Nyolcadik fejezet: A r�gi csapda.

Sesshoumaru a Toukijin- nel kez�ben �llt, pedig a csata m�g el sem kezd�d�tt. Ez furcsa volt, hisz ismerj�k �t… nem volt szok�sa az �tk�zet el�tt el�venni. Az ellenfele pontosan tudta, �s k�r�rvend� vigyor �lt ki az arc�ra.

- Csak nem f�lsz t�lem, Sesshoumaru?

- Ne l�gy nevets�ges, Katsumi.

- Megtisztel�, hogy eml�kszel a nevemre, nagy�r. K�v�ncsi vagyok, hogy r� eml�kszel-e. Fumie!- Ekkor egy h�feh�r haj� szellem l�pett el� a f�k �rny�k�b�l. Nem hasonl�tott a megsz�l�t�j�ra. Igencsak vid�mnak t�nt, m�lt�s�gteljes l�ptekkel k�zel�tett Sess fel�.

- �r�l�k, hogy �jra l�tlak, Sesshoumaru.

- Fumie! Azt mondtad, hogy elhagyod ezt a sz�nalmas n�szem�lyt. – Az id�sebbik, el�bb eml�tett szem�ly megindult, de Fumy egyetlen k�zlend�t�ssel meg�ll�totta.

- Na de k�rlek, vigy�zz, hogy besz�lsz a n�v�remr�l.

- Mi�rt j�tt�l?

- Szerintem tudod. Hallottam, hogy az esk�v�dre k�sz�lsz. Ez nem t�rt�nhet meg.

- �s tal�n te meg a n�v�red akartok meg�ll�tani?- k�rdezte Sessh

- Hehe- kuncogott- Hov� gondolsz? Tudod, hogy ki vagyok? �n vagyok a S�rk�nyok �rn�je, ne feledd, hogy az �leteddel j�tszol- mondta l�gies k�nnyeds�ggel.

- Fumie, te semmit sem v�ltozt�l. Halljam, mit akarsz.

- Mit is akarok? L�ssuk csak. Azt hiszem… igen. Elv�lasztani a l�nyt�l, aminek a legegyszer�bb m�dja az � hal�la. De adok neked egy es�lyt. Ha fel�ldozol �rte egy haland�t, akit �n v�lasztok, azonnal elt�n�k az �letedb�l.

- Ennyi? Egy sz�nalmas ember hal�la? Mondj egy nevet.

- L�ssuk csak… nem, ez t�l egyszer�. Akkor: Mai. Igen, ez megfelel. H�rom napod van, hogy elhozd a fej�t. �g veled!- azzal hirtelen elt�nt, mintha sosem lett volna ott.  „T�l egyszer� volt… mi lehet a csapda? De a legfontosabb… hogy van Sayuri?”Ism�t f�nyes g�mbb� v�ltozva haladt, eg�szen a hercegn� ablak�ig. J�l sejtette: a l�ny ott �lt �s n�zte a t�jat, kez�ben egy cs�sz�t tartott. Arca gondterhelt �s megviselt volt, �m ahogy megl�tta Sess- t, azonnal felder�lt. A f�ldre tette a te�j�t, heves mozdulattal kinyitotta az ablakot, majd a nyak�ba borult. Keservesen s�rni kezdett.

- Se… �n… m�g nem… f�ltem ennyi… ennyire.- mondta, k�zben er�sen folytak a k�nnyei.

- Ami�ta velem vagy, egyre t�bbet s�rsz, �szrevetted?- sz�lt ironikusan Sesshy, erre Sayu is elmosolyodott. Feln�zett a szellem komoly arc�ra, csak n�zte �s �nk�ntelen�l hatalmas nevet�s fogta el. Ezt m�g a youkai is megmosolyogta, de �gy, hogy a l�ny ne l�ssa. Mikor kicsit lecsillapodott, le�ltek az ablak melletti l�d�ra.

- �s mit akart t�led Fumie?- Sess meglepett arc�t l�tva mes�be kezdett.- Nagyon r�gen, amikor m�g nem ismertelek, teljesen m�s voltam. Viccb�l gyilkoltam le eg�sz falukat, vagy ha unatkoztam- ekkor �k�lbe szor�totta a kez�t- Igyekeztem elfelejteni ezeket a dolgokat k�s�bb, de e seb m�g mindig bennem van. �s m�g �n panaszkodom, hogy f�j? Mit sz�lhat Mai vagy Arisa…

- Mai-t mondt�l?

- Igen, ismered tal�n?- vette fel a f�ldr�l te�j�t.

- Mindegy, folytasd.

- Sz�val akkoriban nem hittem senkinek, �nz� voltam… Egy nap azt�n megkeresett Fumie, hogy seg�tsek neki.

*

H�v�s szell� cir�gatta k�t l�ny arc�t. Egym�s mellett �ltek egy kiv�gott fat�rzs�n. Komoly, rezzen�stelen arccal besz�lgettek. A Nap vil�g�ban vak�t�an f�nyes haj� szellem besz�lt j� ideje.

- Sayuri, k�rlek, tedd meg, egyed�l nem b�rok vel�k!

- Fumie… nem k�v�nhatsz ilyet… rengeteg haland� hal�la…- ekkor elmosolyodott. – Sz�val v�llalom.

- Tudtam, hogy nem hagysz cserben… rendben, akkor k�rlek l�gy ott az �szaki- H�g� hat�r�ban. Ne k�ss. Pontban napkeltekor. B�s�gesen magjutalmazlak, ne agg�dj.- �s elt�nt, mintha ott sem lett volna. „Ez a Fumie nagyon fura l�ny. De az l�nyeg, hogy a hobbim�rt kapok p�nzt. Nem mintha sz�ks�gem lenne r�. Csak Takeda- sama meg ne tudja… ” Azzal elindult visszafel� a palot�ba, rem�lve, hogy senki sem hallotta a sz�vets�gk�t�st D�l �s �szak- Kelet k�z�tt.

Arisa �s Mai kint �ltek a kis kertben. Nem volt semmi bajuk, hiszen �k ketten voltak a faluf�n�k csal�dja. Ari egy pirospozsg�s arc�, mosolyg�s n� volt, alig lehetett t�bb h�szn�l, a kis Mai pedig olyan k�t �s f�l �ves forma, j�t�kos kedv� kisl�ny volt, akir�l sug�rzott a boldogs�g �s az �leter�. M�g az �desanyj�t is mosolyra fakasztotta, �mb�r furcsa el��rzete volt. „Valami… nem is tudom, mintha… ez a nap m�s lenne… ma valami sz�rny� dolog fog t�rt�nni.”

- Mai! �g�rd meg nekem, hogy nem k�sz�lsz el. – b�r tudta, hogy nem fogja fel, mekkora a vesz�ly, m�gis megnyugtatta, ahogy a kisgyermek egy vir�ggal j�tszott. Ezen ism�t elmosolyodott. Nagyon szeretett nevetni, �gy v�lte, hogy az orvoss�g minden b�ra, bajra. Kaiji bel�pett a kapun, �s �szrevette, hogy valami nyomasztja feles�g�t. Oda�lt mell�, �s besz�lget�sbe kezdtek.

- Nagyon sz�p id�nk van, nem Arisa? Arisa?- sz�longatta hitves�t, aki hirtelen eszm�lt fel.

- Tess�k? Ki? �, Kaiji- sama! Visszaj�tt�l? Siker�lt megtal�lnod azt a szellemet?

- Igen, de megh�tr�lt. Azt hiszem.

- Hogyhogy csak hiszed?

- Volt benne valami furcsa, hisz b�rmelyik pillanatban elb�nhatott volna vel�nk, de nem tette. M�s c�lja van. De nem tudom, hogy mi. – sok�ig n�ztek maguk el�, majd hirtelen Arisa t�rte meg a csendet.

- L�tom�som volt. - f�rje felemelte a fej�t, �v� szemekkel n�zett kedves�re.

- �s… mi volt benne? Ugye nem valami… rossz?

- H�t. Sayuri -t l�ttam, ahogy… kiv�gzi a falut, �s t�ged is, majd elmegy… azt�n, j�tt egy szellem �s elvitte t�lem Mai-t, de… azt�n Sayuri visszat�r, �s vir�gokat helyez el a s�rokn�l.

- Ennyi?

- Ennyi. – �jb�l hossz� csend k�vetkezett. Kaiji- sama t�rte a fej�t, mik�ppen lehetne megel�zni azt a sz�rny�s�get. B�zott Arisa- ban, tudta, hogy igazat j�solt.

- Arisa. Kedvelem Sayuri- t, sokat seg�tett nek�nk… ha nem is tudott r�la. Adjunk neki egy es�lyt, nem gondolod?- Mondta, mik�zben megsimogatta Mai fej�t.- B�zom benne.

- Ahogy akarod.- Nem kellett sokat v�rniuk, az eml�tett hamarosan meg�rkezett, �s bel�pett a faluba. Az egyik fi� rohanni kezdett, �s �gy sz�lt:

- Uram, �g a falu. Az a szellem tette!- A fiatal p�r �sszen�zett, �s elindult, �m a sodr�d� t�megben Mai elveszett.

- Reito! Fuss, tal�n m�g megmenek�lhetsz!- sz�lt a fi�nak, aki ism�t futni kezdett. Say pedig fel� fordult.

- Hov� rohansz… nincs menekv�s a haragom el�l. Pusztulj, haland�!- Ki�ltotta, s lecsapott kardj�val. �les sikoly r�zta meg a falut. A f�rfiak remegve, kez�kben d�rd�val vett�l k�r�l a szellemet. Nem �rtett�k, hogy az, aki eddig sosem �rtott nekik, most mi�rt t�madja meg �ket.

- Kicsim, Mai, hol vagy?- Kiab�lt Arisa, m�r m�sodszorra �lte �t ezt az eg�szet… a j�slata val�ra v�lt. –Gyere ide!

- Arisa, menj el innen! Fuss!- Fordult el Kaiji, �s ord�tott a l�ny fel�.

- Hm… �gy l�tom, hogy valaki elvesztette azt, ami fontos neki- t�n�d�tt hangosan, g�nyosan.– Arisa nem volt meglepve, m�gis f�jt neki, hogy igaza lett.

- Mit tudsz te! Hiszen hanyou vagy, nincsenek �rz�seid!- V�laszolt neki Kaiji, erre Sayu ledermedt. Most, ism�t hatalmas harag t�lt�tte el a sz�v�t.

- Hogy mit mondt�l? - K�rdezte leplezett d�hvel.

- Azt hogy nincsenek �rz�seid, hanyou!

- Hm. B�tor vagy, haland�, hogy �gy mersz velem besz�lni. B�tor, de balga. �s a balg�knak egy a sorsuk. Hal�l. – azzal egy f�nyes szikra gyulladt a kez�ben, amit fel� haj�tott. A harcosok holtan ter�ltek el a f�ld�n. V�gign�zett rajtuk �s azt mondta az �lettelen test fel� fordulva.

- Lehet, hogy nem t�pl�lok �rzelmeket az ostoba emberek ir�nt, de vannak �rz�seim. De soha- fordult Arisa fel�- soha ne merjetek hanyou- nak nevezni.  Azzal elindult a m�r j�l ismert v�ra fel�. A n� sz�v�t d�h �s m�rhetetlen szomor�s�g t�lt�tte el.

- Mi�rt, Sayuri? Mit tett�nk ellened?

- M�g k�rdezed? Te �s a f�rjed megt�madt�tok az unokan�v�remet. Nem hittem el neki, de r�j�ttem, hogy amilyen gyeng�k vagytok, ti haland�k, olyan sz�vtelenek is. Ez a kett� nem igaz�n egyeztethet� �ssze. Ha gyenge vagy, l�gy al�zatos.- oktatta ki fels�bbrend� hangon.

- Mir�l besz�lsz? M�r r�g�ta rettegt�nk a rokonodt�l, �s k�rte, hogy menjenek el ellene csat�zni. Figyelj, te youkai! Meg�lted a bar�taimat �s a hitvesemet. L�gy �tkozott! A hal�lom ut�n a lelkem nem fog nyugodni, m�g el nem pusztulsz! Sosem lehetsz boldog azzal, akit szeretsz! Nem �rted az eg�szet? Csapda volt!

- Arisa… lehet, hogy j�solni tudsz, de �tkozni nem. Kedveltelek titeket, de t�l vajsz�v� voltam. Ennek v�ge. Azonnal takarodjatok a f�ldemr�l.

- Ez m�g Takeda- sama f�ldje, aki mindig seg�tett nek�nk. Igaz�n j� vez�r… de �gy l�tom, te nem leszel az. Mi van veled?- a szellem hallgatta, majd r�vid hallgat�s ut�n �gy felelt:

- T�ged nem akarlak meg�lni. Nem b�ntok �rtatlanokat. De ne k�nyszer�ts r�, nem az �n dolgom a te lelki b�k�ddel foglalkozni. Menjetek el a falub�l, elj�tszott�tok a bizalmamat. - Vetette oda neki, majd tov�bbindult.

- Azt hiszed, hogy nincs m�s �rtelme az �letnek, minthogy bossz�t �llj az embereken? Gondolkozz, Sayuri, hisz te is egy vagy k�z�l�nk! – futott ut�na a n�, �s ragadta meg a ruh�j�t. N�zte az arc�t, s a l�ny ism�t fel� fordult. – �n elhiszem, hogy pr�b�lsz �gy tenni, mintha nem �gy volna, de igaz. Te a n�v�rem vagy, nem tehetsz ilyeneket!

- Hogy mer�szeled… m�gis kit�l vett�tek ezt a s�letlens�get? Ha azt hiszitek, hogy �n vagyok a legend�s hanyou, aki egyszer a ti falvatokban sz�letett, akkor nagyon t�vedtek! �n Takeda- sama �s Miharu- sama egyetlen l�nya vagyok! Ti pedig azok, akiknek nagy kegyesen a f�ld�nkb�l adtunk. Ezek ut�n van k�ped kioktatni, �s azt �ll�tani, hogy a te testv�red vagyok?

- Nem hiszem, hogy �rtelek t�ged, n�v�rem. De biztosan tudom, hogy te hanyou vagy, ezt b�rki megmondan�. Igaz, nem vagy teljesen a n�v�rem… a f�ltestv�rem vagy. De mivel nem v�ltozol, csak �ld�k�lsz, nem t�rom fel a titkot. Most menj, t�nj innen, legal�bb hadd temessem el b�k�ben �ket!

- Ne parancsolgass nekem, te! Ha nem tudn�d, �n szabok felt�teleket!- A l�ny k�nnyes szemekkel n�zett vissza az ord�t� Sayuri- ra.

- Nem utas�talak, k�rlek. M�r �gy is el�g bajt okozt�l nekem. T�vozz, k�rlek. - A fiatal szellem megh�kkent. Nem ellenkezett, csak v�gign�zett a l�ngol� h�zakon. Lass� l�ptekkel elhaladt a s�r� asszony mellett.

- Sajn�lom. - Mondta alig hallhat�an, majd elt�nt.

- Sayuri… b�rcsak felfedhetn�m el�tted a sorsodat. Ahogy mondtam, sosem leszel boldog, �m ez nem az �n �tkom miatt lesz. De az �n sorsom is az, hogy ma meghaljak… a te hib�d miatt.

- Mai!- rohant, kereste a kisl�ny�t, akit v�g�l egy szellem t�rsas�g�ban tal�lt meg.

- Fumie! Engedd el!- a megsz�l�tott megh�kkent.

- Honnan ismersz, haland�?

- Nem sz�m�t. � az �n l�nyom. Nem viheted el, am�g �lek.- vett egy kardot kez�be. Fumy csak vicsorgott.

- Ahogy akarod. B�cs�zz el az �letedt�l!- az els� t�mad�st m�g visszaverte, �m a m�sodik ellen tehetetlen volt. Holtan esett a f�ldre, Mai keservesen s�rt. Fumie v�gign�zett a halottakon, �s az �g� falun.

- Rem�lem, most b�szke vagy, Sayuri… - mondta g�nyosan, azzal karj�n a kisl�nnyal ism�t elt�nt.