6. fejezet: Egy m�sik vil�g

Natsu dermedten �llt szemben egy kisl�nnyal. Er�t gy�jt�tt mag�n �s egy hatalmasat s�hajtott, mintha ezzel rengeteg gondt�l szabadult volna meg. Kedvesen mosolygott �s lehajolt a szellem l�ba m�g�tt rejtez� gyerekhez.

-          Szia! �gy hallom, hogy te vagy Rin. Az �n nevem Natsumi �s nagyon �r�l�k, hogy megismerhetlek. – v�gott bele az ismerked�sbe. A narancss�rga kimon�s l�ny el�l�pett �s r�nevetett Natsy –ra. „Megt�rt a j�g.” gondolta az id�sebbik le�ny.

-          Igen, �n vagyok. Te is Sesshoumaru nagy�rral utazol?

-          H�t… - feln�zett a d�monra, aki beleegyez�en b�lintott. – Igen… de csak ritk�n j�v�k…

-          Mi�rt? – k�rdezte k�v�ncsian.

-          Mert… tudod �n… nem szeretem az itteni �teleket, haza szoktam menni, hogy egyek… nem tudok meglenni a megszokott �zek n�lk�l…

-          L�tszik rajta… - suttogta az orra alatt Jaken, amire Sessh ism�t elvigyorodott, Natsumi pedig egyet nem �rt�se jel��l hozz�v�gta a cip�j�t.

-          Te Rin, nem f�zol?

-          De igen… egy kicsit…

-          Majd a k�vetkez� faluban szerez mag�nak egy melegebbet. – jelentette ki Sess.

-          Nem sz�ks�ges… nekem m�g megvannak a r�giek, azok sokkal jobban, mint amilyenek n�latok vannak… t�nyleg… vissza kellene mennem. – a youkai biccentett egyet.

-          Legk�zelebb ma este j�hetsz vissza… tudod, hogy tal�lsz meg minket. – h�sn�nk komolyan helyeselt, majd r�mosolygott Rin- re.

-          Most megyek… m�g tal�lkozunk. Gyere Kaiji…

-          Kaiji? – �rdekl�d�tt a gyerek, Sesshou pedig r�juk sem heder�tett.

-          Igen… onnan j�tt, ahonnan �n… de indulnunk kell. K�sz�n�m a seg�ts�get, Sesshoumaru- sama. Rin… �r�l�k, hogy tal�lkoztunk… �s ha Jaken t�ls�gosan nagysz�j� lenne… nyugodtan sz�lj majd nekem este…

-          Hai! �g veled!

-          Ne k�ss.

-          Igen, Sesshoumaru nagy�r… viszl�t. – A szok�sos esem�nyek sora k�vetkezett… egy furcsa helyen �tjutva v�g�l a parkban nyitott�k ki a szem�ket, ism�t hajnalodott. Egym�s mellett hevertek a m�sik kez�t fogva… k�l�n�s… gondolhatn�nk, ha nem ismern�nk a helyzetet… a fi� elengedte kedvenc�nk kez�t �s fel� fordult.

-          Natsumi…

-          Mi az, hagyj aludni…

-          Kelj fel, k�rdeznem kell valamit…

-          J�… mondd. – k�zben megeresztett egy hatalmas �s�t�st is.

-          Ez a Sesshoumaru… mi�rt vagy vele?

-          Hogy �rted? – �lt fel � is… hi�ba, ez a t�ma kiverte az �lmot szem�b�l.

-          L�ttam, hogy mennyit jelent neked, de �t nem is �rdekled. – az elej�n halv�ny p�r, v�g�l pedig szomor�s�g jelent meg arc�n. – M�rmint… �gy besz�l veled, mint egy szolg�l�val, s�t m�g meg is sebzett… ha j�l �rtettem, akkor nem el�sz�r. Ez�rt k�rdem… mi�rt? Tal�lhatn�l valakit, aki megbecs�l t�ged. – Nats nem n�zett r�, de mindketten tudt�k, hogy kire gondol.

-          Ha tudn�d, hogy ez mennyire bonyolult… - hanyatt v�g�dott. – Amikor megismertem, m�g nem… figyelmes volt �s kicsit sem fels�bbrend�… azt�n egyik napr�l a m�sikra t�rt�nt valami… de �n m�g mindig nem felejtettem el, hogy milyen volt. B�zom benne, hogy m�g mindig megvan benne az a Sesshoumaru, akit �n ismerek �s sze… - elpirult. – �h… �s akivel szeretek utazni. Induljunk, azt hiszem, hogy Miyu nem fogja k�nnyen elhinni az elm�lt �r�k esem�nyeket. - K�s�r�je felkelt, majd kez�t ny�jtotta a le�nyz�nak.

-          Arigatou. – csendesen ballagtak hazafel�, m�g nem Kai t�rte meg a csendet.

-          Akkor ma este is visszam�sz… hozz�?

-          Igen… nem tehetek m�st… ink�bb nem szeretn�k m�st tenni.

-          Sz�val ezt akarod? �leted v�g�ig cik�zni k�t vil�g k�z�tt?

-          Egyikben tal�n megtal�lom azt, amire sz�lettem.

-          Hogy?

-          Semmi. Nah�t, m�r itt is vagyunk… sok er�t Miyu- hoz.

-          Neked is… - a dorg�l�s val�ban nem maradt el, de nem igaz�n olvasni val� szid�st kaptak… az est csak lassan k�zeledett, �gyhogy ink�bb hagyjuk itt h�seinket �s pillantsunk be a k�z�pkori Jap�nba.

Sesshoumaru, Rin �s Jaken gyors temp�ban haladt egy �don kast�ly fel�. M�g a kicsi l�ny h�zta a sz�j�t, addig Jaken – nek kopogott a szeme az �hs�gt�l, ez�rt t�relmetlen�l v�rta, hogy oda�rjenek. Sesshy a szok�sos, nyugodt arckifejez�ssel r�tta a kis �sv�nyt.

-          Sesshoumaru nagy�r, musz�j megint Mizuki- sam�val maradnom?

-          Igen.

-          De mi�rt? Nem szeretn�k… mi�rt nem maradhatok veled? M�r nem akarod, hogy veled legyek? – Sess megd�bbent, nem sz�m�tott erre, b�r tudta, hogy a gyermeki �szintes�g m�g nem veszett ki �tit�rs�b�l.

-          Ne k�rdezz butas�gokat.

-          Az a hercegn� a v�rban nagyon sz�p… tal�n miatta j�runk oda olyan gyakran? – t�n�d�tt.

-          Kire gondolsz?

-          Kasuga- sam�ra, aki ott lakik…

-          Kasug�ra? – mintha egy kicsit meglep�d�tt volna a d�mon.

-          Te nem tal�lod sz�pnek, nagyuram? B�r Natsumi is nagyon kedves… nem �gy gondolod, Sesshoumaru nagy�r?

-          Ostoba l�ny, hagyd b�k�n a nagyurat! Csak nem gondolod, hogy be fog neked sz�molni a… - elharapta a mondata v�g�t… mi tagad�s, jobbnak l�tta, hogy amit mondani akart, azt ne a kis Rin ne tudja meg… ugyanis ha minden �gy alakul, ahogy tervezik, akkor az �let�k megv�ltozik… de tekints�nk be egy kicsit a palot�ba, ahol l�zas k�sz�l�d�s folyik.

 A hajnali Nap els� sugarai l�gyan s�t�ttek be az ablakon. Egy takar� al� b�jt l�nynak csak az arca l�tszott ki. Az oldal�n aludt, �desen mosolyogva ford�tott h�tat a zavar� f�nynek.

- Kasuga- sama? – ny�lt ki az ajt�, egy szolg�l� l�pett be csendesen, majd beh�zta maga ut�n.

- Ha? – sz�lt, mik�zben m�sik oldal�ra fordult.

- Kisasszony, fel kellene kelnie… a reggelije elk�sz�lt!

- K�sz�n�m, nemsok�ra megyek… - �s�tott egyet.

- De nemsok�ra meg�rkezik Sesshoumaru- sama is. - a him�nek kipattant a szeme. V�gre elj�tt a nagy nap. F�radts�got sz�nlelve intett, hogy nemsok�ra indul. Mikor a m�sik kiment, azonnal felkelt az �gyb�l �s k�sz�l�dni kezdett. Nem akarta, hogy m�sok is �szrevegy�k mennyire v�rta ezt a napot. Egy egyszer� kimon�ban indult el a k�zeli t�hoz. Mindenkinek k�sz�nt, v�g�l kil�pett a palot�b�l… „Milyen furcsa… vir�gzik a cseresznyefa?” az egyik vir�got a h�s t�li sz�p lef�jta a f�r�l, egyenesen a hercegn� kez�be…

- Lehetetlen… - Suttogta, mik�zben szeml�lte a vir�got.

- Mi lehetetlen Kasuga? - hallatszott a h�ta m�g�l, erre � �sszerezzent, majd a hang ir�ny�ba n�zett.

- Sesshoumaru- sama! De �r�l�k, hogy itt vagy b�r… kor�n j�tt�l… - tette hozz�.

- Tudom. Tal�n zavarlak?

- Hogy k�rdezhetsz ilyet, tudod, hogy sohasem zavarsz… �, Rin, Jaken, ti is itt vagytok?

- Kasuga- sama, nagy �r�m�mre szolg�l, hogy �jra l�thatlak! – hajlongott a kis kobold.

- K�sz�n�m…

- Szia Kasuga! – integetett neki vid�man a kisl�ny, � pedig szigor�an n�zett r�.

- Rin… tudod, hogy nem h�vhatsz �gy, ugye?

- Ostoba… - helyeselt a z�ld l�ny.

- Bocs�nat… Kasuga- sama. – t�r�d�tt bele.

- Gyorsan tanulsz… ha megbocs�tj�tok, �n most elmegy egy kicsit.

- Ne k�s�rjen el Sesshoumaru nagy�r? H�tha valami bajod lesz… - k�rdezte agg�dva Jaken… mi tagad�s, nagyon tisztelte �s f�ltette a him�t.

- Nekem? Ugyan… tudok vigy�zni magamra, k�sz�n�m. – sz�lt ink�bb a d�monra n�zve, mintsem a k�rdez�re. K�zelebb l�pett hozz� �s ezt mondta:

- Nemsok�ra itt vagyok… siketek, ahogy tudok. – elindult a m�sik ir�nyba. M�r t�z perce s�t�lt, amikor esz�be jutott, hogy sietnie kell… elkalandozott, szomor�an n�zett k�rbe. „Sesshoumaru… te aljas…” v�gign�zett a gyenge szellemek maradv�nyain, amelyek egym�s mellett hevertek. „H�nyszor mondtam, hogy ne az �n ter�letemen vad�ssz? Mi maradt nekem… semmi.” M�lyet s�hajtva, z�kken�mentesen el�rkezett a forr�shoz. Miut�n levetette ruh�it azonnal elmer�lt a kellemesen meleg v�zben.

- �h… - hangzott fel az el�gedetts�g hangja ajkair�l. „M�r mi�ta v�rok erre a napra… �s el�rkezett… vissza kellene mennem, de olyan hideg van… na mindegy…” Hamar elk�sz�lt, �m m�gis ink�bb szellemg�mb form�j�ban tette meg ezt a t�vot, mintsem gyalogosan. Fentr�l tekintet�vel p�szt�zta a feh�ren csillog� t�jat. Puha mozdulattal �rt f�ldet a kast�ly kapuja el�tt. Halkan bel�pett, szerette volna, ha m�g nem tudnak az �rkez�s�r�l.

- Meddig sz�nd�kozol itt maradni nagyuram? – sz�lt a m�sik hercegn�, Kasuga h�ga.

- Nem maradunk itt �jszak�ra, annyi bizonyos.

- M�r ma este indultok? Pedig a n�v�rem m�r nagyon v�rt t�ged. – „Chie… te… ez�rt m�g kapsz.” gondolta az eml�tett.

- �h�m… - l�pett be a hime. – H�t ism�t tal�lkozunk, Sesshoumaru nagy�r… �r�l�k, hogy itt vagy… - ezt a lehet� legsz�rakozottabban mondta. – Kedves h�gom, Chie… nem szeretn�l besz�lni velem?

- Nem igaz�n. – v�gta r� �s m�r kezdett volna bele a Sesshoumaru- nak sz�nt t�rt�neteibe… val�j�ban nagyon szeretett mes�lni neki. – Sz�val ez akkor…

- Chie… - a hangja is mutatta, hogy most nem j� ellenkezni vele. Csendesen meghajolt �s t�vozott a k�t testv�r. Rin furcs�n n�zett r�juk, Jaken- nek pedig csillogott a szeme, hogy ennyi magas rang� d�monnal lehetett egy helys�gben.

- Rin- chan, gyere!- ki�ltott egy, a k�t hercegn�n�l id�sebb h�lgy.

- Hai, Mizuki- sama. – azzal m�r futott is invit�l�ja fel�, majd megragadta a fel� ny�jtott kezet.

- Jaken, gyere te is. – ki�ltotta a gn�mnak Mizuki.

- �n, �n �rn�m?

- Persze, hogy te. – a s�rga szemp�rba k�nnyek sz�ktek. Meghatott volt, tal�n csak akkor �r�lt ennyire, mikor a Sesshy mag�hoz vette.

- Megyek! – �gy sz�p lassan mindenki elhagyta a termet… kiv�ve Sessh, aki most egy n� szavain merengett… ez eddig nem t�rt�nt meg vele t�l gyakran, de nem maga a szem�ly a l�nyeg, hanem az, amit mondott: „Pedig a n�v�rem m�r nagyon v�rt t�ged… sz�val hi�nyolt…”

- Hm… - arcvon�sai kicsit megenyh�lni l�tszottak, majd ism�t �rzelmekt�l mentesnek t�ntek, de a szem�ben k�l�n�s f�ny csillant… elindult, hogy megkeresse azt, kinek k�pe minduntalan el�tte lebegett… ek�zben a Nap sugarai kezdtek lehanyatlani…

Folytat�sa k�vetkezik.