7. fejezet: Inu Taisho hagyat�ka.

Sesshoumaru mag�nyosan hagyta el a palot�t egy biztos ir�ny fel� haladva. Az id� este f�l h�t fel� j�rhatott, t�l l�v�n m�r igencsak s�t�t volt. Kasuga �ppen h�g�t dorg�lta, ami�rt ilyen ny�ltan �s felel�tlen�l besz�lt r�la.

-          Van fogalmad r�la, hogy… - felkapta a fej�t. – Most elmehetsz.

-          Hai… - mosolyogva n�zett n�v�r�re, hisz �rezte � is azt, amit �… Sesshy- t. Gyorsan t�vozott a helysz�nr�l, a hime pedig megigaz�totta a kimon�j�t, majd megn�zte mag�t a t� v�z�nek t�kr�ben. Nem l�tott valami sokat, ugyanis akkor vastag j�g bor�totta a felsz�n�t.

-          Sesshoumaru, mi sz�l hozott erre? Tal�n szeretn�l besz�lni velem? – a d�mon el�l�pett �s nyugodtan s�t�lt a l�nyhoz, akit akaratlanul is megr�m�tett ez a magabiztoss�g.

-          Igen…

-          Ha Chie… mondott valamit, akkor…

-          Tal�n nem volt igaz? – „Olyan egyszer�en tette fel a k�rd�st, mintha csak igen-nemet kellene r�v�gnom… �gy is van, de sokkal nehezebb kimondani az �rz�seket, mint tudni r�luk.” Ez�rt pirult el a hercegn�, nem is el�sz�rre, hiszen Sess mindig ezt a hat�st v�ltotta ki bel�le.

-          �h… h�t… de. – ny�gte ki v�g�l. Az arca �gett, azt hitte, hogy el fog rohanni, nem akarta hallani a v�laszt.

-          �rtem… de nem maradok sok�, csak ha szeretn�d.

-          Igaz�n? Akkor tudd meg; nagyon is szeretn�m. – ezt hidegen k�z�lte, de bel�l majd kicsattant az �r�mt�l.

-          Rendben.

-          �gy f�ltem! – d�lt hirtelen h�s�nknek. – Azt hittem, hogy nem �led t�l azt a csat�t Inu Taisho s�rj�n�l… tudom, hogy most ostob�nak tartasz… de szerintem m�r �gy is tudsz mindent, amit el szeretn�k mondani… de n�ha ki kell mondanom, hogy elm�ljon az �rz�s…

-          Elm�ljon? – Sessh k�zben nyugtat�sk�pp Kasuga h�t�ra tette a kez�t. A Hold felbukkant a t�volban, majd egyre k�zelebb �rt. Sesshou v�gig ezen gondolkozott: „Elm�ljon? Ezt akarja? Natsumi… ” K�l�nleges illat csapta meg az orr�t… ismer�s �s sz�m�ra kedves… elengedte a him�t �s a keresett szem�ly fel� n�zett. Annak a szem�ben csal�dotts�g �s keser�s�g t�kr�z�d�tt, majd mosolyt er�ltetett s�padt arc�ra.

-          Sajn�lom, Sesshoumaru- sama, nem akartalak zavarni… megyek is…

-          Natsumi…

-          Semmi baj. Megn�zem, hogy mi van Rin-nel. – v�laszra sem v�rva meghajolt, majd gyors iramban elhagyta a helysz�nt.

-          Ki volt ez? – �rdekl�d�tt a m�sik. �jra �t akarta �lelni a youkai- t, de � ell�pett t�le. – Csak nem… Sesshoumaru…

-          Most el kell mennem.

-          Ne hagyj itt… ha most t�vozol, akkor vissza se gyere… ne mer�szelj egy haland� kedv��rt elhagyni… - fenyeget�en csengett a finom hercegn�i hang.

-          �g veled. – mintha mi sem t�rt�nt volna indult el a sz�m�ra oly �rdekes szem�ly ir�ny�ba… nem volt benne semmi szokatlan, de m�gis… t�bbet jelentett b�rmelyikn�l. Natsumi pedig feld�ltan rohant, hisz el akarta mondani… de nem tudta. Mindig is hirtelenharag� le�ny volt, ilyenkor maga sem tudta igaz�n, hogy mit tesz. K�t perce futhatott �gy, gondolataiba m�lyedten, amikor egy feketehaj� f�rfi ker�lt az �tj�ba, az �ppen apr� szil�nkokat tartott a kez�ben. Felkapta a fej�t, amikor a l�ny szinte fell�kte.

-          Hov� m�sz ilyen siet�sen? – k�rdezte t�mad�sra k�sz�lve.

-          Mi k�z�d van hozz�? Most nincs kedvem b�jcsevegni, �gyhogy �llj f�lre az utamb�l! – ki�ltott r�.

-          Nah�t, ahhoz k�pest, hogy ember vagy nagyon felv�gt�k a nyelvedet… - ekkor egy hatalmas csap�s k�zeledett h�sn�nk fel�. „Hopp�, tal�n jobb lett volna nem kiab�lni vele… ez nagyon gyors…” Hallotta az egyre sebesebben ver� sz�v�nek dobog�s�t… „V�ge, innen nincs ki�t…” El�rt hozz� a fekete �rv�ny. „Ez… v�r…”

Sessh csendesen s�t�lt, egyre csak a leveg�be szimatolva. Azon t�n�d�tt, hogy egyre jobban hasonl�t az �desapj�ra… sokan mondt�k m�r neki, de az csak a k�ls�s�gekre vonatkozott… most � az�rt hagyta ott Kasuga- t, ami�rt egykor a Nagy Kutyaszellem az � �desanyj�t is… egy ember�rt. „M�g mindig nem �rtelek, ap�m… de ez most nem sz�m�t… ez Naraku szaga…” Szellemg�mbb� v�ltozva hamar a helysz�nre �rt.

-          Mi k�z�d van hozz�? Most nincs kedvem b�jcsevegni, �gyhogy �llj f�lre az utamb�l! – „Az�rt m�giscsak van benne valami…” Nyugt�zta a p�rbesz�det.

-          Nah�t, ahhoz k�pest, hogy ember vagy nagyon felv�gt�k a nyelvedet… - „Natsumi…” Azzal gyorsan Natsy el� l�pett, �gy megv�dve �t a s�r�l�sekt�l…

-          Nah�t… Sesshoumaru nagy�r… hehehe… - kacagott a l�ny.

-          Naraku… - sz�lt lihegve.

-          �gy l�tom, hogy ap�d nyomdokaiba l�psz… n�lk�le m�r halott lenn�l… �s ki ez a n�, aki el tudta b�v�lni a nagyurat?

-          Elb�v�lni? Mi? – pirult el- Sesshoumaru- sama, megs�r�lt�l! – mell�t�rdelt �s a v�ll�ra tette a kez�t… - J�l vagy?

-          Most magatokra hagylak. De nem utolj�ra tal�lkoztunk… Natsumi. – azzal a hanyou elt�nt.

-          Natsumi… mi�rt pont Naraku- val kellett tal�lkoznod? – vetette neki oda.

-          Bocs�nat, hidd el, hogy nem volt sz�nd�kos… k�sz�n�m, hogy megmentett�l. – m�r fel is k�sz�lt a „ne hogy azt hidd, hogy �rdekelsz” besz�dre, de Sess csak hallhatott. – Mit �rtett azon, hogy ap�d nyomdokaiba l�psz?

-          Nem sz�m�t… induljunk… - felkelt �s kez�t ny�jtotta a l�nynak, hogy felseg�tse. Natsu h�l�san mosolyogva elfogadta a seg�lyny�jt�st, de miut�n talpon volt, a szellem akkor sem engedte el a kez�t, hanem mag�hoz h�zta. Felemelte a fej�t, hogy l�thassa a barna tekintetet, ami olyan k�l�nleges f�nnyel t�nd�k�lt.

-          Mit m�velsz? – pr�b�lta eltolni mag�t�l a l�ny. – Az el�bb m�g azt a d�szes ak�rkicsod�t �lelgetted, most meg engem? Mit akarsz t�lem? Mondd meg, hogy mi�rt j�tszol velem?- k�zben teljes er�fesz�t�ssel pr�b�lt kiszabadulni a d�mon szor�t�s�b�l, v�g�l s�r�sban t�rt ki �s abbahagyta az �rtelmetlen kap�l�z�st. – Mi�rt… - lehunyta a szem�t �s r�hajtotta fej�t a f�rfire. Csendesen �lltak �gy, az �jjeli Hold f�ny�ben f�r�dve, m�gnem h�sn�nk fel nem eszm�lt.

-          Indulnunk kellene… biztos m�r v�rnak… - El is indult, de Sessh elkapta a csukl�j�t �s visszah�zta. Ekkor ajkuk hirtelen �ssze�rt, Natsu v�rt egy pillanatot majd teljes erej�b�l eltolta mag�t a youkai- t�l. – Te meg mit m�velsz m�r megint? – ki�ltott r�, de akaratlanul is egyre k�zelebb hajolt hozz�, nemsok�ra �jra azt tapasztalta, hogy nem tud elszakadni a szellemt�l. Ezut�n finoman hozz�b�jt, Sess v�delmez�en �t�lelte. „Natsumi… olyan illata van, mint a ny�ri z�pornak… � maga is olyan.” Szorosabban mag�hoz �lelte a mosolyg� l�nyt, aki hirtelen felkapta a fej�t.

-          Rin…

-          Natsumi- chan, Sesshoumaru- sama! – nevetett r�juk. Jaken pedig fej�t cs�v�lva s�hajtott fel.

-          Nagyuram… azt hittem, hogy Kasuga- sama…

-          Jaken mester, nem l�tod, hogy el kellene menn�nk? – h�zta mag�val a kis koboldot, nemsok� elt�ntek a f�k k�z�tt.

-          Kasuga? – �rdekl�d�tt Natsy.

-          Igen… - de �jra karjaiba z�rta a le�nyt, aki csendesen vigyorgott. „Igaz… jobb nem bolygatni a m�ltat.”

-          Jaken- sama, mi a baj? Olyan csendes vagy… - a gn�m csal�dottan s�t�lt.

-          Kasuga- sama… a d�monok k�zt az egyik legkiv�l�bb… �s a Nyugat Ura… ezt a k�pet rombolta �ssze egy ostoba haland�… Natsumi… - sz�lt d�h�sen, erre a Bot felnevetett. – Az �regember feje megint kacag… ez… a k�t vil�g k�zti egyens�ly felborulna… ez�rt vissza kellene t�rnie – felcsillant a szeme- �s akkor Kasuga…

-          Verd ki a fejedb�l, Jaken. – egy kem�ny t�rgyat �rzett a kobakj�n koppanni, majd a hang ir�ny�ba fordult. Nats f�l cip�vel a l�b�n k�vette Sessh –t.

-          Buta l�ny…

-          Jaken! – sz�lt r� Sesshoumaru oly fagyosan, hogy mindenki megborzongott. – Vidd el innen �ket!

-          De… igenis… gyere Rin… �s te is. – t�r�d�tt be �s ir�nyt mutatott nekik.

-          Sesshoumaru! – n�zett r� agg�dva. – Vigy�zz magadra. – egy pillanatra megfogta a kez�t, majd k�vette jelenlegi vezet�j�t. Mikor tisztes t�vols�gba �rtek, akkor megk�rdezte a „mestert”. – Mi t�rt�nt? Tal�n Naraku?

-          Honnan tudsz r�la? – kapta fel a fej�t.

-          Tal�lkoztam vele… Sesshoumaru pedig megmentett… az a fura, hogy tudta a nevemet.

-          Sesshoumaru?

-          Nem, Naraku. – magyar�zta inger�lten.

-          Te maradhatn�l a saj�t vil�godban – sz�lt meg�rt�en. – Egy ilyen l�ny, mint az �n nagyuram nem hozz�d ill�… te is csup�n a szolg�ja vagy, mi�rt v�rsz t�bbet? Tal�n a nagy Inu Taisho ellen szeretn�d ford�tani?

-          Mi? Az meg ki?

-          Besz�lj r�la tisztelettel! – azzal a k�rdez�n koppant a Fejek Botja. – � volt a valaha �lt tal�n legnagyobb inuyoukai, Sesshoumaru- sama �desapja.

-          Az apja? – �mult el.

-          Azt k�rte, hogy az akkor m�g egyed�li fia is d�nts�n j�l, �s egy szellemet v�lasszon… k�s�bb elhagyta a nagyuramat �s az � �desanyj�t egy haland��rt, amilyen te is vagy… Nem akarta, hogy a fia arra a sz�gyenletes d�nt�sre jusson, mint aminek a vesz�lye most fenn�ll… - nosztalgi�zott, mire egy p�ppal lett gazdagabb.

-          Nem �rdekel… Inu Taisho bizony�ra nagyszer� szem�ly volt, �s Sesshoumaru is az… ha � �gy d�nthetett, akkor az �r�k�s�t�l sem tagadn� meg, hogy azt tegye, amit csak szeretne… Jaken, figyelsz te? – az meg�llt �s egy biztos pontra n�zett. Egy k�penybe burkol�zott n� figyelte �ket, majd elmosolyodott… kegyetlen�l n�zett r�juk.

-          Sz�val te vagy a Natsumi…

-          Igen, �s te? – az el�r�ntott k�t hatalmas kardot �s el�tte termett. A k�vetkez� pillanatban Natsy tork�hoz k�t j�ghideg penge fesz�lt.

-          Kasuga vagyok… te pedig halott.

Folytat�sa k�vetkezik.