M�sodik fejezet: A f�j� seb.

A h� tov�bbra is csod�latosan sz�pp� festette a t�jat �s a di�kok t�bbs�ge m�r t�k�n �lve v�rta, hogy v�gre megdob�lhassa a m�sikat egy j� nagy h�goly�val. Mindenki, kiv�ve h�sn�nket, aki l�zasan jegyzetelt, de igaz�b�l nem az �rai anyagot �rta le, hanem a v�laszt bar�tn�je k�rd�s�re. De hogy is kezdje? Hogy �lm�ban ismerte meg? Hogy nem is biztos, hogy l�tezik? Hogy r�ad�sul egy szellem? A toll kics�szott a k�z�b�l. B�gyadtan lehajolt �rte.

- Tess�k, Natsumi. – sz�lt a mellette �l� fi�, �s �tny�jtotta neki az �r�eszk�zt.

- K�sz�n�m… - Az r�mosolygott �s folytatta az �r�st. Natsu elgondolkozott. „Ki ez? Nem is eml�kszem, hogy tal�lkoztunk volna…” V�gre megsz�lalt a cseng�. A tan�r abbahagyta a lelkes besz�mol�j�t a korallz�tonyokr�l, majd intett, hogy k�sz�njenek el. Ezut�n nagy hangzavar t�madt, a di�ksereg ki�z�nl�tt a teremb�l. Natsy nagyot s�hajtott �s �sszecsomagolta a f�zeteit. Felvette a kab�tj�t majd a t�sk�j�t �s elindult, bar�tn�je m�r az iskola kapuj�ban v�rta. Biccentett �s belekarolt. Ez n�luk egyfajta szok�s volt, Hana azonnal a t�rgyra t�rt.

- Sz�val ki ez a Se iz�… honnan ismered?- Nats m�ly leveg�t vett �s belev�gott mes�j�be.

- Meg kell �g�rned, hogy nem nevetsz ki! – be�rtek a parkba.

- �n? – k�rdezte felh�borodottan. – Soha, hiszen b�zhatsz bennem… tudod, hogy sosem akarn�lak megb�ntani egy ilyennel…

- Igaz�b�l… az �lmaimb�l. – Hany arca egy kicsit megmerevedett, majd akadozva �gy sz�lt:

- Egy… pillanat… - odafutott az egyik padhoz, le�lt h�ttal a l�nynak, k�s�bb arc�t kezeibe temette. F�l perc m�lva er�t gy�jt�tt �s kis�rt, k�nnyes szemekkel t�rt vissza.

- Mi�rt pityeregt�l? Mi t�rt�nt?- K�rdezte g�gy�gve, az nagyot nyelt.

- T�nyleg… nem… �rted? – megr�zta a fej�t, erre abb�l nevet�s t�rt ki, de akkora, hogy mindenki fel�j�k fordult.

- Most meg mi van?

- Ennyire h�ly�nek n�zel? Azt hittem, hogy mindent elmondasz nekem, de meg�rtem, ha nem… csak ne hazudj… - a hangja ism�t komolykod� lett.

- Sosem hazudn�k neked… hidd el… k�rlek… elmondan�m…

- Tudod mit? Majd h�vj fel, ha nem akarsz �tverni.

- Hana…

- Nem… majd akkor… most mennem kell… szia! – gyorsan elfutott.

- ����� - szakadt ki bel�le �s hanyatt v�g�dott a puha havon. Az �g feh�r volt, �s a pelyhek az arc�ra hullottak majd elolvadtak. „Mi�rt? Nem baj, biztos megb�k�l.” Hirtelen a fej�hez kapott, mert nagyon l�ktetett. Most j�tt r�, hogy vizes a b�re… bizony�ra a h�… �lmos lett… nagyon… csak egy kicsit… aludnia kell…

A f�k ak�r a h�f�dte hegycs�csok magaslottak felette. Az egyik alatt megpillantotta azt, akihez j�tt. Alszik? Megn�zi…

- Sesshoumaru? Sesshoumaru? – suttogta. Igen, �gy l�tszik… nem baj… legal�bb itt van. Le�lt mell� �s sok�ig n�zte a kis tiszt�st. Mennyire �lvezi, hogy nem a zajos nagyv�rosban van… �s nem egyed�l… r�mosolygott az alv� f�rfira… Most valami�rt nagyon boldog volt. Amikor azon gondolkozott, hogy mi is lehet az oka, Sesshou kinyitotta a szem�t. �szrevette a l�nyt, �s meglep�dve k�rdezte:

- Mit keresel itt?

- �n is �r�l�k neked. – mondta egy kicsit csal�dottan, a d�mon fel�lt.

- Nem sz�m�tottam r�, hogy itt leszel. Mi�ta vagy itt?

- Nem is tudom… tal�n egy f�l �r�ja…

- De mi�rt j�tt�l?

- Sokat k�rdezel. – vigyorgott. – Az�rt, hogy l�ssalak.

- Ennyi?

- Mi�rt, mire sz�m�tott�l?- vonta k�rd�re.

- H�t nem erre… 

- Mondd csak, jutott�l valamire?

- Nem… de egyszer�bb lenne, ha �tj�nn�l �s nem menn�l mindig vissza.

- Hogy �rted? De… ez lehetetlen! Nem aludhatok eg�sz �letemben…

- Van m�sik megold�s is. Csak annyi, hogy mindig v�zben legy�l.

- V�zben? – Sesshy v�gign�zett rajta.

- Most menned kell.

- Hogy? – �s val�ban: a teste eg�szen �ttetsz� lett. – Igen… akkor… viszl�t…

Kiny�lt a szeme, �s j�l sejtette: az �g kitisztult, csak a nyaka g�mberedett el egy kicsit. Felkelt, de senkinek sem t�nt fel, hogy ott van. A t�meg csendesen ment, mint ahogy a kis patak cs�rgedezik. � is csatlakozott hozz�juk, �s gondolataiba m�lyedten v�rta, hogy v�gre haza�rhessen. Haza? De hisz neki nem itt van a helye… egy kisebb v�rosban lakik, most csak az unokan�v�r�hez j�tt l�togat�ba… mondjuk h�rom h�nap nem kev�s id�… az eg�sz telet itt kell t�ltenie. Az�rt hi�nyoznak a r�gi bar�tai… �s a sz�lei. Hi�ba, nem r�vid id�… de ki fogja b�rni. Am�g ezen elm�lkedett vissza�rt a lak�sba. Unokatestv�re az �r�j�t n�zve toporgott. Mikor megl�tta, majdnem megfojtotta.

-          Hol cs�szk�lt�l id�ig? M�r betegre agg�dtam magam! Hogy juthatott az eszedbe ilyesmi?

-          Ilyesmi? – sz�lt mik�zben lefejtette a szor�t� ujjakat nyak�r�l.

-          N�zz m�r k�r�l! S�t�t van! M�r kezdem a legrosszabbra gondolni!

-          Te mindig csak a legrosszabbra gondolsz… - susogta.

-          Mi?

-          Semmi… bocs�nat a k�s�s�rt… most azt hiszem, elmegyek f�rdeni.

-          Mi�ta vagy ennyire tisztas�gm�ni�s?- �rdekl�d�tt.

-          Ami�ta ennyire megnyugtat a f�rd�s. – azzal �tbaktatott a k�dhoz, kisz�lt egy pillanatra. – �h… Miyu?

-          Mondd.

-          Ha… hm… esetleg nem j�nn�k ki eg�sz este… ne lep�dj meg… de n�ha az�rt k�rlek n�zd meg, hogy �lek-e.

-          Hogy?

-          Semmi… felejtsd el. – mag�ra z�rta az ajt�t, s k�rben�zett a szob�ban. „Kellene valami haszn�lhat� �tlet… gondolkozzunk… amikor el�sz�r besz�lt�nk… nem volt semmi k�l�n�s… csak az, hogy r�m�lmom volt… att�l a sz�rny� l�nyt�l kellett menek�ln�m… igen, kir�zott a hideg �s verejt�kes volt az eg�sz testem… nagyon f�ltem… v�rjunk csak… ez a megold�s!”

-          J� �jt, Miyu- chan!

-          Neked is… �lmodj sz�peket!

-          Hm… meglesz… te is! Akkor szia!- val�s�ggal futott a szob�j�ig �s lehuppant az �gy�ra. „Jaj, v�gre itt… H�t… rem�lem, hogy bev�lik…” Mormolta f�l�lomban, frissen mosott haj�ra n�zve, „J� �jszak�t… mindenkinek”

F�nyl�, holdvil�gos �jszaka volt. A f�k csendesen r�zt�k le magukr�l az aznapi z�zmar�t. A k�rny�k �s az �llatok m�lyen aludtak rejtekeikben, csup�n egy d�mon nem b�jt el a t�bbiek el�l. Lehunyt szemmel pihent az egyik fa alatt. Nats v�gign�zett mag�n �s l�tta, hogy a szok�sos pizsam�j�ban van, de nem f�zik. �r�mmel nyugt�zta, hogy k�zel s t�vol egyetlen nemk�v�natos szem�ly sincs. Lassan l�pkedett a szellem fel�, a h� puh�n s�ppedt be alatta. Mikor oda�rt leguggolt mell� �s n�zte… csak n�zte �s k�v�ncsi volt r�, hogy vajon mir�l �lmodhat.

-          Natsumi, kor�n j�tt�l. – sz�lt, mik�zben a szemp�r - amit Natsu �gy szeretett- m�g el volt takarva csod�l�ja el�l. A hirtelen j�tt hang miatt a l�ny h�traesett.

-          Igen… siettem, ahogy tudtam.

-          Egy darabig nem szabad idej�nn�d.

-          De… �n szeretn�k… - a youkai szemei kipattantak.

-          Nem hallott�l, haland�?

-          Tess�k? Haland�? – felt�p�szkodott. – Ezt a sz�veget meg honnan szedted?

-          Besz�lj tisztelettel, ostoba! – ki�ltott egy most megjelent z�ldes l�ny.

-          Ez meg mi? – k�rdezte, mik�zben a l�b�val eltolta a botj�val hadon�sz� szerzetet.

-          Egy kobold… l�tod, ez�rt nem maradhatsz. Nem tartozol ide! – a hangj�ban n�mi ki�br�ndults�g csengett, de ezt elnyomta fels�bbrend�s�g�nek fitogtat�sa.

-          Akkor majd megtanulom! Ezen nem m�lik semmi!

-          Val�ban? – azzal egy energiaostort k�ld�tt a l�ny fel�, akinek fels�rtette az arc�t.

-          Au… - jajdult fel. – V�rzik… ezt meg mi�rt csin�ltad? – mutatta fel� azt a kez�t, amellyel let�r�lte f�j� orc�j�t.

-          Hogy l�sd… nem tudod megv�deni magadat… egy egyszer� ember vagy, b�rki b�rmikor v�gezhet veled…

-          De te megv�dhetsz… mint akkor… el�sz�r.

-          Micsoda??? Sesshoumaru nagy�r, te megmentett�l egy sz�nalmas…?

-          Csendet, Jaken! �s milyen el�ny�m sz�rmazna ebb�l?

-          H�t… - k�zelebb l�pett. – P�ld�ul… hogy tudok neked seg�teni…

-          Na �s miben?

-          M�g nem tudom, de biztosan lesz valami… k�rlek…

-          A v�laszom nem. Menj haza. Nincs t�bb mondanival�m. – ford�tott neki h�tat.

-          V�rj… de mi�rt?

-          Nem hiszem, hogy magyar�zkodnom kellene neked…

-          Akkor… viszl�t… - elindult az ellenkez� ir�nyba, meg sem akart �llni, de sajnos elesett. „Igaza van… nekem nem itt van a helyem… m�shova tartozom… csak… j� �rz�s volt, hogy itt lehettem… igaz… hazamegyek. De hi�nyozni fogsz…” visszan�zett �s l�tta a d�mont elt�nni. „Sesshoumaru…”

*

-          H�, hallod? Mi�ta cs�r�g az �ra… �breszt�… - valaki felpofozta, erre er�tlen�l - v�laszk�nt- legyezgetni kezdte a leveg�t, mik�zben fej�re szor�totta saj�t p�rn�j�t.

-          Mi van? Hagyj b�k�n… hol van?

-          Ki hol van? �breszt�, v�r az iskola…- „Iskola? Ne… ���… az eg�sz csak egy �lom volt? Tal�n jobb is �gy… ebben az esetben nem kell elviselnem azt, hogy lekoptattak.” Kik�sz�l�dott az �gy�b�l �s a f�rd� fel� vette az ir�nyt. Belen�zett a t�k�rbe… k�cos haj, ford�tva felvett pizsama, kialvatlan szemek… a szok�sos. Hirtelen az arc�hoz kapott. „M�gsem volt…” Elvette a kez�t �s l�tta… egy seb… hm… lefekv�s el�tt m�g biztosan nem volt ott…

Folytat�sa k�vetkezik!