Tizedik fejezet: V�ge?

- Sesshoumaru! Komolyan megengeded? Itt maradtok? Jaj, de j�!- ugrott Sess nyak�ba Sayu, annyira boldog volt. Egyszer�en nem tudott uralkodni mag�n.

- Sa… bocs�nat, zavarok?- l�pett be igen csak meglepetten Hidetada, miut�n v�gign�zte a jelenetet. Sayuri grimaszolva, de elengedte Sessh- t.

- Hov� gondolsz? Csup�n annyira �r�l�k, hogy Sesshoumaru- sama itt marad a palot�ban.

- Itt marad? Ez nagyon �rdekes. Igaz�n �r�l�k. - mondta a lehet� legunottabb hangj�n, de mindenki tudta, hogy majd’ felrobban a d�ht�l.  A mi kedvenc youkainkat ez n�mik�ppen j�kedvre der�tette.

- Sayuri, megmutatn�d, hogy van a szob�m?- sz�lt a l�nyhoz, aki boldogan b�lintott, �s szok�sszer�en megfogta a kez�t. Sess, b�r �r�lt, nem akarta nagyon kellemetlen helyzetbe hozni a fi�t, aki m�g mindig Say jegyese. Ahogy ez a jelenet zajlott, v�gni lehetett a fesz�lts�get. Ezt diplomatikusan az egyetlen h�lgy sz�ntette meg kiss�, mikor egy kis k�hint�s k�s�ret�ben elengedte Sesshy kez�t, �s az ajt� fel� mutatva kiss� meghajolt.

- Erre parancsoljon Sesshoumaru- sama!- a szellem els�t�lt el�tte. A hanyou- t pedig igencsak zavarta, hogy �k ketten ”h�t sz�val hogy egy�tt, fel�gyelet n�lk�l… kiz�rt. Veled megyek, kedvesem.”

- �h… kedvesem. - a megsz�l�tott megtorpant, majd visszan�zett a legtiszt�bb tekintet�vel.

- Igen, �desem?- jelezve ezzel a f�rfinak, hogy sosem sz�l�tott�k m�g �gy egym�st. Ez a youkai- nak is felt�nt, aki igencsak sz�rakoztat�nak tal�lta a l�ny hangs�ly�t.

- Azt hiszem, veletek megyek, ellen�rz�m, hogy minden megfelel-e kedves vend�g�nknek.- „M�r csak ez hi�nyzott. Pedig v�gre kettesben lehett�nk volna Sesshoumaru- val. Most m�r mindegy… te j� �g, m�g csak 5 �r�ja tal�lkozott Fumei- val? Szalad az id�... Id�? Te j� �g, Naraku…”

- Nekem jobb �tletem van. Ti megn�zitek a szob�t, �n meg s�t�lok egyet. Sziasztok!- hadarta el, �s m�r rohant is ki, de Sess elkapta a kez�t, ism�t �sszetal�lkozott a tekintet�k. A l�ny egy ideig n�zte, megr�zta a fej�t �s �gy sz�lt:

- Igen, nagyuram?

- Ezt ne hagyd itt!- ny�jtotta �t neki a kardot, amit Say el�bb a t�r�lk�z�kre tett vissza. Sayu elmosolyodott.

- Arigatou, Sesshoumaru- sama!- ism�t futott, de m�r senki sem g�tolta meg. Egy l�ny rohant kereszt�l az erd�n. Sebesen dobogott a sz�ve. Csak futott �s futott. Nem ki�ltott, csak a f�k suhog�s�t lehetett hallani, ahogy �tszalad k�zt�k. Mikor oda�rt az �sv�nyre �gy sz�lt.

- Narakuuuuuuuuuuuuu!- az eml�tett megjelent. Olyan volt, mint mindig. Hideg �s beh�zelg�. Sayuri ut�lta, vagyis ink�bb ut�lni akarta. Nem volt r� k�pes, volt benne valami, ami �rdekelte. Nem tudta pontosan, hogy mi, de k�v�ncsi volt. Tal�n a ravaszs�ga, tal�n az ereje… ut�lta, de m�gsem. Ki �rti ezt? Mert � biztosan nem.

- K�st�l, hercegn�m. Merre j�rt a kedvenc szolg�m?- „H�t, biztos nem ez�rt kedvele… micsoda? Nem, csak nyelvbotl�s.”

- Nem tartozik r�d. Am�gy Sesshoumaru- val voltam… �s Rin- nel. Naraku, le vagyok ny�g�zve. - mondta egy csepp elismer�ssel �s g�nnyal, sz�nalommal �s haraggal vegy�tve. Ezt m�g egy kicsit meg is lepte a mi kedvenc f�lszellem�nket, term�szetes nem nagyon. De ez most komolyan dics�ret volt? Fura ez a l�ny.

- �r�l�k, Sayuri. Hamar r�j�tt�l. De ett�l f�ggetlen�l sz�ks�gem van a l�nyra.

- De mi�rt? Minek egy ekkora erej� l�nynek egy egyszer�, haland� kisl�ny? Csak nem Sesshoumaru ellen kell?- k�rdezte, mikor le�lt a fa t�v�be. „Mintha �vezredek �ta ismerne, annyira k�zvetlen velem. Vajon meg�r�lt?- gondolta Naraku.”

- Val�ban ellene kell, de a te feladatod elhozni. Nem t�bb, nem kevesebb.

- De m�r nem f�j eml�keznem. - �llt fel �s n�zett a f�lszellem szem�be- �gyhogy ak�r a meg�llapod�st semmisnek is tekinthetj�k, nem?

- Nem �ppen. Sajnos az �zlet az �zlet. Nem tudsz semmit felaj�nlani. - Sayuri �s Naraku tartott�k a szemkontaktust. Say elmosolyodott.

- Hogy van Hana? Kiheverte a megpr�b�ltat�st?- sz�lt hirtelen. A hanyou term�szetess�ggel v�laszolt.

- Igen. Bevallom, nagyszer� terv volt. Ha nem tudn�m, azt hihetn�m, hogy a r�szem vagy.

- Jaj, Naraku, ne h�zelegj. Meg�llapodtunk. Visszakaptad, most… �n k�v�nok.

- Kiv�ve a szabads�got.

- Igen, tudom. Ez�rt k�rem, hogy hadd sebezzem meg Sesshoumaru- t.- A f�lszellemnek t�tva maradt a sz�ja. Persze, a meg�llapod�s.

Akkor rendben, de meg kell �g�rned valamit. Nem �l�k meg embereket, sem csal�dtagokat. Sem �t. - Visszat�rt a megb�z� vigyora.

- Azt hittem, m�r gy�l�l�d. Azt, aki �tvert t�ged, Sesshoumaru- t.

- Att�l, hogy nem szeretem t�bb�, m�g nem �ll sz�nd�komban meg�lni. Nem lenn�k r� k�pes.

- De az eml�keid n�lk�l igen.

- Nem, ezt nem k�rheted t�lem. Ha megteszed, minden Sesshoumaru- s eml�kem n�lk�l �jra az eny�m lesz, �s szabad leszek.

- Hm… sokat k�rsz… de rendben. Sem embereket, sem a szeretteidet- itt elmosolyodott- sem azt, aki miatt velem sz�vetkezel nem kell meg�ln�d. �ll az alku, kedves Sayuri?

- Rendben, de van m�g egy dolog. �ruld el a nevedet.

- Sz�l�ts Naraku- nak.

- Sayuri. Eddig sem hittem, hogy ostoba vagy… rendben, d…

- Nem, nem hal�los seb. Sem maradand� k�rosod�s. Egyetlen csepp v�r�n�l t�bb nem hullhat.

- De akkor nem fog meghalni. - A le�ny ism�t k�zel l�pett, �s a f�l�be s�gta.

- Nem csak a test k�pes elpusztulni. Mindazon�ltal nem akarok neki nagy szenved�st okozni.

- �s ezt hogy fogod csin�lni? Jobb lenne, ha test�t �ln�d meg, nem?

- De, igaz. Akkor k�rem a Tensaig�t.

- Ingyen? Ugyan, ennyire ismerhetn�l. K�rek valamit �rte.

- Na �s mit?- k�rdezte gyanakodva.

- Sayuri, itt vagy?- l�pett ki a f�k k�z�l Rin. Megl�tta Naraku- t, �s h�tr�lni kezdett. Nem �rtette, mit keres ott Say. – Sessh…- fogta be a kisl�ny sz�j�t Sayuri.

- Csssssss.... Nyugodj meg, nincs semmi baj, itt vagyok �s megv�delek. Ne f�lj. B�zz bennem.

- Nem!- t�pte le meglep� er�vel Sayu kez�t a sz�j�r�l, mikor Naraku odal�pett.

- Rin, gyere!

- Neeeeeeeeeeem! Sesshoumaru nagy�r!!!!!!!- akkor a hanyou a kez�t a j�l ismert m�don a fej�re pr�b�lta tenni, de Sayu el��llt.

- Nem.

- Mit nem? �llj f�lre!- Mondta meglep�en inger�lt hangon.

- Nem b�nthatod. Nagyon szeretem ezt a kisl�nyt. Nem �s k�sz.

- B�tor vagy. B�tor de balga. �s a balg�knak egy a sorsuk... Valahogy �gy hangzottak ez egykoron er�s youkai szavai. Sayuri…

- Sayuri?- l�pett el� Sesshoumaru is. Megl�tta a f�lszellemet, �s a Toukijin ut�n ny�lt.

- Nem sz�ks�ges, m�r megyek is. Sayuri… ne hidd, hogy m�g egyszer meg�szod. Ne merj ellenszeg�lni t�bb�. Hozz�m tartozol. - Azzal elment. Sesshy meg akarta �ll�tani a zaklatott l�nyt, de az t�vols�gtart�an felemelte a kez�t.

- Most… ne… sajn�lom. Csak szeretn�k egy kicsit egyed�l lenni.- Elt�nt a f�k s�r�j�ben. „Sz�p volt, most mindent leleplezett ez a… szavakat sem tal�lok. �����… most Rin elmes�l mindent. �s Sesshoumaru… azt hiszem, mindennek v�ge. Mi volt vele a c�lja? Azt hittem, azt akarja, hogy vigyem le neki a kisl�nyt, �s ez csak azzal lehets�ges, ha Sesshoumaru- t �tverem.” Le�lt a fa al�, �s gondolkozott. A cseresznyefa vir�gai a sz�lben keringtek, az egyik h�sn�nk l�b�ra hullott. Ekkor megjelent Sessh, �s Sayu is fel�llt.

- Sess… nem tudta befejezni, mert volt jegyese se sz�, se besz�d mag�hoz �lelte. � habozott, majd � is meg�lelte. �gy �lltak a szirmok vihar�ban, Sayu szem�ben pedig k�nnyek gy�ltek �s hullottak le. F�lt att�l, ami ezut�n j�n. Lesz- e m�g folytat�s? Az nem lehet, hogy mindennek… v�ge.