5. fejezet: Esti kaland.

A Hold l�gyan s�t�tt be az ablakon, a kinti t�j m�g �gy este is szinte vil�g�tott, hiszen a h� csod�latos feh�rs�ge beragyogta az �jjeli utc�kat. Natsu v�gyakozva n�zte az utakat, t�rd�t felh�zta majd �tkulcsolta. „B�rcsak ne kellene ebben itt fek�dn�m, mik�zben Sesshoumaru mindenf�le Rinekkel tal�lkozgat… oda akarok menni… l�tni akarom… vele akarok lenni…” M�lyet s�hajtott, erre valaki kigurult az �gy al�l.

- Jaken… jaj, nagyon sajn�lom, elfelejtettem sz�lni, hogy kij�hetsz.

- Ostoba haland�! Ha Sesshoumaru nagy�r nem k�rt volna meg m�r r�g… - �s csak mondta �s mondta, de Natsumi gondolatait nem igaz�n k�t�tt�k le… - Nem hiszel nekem? – erre �pphogy el tudott hajolni egy t�zcs�va el�l, amely a kopony�s botb�l sz�kkent el�.

- Meg�r�lt�l? – ki�ltott r�. – Ez nem j�t�kszer! Add csak ide! – egy laza mozdulattal kih�zta a kobold kez�b�l a fegyvert, az csak kapkodhatott ut�na. Hatalmas kacaj hallatszott, de h�sn�nk nem tudta beazonos�tani, hogy honnan… egy id�s f�rfi hars�nyan csilingel� hangja…

- H�t ez hihetetlen… kacag a fej… lehet, hogy nem is annyira �tlagos ez a l�ny? – elm�lkedett.

- Mir�l besz�lsz? Akkor ez az iz� nevet? – azzal a f�ldre dobta.

- Ostoba! – sz�lt, mik�zben a frissen visszaszerzett botj�val fejbe v�gta Natsy- t.

- �u! – mondta, majd massz�rozni kezdte sajg� kobakj�t. – Ti ott nagyon durv�k vagytok!

- Hol ott?

- Na hol… h�t nem itt, hanem ahol Sesshoumaru van… egy m�sik Jap�nban… - �jra kitekintett az ablakon, de kis bar�tunk ism�t �szhez t�r�tette.

- Mi mindenre nem j� Sesshoumaru nagy�r aj�nd�ka… eddig is megbecs�ltem, de most hogy tudom, hogy ezt a gy�moltalan asszonyt is elcsit�tja…

- Asszonyt? Hohoho… nem vagyok �n asszony… - Jaken k�rkedve n�zett r�.

- �gy �rted… - nem tudta befejezni a mondatot, hiszen ism�t a b�tor alatt k�t�tt ki.

- Natsumi, jobban vagy? – k�rdezte a most bel�pett Kaiji.

- Hai. – v�laszolta.

- Ha tudok valamiben seg�teni… csak sz�lj nyugodtan.

- K�sz�n�m, Kaiji! – mosolygott r� mik�zben �tvette a vacsor�j�t.

- Nah�t…

- Mi az?

- Semmi… csak azt hittem, hogy m�g a nevemet sem tudod… - h�sn�nk elpirult.

- Igaz�b�l val�ban nem tudtam… reggel �rult�k el nekem.

- Oh. – mondta csal�dottan a fi� �s lehajtotta fej�t.

- De most m�r tudom, �s ennek nagyon �r�l�k… - feln�zett a bazsalyg� l�nyra �s � is felvidult. Ezut�n sokkal kellemesebben folyt a besz�lget�s, sokat vigyorogtak azon, hogy Natsu milyen k�ptelen helyzetekbe ker�lt m�r…

- Valami�rt nem szereted azt az akv�riumot. – nevetett a fi�.

- Nem tehetek r�la… szerintem ki nem �llhatnak a halaink…

- K�rdezhetek valamit?

- Persze, b�tran. – v�laszolta a l�ny, mik�zben kez�be vette a te�j�t.

- A seb… az arcodon… ha j�l eml�kszem, akkor m�g m�lt d�lut�n nem volt ott… rem�lem, hogy csak baleset, m�r ha j�l l�tom el�g m�ly. – Natsy sz�j�ban meg�llt az ital, m�g nyelni sem tudott. �r�knak t�n� m�sodpercekig n�zte az �gya melletti sz�ken �l� oszt�lyt�rs�t: Mit tegyen? Elmondja… vagyis csin�ljon bolondot mag�b�l?

- Figyelj… ez nem… csak egy karcol�s, nem kell vele foglalkozni. – t�rt �szhez. – Csup�n este, amikor a dr�ga unokan�v�rem vacsor�t k�sz�tett, akkor v�gott meg egy k�ssel… hi�ba, nem igaz�n nagy konyhamester…

- �rtem… akkor minden rendben? – a le�ny kin�zett az ablakon. – Nagyon rem�lem…

- Mi az?

- Semmi… te j� �g, de s�t�t van…

- Igen. Ez�rt k�rt meg Miyu- chan, hogy k�s�rjelek haza.

- Miyu… chan?

- Igen… nagyon r�g�ta ismerem, �gyhogy b�zik bennem… ez�rt k�rt meg engem.

- �rtem… akkor… mikor indulunk?

- Amikor k�sz leszel… kimegyek, am�g �sszek�sz�lsz, rendben?

- Persze… k�sz�n�m. – �gy is tett, ahogy mondta.

- Jaken… Jaken… - sz�longatta halkan. – �… itt vagy… - sz�lt �s kih�zta az �gy al�l. – Nemsok� megyek, de nem szeretn�m, hogy Kaiji is tudjon r�lad… l�gy nagyon �vatos…

- Ne parancsolgass nekem! – ki�ltott r�.

- J�, de nem tudom, hogy mit sz�lna ehhez a nagy�r… - hangja v�szj�sl�an csengett. – Most �t�lt�z�m, fordulj el.

- Rendben. „Nem szabad b�ntanod, Jaken… Sesshoumaru nagy�r meg�ln� h� szolg�j�t… ez az ember legal�bb annyira fontos, mint Rin… k�l�nleges kapcsolata lehet a term�szettel… a Bot” – feln�zett a t�rgyra, erre egy kem�ny valami orrba tal�lta, elvesztette az egyens�ly�t �s h�traesett.

- Nem meg mondtam, hogy ne leselkedj? – most vette �szre, hogy Natsumi egy egyszer� takar�t tart maga el�.

- Ostoba, eszem �g�ban sem volt r�d figyelni… buta l�ny… - �s sz�rta, sz�rta a k�l�nf�le jelz�ket, v�g�l m�r � maga sem tudta, honnan indult el.

- Natsumi! – nyitott be hevesen Kaiji.

- ���… ne gyere be!!! – ki�ltott r�, a megsz�l�tott zavartan kiment.

- Szerencs�re nem vett �szre, Jaken.

- Persze, hogy nem… el sem ford�totta a tekintet�t r�lad… csak tudn�m mi sz�pet tal�lt benned… - elm�lkedett, erre a Kopony�s Bot ism�t a fej�n koppanva nevetett. Sok�ig ment ez �gy, m�gnem csak-csak elk�sz�ltek. Csendesen s�t�ltak az �jszak�ban, mikor Kaiji megtorpant. H�rom fiatal fi� �llt a parkban, ahol �thaladtak… mit ne mondjak, igen hamar kisz�rt�k maguknak csinos h�sn�nket.

- Nah�t, nah�t… ilyen k�s�n… egyed�l? – k�rdezte az egyik, aki val�sz�n�leg a vez�r�k lehetett.

- Nincs egyed�l. – l�pett el� v�delmez�en k�s�r�je.

- Te… egy kis fics�r? Csak nem gondolod, hogy megijed�nk t�led? – egy laza mozdulattal megpr�b�lta ell�kni, de � stabilan meg�llt a hely�n. – Most fuss, am�g teheted… - a h� l�gyan hullani kezdett… verekednek… Kaiji… megs�r�lt… f�j a feje… l�ktet… minden elhom�lyosul… Kaiji! Megr�zta a hasogat� testr�sz�t, ezzel visszanyerte l�t�s�nak �less�g�t.

- Kaiji, Jaken!  - ki�ltotta �s megragadta a fi� karj�t, majd fut�snak eredt, id�k�zben felvette a koboldot is. Sebesen futottak, k�zben egyre halv�nyultak a k�pek…

- Natsumi… a kezed… - sz�lt a di�k meglepetten �s val�ban; teste egyre �ttetsz�bb lett.

- Persze, hiszen a h�t�l nedves lett az arcod… - v�gott k�zbe a kis l�ny.

- Ez meg mi? – csod�lkozott a m�sik.

- Nem mi, hanem ki. � itt Jaken, de nincs id�m bemutatni…

- El�ruln�d, hogy hov� futunk? – Natsy megtorpant �s a k�rdez� szem�be n�zett.

- Kaiji… a nevem Natsumi… �s van valaki, aki mindig megv�d engem… Sesshoumaru. – erre a szok�sos jelenet j�tsz�dott le… csak most h�rmuk test�t fonta k�r�l a k�l�n�s, rejt�lyes f�ny… „Aki megv�di… Sesshoumaru?”

- Kaiji… nyisd ki a szemedet… �n vagyok… kelj fel…

- Te Ishigami, hol vagyunk? – sz�lt egy ismeretlen hang.

- Nem tudom, te �t�d�tt… ez is annak az �tkozott k�ly�knek a hib�ja… de �gy l�tom, hogy a l�ny is itt van… akkor meg nem teljesen mindegy? – „Jaj ne… nem tudok mozdulni… hagyj�tok b�k�n!”

- ���… Sesshoumaru… - „Sik�tozik… seg�tenem kell… ” Mi ez a csend? – Sesshoumaru… de j�, hogy itt vagy! „Itt van?” – kiny�lta szeme �s v�gre megpillanthatta a h�res-neves Sesshy- t. Natsu szorosan �t�lelte �s k�nnyezett… „De furcsa ez a f�rfi… feh�r a haja?”

- Natsumi… - a z idegen hangja m�ly �s parancsol� volt.

- Sajn�lom, Sesshoumaru- sama! – elengedte �s lehajtotta a fej�t.

- Azt mondtam, hogy nem j�hetsz ide.

- Tudom… de nem az �n hib�m… sz�ks�gem volt a seg�ts�gedre. Ott volt Jaken, de… - Sessh bossz�s pillant�st vetett a kis „varangyd�monra”, majd elmosolyodott, erre a „z�ld iz�” nagyot nyelt… tudta… ez minimum sz�z �v az �let�b�l.

- Gomen, Sesshoumaru- sama… - suttogta.

- �s mi�rt hoztad ezt is magaddal? – b�k�tt Kaiji fel�.

- Mert… musz�j volt.

- Ugye most nem azt v�rod, hogy mindenkit p�tyolgassak? Menj vissza, nem �rdekel, hogyha bajod lesz.

- Arigatou. – sz�lt g�nyosan.

- Hm… - mosolyodott el a d�mon. – Eml�kszel m�g erre? – azzal egy laza mozdulattal megint megsebezte a l�nyt, ez esetben a karj�t. Az felt�rte ruh�j�nak ujj�t, ahol m�g mindig ott d�szelgett a feh�r k�t�s, csak sz�ne most m�lyv�r�ssel vegy�lt. Sesshou csod�lkozva n�zte.

- Mi�rt nem vetted m�r le?

- Csak. �gysem �rdekel t�ged. K�sz�n�m a seg�ts�gedet, mi megy�nk is.

- Hogyan �s hov�?

- Haza! – ki�ltott r� jelent�s�gteljesen, odas�t�lt Kaiji- hez, majd megragadta a kez�t.

- Mit m�velsz? – k�rdezte meglep�dve a fi�. Nem is sejtette, hogy ugyanezen k�rd�s futott �t Sessh agy�n is.

- Menj�nk vissza.

- Hogy?

- Ne k�rdezz semmit! Viszl�t, Sesshoumaru… bocs�nat… nagy�r. Rem�nykedj, hogy t�bb� nem tal�lkozunk! – ki�ltotta a szellemnek.

- Gyere ide. – sz�lt hirtelen. Hangja nyugodt volt, mint mindig.

- �s ha nem teszem?

- Natsumi… - csendes volt, most a le�ny sem �rezte mag�t annyira als�bbrend�nek. Odal�pett hozz�.

- Igen?

- Mi�rt kiab�lsz? – tette fel csendesen a k�rd�st.

- �n… - egy kicsit elpirult, de feln�zett a youkai- ra.

- Tudod, hogy nem tiltom meg neked, hogy ide gyere, de… most nem lehetsz itt, meg kell �rtened…

- Rin miatt? – k�rdezte sokatmond�an, val�j�ban fogalma sem volt, ki az.

- Honnan tudod?

- Mi�rt teszed ezt velem? N�ha… felejtsd el! – csattant fel.

- Mi van veled? M�skor nem szokt�l ilyen zaklatott lenni.

- Te meg ennyire figyelmes! Veled mi t�rt�nt? Mi�rt viselkedsz velem �gy? �ltal�ban el�adod, hogy te vagy a nagy kutyaszellem, de… van, amikor olyan emberi vagy…

- Emberi? – h�borodott fel.

- Megyek… a vil�g�rt sem g�toln�lak meg a Rin- nel val� tal�lkoz�sban. – m�r sarkon is fordult, mikor egy kicsi alak jelent meg a f�k k�z�tt. Boldogan szaladt oda a d�monhoz egy hat�ves-forma kisl�ny. Arca sug�rzott a der�t�l, vid�man mosolygott a mellette �ll� Sess- re.

- Sesshoumaru- sama, � ki? - k�rdezte a nagyurat.

- Natsumi, �gy l�tom itt az ideje, hogy megismerd Rin- t.