Tizenegyedik fejezet: A cseresznyefa alatt.

Sayuri �s Sesshoumaru tov�bbra is egym�st szorosan �t�lelve �llt a cseresznyefa alatt. A szell� bar�ts�gosan f�jdog�lt, teljes csend volt. Gy�ny�r�, tiszta �g, var�zslatos term�szet. Ez sokak �lma, de �k m�gsem �lvezt�k. Nem akart�k elhinni.

- Sayuri, ezek szerint v�gig csak sz�nj�t�k volt.

- Az elej�n… igen. K�rlek, hadd mes�ljek el mindent. Ennyit k�rek, azt�n nem foglak megvetni, ha elm�sz. Sesshoumaru!- szor�totta meg ism�t, a k�nnyei tov�bbra is egyenletesen csurogtak, r� a m�sik szellem v�ll�ra.

- Akkor mes�lj. – Sayu b�lintott �s le�lt a fa al�. Sess szok�sos m�don k�vette.

- Ott kezd�d�tt minden, amikor… �sszekaptunk. Szerintem eml�kszel.

- M�rmint melyikre?- mondta szok�sos hangj�n, amit Sayu egy kis mosollyal jutalmazott, de hamar elfojtotta.

- Arra, ami el�tt tal�lkoztunk este. Te j� �g, m�g nem is volt egy napja… sz�val nagyon zaklatott voltam, nem is voltam magamn�l, annyira d�h�s voltam r�d. - l�kte meg egy kicsit v�ll�val, nyomat�kos�t�sk�ppen. De azt�n r�d�lt Sessh- re, �gy folytatta, k�zben b�mult maga el�.

- Sz�val… h�t, s�rtam, �s akkor megjelent egy p�vi�nruh�s szellem, azt hittem, hogy… nem tudom mi�rt, de gondoltam, hogy Naraku az. Sz�val besz�lgett�nk, �s megeml�tett t�ged.

- Naraku…

- H�t igen, �s sz�vets�get k�t�tt�nk. Az volt a l�nyege, hogy megszabad�t az eml�kedt�l, hogy Hidetada- val �lhessek. De volt egy felt�telem. Sosem �lhetek meg olyat, aki fontos nekem. Sem t�ged, sem m�s bar�tomat vagy ismer�s�met. De… ez volt a hiba. Nem… ha akkor azt mondom, hogy sebezni, akkor most ezt egyetlen v�g�ssal elint�zhetn�m… neked sem f�jna, �s az eg�sznek v�ge lenne. Sajnos, amit k�r, azt meg kell tennem. De nem szeretn�m, mert azt k�rte, hogy… hogy…- fulladt ism�t s�r�sba mond�k�ja. Nagy nehezen visszafogta. – hogy vigyem el neki Rin- t. Veled egy�tt. Akkor mondtam neki, hogy nem, �s akkor mondta, amit hallott�l. Azt, hogy az �v� vagyok… nem tudok szabadulni t�le, mert nem engedi. T�l nagy az ereje. �s nem fog elengedni egy �vig, vagy m�g meg nem �llek. De addig b�rmikor megt�madhatlak, �rted? Nem vagyok ura magamnak… sokszor… p�ld�ul, amikor… este… akkor egy l�ny ir�ny�tott, szint�n Naraku r�sze. �s… azt�n Naraku… azt akarta, hogy harcoljak vele, �s �n… �gy tettem, �s a Tensaiga… - Nem tudta befejezni, mert megjelent Fumie.

- �dv nektek. Hogy vagytok? Mi�rt pityeregsz Sayuk�m? Nem is �r�lsz, hogy l�tsz? H�ny �ve is volt?- Sayu fel�llt �s �k�lbe szor�totta az egyik kez�t, m�sikkal a kardja ut�n ny�lt. Sess r�tette a kez�t a l�ny kardj�ra.

- Ne. Ha meghalok, megv�d a Tensaiga. De nem hiszem, hogy a S�rk�nyok �rn�je v�gezni tudna velem.

- De a Ten…- sz�lt Sayu.

- T�gy pr�b�ra. - sz�lt bele Fumie, �s m�r t�madni k�sz�lt.

- Neeeem!- t�madta meg Sessh- t Sayuri, a f�rfinak alig volt ideje el�venni a Toukijin- t. Kiv�dte a kard erej�t, �s csak annyit l�tott, hogy Say azt s�gja:

- Fuss. A Tensaiga… - Megpr�b�lta kig�ncsolni a f�rfit, de az ugyanezzel a m�dszerrel k�ldte a f�ldre. Sayu nem mozdult.

- Nah�t, Sesshoumaru, m�r megint led�nt�tted a l�b�r�l?- sz�lt Fumie. Sayu �res tekintettel b�mult el�re. Sess puh�n felemelte a fej�t, h�tha reag�l, de az nem tett semmit, olyan volt, mint egy b�b�.

- Oh, milyen meghat�…- Sessh nem figyelt r�. „Fuss? Mi�rt? Biztos Fumei- ra vonatkozik. De mi van a Tensaiga- val? Fuss, Tensaiga… fusson a Tensaiga? Ennek nincs �rtelme. Tensaiga… l�ktet?” �s val�ban. A kard l�ktetni kezdett, majd lesz�llt az oldal�r�l, s egy biztos ir�ny fel� sz�llt. Sess odafordult, �s l�tta, hogy Sayu kiny�jtja a kez�t �s elkapja a kardot. Suhintott vele egyet, �s hirtelen a f�ld megremegett. Furcsa hangon sz�lalt meg.

- Az �let Kardja t�bb� nem tartozik hozz�d, ahogy ez a l�ny sem. Mondj le r�luk, Sesshoumaru, �k az eny�mek.

- Naraku?

- Nem tal�lt. - l�pett ki a cseresznyefa egy f�rfi

- Hidetada? Te?- �rdekl�d�tt Sessh, b�r m�r r�g�ta sejtette, hogy valami nincs rendben a fi�val.

- Igen. Nem fogom hagyni, hogy elvedd t�lem ezeket. Az eny�mek, ugye, Sayuri kedves?- �lelte meg a l�nyt, akinek Sessh k�nnycseppeket v�lt felfedezni a szem�b�l lehullani. „Nem ura a test�nek, de nem siker�lt teljesen megt�rni. Toukijin, ne hagyj cserben. ”

- Sayuri nem egy t�rgy, amit birtokolhatsz. �s ha nem akarod, hogy ellenfeled legyen, harcolj �rte.

- Harcoljak? Ne l�gy kicsinyes, az nem az �n st�lusom. Te sz�pen lemondassz r�la, mert k�l�nben a kis �tit�rsad meghal, ugye, Fumie?

- Igen, Hidetada- sensei.

- Fumie, egy hanyou a mestered? Sz�nalmas vagy.

„- T�madd meg Sesshoumaru- t.

- Nem.

- De, Ne ellenkezz, nincs �rtelme, Sayuri.

- El�g Naraku! Hagyj minket b�k�n!

- Ne feledd el, hol a helyed. Az eny�m vagy.

- Nem vagyok senki�! F�leg nem a ti�d! Add vissza a testemet!

- Nem. Meg fogod t�madni. Ott lesz a Tensaiga, de nem fogod megmenteni. Meg fog halni. �s a te hib�d lesz. Csakis a ti�d! Ha te nem �l�d meg, akkor majd Hidetada.

- Nem �ln� meg, biztosan tudom.

- Akkor n�zz �s l�ss. - Sayu ism�t l�tott, de nem mozgott.

- Rin, Rin…”- a kisl�ny r�n�zett, �rtetlen�l. Csak nem �rti?

„- Rin, hallassz?

- Igen. De mi ez?

- �n sem �rtem. Figyelj nagyon. Hidd el nekem, hogy nem akartam, hogy Naraku… de ez most nem fontos. Lehet, hogy nem �n uralom a testemet, de a sz�vem a saj�tom. Sajn�lom ezt az eg�szet, de most b�znod kell bennem. Megteszed nekem?” – Rin b�lintott.

- Fumie, kedves! Mi csak n�zz�k, am�g itt szenved, vagy lefoglalod a nagyurat, hogy �n gondjaimba vehessem a jegyesemet?

- Ahogy neked j�, Hidetada- sensei. Nyugodj meg, �n elint�zem Sesshoumaru- t. De csak figyelj a hercegn�re. - emelte fel Fumy a jobb kez�t, finoman, ak�rcsak Kagura a legyez�j�t. Intett egyet, �s megjelent 3 s�rk�ny. De nem valami fejletlen, apr� l�nyek, hanem val�sz�n�leg Fumie t�rzs�nek leger�sebb tagjai. - Sesshoumaru. Nem mondom, hogy meg fogsz halni a s�rk�nyaim miatt. Sokkal rosszabb hal�lt sz�nok neked, most csak meg fogsz sz�gyen�lni, hogy ezek legy�znek.

- Ne l�gy nevets�ges. Hogyan gy�zn�l le?- Fumie szok�sosan elmosolyodott.

- �gy, kedves nagy�r, hogyha nem, akkor a kis Rin… hov� lett?- „Rin. K�sz�n�m, nagyon okosan tetted… de hogy futott�l el, hogy nem vett�k �szre? M�g a szagodat sem �rzem… Ah �s Un? Vagy… Naraku?”

- L�tod, t�bb eszed is lehetett volna. - felugrott �s a Toukijin egyetlen l�gy suhint�s�val kett�szelte a s�rk�nyokat. Puh�n �rt talajt �s Fumie - ra n�zett. Az eml�tetten eluralkodott a d�h, �s hirtelen �tv�ltozott egy, eddigiekn�l sokkal nagyobb, v�r�sen izz� tekintet� fekete s�rk�nny�, ami egy hatalmas �t�ssel oldalra sodorta Sesshy- t, neki egy f�nak. Nem mozdult. M�r hossz� ideje n�zte Sayuri magatehetetlen�l, hogy szerelme milyen �llapotba ker�lt. Sessh v�g�l fel�llt, de l�tszott rajta, hogy hatalmas sebei lehetnek. Hirtelen kezdett �tv�ltozni, sejtette, hogy a Tensaiga megakad�lyozza, de most nem �gy volt. A legapr�bb probl�ma n�lk�l vette fel kutyaalakj�t, �gy a harc tov�bb tartott, de ism�t � ker�l ki vesztesen, hiszen a karmai hat�stalannak bizonyultak a s�rk�ny b�r�n. Mert az k�ztudottan a k�n�l is kem�nyebb, s nagyon vastag. A m�regkarmai kisebb karcol�sokat ejtettek ugyan, de ellenfel�nek karmai �ppen az el�bbi, m�g mindig nyitott sebeibe f�r�dtak. Akkor visszav�ltozott, Sayu- nak �sszeszorult a sz�ve. M�r alig �llt a l�b�n, kimon�j�n egyre nagyobb, v�r�s foltok jelentek meg. Akkor Fumy �gy sz�lt:

- Add fel. Senkinek sincs akkora ereje, hogy legy�zz�n engem!- egy k�nnyed mozdulattal a f�ldre d�nt�tte �s lesz�rni k�sz�lt, amikor valami h�tulr�l telibe tal�lta, �s eltolta eg�szen a legk�zelebbi f�ig. Sessh feln�zett: Sayu �llt ott k�nnyes szemekkel, �s r�n�zett. Annyit suttogott:

- Fuss… Sesshoumaru. – �s ism�t emelte a kez�t, hogy t�madjon, k�zben folytak a k�nnyei. Sessh m�rgesen n�zett r�, majd megenyh�lt, mert tudta, hogy Sayu nem v�letlen�l tal�lta el helyette Fumy- t, de � nem menek�lt. Csak n�zte a l�nyt, akinek a keze ism�t t�mad�sba lend�lt. Sesshoumaru elugrott, �s oda s�t�lt hozz�. Nem f�lt sem t�le. Az arc�ra tette a kez�t, �s a f�l�be s�gta.

- Sayuri. Nem mehetek el. N�lk�led soha. – Finomat letolta a l�ny karj�t.

- T�r… t�rd… el… t�r…- motyogta, karja ism�t remegve, de felemelkedett. Sessh megint lenyomta.

- T�r? Hol?

- Ol… dalt… jobb… oldalt… - mondta, �s k�nnyei kezdtek el�llni. „Ism�t elveszti az uralmat…” Megtal�lta a fegyvert, �s a karmaival elkezdte olvasztani, majd az p�r m�sodperc alatt kett�v�lt, �s darabjai a f�ld�n landoltak. Sayuri szem�be sz�p lassan visszat�rt a f�ny, de nem a k�nnyek csillog�sa, hanem az �let f�nye.

- Sesshoumaru!- d�lt a szellemnek, hisz nagyon gyenge volt.

- Sayuriiiiiiiiiiii!- ord�totta Hidetada. Sesshy pedig a Toukijin- �rt ny�lt, de most kedvese tette arr�bb az � karj�t.

- Nem… kell… k�s�bb… Rin. - Ekkor az eml�tett l�pett ki a fa �rny�k�b�l, nyak�ban a Nyugat c�mere f�gg�tt. Syu most egy Sz�lvihar k�ld�tt Hidetada fel�, aki a nagy meglepet�st�l m�g arr�bb ugrani sem tudott.

- Rin!- sz�lt neki Sess.

- Sesshoumaru nagy�r! Te… megs�r�lt�l! Azonnal sz�lok Jaken- sam�nak!

- Ne, Rin. Vezesd ide Ah- t �s Un- t.

- Igenis!- Futott, de nem �gy, mint ahogy szokott. Nem abban a testhelyzetben, hisz a karjai t�rzse mellett voltak, nem pedig oldalt, mint a m�rleg nyelvei.

- AhUn? Merre vagytok? Siessetek! Jaken mester?     Te vagy az?

- Rin? H�t te meg merre cs�szk�lt�l? A nagy�r nagyon d�h�s lett volna, ha nem vagy itt id�ben. Na gyere, keress�k meg!

- De Jaken- sama! Sesshoumaru- sama megs�r�lt �s Sayu is nagyon f�radt!

- Miket besz�l itt �sszevissza te l�ny? Tudhatn�d, hogy a nagy�rnak nem lehet semmi baja. �s hogy mersz �gy besz�lni Sayuri- samar�l? Ha nem tudn�d, majdnem akkora m�lt�s�g, mint Sesshoumaru gazd�nk!

- De gyere velem, ha nem hiszed el! Nem, Ah- t �s Un- t kell megtal�lnunk!- mondta zaklatottan, mik�zben a kis z�ld l�ny ruh�j�nak ujj�t h�zogatta.

- J�l van, gyere, megkeress�k azt a buta �llatot, azt�n majd tiszt�zzuk ezt a k�rd�st. – Azzal, a kobold vezet�s�vel elindultak.

*

- Sesshoumaru nagy��r! Hol volt�l eddig?- �rkezett meg Jaken AhUn- nal. – Gazd�m, te megs�r�lt�l! Azonnal le kell pihenned!

- Jaken, hol van Rin?

- Hol lenne nagyuram? P�r napja indult a keres�sedre, Ah �s Uh n�lk�le j�tt vissza �s nem volt nyugtalan.

- Eml�kszel, Sayuri, hogy neked adtam a c�mert, �s te mit adt�l cser�be?

- Igen. - Sessh el�vett egy med�lt, amin szint�n egy c�mer volt.

- Ahogy te l�tt�l engem, �gy �n is l�thatlak t�ged. Hol van Nyugat?- a kis c�mer n�la is ir�nyt mutatott, de a c�mer hely�n furcsa foltok jelentek meg. Sessh csak n�zte. Nem sz�lt, eltette az aj�nd�kot, �s eln�zett abba az ir�nyba, amerre az mutatott.

- Sesshoumaru, mi a baj?- sz�lt halkan Say, mikor a youkai felseg�tette a s�rk�nyl�ra. - Mit l�tt�l?

- Jaken. Rin most Jaken- nel van. – Sayu ledermedt. „Jaken? Akkor ki van vel�nk? Vagy ki van vele?”

Rem�lem, tetszett^.^