8. fejezet: Yume �s Ame.

Egy halk, �mde kegyetlen kacaj futott v�gig az erd� f�i k�z�tt, Kasuga egykoron vid�m �s tiszta szem�ben most gy�l�let t�kr�z�d�tt. K�t h�res penge, az Ame �s a Yume egy fiatal l�ny nyak�hoz fesz�lt. Rin halkan felsikoltott �s Jaken m�g� b�jt.

-         Jaken, nem unod, hogy egy halad�t v�delmezel? �llj az �n oldalamra, a te nagyurad m�r nem azt, aki egykor volt… ha err�l az esetr�l a szellemek tudom�st szereznek, akkor b�cs�t mondhat a h�rnev�nek, �s te is osztozol majd �ld�z�s�nek vesz�lyeiben �s k�njaiban. A Kopony�s bot… te k�pes vagy uralni, ez�rt is kell, hogy seg�ts nekem.

-         Ne… Jaken… - ny�gte utols� erej�vel Natsumi, majd karja, amely oly g�rcs�sen pr�b�lta lefejteni mag�r�l a peng�ket, s amelyet emiatt v�r �ztatott most elernyedt �s er�tlen�l teste mell� zuhant. Kasuga finom arc�n most fels�bbrend� mosoly jelezte, hogy valami sz�rny� dolog t�rt�nt… H�tral�pett, majd egy utols� pillant�st vetett a legy�z�tt le�nyra. Rin szaladt oda hozz� �s �lesztgetni kezdte, b�r tudta: nincs sok es�ly r�, hogy valaha meghallja hangj�t. „Sesshoumaru nagy�r… majd � seg�t rajta… engem is megmentett… ”

-         Jaken, mire v�rsz? - Sz�lt a hercegn�, a kis kobold pedig elindult. A kisl�ny k�nnyes szemekkel n�zett ut�na. Nem �rtette, hogy a k�p, amelyen v�gre egy csal�d voltak hogyan mos�dhatott �s t�nhetett el p�r perc alatt… Nem t�g�tott Natsy mell�l, megfogta a kez�t �s nagyon meglep�d�tt; nem h�lt ki, ugyanolyan volt, mint mindig. De a pulzusa… a sz�ve m�r nem vert. Mikor erre r�j�tt, nagyon meglep�d�tt, hisz m�r legal�bb k�t �r�ja �lt ott, az�ta az id� igencsak felmelegedett. Sosem tapasztaltak m�g ilyet… t�l k�zep�n vir�gzik a cseresznyefa… Ekkor Sess l�pett ki a f�k k�z�l, majd odas�t�lt hozz�juk. Let�rdelt �s karj�ba vette a testet, amely most olyan pehelyk�nny�nek bizonyult…

-         Sesshoumaru nagy�r, ugye nem… - kezdte csendesen, ekkor d�mon r�n�zett �s ezt mondta:

-         Ne f�lj, Natsumi nem halhat meg. – ezt olyan egyszer�en �s term�szetesen k�z�lte, hogy Rinnek elsz�llt minden k�telye. „Semmi baj, vigy�z r�…”

-         A Tensaiga? – k�rdezte vid�man t�le.

-         Nem. - r�n�zett a m�sikra. – Kelj fel, Fuyu! – Natsu szeme kipattant �s halv�nyk�k dereng�s vette k�r�l, az eddig halottnak hitt l�ny feje felemelkedett. Hatalmasat l�legzett, a t�deje ism�t megtelt az �letad� leveg�vel. A feje lassan visszahullt Sesshy karj�ra. Azzal a t�j h�rtelen ism�t feh�rr� v�ltozott, a h�es�s ism�t elvar�zsolt mindenkit t�nd�kl� sz�ps�g�vel. De a szellemet nem �rdekelte csup�n egyetlen sz�n: a s�t�tbarn�nak az az �rnyalata, amelyet m�g csak az � szem�ben v�lt felfedezni. V�g�l is el�rte, amire ennyire v�gyott. H�sn�nk pill�i megrezd�ltek �s az els�, amit ism�t megl�tott egy aranyl� tekintet volt.

-         Sesshou… Sesshoumaru… - fel�lt �s �t�lelte a youkai- t, a k�nnyek minduntalan leg�rd�ltek arc�r�l. – Nagyon f�lek… - suttogta alig hallhat�an, de Sessh �rtette, hogy mire gondol. Vigasztal�an �t�lelte, de a le�ny reszketett, hal�lf�lelme volt.

-         Tudom, hogy mindent l�tt�l, de nem hiszed el, �gy van? – sz�lalt meg sokatmond�an a d�mon. – Rin, hol van Jaken? – k�rdezte.

-         Elment Kasug�val. – v�laszolt szomor�an.

-         M�r itt kellene lennie. Natsumi… vigy�zz r�. – azzal felkelt a hely�r�l, Natsu a keze ut�n kapott.

-         Ne hagyj itt… k�rlek. – A szellem elsim�tott a fekete hajzuhatagb�l egy tincset.

-         Nemsok�ra visszaj�v�k. – azzal szellemg�mbb� v�ltozva elt�nt. A gyermek pedig hirtelen h�sn�nk nyak�ba ugrott.

-         Mi az? – k�rdezte meg t�le, de a gyermek nem v�laszolt. Ezt Nats nagyon is meg�rtette… megsimogatta a fej�t, �s nyugtatgatta. – Nem kell agg�dnod, minden rendben van… most m�r.

-         Natsumi- sama, mi t�rt�nt veled? Mit l�tt�l? – erre � megborzongott.

-         El�sz�r is: ne h�vj �gy, ett�l nagyon id�snek �rzem magam. – mindketten elnevett�k magukat, majd folytatta. – Nem tudn�m megmondani… mintha els�llyedtem volna a v�gtelen k�k �ce�nban, nem kaptam leveg�t, minden annyira hideg �s nyirkos volt… azt�n elm�lt ez az �rz�s �s egy kellemesen meleg szob�ban tal�ltam magam… egy �regasszony �lt a t�z k�r�l, hirtelen r�m n�zett �s azt mondta nekem, hogy Fuyu… v�gig �gy h�vott.

-         Besz�lt�l vele? – csod�lkozott a m�sik.

-         Igen. Kedves volt, azt mondta, hogy most rengeteg id�nk van besz�lgetni, azt�n… egy ismeretlen f�rfi rontott be a kunyh�ba… h�tborzongat� volt… feket�be �lt�z�tt, csak az arca t�nt ki… az s�padt volt, mint egy halott�. Odas�t�lt hozz�m �s azt mondta, hogy vissza kell t�rnem… azt mondta… hogy halott vagyok �gyis - �gyis. Irt�zatos volt… annyira fagyos volt… mintha egy csepp j�indulat sem lett volna benne… de �n k�vettem. Azt�n k�rt, hogy tegyem meg azt, ami�rt idek�ldtek… �lom �s Es�… ezt a k�t sz�t emlegette. „Ne engedd el egyed�l… mire utal? Sesshoumaru?” Rin, gyere velem! – pattant fel �s k�zen fogta a l�nyt. Sz�lsebesen futottak, a kisl�nyt gyakorlatilag � vitte. K�l�n�s l�tv�ny t�rult a szeme el�: Kasuga a f�ld�n fek�dt, Sesshou pedig mellette �llt. Jaken a Bottal szurk�lt k�t kardot, majd � is mell�j�k s�t�lt. Natsu elborzadva n�zte Kasu arc�t; b�r a szemei is csukva voltak, m�gis lehetett �rezni azt a gonosz aur�t, amely k�rbevette.

-         Meghalt? – k�rdezte nagyon nyelve. Minden szem r�szegez�d�tt, v�g�l a kobold emelkedett sz�l�sra. Megk�sz�r�lte a tork�t �s �gy sz�lt.

-         Nem. M�g nem. De ha nem ny�jtja �t a Yum�t jogos tulajdonos�nak…

-         Kinek? Sesshoumaru- nak?- n�zett r� k�rd�en, de az csak elford�totta a fej�t.

-         Nem. Fogd a kardokat, Fuyu. – v�laszolta.

-         Fuyu? Akkor te h�vt�l �gy? De mi�rt?

-         Gyere velem. Majd �tk�zben mindent elmondok, Jaken, te vigy�zz Rin- re.

-         Igenis. – felelte a z�ld l�ny.

-         De te… �s KASUGA! – ki�ltott r� Natsumi.

-         Nem k�rlek meg m�g egyszer, hogy indulj el. – v�gott k�zbe a nagy�r, aki ink�bb saj�t maga hozta a k�t t�rgyat. Csendesen b�lintva a szellem mell� �llt �s s�t�ra indultak. V�g�l Sessh sz�lalt meg: - Gondolom, hogy most semmit sem �rtesz. Id�vel mindent elmes�lek neked… itt kell maradnod.

-         Mi? Itt?- habogta.

-         Igen. A Kopony�s Bot… hallottam, hogy mindig kacag az �regember, ha a k�zeledbe ker�l. Ez legutolj�ra akkor t�rt�nt meg, mikor �desap�m s�rj�hoz ment�nk. Akkor, ha valami olyannal �rintkezik, amely egy �t… egy kapu… az �sv�ny egy m�sik vil�gba. Nem hittem el, hogy ez igaz… te, egy egyszer� haland� vagy – Natsy majdnem �td�fte tekintet�vel. – de m�gis �sszek�tsz minket a j�v�vel. M�r csak egy dolog van h�tra… be kell bizony�tanod, hogy te vagy az… te vagy Fuyu…

-         De nem vagyok! – suttogta. – Fuyu egy nagy harcos… egy miko volt, akinek ereje Midoriko- �val vetekedett. – Sesshy �rdekl�dve n�zett r�.

-         Honnan tudod?

-         Egy id�s papn� mondta… amikor az az… Ame vagy mi a nyakamhoz �rt… akkor l�ttam.

-         �s vele volt egy fekete ruh�s l�ny is?

-         Azt hiszem…

-         Akkor eld�lt. Ez a sorsod… itt kell maradnod… magadhoz kell venned az �si id�k katan�it. – els�k�nt egy egyszer�, el�g kidolgozatlan fegyvert adott neki. – Ez a Yume… az �lmok Viv�je… - a m�sikat is a kez�be adta. – ez pedig az Ame… Az Es�cseppek �s a V�z �rn�je. – Natsumi… ezeket most �tadom neked. Ezekkel nagyobb er�re tehetsz szert, mint b�rki, aki a N�gy L�lek �kk�v�t valaha is birtokolta. – egy ideig n�zte a kardokat, amelyek elb�v�lt�k. Megr�zta a fej�t �s a youkai kez�be nyomta.

-         Mit k�pzelsz? Hogy itt fogok �lni, hogy ezeket, a hogyish�vj�kokat haszn�ljam? Hogy gyilkoljak? Ezt akarod? Nem… sajn�lom. Mi�rt kellene megtennem?

-         Mert ide tartozol. Most menj… holnap… rem�lem, hogy m�g tal�lkozunk. – megfordult, de visszasz�lt. – �s Natsu… nem menek�lhetsz a v�gzeted el�l. A l�ny karja hirtelen �tl�tsz� lett, majd az eg�sz test�t k�r�lvette az ismert f�ny. Mikor kinyitotta a szem�t �r�mmel nyugt�zta, hogy �l �s virul. Szob�j�nak sark�ban volt, az �gy�n fek�dt… �s term�szetesen a l�ba volt a p�rn�n. Nagyot s�hajtva fel�lt, de egy koppan�s ut�n visszad�lt.

-         �u… - igen, ism�t beverte a fej�t az �gy t�ml�j�ba. Megt�r�lgette az arc�t �s mosolyogva rohant az unokan�v�r�hez… ha � mindezt elmes�li… Miyu �ppen a reggelij�ket k�sz�tette, mikor tudom�st szerzett a h�rr�l.

-         K�pzeldaztmondtahogyodatartozom�shogyvelemaradhatokcsakmegkelltanulnomb�nnivalami… - �s d�ltek bel�le a szavak, mikor rokona megr�zta.

-         Mir�l besz�lsz?

-         Arr�l, hogy megtal�ltam a helyemet! Elmegyek!

-         Hov�? Kivel?

-         H�t Sesshoumaru- val!

-         Egy f�rfival? Hogy k�pzeled, hogy ilyen id�sen elk�lt�zhetsz, r�ad�sul am�g az �n fel�gyeletem alatt �llsz! Sz�gyelld el maradat, te l�ny! El kellene besz�lgetni ezzel a Sesshouiz�vel! Azonnal verd ki a fejedb�l ezt a k�ptelen gondolatot… - ezut�n nem is besz�lgettek, csak Miyu m�ly s�hajait lehetett hallani. Hamar elk�sz�ltek, mikor az id�sebbik l�ny ism�t hangot adott nemtetsz�s�nek, akkor betelt a poh�r. H�sn�nk kirohant a h�zb�l, egyenesen az iskola fel� vette az ir�nyt. A h� l�gyan hullott, mint ahogy szok�s volt.

-         „Ez a buta Miyu… nem �rt semmit… nem sz�m�t, az a l�nyeg, hogy elmegyek…”

-         Natsumi… neeee! – ki�ltotta valaki, majd egy hatalmas csattan�st hallott. A forgalom megb�nult, �s mindenki egy fiatal di�kl�nyt n�zett, aki az egyik aut� el�tt fek�dt. Nagyon f�zott… az id� teljesen lelassult… nagyon �lmos lett… lehunyta a szem�t… mind�r�kre.

v�ge