Yume II. Az Egyens�ly Peng�i

A visszat�r�s

Sesshoumaru gondolataiba m�lyedten r�tta az �sv�nyeket. „Tal�n nem j�n vissza… akkor nem csak a Kaput, de a kardokat is elvesztj�k… Natsu… vajon t�nyleg � Fuyu reinkarn�ci�ja?” A havaz�s hirtelen el�llt, a cseresznyef�k ism�t j�l ismert pomp�jukba �lt�ztek. Sesshou arc�n mintha egy apr� mosoly jelent volna meg… visszat�rt. Szellemg�mbb� v�ltozva indult el… id�k�zben ism�t meg�rezte a ny�r �des illat�t. Mikor a forr�s�hoz �rt, megpillantotta Natsumi –t, oldal�n a k�t katan�val. Szem�ben elsz�nts�g �s b�tors�g csillant.

-         Sesshoumaru… k�rlek, tan�ts meg haszn�lni ezeket. – mutatott az imm�r kezeiben pihen� fegyverekre.

-         Biztos vagy benne? – erre egy hat�rozott b�lint�s volt a v�lasz, nem lehetett elt�ntor�tani a c�lj�t�l. Mi tagad�s, nem is akart�k… – Hm. Akkor gyere velem, Fuyu.

-         Nagyon k�rlek… - a d�mon r�n�zett. – hogy h�vj tov�bbra is Natsumi- nak. M�g mindig az vagyok, aki voltam.

-         �gy v�led? – Natsy �rdekl�dve n�zett r�. – Att�l a pillanatt�l, hogy elvitted a Yum�t… minden megv�ltozott. Megnyitottad az �sv�nyeket a k�t vil�g k�z�tt… az id� �s a term�szet rendje felborult… - az egyik vir�g, mintha csak nyomat�kot szeretett volna adni a youkai szavainak, Natsu v�ll�ra hullott.

-         Akkor mi�rt engedted? – kezdte csendesen.

-         Mert �gy kellett t�rt�nnie. Az �lmok mindent �sszezavarnak, de… az Ame… - elvette a l�nyt�l, �s majdhogynem megbabon�zva n�zte a t�rgyat. – Ez az Es� �s egyben a term�szet �rn�je… A miko k�sz�ttette… - ezzel jelezte, hogy nem egy k�z�ns�ges papn�, hanem az hozta l�tre, aki ezt a furcsa t�rt�netet elind�totta. – Ezeknek jelk�pes �rtelm�k van… gondolom, r�j�tt�l, mi�rt �gy nevezte el.

-         Mert az elmossa az �br�ndokat… mindenb�l azt mutatja, ami.

-         Igen… - helyeselt a kutyaszellem. – Azt hiszem, hogy mindent tudsz, amit tudnod kell.

-         De annyi mindent nem �rtek! – ki�ltott fel.

-         Id�vel mindent el�rulok. Most gyere, gyakorolnod kell. – Natsy kicsit izgatottan, de boldogan k�vette h�s�nket. Nemsok� megpillantotta a kis csapatot, ahogy a legutols� s�lt halon veszekedtek. Mikor Rin �szrevette az �rkez�ket, otthagyta a „mestert”.

-         Sesshoumaru- sama, Natsumi- sa… Natsumi!- jav�totta ki �nmag�t - De �r�l�k, hogy vissza�rtetek!

-         Szia Rin! – k�sz�nt neki kedvesen Nats. – Hogy vagy?

-         H�t… - a gn�m fel� sand�tott. – �hesen.

-         Igen? Megoldjuk.

-         Jaken, nem szeretn�d odaadni? – b�k�tt az �tel fel�.

-         Ne nevettess, haland�… - a fej�n imm�r az Ame koppant. F�j� testr�sz�t d�rzs�lgetve ny�jtotta �t az �lelmet.

-         �n is �gy gondoltam. Igaz�n kedves t�led, hogy �nsz�ntadb�l odaadtad. – erre egy morg�s volt a v�lasz, Sesshy pedig el�gedetten n�zett.

-         H�t igen, ha valaki er�s akar lenni, akkor mindig elnyomja a kicsiket… - sz�lt dr�maian a l�ny.

-         Jaj, sajn�lom… - a l�ny nagyon elsz�gyellte mag�t. – nem akartam… �n…

-         L�tod, nagyuram, sosem lesz nagy h�d�t�… - cs�v�lta meg a fej�t a kis ”z�ld iz�”.

-         H�d�t�? T�nyleg, egy�ltal�n mit kell majd tennem? – �rdekl�d�tt -

-         El kell foglalnod a D�li ter�leteket… - mondta Sess.

-         A d�lieket… - t�n�d�tt a szavakon.

-         A te feladatod a rend fenntart�sa. A macskaszellemek – fels�bbrend�s�g csengett hangj�ban. – �tvett�k a hatalmat. Vissza kell szerezn�nk, k�l�nben tov�bb mennek �s tal�n Nyugatot is megt�madj�k.

-         Mi�rt, mi van Nyugattal? �s a Kelet nem sz�m�t? Nem hiszem, hogy Fuyu hatalmi h�bor�t folytatott, akkor te mi�rt akarsz ebbe az ir�nyba terelni? A Nyugat Ura v�dje meg mag�t… ha nem k�pes r�, akkor sajn�lom. Egy vezet� ne legyen gyenge.– v�gott vissza neki.

-         Ostoba! – ugrott el� Jaken, de � nem n�zett r�. – A nyugati tartom�nyok �r�k�se... – Natsu �gy �rezte, hogy most nagyon mell�fogott. Koboldunk hajlongva h�tr�lt, majd egy „�g veled”- et suttogott a fesz�lt le�nyz�nak. – Hiszen… Sesshoumaru nagy�rr�l besz�lsz! – h�sn�nk h�t�n v�gigfutott a hideg… k�h�cselt egyet �s bocs�natk�r�en pislogott a d�monra, aki elmosolyodott.

-         Sesshoumaru- sama �r�k�s? – ki�ltott fel boldogan a kisl�ny, aki a k�vetkez� percekben m�r a palot�r�l �br�ndozott.

-         Igen. – v�laszolta Sess az id�sebbikre n�zve. – Gyeng�nek tartasz? – Natsy most b�tran felki�ltott, ravaszul n�zett. – �s ha igen?

-         Akkor most megmutathatod, hogy Fuyu mire k�pes. – h�tat ford�tott neki, a le�ny k�vette… tudta, hogy ezzel a megsz�l�t�ssal csak azt akarta megmutatni, mennyire nem �rdeklik az egyszer� haland�k �rzelmei. Egy kis tiszt�sra �rtek, aminek k�t sz�l�n �lltak, egym�ssal szemben. A l�ny m�r k�sz�lt a t�mad�sra �s �gy sz�lt:

-         Mi az, nem mersz ki�llni ellenem? R�nts kardot! – sz�lt parancsol�an… mintha megfordultak volna a szerepek…

-         Csak nem k�pzeled, hogy egy ilyen jelent�ktelen csata miatt el�r�ntom a Toukijin– t? – felelte egykedv�en. – Am�gy sem gondolhatod, Fuyu, hogy majd egy embernek engedelmeskedem. – a szemei l�ngokat sz�rtak.

-         Nem? Ez az �tk�zet d�nt. K�sz�lj fel, nagy�r! – „Fuyu… fogalmam sincs, hogy mire vagyok k�pes, de most nem maradhatok alul… lehet, hogy nem �n vagyok az, akiben �jj�sz�letett a lelked, de k�rlek… seg�ts.” A kardokat halv�ny dereng�s vette k�r�l, Natsumi meglepetten figyelte, hogy milyen k�nnyen ment. N�zte a csod�latos, h�feh�r f�nyt, majd felpillantott ellens�g�re, aki m�r nem ott volt, ahol az im�nt. P�r m�sodperc m�lva a f�ld�n tal�lta mag�t, Sesshy pedig sz�nakozva pillantott r�.

-         Sz�val azt hiszem, hogy minden marad, ahogy volt. – nyugt�zta el�gedetten �s felseg�tette a morcos Natsy- t.

-         Lehet, hogy �gy lesz a legjobb… de m�gis hogy t�madhatt�l h�tba? – j�t�kosan meg�t�tte a m�sik v�ll�t.

-         H�tba? Ugyan, mi�ta van a h�tad el�l?

-         Akkor meg mi�rt ebbe az ir�nyba d�ltem el? – adta meg a kegyelemd�f�st.

-         Azt �ll�tod, hogy t�vedek?

-         Te meg azt, hogy nem? N�zd csak meg… - elgondolkozott. – Hm… k�l�n�s… de �n erre �lltam… l�ttam… azt hiszem. – �ssze volt zavarodva. – Sajn�lom, azt hiszem, hogy…

-         L�tod, ebb�l l�tszik, hogy m�g nem vagy k�pes a harcra… nem a fizikai er�ddel van a baj. Az akaratod… k�nnyen befoly�solhat� vagy. Egy�rtelm�, hogy igazad volt, m�gis elhitted, hogy t�vedsz.

-         Bocs�nat. – suttogta.

-         Folytassuk.

-         De �n nem �rtek hozz�juk! – ismerte be szinte hiszt�rikusan.

-         Pr�b�ltad m�r? – n�zett r� k�rd�en.

-         Nem… de ennek nem kellene… mag�t�l… m�k�dnie? – tette fel k�rd�st pironkodva. Az es� hirtelen eleredt, az imm�r �szi sz�l �rdekes illatot hozott…

-         Natsumi, menj vissza Rin- �rt! – sz�lalt meg, miut�n a leveg�ben szimatolt. – �s sz�lj Jaken- nek, hogy vigyen el titeket.

-         Hov�?

-         Induljatok Nyugatnak, majd utol�rlek titeket.

-         Nyugatnak? Mi a terved? – el�r�ntotta a Toukijin- t.

-         Hazat�r�nk. Most pedig menj. – apr�t b�lintott �s a kis csapat fel� vette az ir�nyt. �tk�zben k�l�n�s �rz�s fogta el… egy ismer�s van a k�zelben… valaki, akit nem sz�vlel. Megtorpant �s meredten n�zett egy alakot, aki a f�nak t�maszkodva pihent. Az hirtelen feln�zett, a szem�ben kegyetlens�g csillant, ugyanakkor ezt egy �rtatlan mosollyal takargatta. Felpattant �s Natsu mellett termett.

-         Natsumi, Fuyu �r�k�se, �r�l�k, hogy itt tal�llak! – �dv�z�lte, a megsz�l�tott kicsit megszeppent.

-         �… �n… �gyszint�n. – igaz�b�l fogalma sem volt, kihez besz�l.

-         Nem eml�kszel r�m, igaz? �n vagyok az a harcos, akit akkor l�tt�l, mikor az id�s miko- val besz�lt�l. – hirtelen esz�be jutott… az a fekete ruh�s f�rfi…

-         Te vagy az? Akkor nagyar�zd el, hogy mi ez az eg�sz? Meghaltam, vagy mi? –  k�rd�sek szakadtak bel�le, a l�ny pedig t�relmesen hallgatta.

-         Kezdj�k az elej�n. �lj le, k�rlek.

-         Az az igazs�g, hogy mennem kellene…- sz�lt csal�dottan.

-         Az id�, mi? Natsumi… n�zd, ez a Yume. Has�ts a leveg�be… �s gondolj arra, hogy kev�s az id�d… - �gy is tett… ekkor hirtelen az es�cseppek megdermedtek… h�sn�nk nagyokat pislogott, nem hitte el, hogy ez megt�rt�nhet… v�g�l kez�be vette az egyik cseppet, amely apr� krist�lyk�nt ragyogott… olyan tiszta �s f�nyes volt…

-         M�r megbocs�ss… de mi vagy te?

-         Hm… neh�z megmondani. Az Id� Urak�nt is emlegetnek, a nevem Shun. – hajolt meg amolyan tiszteletad�sk�pp. Tudta, hogy ez a modern korokban szok�s volt. – D�mon vagyok… vagy aff�le, szolg�latodra.

-         Igen? Nos… �r�l�k… hogy megismertelek… ha j�l �rtem, akkor a seg�ts�gemre leszel?- a f�rfi arc�ra ravasz mosoly �lt ki.

-         Valahogy �gy, Natsumi. Mindig melletted leszek �s vigy�zok r�d… ez a k�ldet�sem.

-         Ezt m�r Jaken is megkapta… de te kit�l?

-         Hm… majd id…

-         Ne mondd, hogy majd id�vel! – ki�ltott r�.

-         Rendben… - csit�tgatta mosolyogva, v�delmez�en maga el� emelte a kez�t.

-         Hopp�… bocs�nat… csak… senki sem mond el nekem semmit… - egy m�ly s�haj k�s�ret�ben le�lt a f�re.

-         Tudod mit… azt hiszem, hogy a dolgok k�zep�be cs�ppent�l. Rendben. – mell� telepedett. – Elmondok mindent, ha megtisztelsz a figyelmeddel… - k�rd� tekintettel meredt a f�rfira, aki belekezdett a mes�be… nem is sejtette, hogy ezekben a pillanatokban mi t�rt�nik t�rsaival.

Folytat�sa k�vetkezik.