A múlt árnya

9. rész: Szabadságba született gyermek. I.

 Már három hónapja úton voltunk és egyre

távolabb kerültünk a keleti tartományoktól.

Olykor felmerült bennem a szabadba töltött első

három napunk, ami számomra nem voltak túl

vidám.

 Ugyan is ekkor derült ki, hogy állapotos lettem,

és nem is egy, hanem két gyermeket hordok a

szívem alatt. 

Így három hónap távlatába már könnyebbnek

érzem azt, amit kezdetben nagy tehernek

bizonyult.

 Készen álltam az anyaságra,de tudtam, hogy a

legrosszabbkor jött, mert ha apám kirobbantja a

háborúját a nyugati tartományokért, akkor egy

pillanatra sem érezhetem magam biztonságba,és

ez jó nagy aggodalommal  tölt el .

Így gondolkodtam, ah un hátán elöltem ott ült

Rin és vígan dudorászott.

Mellettem jött Sesshoumaru .

Olykor rám pillantót kérdő tekintetével hogy

vajon minden rendbe van e?

Ilyenkor mindig ránéztem és elmosolyodtam.

Ezek a pillantások mindig jó érzéssel fogtak

el,mert így éreztem Sesshoumaru

gondoskodását,még ha csak tekintetéből is

kellet ki olvasnom, mert kimondani sose

mondta.  Imáron a nyugati területek felé

haladtunk.

 Sesshoumaru azt akarta, hogy nyugati földön

szülesen meg a kétt gyermeke.

 Semmit nem hagyot a véletlenre.

Mindent alaposan kigondolt….  még három

hónap volt hátra a terheségből, és vészesen

közeletünk a nyugati területek határához..

egyszer azt halotam Taisho nagyúrtól, hogy van

egy nyári rezidenciájuk közel a keleti

határhoz,és volt egy olyan érzésem hogy épp

oda sietünk,és aba reménykedtünk hogy azt a

macska démonok nem fedezték fel.

Bár Sesshoumaru nem mondta, de nekem volt

egy ilyen megérzésem.

A nap kezdet nyugovoratérni és megcsillogtatta

az erdő ritkás levelét.

Sesshoumaru megált és Yakenre nézet.

Yaken már tudta mi a dolga és elszelelt fát

gyűjteni.

Rin leugrot a-un hátáról és Yaken útán rohant.

-Várj meg Yaken mester!!

Megyek én is.

Kiabált utána Rin.

ott maradtam sesshoumaruval .nem szolt

semmit csak rám nézet és odajött hozzám,és

lesegitet a és un hátáról. bizonytalanul tetem le

a lábam a talajra.

megprobáltam elengedni sesshoumaru kezét de

megbillentem és az ölébe estem.

kérdő agodalomal rámnézet,én visszatekintetem

rá,és elmosolyodtam.

Nincs semmi baj-mondtam sesshoumarunak.

Közbe igyekeztem visszanyerni az

egyensúlyomat.

Kiegyenesedve ránéztem és végig húztam a

kezem a hasamon, aztán meg fogtam

sesshoumaru kezét és ráhelyeztem a hasamra.

csodálkozva  rám nézet, és elmosolyodot.

Érezted őket?

Igen ,és bólintót.

Pont akor rugtak egyet. sesshoumaru csak

mosolygot ami ritka látvány volt számomra.

A távolból rin és yaken hangját lehetet halani.

sesshoumaru nagyúr visszatértünk yakenel!

Mindketten egy ölfát vittek az ölükbe.

sesshoumaru gyorsan elkapta kezét a

hasamról,nehogy észre vegye rin és yaken,azt az

érdeklődést, amit fiai iránt tanusit.

Letették a fát és yaken elkezdet, tűzet csiholni.

A láng felgyúlt az ég vörösen ragyogó

naplementében kívánkoztak a lángok füstjei.

Leültem a tűz mellé, és amennyire nagy hasam

engedte összekuporodtam.

ezt sesshoumaru észre vete , levete a válláról a

bundát,és rám teritete.

A sajátomét azota visszakaptam, de az most

kevésnek bizonyult.

eldöltem a földön, szemem lecsukódót, és már

aludtam is.

sesshoumaru egy darabig még nézte a tűzet és

közbe örködöt.

Miután látta, hogy mindenki elaludt, behunyta

szemét és álomra hajtota a fejét.

***

Másnap reggel üdén ébred fel sesshoumaru

karjaiból.

belenéz a démon szemeibe,amik még csúkva

voltak.

aztán váratlanul kinyiltak.

-a szívbajt hoztad rám sesshoumaru!!!

Mért kell ilyesztegetni?

A démon kajánul elvigyorodot,és ezt mondta.

Nem volt szándékomba megilyeszteni.

Aztán szájon csókólt.

Azt hiszed egy csókal elintézheted?

Közbe vigyorogtam, mert sose tudtam rá

haragudni.

Igen      Heian.

söt tudom, hogy ezel megnyugtatlak.

Jaj sesshoumaru! sohajtotam egy nagyot.

Tudom heian.

Hosszú az út és fárasztó.

 Ma este odaérünk a nyári rezidenciához,de elöte

majd körül nézek, hogy minden rendbe van e ?

Rinre néztem pont akor nyitatota  ki a szemét.

Jó reggelt Rin és neked is Yaken.

Jó reggelt Heian sama.

Mondta a kislány félénk álmos hangon.

Yaken hozzd a lovakat.

Szolalt meg sesshoumaru a háttérből.

a kis gnom  odament a ki kötőt

sárkánylóvakhoz, kioldota a kantárt,és

odavezete Sesshoumaruhoz.

nagy nehezen felmásztam a sárkányló hátára,és

némi fészkelödés útán már biztonságba éreztem

magam, ah, un hátán.

Sesshoumaru rám nézet és észre vetem rajta

némi agodalamat.

Mi a baj Sesshoumaru?

Kérdeztem töle.

Semmi Heian.

Tudtam, hogy valami baja van, de nem akarta

nekem elárulni.

Beleszimatoltam a levegöbe.

valahonan messziről macsaka démonok szagát

sodorta felénk a szél.

De aztán eltünt az illat.

Nem abból az irányból jöt amifelé haladtunk.

Már csak Rint kellet megtalálni.

Rin hol vagy?

Kiáltottam a nagy messziségbe.

Nem jöt válasz.

Yaken kérlek, keresd meg Rint.

Igen is úrnőm, és a kis gnom már is rohant a

botjával Rint meg keresni.

félóramúlva visszatértek, aminek örültem, mert

Sesshoumaru már nagyon türelmetlen volt, 

hogy megint rájuk kellet   várni.

Nagy nehezen elindultunk a nap már feljött és

csak úgy tűzöt a juliusi hőségbe.

Szakadt rólam a víz,

Legszívesebben kidugtam volna a nyelvem,

hogy hűsítsem magam.

De nem tetem.

Egy nemes kutyadémonhoz ez nem illik.

Már magasan járt a nap mikor megáltunk egy

patak mellet.

leugrotam a  sárkánylóról,lekaptam a cipöm és

belemasiroztam a patak vízébe.

Meg mostam bene a fülem az arcom és minden

testrészemet amit csak lehetet.

Aztán pedig beletérdeltem és elkeztem ini.

Sesshoumaru te nem kérsz ini?

bólintót egyet.-

Odament a patak széléhez és belemeritete  kezét

a csillámlóan átlátszó tiszta vízbe,és ívót egy

keveset.

Némi pihenő útán folytatuk az utunkat és estig

meg sem álltunk.

***

A sötét félhomályból egy palota rajzolatát

lehetet kivenni.

Mikor odaértünk Sesshoumaru kinyitota a

kaput.

Yaken bujtasd el Heiant és Rint a sárkány lóval.

Rád bízom őket.

Sesshoumaru bement és szétnézet az elhagyatót

palotába.

Egyik pillanatról a másikra, emlékek sokasága

tört elő a szívében.

Olyan emlékek, amikről azt hite, hogy soha

többé nem jönnek elő bene.

Csupa kellemes emlék, ami az apjához és

Heianhoz kötik.

Beleszimatolt a levegőbe.

Sehol nem érzet semmit,de aztán feltámadt egy

kicsit a szél, ami meg fújt a hosszú haját és

vékony erős alakját. nem érzet semmit a

levegőbe,ezért kiment a kapuhoz és előhívta

Yakent.

Hozd a sárkánylóvat. bementünk a palotába,

aztán Sesshoumaru megfordult és odajött

hozzám.

Lesegítet a sárkánylóról és rámnézet.

Yaken vidd el a lovakat az istálóba és vidd

magaddal    Rint is.

Bementünk Sesshoumaruval a palotába.

Ráférne némi takarítás

Igen tudom.

Majd fogadok fel szolgákat keletről, és minden

rendbe lesz.

Átkarolta derekamat és aztán felnéztem rá.

Jó rendbe.

De addig hagy tegyek rendet legalább a saját

szobánkba.

Csak bólintót, egyet, és megcsókolt.

Folyt köv