Kilencedik fejezet: A furcsa d�lel�tt.

Sesshoumaru csendben hallgatta a t�rt�nteket. „H�t akkor ez�rt van az, hogy a falu l�ngol�sa sosem sz�nik. Addig tart majd, m�g Arisa meg nem nyugszik. M�r �rtem. Ez�rt van mindig friss vir�g a s�rokn�l. Sayuri... szenved az eml�kekt�l, am�g a falu l�ngol, addig nem szabadulhat t�le. Fumie…”

- Sa…

- Nem Sesshoumaru, nem fogok k�ny�r�gni neki.- A szellem meglepetten n�zett r�.

- Azt akartam mondani, hogyha k�pes lenn�l elpuszt�tani �t, akkor megsz�nne a falu l�ngol�sa.

- Hogy? – n�zett r� �rtetlen�l. „Az nem lehets�ges. Valamit tud, amit �n nem. De mit?”- Ezt hogy �rted, nagyuram?

- Arisa.

- Arisa? De hiszen �… nem, k�ptelens�g, hiszen nem �ltem meg. A lelke nem t�pl�lkozhat az ir�ntam val� gy�l�letb�l. De akkor… nem is miattam �g… �gy �rted, hogy egy csapda… volt?- mondta �s az utols� sz� el�tt egy nagyot nyelt. Sessh finoman b�lintott.

- Hallottam ezt a t�rt�netet, m�g nagyon r�gen… tal�n ismered a hanyou t�rt�net�t.

- Sesshoumaru!- �llt fel hat�rozottan- nem vagyok hajland� ism�t meghallgatni azt a buta mes�t! Nem �s nem! �n nem vagyok hanyou, �s nem is leszek! Inuyoukai vagyok, ahogy te is �s Takeda- sama is!- k�zelhajolt, hogy a szem�be n�zhessen, de most d�he miatt nem m�lyedt el tekintet�nek m�ly tenger�ben. D�h�s volt. – �rted? Nem- vagyok- hany… Sesshoumaru, menj el innen! Menj m�r! Tuszkolta ki az ablakon. Nincs id�m, menj. - Bel�lr�l r�z�rta az ablakot. Sesshy �rtette a c�lz�st, de szerette volna l�tni Sayu reakci�j�t, �gyhogy fel�lt a fa �g�ra, mely �ppen az ablak el�tt �llt. L�tta, hogy egy f�rfi l�p be. K�r�ln�z a szob�ban, Say pedig hevesen r�zza a fej�t, majd elmosolyodik a m�sik szem�ly mondat�ra, aki �t�leli, � pedig becsukja a szem�t. Egym�sra mosolyognak, a fi� kil�p, Sayuri m�g n�z egy kicsit ut�na, majd kinyitja az ablakot. Sess bel�pett, �s megv�rta, hogy megmagyar�zza a l�ny az esem�nyeket. Az csak n�zett r�, mintha misem t�rt�nt volna.

- � volt Hidetada. – Sess r�d�bbent arra, amit az �jjel elfelejtett: Sayu m�g mindig m�s menyasszonya. „�n meg mit m�velek itt? Ezek szerint m�g mindig tartja a kapcsolatot vele. R�m nincs sz�ks�ge. Miket besz�lek, m�g elk�ldenie sem volt ideje. Ne �ltasd magadat! ” Sess b�lintott, majd az ajt� fel� indult. Sayu csak n�zte, nem avatkozott k�zbe.

- Sesshoumaru. Mit csin�lsz?- az megtorpant.

- Hagyom, hogy boldog l�gy. – kil�pett az ajt�n. Sayuri nem akarta, hogy �gy legyen, de…

- Sayuri kedves. - sz�lalt meg ism�t a fej�ben Naraku hangja. - Tal�lkozzunk a t� partj�n, nagyon fontos lenne.

- Rendben. – felcsatolta kardj�t, �s �szrevette a kis takar�t, amit Sessh- t�l kapott.  Annyira finom illata volt, nagyon szerette az a puha, h�feh�r pokr�cot.

- Az id�k folyam�n kiss� megkopott… ahogy az eml�keim is. – keser� vigyort er�ltetett arc�ra �s �gy d�nt�tt, hogy ism�t mag�val viszi. De most a derek�ra k�t�tte, �s elgondolkozott, hogy hogyan lehetett ez a v�konyka pl�d a legfagyosabb id�ben is a h� forr�sa? K�l�n�s… mi�rt nem vette eddig m�g �szre? Kil�pett az ajtaj�n, �s hangokat hallott.

- K�t h�t m�lva a kisz�radt t� partj�n.

- Igen. Akkor v�gre eld�… - Sayi el�j�tt, �s l�tta, hogy Sesshy �s Hidetada besz�lget. �rtetlen�l n�zett r�juk. M�r �ppen sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, amikor berontott Ema �s meglep� nyugalommal k�z�lte, hogy egy haland� akar bel�pni.

- Ne agg�djon, csak egy kisl�ny.

- Egy gyermek?- k�rdezte Sayuri- Biztosan �lelmet keres .- azzal els�t�lt a k�t riv�lis el�tt. Azok �lltak m�g egy kicsit, �s halkan k�vett�k. Say megl�tta a j�vev�nyt, aki l�tsz�lag meg volt szeppenve. Leguggolt hozz� �s elmosolyodott.

- Szia. �n Sayuri vagyok. Na �s te?- A kisl�ny felold�dott, �gy �rezte, nem kell tartania t�le. Tetszett neki, hogy nem mogorva.

- Az �n nevem Rin, �s Sesshoumaru- sama- t keresem. Nem j�rt itt v�letlen�l? – Sayuri fel�llt a Rin n�v hallat�n, �s v�gign�zett a haland�n. „De hiszen � m�g csak gyerek. Hogy lehetne… vagy… Naraku!!!” Ekkor hatalmas kacag�sba kezdett. Rin egy kicsit megijedt, de nem ment el. „Jaj, Sayuri, te ostoba… ennyi eszed lehetett volna… ha jobban belegondolok, az eml�keim m�r r�gen visszat�rtek, pedig azt �g�rte, hogy nem. �rdekes, ahogy egyre jobban megszerettem, minden… �jra az eny�m… minden eml�k…”

- Persze, Rin, itt van. Gyere, megmutatom, hol. – kez�t ny�jtotta neki, de � csak n�zte. „Sesshoumaru- sama azt mondta, hogy vigy�zzak magamra, de ez a n�ni annyira kedves…” R�n�zett, �s l�tta, hogy az mosolyog. A szem�ben nem t�kr�z�d�tt rossz sz�nd�k, annyira tiszta volt, hogy a kisl�nynak minden k�telye elsz�llt. Viszonozta a gesztust, �s megfogta Say kez�t, aki bevezette a palot�ba. L�tta a k�t meglepett szem�lyt, akiknek term�szetesen m�s- m�s gondolatai voltak. A jegyese ezt gondolta „Sayuri, ez egy haland�… na �s az �n �desany�m mi volt? Annyira sz�p, �s annyira kedves. M�s, mint a t�bbi szellem. Azt hiszem, igaz�n szeretem �t, nem hagyom, hogy ez a youkai elvegye t�lem.” Sess pedig �gy v�lekedett. „Rin. Most biztosan ide fog rohanni hozz�m. De nem kell sz�gyellnem, hogy velem utazik. De Sayuri… annyira bar�ts�gos vele. A k�t l�ny, akit szeretek. Na persze mindkett�t m�sk�ppen. Harcolni fogok az�rt, hogy ez mindig �gy maradjon.” Sayu nem is sejtette, hogy most mire gondolnak a t�bbiek, csak n�zte �ket. A kisl�ny akkor vette �szre Sess- t, rohant is hozz�, csillog� szemekkel n�zett r�.

- Sesshoumaru- sama! Azt mondtad, hogy vissza�rsz napfelkelte el�tt. M�r megijedtem, hogy valami t�rt�nt. Ah �s Un valami k�l�n�set �rzett. �n meg… Sayuri �rz�kelte, hogy ez k�nos egy kiss� Hidetada el�tt Sesshy- nek, �gyhogy Rin- hez fordult.

- Mondd csak, nem vagy �hes? Ker�t�nk neked valami finom �telt. Gondolom, hogy r�gen nem ett�l emberi �tkeket.

- De neked honnan van?- �rdekl�d�tt Hidetada.

- Az az �n titkom. – Mondta sejtelmesen, �s Sess- re kacsintott, mik�zben megfogta a kisl�ny kez�t, aki boldogan k�vette �t a konyh�ba.

- �s mondd csak, mit szeretn�l enni? K�rj b�rmit, Rin.

- B�rmit?- csillant fel a szeme.

- B�rmit, amit csak szeretn�l!- mosolygott r� vissza.

- Akkor esetleg lehetne… rizsgomb�cot is hallal?- Sayu komolyan n�zett. Megrov� tekintettel.

- Rin…na �s a… desszert?- Amikor megenyh�lt az arca, annyira bugyut�n n�zett ki, hogy Rin elnevette mag�t. – Kinevetsz? Most kapsz!

- ���- nevetett, �s sik�tott a l�ny, mikor Sayuri �ld�zni kezdte. A t�bbiek is meghallott�k, �s amikor a konyh�ba �rtek, furcsa l�tv�ny fogadta �ket. Mindk�t le�nyz� kacagott, �s a kisebbik f�l �ssze- vissza csikizte a nevet�st�l szakad� Say-t.

- Ne…el�g, Rin…gy�zt�l…- ekkor a kisl�ny abbahagyta, �s �szrevette a b�m�szkod�kat. Meghuzig�lta a m�g mindig kacar�sz� �s elter�lt „vesztes” kimon�j�t.

- Hm? Mi az?- feln�zett, �s � is �szrevette �ket. Komoly tekintet�t nem b�rta tov�bb meg�rizni, mikor megl�tta Sesshoumaru- t. Nem tudta, hogy most sz�nja- e �t, vagy tetszik- e neki ez az esem�ny. Megint hangot adott j�kedv�nek, amikor Sess fel� l�pett.

- Seg�thetek, vagy m�g szeretn�l ott fek�dni?- sz�lt a „nem mintha �rdekelne” hangj�n, amit nem igaz�n d�jazott a megsz�l�tott.

- �, nem, k�sz�n�m,  j�l elvagyunk itt. Ugye, Rin?

- Igen, Sayuri- sama.

- Nagyszer�. Akkor ti csak menjetek, �s besz�lgessetek, mi addig megvacsor�zunk.

- Igen, kedvesem. Gyere, Sesshoumaru- sama, k�rbevezetlek. – b�r ismerte a j�r�st, tudta, hogy Say nem akarja, hogy ott legyenek. Kil�pett, majd egy utols� pillant�st vetett a k�t, imm�r �l� le�nyra.

- Na, Rin, egy�nk valamit. Akkor elk�sz�tem a rizsgomb�caidat, de csak ha itt maradsz velem besz�lgetni. - kacsintott r�, erre � is elmosolyodott.

- Na, nem, Sayuri kisasszony! Azonnal elhagyja a konyh�t, nem engedem, hogy �n f�zz�n. – sz�lt Ema, aki szint�n v�gign�zte a jelenetet.

- Mert mindig van, akinek engedelmeskednem kell. – Filozof�lt tragikus hangon, sejtelmes s�hajjal.

- Enyje, te l�ny! Mars ki innen!- vette el� fenyeget�en a sepr�t, amit�l csak m�g jobb hangulat t�madt.

- Rin, rohanj, ezt nem �sszuk meg!- ragadta meg a kez�t, futottak egy-k�t k�rt az asztal k�r�l, majd �gy sz�lt Say.

- Rin katona, azonnal visszavonulunk. �rtette?

- Igenis!- h�zta ki mag�t, �s ism�t elrohantak, el a szak�csn� el�tt, el Hidetada �s Sess el�tt, ki a kertbe �s ott led�ltek a puha p�zsitra. Fetrengtek a hahot�z�st�l, �s nem tudt�k abbahagyni. Feln�ztek az �gre. Akkor az id�sebbik �gy sz�lt.

- Szeretn�m, ha maradn�tok p�r napra.- a le�ny fel� fordult.

- Biztosan? Szabad? �s Sesshoumaru- sama megengedi?

- �t csak b�zd r�m…- n�zett rejt�lyesen a Napra, �s �rezte: �let�ben nem futott ilyen j�t, �jra gyereknek �rezte mag�t. Azt tapasztalta meg ism�t, mit oly r�gen elfelejtett. Az �nfeledt boldogs�got.

- �s k�rlek… sz�l�ts Sayuri- nak… vagy Sayu- nak, ahogy tetszik.

- T�nyleg, Sayu? Komolyan?- �jra r�n�zett, majd vissza az �gitestre.

- Igen. Biztosan.

Rem�lem, tetszett, k�rlek �rj v�lem�nyt!^.^