4. fejezet: Jaken k�ldet�se.

Natsu olyan gyorsan futott, mint m�g soha �let�ben. Egym�s ut�n kapkodta a l�bait rem�lve, hogy Sessh- nek esz�be sem jut ut�na menni. De t�vedett, hisz a szellem hamar utol�rte �s meg�ll�totta. � mindenk�ppen tov�bb akart menni, ez�rt kiker�lte a d�mont, de az megragadta a karj�t, ett�l a l�ny nem tudott megmozdulni. Nem az�rt, mert f�jt neki, hanem nem tudta felfogni a helyzetet, teljesen megdermedt. Megfordult �s Sesshou szem�be n�zett. Az elengedte a v�ll�t �s az arc�t f�rk�szte, majd hirtelen hozz��rt.

-          Mit m�velsz?

-          A seb… m�g nem gy�gyult be teljesen. – felelte egyszer�en, mintha ez egy mindennapos jelentet lett volna…

-          Nem is fog egy darabig… �n nem vagyok youkai… sajnos.

-          Sajn�lod? Mi�rt?

-          Mert akkor most el tudn�k menni… �s ebben a vil�gban �lhetn�k… hallottad, amit az el�bb mondtam? – K�rdezte pironkodva, ek�zben Sesshy keze m�g mindig az arc�n pihent. Csak b�lintott egyet.

-          Igen.

-          Bocs�ss meg… nem akartam…

-          Hogy tudjam? Nem sz�m�t, ugyanis nem foglalkozom ezzel az �ggyel t�bbe. – elindult a t�bor ir�ny�ba. – Gyere.

-          Igen… megyek m�r. – csendesen ballagott ut�na m�lyen gondolataiba mer�lten. „Ennyire szerencs�tlen is csak �n lehetek…” Mikor vissza�rtek a l�ny led�lt a f�ldre. A h� �jra hullani kezdett, Natsu pedig v�g�l megk�rdezte:

-          Sesshoumaru –sama? Mondd csak, te sosem alszol?

-          Mi�rt �rdekel? Tal�n azt szeretn�d, hogy nyugodtan besz�lhess hozz�m? – mondta n�mi g�nnyal a hangj�ban.

-          Csak k�v�ncsi vagyok.

-          Nem, mert sosem tudhatom, hogy nem ker�l-e sor egy �jabb csat�ra, mindig �bernek kell lennem.

-          �rtem… �n sem alszom…

-          Dehogynem… most sem vagy �bren.

-          Ez igaz. Majd �n �rk�d�m, te nyugodtan pihenhetsz.

-          �s mi�rt b�zzak benned? – k�rdezte bizalmatlanul.

-          Mi�rt ne? – mosolyodott el. – Nem �ll sz�nd�komban �rtani neked. J� �jszak�t, Sesshoumaru nagy�r. – a d�mon lassan lehunyta szemeit, de k�zben �beren figyelte a l�ny minden mozdulat�t. Pontosan tudta, hogy hol van, s mit tesz �ppen… a hall�s�ra hagyatkozott. Teltek a percek, az �r�k �s �lom sz�p lassan Sessh szem�re sz�llt…

Esik a h�… s�t�l… nem, van egy kijel�lt ir�nya… egy hely, ahova el szeretne jutni… v�g�l �rzi, hogy k�zeledik… egy n�la id�sebb szellem �ll h�ttal neki… v�rzik… er�sen… v�r�sre festi a havat… besz�l hozz�… nem tetszik, amit mond… Tetsusaiga… megv�deni… meg kell v�denie … nem akarja… de musz�j, hogy t�rt�njen valami… meg akarja t�madni… az elfut… a h�d�t�s �tja… Inu Taisho… Tetsusaiga…A l�ny hirtelen h�trafordul… szemben �ll vele… egy suhint�s… v�r�s foltok… megfordul vele a f�ld… minden els�t�t�l…

Sesshoumaru- nak kipattantak a szemei. Fel�lt �s k�r�lpillantott, minden egyes �rny�kban �rt� l�nyeket keresett. Az egyik bokor hirtelen megmozdult, erre � egy energiaostort k�ld�tt fel�. Egy halk puffan�s hallatszott majd nemsok� egy t�r�keny alak k�rvonalai rajzol�dtak ki. Hirtelen meg�rezte a v�r�nek szag�t…

-          Natsumi.

-          Igen… mondd csak, most mit tettem, hogy meg kellett sebes�tened? – k�rdezte halkan.

-          Elhagytad a t�bort. – v�laszolta, de � is tudta, nem ez az igazi ok.

-          Hogy egyszer�bben el tudjunk indulni reggel… �sszek�sz�tettem mindent. Hoztam vizet is.

-          �s hol van? – n�zett v�gig a haland�n, akin�l egyetlen kulacs sem volt.

-          Ha nem s�r�ltem volna meg, akkor itt lenne. Mindj�rt megmutatom.

-          Maradj itt, majd �n �rte megyek. Te �lj le.

-          De… - a szok�sos szigor� tekintet. – Igenis… k�sz�n�m, Sesshoumaru- sama. – nemsok�ra visszat�rt kez�ben a v�zzel teli ed�nnyel. Natsu mell� �s felhajtotta h�lgy ruh�j�nak ujj�t. – Mit m�velsz Sesshoumaru nagy�r? – suttogta pirosas arccal. A d�mon folytatta, amit elkezdett. Egy k�re fektette a sebes�lt kezet majd vizet �nt�tt r�, Natsy �rtetlen�l n�zte. „Milyen kedves t�le… igen… � nagyon is kedves.” Mire �szbekapott m�r egy h�feh�r k�t�s volt a karj�n, amire Sessh visszah�zta a ruhaujjat.

-          Tess�k.

-          Domo Arigatou! – az csak biccentett egyet �s elfordult. –Idegesnek t�nsz. – �llap�totta meg. Erre Sess felkapta a fej�t.

-          T�r�dj a magad dolg�val!

-          De te is t�r�dt�l velem! – mondta b�szk�n mutogatva v�r�sl� pizsam�j�t.

-          Ezt meg hogy �rted? – megmutatta a k�t�st.

-          Mi ez, ha nem figyelmess�g a r�szedr�l?

-          Csup�n nem akartam az ad�sod maradni. Te nem tudsz �gysem megsebezni, mert gyenge vagy… �gy k�rp�toltalak. Ennyi, semmi m�s oka nincs. Azt ne hidd, hogy �rdekel egy olyan sz�nalmas emberi sors, mint amilyen a ti�d! – sz�lt inger�lten.

-          Valami b�nt t�ged. – sz�lt v�g�l, mintha meg sem hallotta volna a s�rt� szavakat.

-          Nem is fogtad fel, amit mondtam?

-          De igen… csak nem akartam figyelembe venni a szavaidat!

-          Ne feledd el, hogy hol a helyed! – ki�ltott r�, de Jaken m�g mindig csendesen szuszogott, nem zavarta a kiab�l�s.

-          Mintha tudn�m… - erre Sessh egy kicsit meglep�d�tt. – Tudod… sosem tal�ltam meg a helyemet a vil�gban… azt�n v�g�l az egyik �lmom val�ra v�lt. – mindketten tudt�k, mi ez az �lom… vagy ink�bb ki. A t�z halv�nyan pisl�kolt, mindketten azt n�zt�k… hirtelen Natsumi elfordult �s akkor vette �szre, hogy a youkai val�j�ban nem a t�zet figyelte… a tekintet�k hirtelen �sszefon�dott… nem tudott elszakadni t�le, mintha m�g mindig a l�ngokat l�tta volna, de most teljesen elmer�lt benn�k. A szellem nem fordult el t�le, de volt a tekintet�ben valami ravaszs�g, amit h�sn�nk nem tudott megmagyar�zni. V�g�l megr�zta a fej�t �s folytatta. – �s most nem vagyok benne biztos, hogy melyik is az igazi vil�g… mindenhova k�t valami… de mindegyik �res sz�momra… egyikbe sem illek igaz�n…

-          Natsumi… - sz�lt a f�rfi, de � nem n�zett r�. Nem mert…

-          De jobb is �gy…

-          Most menj. – sz�lalt meg a m�sik �s el�r�ntotta a Toukijin- t. – Jaken! – a kis l�ny fel�bredt a hangra (v�gre).

-          Igen, mi t�rt�nt Sesshoumaru nagy�r?

-          Hol van?

-          Ki?

-          Rin.

-          Mizuki- sam�ra b�ztam, m�g tegnap… mi�rt?- felelt a gn�m.

-          Rin? Mizuki? – �rtetlenkedett a le�nyz�.

-          Natsu, nem j�hetsz ide egy ideig… majd �rted megyek.

-          Hogy? Mi? Hogyan? Mikor? Mi�rt? – szakadtak ki bel�le a k�rd�sek.

-          Nincs sem id�m sem kedvem magyar�zkodni… k�l�nben is t�l sokat k�rdezel.

-          Igen?

-          Menj!

-          Vigy�zz magadra. – suttogta, majd elt�nt Sesshy l�t�k�r�n k�v�lre.

-          Jaken, ha b�rmi baja lesz…

-          Rin j� helyen van nagyuram…

-          F�lre�rtett�l. Te k�veted Natsumi- t �s megv�ded… vil�gos? Rin pedig itt van a k�zelben. Tudod, mi a dolgod, indulj. – csengett parancsol�an hangja. – �s… ne tudjon r�lad… legal�bbis arr�l, hogy �n k�ldtelek.

-          Hai, Sesshoumaru- sama! – gyorsan kapkodta l�bait, s halkan a l�ny ut�n osont, aki hirtelen led�lt a h�ba.

-          Itt az ideje felkelned… hallod… menned kell… de hov�… vissza… - hirtelen halv�ny f�ny derengte k�r�l az egyszer� embert, majd teste �ttetsz�v� v�lt.

-          Micsoda? – ugrott a kobold �s megr�zta a csukott szem� Natsy- t, erre � maga is kezdett beleolvadni a k�rnyezetbe. G�rcs�sen kapaszkodott, majd minden els�t�t�lt.

*

- Natsu, Natsu… - �bresztgette egy kedves hang… - �bredj… hallod?

- Hogy van? – sz�lt egy hallatszott egy m�lyebb hang.

- Az�ta nem kelt fel…

- De ez hogy lehet? Ha �jul�sb�l nem kel fel, akkor…

- �ppen ez az… Natsumi nem �jult el… � v�gig aludt… de annyira, hogy m�g minket sem hallott meg… - „Miket meg nem tudok… persze ez eddig is vil�gos volt sz�momra… ���… de f�j a fejem… de kik lehetnek itt… �s �n hol vagyok?” Sokat pislogott, mire k�pes volt l�tni. Igen, ahogy sejtette: egy �pol� volt a szob�ban, mellette egy sz�ken Hana foglalt helyet, m�g�tte pedig Kaiji �llt. De a legfurcs�bb m�giscsak a karj�t szor�t� �rz�s volt. Mi lehet… megn�zi.

- ��������! – sikoltotta, erre mindenki fel� n�zett.

- Mi a baj Natsumi? – rohantak oda hozz�.

- �h… semmi… nem hozn�tok egy kis vizet? Meg csokit… meg�heztem… - �s sorolta sorolta a feladatokat. A t�bbiek seg�t�k�szen b�logattak, majd elhagyt�k a termet. Ebben a pillanatban les�p�rte mag�r�l a furcsa �rz�s ok�t: Jakent. A kis kobold halkan puffant a f�ld�n, de nem mozdult. Natsu megb�kd�ste a l�b�val, majd mikor l�tta, hogy semmi eredm�ny sz�longatni kezdte.

- Te… hogy is h�vnak… Jekem… Jaki… Jakon… Jaken? Jaken? Ez az… Jaken… - Sz�lt finoman r�zogatva a „z�ld iz�t”. A l�ny kinyitotta a szem�t �s egy pillanat alatt felugrott.

- J�l vagy? – k�rdezte agg�dva a le�ny, erre a m�sik hevesen integetni kezdett.

- Nem, nem Sesshoumaru nagy�r k�ld�tt… �nsz�ntamb�l j�ttem… nem � parancsolta… - hebegte.

- Aha… tal�n ennyire szeretsz engem? – k�rdezte vigyorogva, erre az undorodva hadarni kezdett.

- Sesshoumaruk�ld�ttmegkellhogyv�djelekdeteerr�lnemtudhatsz! – a v�g�re h�sn�nk ajk�ra hatalmas, diadalittas vigyor �lt ki, Jaken apr� kezeivel pedig befogta saj�tj�t.

- Figyelj… hogy �n ezt tudom… legyen a kett�nk titka… mindketten jobban j�runk… - l�ptek zaja �t�tte meg a f�l�ket. – Gyorsan, az �gy al�! – be is r�gta szeg�nyt, az csak �gy nyekkent. Mindenki kedvesen besz�lt a l�nyhoz, � pedig visszamosolygott. Boldog volt, hisz mindig a f�l�ben csengett: „Sesshoumaru k�ld�tt… meg kell hogy v�djelek.”

Folytat�sa k�vetkezik…