3. fejezet: Veled… de n�lk�led.

�ber volt v�ros, f�rg�k a di�kok… legal�bbis Natsu- hoz k�pest, aki lassan l�pkedett maga m�g�tt vonszolva t�sk�j�t.

-          Natsumi- chan! J� reggelt! – ki�ltotta Hana. Arra csak egy b�lint�s volt a v�lasz. – Natsumi- chan? Mi van, nem aludt�l az �jjel?

-          De… csak… r�m�lmom volt…

-          Te szeg�ny… mir�l �lmodt�l?

-          Sesshoumaru- r�l… sajnos… �, az az �nz�…

-          Na, sz�val t�nyleg egy �l� szem�ly?

-          Igen… - r�n�zett egy cseresznyef�ra… mennyire sz�pek is voltak azok az est�k… alig l�that�an meg�rintette az �jjel szerzett seb�t. - kezdem azt hinni.

-          Mi? Ja, rendben… �s mit csin�lt�l a k�peddel?

-          A mimmel? – bar�tn�je a feje fel� b�k�tt.

-          Ja… ezt… szereztem egy… �h�m… szerencs�tlen f�ln�t�s miatt! – a mondat v�g�n m�r nagyon felemelte a hangj�t.

-          Mi? Err�l is �n tehetek?

-          Sajn�lom, nem akartam kiab�lni, csak tegnap… nagyon felideges�tettek.

-          Ki?

-          Szia Natsumi! –k�sz�nt neki a tegnapi fi�.

-          Hm, �gy l�tom, hogy tetszel neki… - mormogta neki Hana, mikor az elhaladt mellett�k.

-          �gy gondolod?

-          Aha, de ez most nem l�gyeges… akkor tegnap tal�lkozt�l vele?

-          Kivel?

-          Mit gondolsz? Azzal a… sesa…

-          Sesshoumaru- val?

-          Azaz!

-          H�t… igen. �jjel besz�lt�nk, de azt hiszem, hogy… nem igaz�n k�v�ncsi r�m… tegnap mondta, hogy ne tal�lkozzunk t�bbet.

-          Oh… szeg�nyk�m… sajn�lom. De… fel a fejjel… itt van neked Kaiji.

-          Ki? – erre bar�tn�je az el�bbi tanul� fel� b�k�tt. R�n�zett �s most vette �szre, hogy „eg�sz t�rhet�en n�z ki, de nem olyan, mint Sesshoumaru”. De az olyan vid�m volt, nevetett a t�rsaival egy�tt, most nem figyelt az �t b�mul� le�nyz�ra. Egy halk kuncog�s �bresztette fel a „Vajon mit csin�lhat Sesshou” gondolatmenetb�l.

-          Na mi van? �gy b�mulod, mintha sosem l�tt�l volna embereket.

-          Igen? Upsz… menj�nk be, k�sz�lj�nk az �r�kra…

-          Persze, �n is ezt mondan�m. Na j�l van. – bevonultak a terembe �s Natsu egy agg�d� pillant�st vetett az �j akv�rium fel�. M�lyet s�hajtva le�lt a hely�re. H�sz perc m�lva elkezd�d�tt a tan�t�s. �lmosan �lt a sz�k�n, mit sem t�r�dve a magyar�zatokra… majd otthon elolvassa, hogyan alakulnak ki a vulk�nok. Eg�sz �jjel nem aludt… legal�bbis �gy �rezte.

-          Natsumi, gyere a t�bl�hoz! – sz�lt egy szigor� hang.

-          �n? �n… - dadogta, ugyanis ez azt jelentette, hogy –m�r megint- �t v�lasztott�k a „m�zlista” felel�nek.

-          Igen, te. Ne szerencs�tlenkedj, gyere m�r!- Felpattant �s val�s�ggal futott az oktat�hoz.

-          Igen?

-          Oldd meg ezt az egyenletet! – „Mi? K�zben matek�ra lett?” Mikor megpillantotta a „kis egyszer�” feladatot majdnem h�traesett. Egy bonyolult, t�bb ismeretlenes k�rd�s.

-          Ezt? De m�gis hogy?

-          Hol volt�l, ezt magyar�ztam eg�sz �r�n! – k�rd�n a t�rsaira n�zett, akiknek majd kiesett a szem�k, mik�zben figyelt�k a „t�bl�t elcs�f�t� dolgot”. Seg�ts�get v�rt, de nem kapott.

-          Ezt nem �rtem.

-          Nem? Mostan�ban olyan �br�ndos lett�l. Na sipirc a helyedre! – Fell�legzett, majd egy j�l ir�nyzott mozdulattal les�p�rte a kis „h�zi korallz�tonyukat”. H�traugrott, annyira megijedt, de m�g �gy sem �szta meg sz�razon. Sz� szerint, ugyanis az �sszes v�z r�z�dult.

-          Jaj, bocs�nat, �n…

-          M�sodszorra! M�r m�sodik alkalommal! Hogy lehetsz… bezzeg… - a hangok elmos�dtak, csak foszl�nyokat tudott kivenni. „Jaj ne… csak nem… nem alhatsz… hallod? Ne aludj… de…”

Kipattant a szeme �s f�lve k�r�lpislogott. A h�es�s m�g mindig nem �llt el, de Sesshoumaru sem volt sehol.

-          Van itt valaki? Ak�rki? Sesshoumaru? – rem�lte, hogy nem kap v�laszt, de m�gis… szerette volna l�tni.

-          Most v�ged! – hallatszott a f�k k�z�l. „Csak nem?” Odas�t�lt �s megb�jt az egyik bokor m�g�tt.

-          Ne nevettess! Sesshoumaru, most meghalsz! – egy suhint�s �s egy ny�g�s.

-          L�tod, m�g meg sem tudsz sebezni, Naraku.

-          Erre ne vegy�l m�rget. – egy csattan�s, majd minden elcsendes�lt.

-          Naraku, Inuyasha �s Kikyou a k�zelben vannak! – sz�lalt meg egy n�i hang.

-          Igen? K�s�bb folytatjuk.

-          Nem hiszem, hogy �lve t�vozhatsz.

-          De igen, k�l�nben nem garant�lom a kis Rin biztons�g�t. – hirtelen morg�s hallatszott, majd csend lett. H�sn�nk el�b�jt a rejtek�b�l �s megpillantotta a fa alatt fekv� Sessh- t „Mit tegyek? Odamenjek?” V�g�l �gy d�nt�tt, hogy mivel itt kell maradnia, megfogadja �desanyja tan�cs�t: „Ha v�rakozol, t�ltsd el tartalmasan az id�det”. Ebben az esetben ez azt jelentette, hogy meg kell hallgatnia a d�mon besz�mol�j�t arr�l, hogy mi�rt nem szabad itt lennie. Tal�n m�g egy �jabb sebet is beszerezhet…

-          Sesshoumaru? – suttogta, mik�zben odaosont hozz�.

-          Natsumi? – k�rdezte csukott szemmel.

-          Igen… tudom, tudom, hogy el kell mennem, de hidd el, hogy �n nem �nsz�… te v�rzel! – erre egy morg�s volt a v�lasz.

-          Hogy veheted ennyire f�lv�llr�l? – akkor a sz�j�ra tette a kez�t, ugyanis tudta, hogy a szellemnek hi�nyzik az egyik karja. – Nem �gy �rtem, de nagyon megs�r�lhett�l…

-          Youkai vagyok, majd meggy�gyulnak, csak pihennem kell.

-          Nem hiszem…

-          Mondtam m�r… nincs semmi keresnival�d itt. Menj el.

-          Miut�n seg�tettem rajtad el is megyek, mert tudom, hogy ut�lod, ha el kell viselned engem, de…- v�gre kinyitotta a szemeit �s k�l�n�sen n�zett a l�nyra. A hideg t�li id�ben t�zk�nt lobogott tekintet�nek l�ngja. Natsu nem tudta mire v�lni, hogy a youkai ennyire m�lyen n�z a szem�be, mintha olvasni szeretett volna a gondolataiban. Erre a felvet�sre a le�nyz� elpirult majd elfordult t�le de �rezte, hogy tov�bbra is figyeli. A zavar� �rz�s hirtelen abbamarad, erre visszan�zett az imm�r b�k�sen fekv� d�monra.

-          Nem zavarsz. T�gy bel�t�sod szerint.

-          �gy �rted, hogy maradhatok? – nem kapott v�laszt, ez�rt hatalmas �r�m t�lt�tte el a sz�v�t. „Mit�l lettem ennyire boldog? Micsoda kegy… megengedi nekem, hogy vele maradjak… de nem sz�m�t, mert… �gy nem kell elv�lnunk.” – �s mit fogunk tenni?

-          Hogy �rted?

-          Mi lesz a feladatom?

-          Majd megl�tjuk, mire vagy k�pes. Addig is majd szolg�l� leszel.

-          Micsoda? �s… mit kell majd tennem?

-          Majd elv�lik. Most indulunk.

-          �rtettem Sesshoumaru! – v�laszolt vid�man.

-          Mostant�l Sesshoumaru nagy�rnak kell h�vnod, �rtetted?

-          De… abban mi a j�? Eddig is �gy h�vtalak…

-          Mostant�l m�r csak egy seg�d vagy, ehhez m�lt�an fogsz viselkedni. – hangja ridegen �s komoran csengett.

-          Igenis, Sesshoumaru- sama. – ezzel nekiv�gtak a nagy �tnak, amir�l nem is sejtett�k, hogy mennyi meglepet�st tartogathat… Csendesen s�t�ltak, csak Natsu- t valahogy nyugtalan�totta a helyzet. „Mi�rt nem sz�lal meg? Egy�ltal�n hov� megy�nk? �s ha oda�rt�nk mit fogunk tenni? Meg�rj�t ez a hallgat�s.”

-          �hm… Sesshoumaru… iz�nagy�r… el�ruln�d, hogy mikor tudunk lepihenni? – a mondat k�zep�n jutott esz�be, hogy m�r a megsz�l�t�s sem ugyanaz…

-          Sok�, m�g el kell �rn�nk Jakenhez, azt�n ott majd aludhatsz.

-          �rtem… akkor… - k�zben a szellem m�g�tt j�rt sark�t figyelve. Aki nem ismerte az el�zm�nyeket biztos lehetett benne, hogy a l�ny egy r�gi �s gyakorlott seg�t�je Sesshy- nek. – M�g sokat megy�nk, ugye? Sesshoumaru- sama?  - a d�mon nem mozdult, fesz�lten n�zett k�rbe.

-          J�… egy kisl�ny… Mondd csak, mi… - erre a d�mon fell�kte a l�nyt, aki �rtetlen�l �s d�h�sen n�zett r�. – Au…

-          Csend! Ki engedte meg neked, hogy kinyisd a sz�d?

-          De h�t...

-          Nem hallott�l, haland�?

-          De, sajn�lom.

-          Kelj fel, �s siess. – az „ember”  majd’ �tsz�rta a szemeivel, de a youkai a h�tra sem n�zve elindult az eredeti ir�nyba. M�r szinte s�t�tedett, amikor Sess ism�t megsz�lalt. – Nemsok�ra oda�r�nk.

-          �rtettem… - sz�lt egykedv�en.

-          Mi t�rt�nt, hogy ilyen rosszkedv� vagy? – az feln�zett, erre Sesshou hozz�tette – Nem musz�j elmondanod, csak ha szeretn�d.

-          Hogy mi? Nem is sejted?

-          Honnan tudn�m? – tette fel a k�lt�i k�rd�st.

-          Tal�n az, amit ma d�lut�n tett�l! – csattant fel.

-          Ami az erd�ben t�rt�nt? Hm… ostoba vagy.

-          M�r megbocs�ss… hogy mondtad?

-          Ebb�l l�tszik, hogy nem vagy m�g csak hanyou sem… az�rt tettem, hogy ne halj meg.

-          Micsoda? – k�rdezte kicsit halkabban.

-          Nem magyar�zkodom neked, haland�. Itt vagyunk! – ekkor �rtek be egy egyszer� tiszt�sra, ahol a m�r j�l ismert kobold j�rk�lt fel �s al�, majd hirtelen meg�r�lt.

-          Sesshoumaru nagy�r! H� szolg�d m�r annyira agg�dott �rted…

-          Megtetted, amit k�rtem?

-          Igenis, nagyuram!

-          Rendben. Majd �n t�zet rakok. Natsumi, te addig �lj le valahova.

-          Hai. – azzal kiv�lasztott egy f�t, de nem igaz�n akar�dzott neki le�lni a h�ba.

-          �h… nagy�r… ne haragudj…

-          Itt lesz a t�z, addig Jaken elt�nteti a havat.

-          Igen! – ugrott a kis l�ny. P�r perc eltelt�vel a t�z vid�man ropogott �s Sessh egy k�zeli f�nak t�masztotta a h�t�t. Natsy a k�zel�ben telepedett le, de tisztes t�vols�got tartott t�le. Mikor �gy l�tta, hogy mindenki alszik odament mell�. Nem tudott aludni, hiszen eredetileg is �lmodott… K�zvetlen�l a d�mon mell� t�rdelt le �s csak n�zte.

-          Mit sem sejtesz az eg�szr�l… nem �rted, hogy mennyire hi�nyzol… itt vagy mellettem �s mintha nem is venn�l �szre… nem hiszem el… de lehet, hogy �n… - suttogta. – kedvellek? Lehets�ges lenne? – csak n�zte a mozdulatlan arcot. – Igen… de ezt sosem szabad megtudnod… csak �gy merem neked elmondani… nagyon kedvellek… t�ls�gosan is. – A szellem szemei kipattantak �s egyenesen a l�ny szem�be n�ztek... – Sesshoumaru… te… �bren vagy? – elpirult �s felugrott, majd h�tr�lni kezdett. – Sajn�lom. – Azzal fut�snak eredt a s�t�t erd�ben. Az orra hegy�ig sem l�tott, de �gy �rezte, hogy nem sz�m�t, hogy hov� �r… csak t�volt legyen t�le… �s m�gis a k�zel�ben.

Folytat�sa k�vetkezik.