�llt, �s kez�t ny�jtotta, hogy felseg�thesse Sayi- t. A l�ny csak mosolygott a gesztuson, majd teljes bizalommal kez�t ny�jtotta neki. Ahogy felh�zta, ism�t szembe ker�ltek egym�ssal. �s egym�s szem�vel. Shun hamar �szlelte a helyzetet, �s k�h�cselt egyet.

- Akkor… �g veled, �szak- Kelet hercegn�je �s… veled is, Nyugat j�vend�beli ura. Sok boldogs�got k�v�nok! �s… k�rlek, gyertek el a palot�mba, h�rom h�t m�lva lesz… �h�m… akkor… Sayuri! Vigy�zz magadra!- l�pett oda hozz�, �s �t�lelte. Say pedig, mivel j� bar�tok voltak, nem l�kte el. Sess t�rt, mert kellett. � volt a legboldogabb, mikor jegyese kiszabadult abb�l a szoros kulcsol�sb�l.

- Viszl�t, Shun.

- Viszl�t, Sesshoumaru- sama!- azzal kil�pett nemcsak a barlangb�l, de az �let�kb�l is. Sesshy �s Sayu sok�ig n�zett ut�na, majd tekintet�k tal�lkozott.

- Sesshoumaru- sama… induljunk? Vagy szerinted m�g marad…ad…hapci .- t�sszentett egy akkor�t, hogy beleremegett a barlang.

- �gy gondolom, hogy maradjunk.- Vette fel a j�l ismert pokr�cot, �s finoman lenyomta a f�ldre a l�nyt, betakarta vele.

- K�sz�… �… hapci. Sz�val k�sz�n�m.

- Rem�lem, hogy nem leszel beteg. Maradjunk itt �jszak�ra, hozok t�zif�t, nemsok�ra bes�t�tedik.

- J� �tlet, k�sz�n�m. – Azzal a szellem kil�pett a barlangb�l. N�h�ny �r�val k�s�bb m�r vid�man ropogott a t�z, megvil�g�tva Sesshy- t �s Sayu- t, akik egym�s mellett �ltek egy pokr�c alatt.

- Sayuri, mondd csak, hov� tetted a med�lt?- sz�lalt meg h�rtelen Sess, megt�rve a csendet.

- Hogy? M�g igaz�b�l sehova. �gy gondoltam, hogy majd a kardom markolat�ra teszem, csak ahhoz egy mesterember kellene.

- Jobban �r�ln�k, ha oda tenn�d, ahol midig eml�keztet r�m. Vagy tal�n a harcokn�l szokt�l r�m gondolni?- Sayi beleb�mult a t�zbe. Egy hely… ahol mindig jelen van… megvan! Azzal el�szedte a nyak�ban f�gg� l�ncot, �s levette. R�f�zte a kis nyak�ket, majd megpr�b�lta visszatenni.

- Seg�thetek?

- Oh… hogyne, k�sz�n�m.- �tny�jtotta neki az imm�ron teljes nyakl�ncot, �s felemelte haj�t, hogy j�l �ssze tudja k�tni a nyaka k�r�l. Nem ment kifejezetten gyorsan, de Sayu- t nem zavarta. Vid�m volt, hisz meleg volt, csend �s… csak �k voltak ott, nem zavarta �ket senki. Sesshoumaru v�gzett, majd eligaz�totta a nyak�ban a l�ncot.

- K�rlek, mindig legyen n�lad. Ennek seg�ts�g�vel b�rmikor meg tudsz tal�lni.

- Val�ban? Persze… sosem veszem le, �g�rem!- el�lmosodott, �s r�hajtotta a fej�t a szellem v�ll�ra. K�nyelmesnek tal�lta. Na �s a med�l? Az pontosan a sz�ve f�l�tt volt. Elmosolyodott. „Mindig itt leszel velem. Sosem felejtelek el, ak�rmi is t�rt�nj�k. ”

*

- Soha… mondta alig hallhat�an, �s megn�zte azt a t�rgyat, ami annyi ideje vele van. B�r nem hitte, hogy hallani fogja, besz�lt hozz�.

- K�rlek, mutasd meg, hol van Sesshoumaru. Nem esett baja?- ekkor az elkezdett vil�g�tani, �s mint egy ir�nyt�, D�l fel� mutatott. – Teh�t �gy m�k�dik. „Most visszat�rek a palot�ba. Hidetada nem tudhatja meg, hogy vele voltam. Te j� �g, mindj�rt otthon kell lennem!”

Versenyt futott a Nappal, nem akart egy percet sem k�sni. De Sesshoumaru hol j�rhat? Egy�ltal�n �l-e m�g?  Vajon elb�nt- e azzal a n�vel, aki…annyira furcsa volt, mintha…meg�llt volna az id�…

Nah, rem�lem, hogy tetszett!