Tizenkettedik fejezet: Szavak n�lk�l

Rin �s Jaken m�r vagy n�gy �r�ja s�t�lt az erd�ben. A kisl�nynak nagyon f�jtak a l�bai, de nem akart meg�llni, minden egyes elvesztegetett m�sodperccel meghosszabb�tja Sessh �s Sayu szenved�s�t. „Sesshoumaru nagy�r, vigy�zzatok magatokra, nemsok�ra oda�rek!” Ekkor Rin megbotlott �s �sszeesett. Jaken h�tran�zett.

- Jaj, te buta haland�. Gyere m�r, nemsok�ra oda�r�nk.

- AhUn… nem �rtem, hogy csatangolhatott el ennyire messzire.

- Rep�lt, Rin.

- Vajon hogy van a nagy�r?

- Meg tudja mag�t v�deni, kiv�ve, ha…

- Mi kiv�ve?- sz�lt k�zbe Rin-

- Semmi. Sesshoumaru- sama a valaha �lt leger�sebb youkai, nem lesz semmi baja. Gyere erre. - emelte fel a f�gg�nyszer� fa�gakat, maga el� engedve Rin- t, hisz az � ruh�ja beleakadt az egyikbe.

- Mi ez a furcsa seb rajtad Jaken- sama?- sz�lalt meg hirtelen Rin, l�tva a h�t�t.

- R�gi seb, hossz�, majd ha lesz id�m, elmes�lem. Gyere. - de � nem ment ut�na, ezt a l�ny is �szrevette.

- Jaken mester! Mit �csorogsz ott? Nincs id�nk pihenni… Jaken mester… ������… seg�ts�g!!!

*

- Sesshoumaru!- sz�lt Sayu. Az eml�tett v�gig ott s�t�lt mellette. – El kellene l�tnom a sebeidet. �gyis s�t�t van, most nem tudunk mit tenni. F�radtak �s gyeng�k vagyunk. Te pedig nagyon megs�r�lt�l. K�rlek!

- Lehet, hogy igazad van. Bennem is megfordult a gondolat, hogy t�bort kellene verni. De Rin…

- Sesshoumaru, este van, nem l�tok az orromig se, ahogy ez a kis s�rk�nyl� sem.

- Uh �s Un.

- Akkor Uh �s Un sem. Tov�bb� nem vagyok biztos benne, hogy vel�nk van az igazi Jaken.

- Rendben. Keress�nk egy s�k terepet, ahol mindent figyelhet�nk. - A csapat elej�re ment, �s Sayu k�zben �gy sz�lt:

- Azt hiszem, ma �jjel sem fogunk aludni. – Mindenki k�l�n�sen csendben battyogott, el volt foglalva a saj�t gondolataival. „Rin, merre j�rhatsz…” Letelepedtek, �s Sess a legnagyobb csendben t�bort�zet gy�jtott. Sayu azonnal letelepedett a t�z mell�, nagyon f�z�s volt. Sessh vissza�rt az esti terepszem�r�l �s �gy sz�lt.

- Sayuri.

- Igen?

- Van egy forr�s nem messze innen. Ha akarod, elmehetsz f�rdeni.

- Brrrr… Ilyen hidegben?

- H�forr�s. - mondta nemes egyszer�s�ggel Sesshy. Say- nak felcsillant a szeme.

- Igen?

- Igen. Elk�s�rlek. – Sayu furcs�n n�zett r�, Sessh �gy sz�lt. – Jaken, vigy�zz, el ne aludjon a t�z. - A l�ny v�gre felfogta.

- Igen, nagyuram.

- Indulhatunk?- Sz�lt a h�lgyem�ny, mik�zben felvette kis csomagj�t, amit Ema k�ld�tt neki, mikor hazamentek egy kis id�re a palot�ba. Mikor t�volabb �rtek, elkezdtek besz�lgetni.

- Azt hiszem, ez az igazi Jaken- sz�lt Sessh.

- Igen, szerintem is. Tudod, gondolkoztam. – �llt meg �s fordult szembe Sesshy- vel.

- Mir�l?

- Az eg�sz helyzetr�l. R�lad �s r�lam.

- Mire jutott�l?

- Arra, hogy m�r nincs �rtelme Hidetada- val maradnom, b�r, nem is terveztem. Sz�val… azt hiszem, hogy veled is… maradhatn�k, ha megengeded. – A youkai- ra n�zett, v�laszra v�rva. De csak n�zt�k egym�st, nem sz�ltak. �rtett�k egym�st… szavak n�lk�l. Sayu elmosolyodott, mert zavarba j�tt. – �h, �s hol is van az a h�forr�s? V�rj egy percet, ugye van?- k�rdezte bizalmatlanul, vacogva.

- Mindj�rt lesz. Jaken, ne hallgat�zz, gyere ide. - a kis kobold f�lve kil�pett a f�k m�g�l.

- I… igen, nagyuram?

- Tudod a dolgodat, Sayuri f�r�dni szeretne.

- Igenis!- azzal egy var�zsig�t tett a szikl�ra, r��t�tt a botj�val, �s abb�l r�gvest forr� v�z kezdett el �mleni.

- Most pedig menj.

- Igen, nagyuram. - Amikor elment, Sayu lepihent az egyik k�re, �s n�zte, ahogy folydog�l a v�z.

- �s mondd csak, itt sz�nd�kozol lenni, m�g f�rd�m?- k�rdezte gyanakodva.

- Valakinek vigy�znia kell r�d. - mondta.

- Sesshoumaru… az�rt… jobban �r�ln�k, ha elmenn�l… ugye nem haragszol?- k�rdezte a szellemet. Az csak b�lintott, hogy tudom�sul vette �s elindult. Say ut�na ki�ltott:

- De ne leselkedj!- a youkai visszaford�totta a fej�t, �s Sayuri mintha valami mosolyf�l�t vett volna �szre az arc�n. Ebb�l a l�ny nem tudott mire k�vetkeztetni. Vagy azt jelenti, hogy „Minek? �gysem �rdekelsz”, vagy azt, hogy „Hi�ba figyelmeztetsz, �gysem hallgatok r�d”. Gyanakodva, de elkezdte levenni a ruh�it, �s beleugrott a v�zbe. R��lt az egyik szikl�ra, �gy alighogy kil�tszott a nyaka. H�trahajtotta a fej�t, �s �lvezte, hogy ism�t v�z veszi k�rbe. „Ha j�l belegondolok, a v�z el�g magasan van… ez azt jelenti, hogy… �szhatok!” P�r karcsap�ssal a mesters�ges t� k�zep�n termett, �s elmer�lt benne. Mikor kiemelte a fej�t, hat�rtalan megk�nnyebb�l�ssel nyugt�zta, hogy senki sem ment oda, m�g � l�thatatlan volt a k�lvil�g sz�m�ra. „Rin… Rin… tal�n hallasz…” De nem �rkezett v�lasz. Sayu nagyot s�hajtott, m�r vagy t�z perce �szk�lt, mikor k�l�n�s zajra lett figyelmes, mintha valaki k�rbe- k�rbe j�rk�lt volna a t� k�r�l.

- Sesshoumaru? Te vagy az?- nem �rkezett v�lasz, ez�rt egy k�vet haj�tott oda, ahonnan a hang �rkezett. Egy „au”-t lehetett hallani, s egy ember l�pett ki a f�k m�g�l fej�t fogva.

- Kazuya?

- Igen, �n vagyok. Hercegn�… iz�… sajn�lom, hogy most zavarom, de az �desapja hivatja, mert hallotta, hogy mi t�rt�nt Hidetada- sam�val.

- Oh, igen? �s mi t�rt�nt vele?- Kazuya odas�t�lt Say- hoz, aki ki�szott a t� sz�l�hez, �s r�t�maszkodott egy k�re, hogy ellepje a t� felsz�ne az egy�bk�nt is fedett r�szeket.

- Nem tudod a h�reket? A jegyesed elt�nt.

- Mi? Hol van Ses… azaz… persze, Hidetada… �h… sajn�latos eset, de nem �rdekel.

- De ap�dat igen. Azt mondta, hogyha nem m�sz oda, akkor kitagad, �s akkor Sesshoumaru sem vehet el, tudod…- v�ltott besz�dst�lust a szolga.

- Nem fogja zavarni, ha nem leszek hercegn�. Szeret engem �gy, ahogy vagyok. Nem kell neki, hogy � legyen �szak- Kelet ura. Ott van neki az eg�sz Nyugat.

- Sayu! Ismersz engem, tudod, hogy azt akarom, hogy boldog l�gy, ez�rt sz�lok. Annyi az eg�sz, hogy megl�togatod �t.

- Tudom, Kazuya! K�sz�n�m neked… Biztos vagyok benne, hogy azt fogj�k h�resztelni, hogy Sesshoumaru meg�lte Hidetada- t �s engem elrabolt.

- B�rmi is lesz, �n ki�llok melletted. Te vagy a legjobb bar�tom, Sayu!

- Jaj, Kazuya, te is az eny�m!- �lelte meg, amennyire a kis tavacska engedte. Egy f�rfi �s egy n� �leli meg egym�st a Hold csill�ml� f�ny�ben. Az egyik t�rdel, hogy az arca egyvonalban lehessen a h�lgy�vel, aki igencsak hi�nyos �lt�z�k�, hogy �gy mondjam, nem visel semmilyen ruh�t, hiszen �ppen f�rd�zik. Ha nem tudn�nk, hogy mi is t�rt�nik, val�sz�n�leg f�lre�rten�nk a helyzetet, ahogy Sess is tette. Egy darabig n�zte �ket a f�k m�g�l, mikor l�tta, hogy Kazuya elment, el�j�tt, �s csendesen �gy sz�lt a csukott szem� l�nyhoz:

- Sayuri. - az megfordult a hang ir�ny�ba �s fel�llt.

- Sesshoumaru! De j�, hogy itt vagy!

- �h�m… Sayuri, szerintem �lj le. - mondta sejtelmesen a l�nynak.

- Tess�k?- ekkor Say le�lt, �s r�j�tt, hogy val�j�ban mi�rt is �l ebben a forr� tavacsk�ban. Elpirulva n�zett a szellemre, hogy most mit sz�l. A youkai halv�ny mosolyt eresztett meg, amit�l Sayu m�g jobban elpirult.

- Miut�n befejezed, szeretn�m, ha velem j�nn�l.

- Hogy? �n? Hogyne… csak egy pillanat �s kij�v�k… ha addig elmenn�l…

- Nincs sok �rtelme ezek ut�n.

- Sesshoumaru!- mondta inger�lten a l�ny, amin a szellem ism�t csak mosolygott. Ez Sayuri- t is meglepte, �m nem zavarta. �r�lt, hogy legal�bb megnevettette. Mikor Sessh t�vozott, gyorsan megt�r�lk�z�tt �s felkapkodta a ruh�it, megt�r�lgette a haj�t, s szabadon hagyta, ami n�la nagy sz� volt. Azt szerette, ha egy egyszer� copfban van. Mikor �sszepakolt, elment Sesshy ut�n, aki m�r v�rta.

- Nos?- k�rdezte a f�rfit.

- S�t�ljunk.

- Rendben. - most csendesen mentek, m�g Sesshoumaru sem akart besz�lni az esetr�l, nemhogy Sayuri. Ak�rh�nyszor �sszetal�lkozott a tekintet�k, elpirult. Ezen a szellem ism�t csak der�lt. A l�ny megunta, musz�j volt r�k�rdeznie.

- El�ruln�d, mi ennyire vicces? Csak… tudod, sosem l�ttalak m�g ennyire felszabadultnak.

- �n sem l�ttalak m�g t�ged ennyire szabadon…- mondta, amire a mi kedvenc h�sn�nk ism�t v�r�sebb lett az �tlagosn�l �s v�ll�val megl�kte.

- Hogy lehetsz ennyire gonosz?- a youkai csak b�mult el�re, nem n�zett vissza r�, de �rezte, hogy menyasszonya nagyon is figyelni minden mozdulat�t. Say elmosolyodott �s belekarolt szerelm�be, �gy ballagtak tov�bb. Egyszer csak Sess ir�nyt v�ltott.

- Hov� megy�nk?

- Ha velem j�ssz, megtudod. - mondta ki a nyilv�nval� igazs�got Sesshy, �s mikor ki�rtek az erd�b�l, Say- nak elakadt a l�legzete. Egyszer� kis szikl�n �lltak, mely f�vel volt ben�ve, alattuk pedig minden, eddig bej�rt hely�k… az eml�keik. Ez volt az a hely, ahonnan Sesshoumaru k�mlelte a t�jat, miel�tt megmentette Rin- t att�l a sz�nalmas szellemt�l. De err�l a m�sik f�l mit sem tudott, �t m�s ragadta meg. A Hold annyira k�zelinek t�nt sz�m�ra, mint m�g soha. �gy �rezte, hogyha kiny�jtja a kez�t, meg tudja �rinteni. Teljesen elvar�zsolta a t�j sz�ps�ge. Sesshy- re n�zett, aki szint�n az �gitestet f�rk�szte, arca rezzen�stelen volt, de most mintha nem csak a Hold, de � is el�rhet�bb lett volna. A youkai visszan�zett r�, �s �rtette. �rezte azt, amit �. K�zelebb l�pett hozz�, �s szembe fordult vele �s Sayuri boldog volt, hisz v�gre elmer�lhetett szerelme szem�nek aranyl� tenger�ben. A k�t arc v�szesen k�zel �rt, de Sayu ism�t elford�totta a fej�t, ez n�la m�r egyfajta reflex volt. De most Sesshoumaru finoman maga fel� ford�totta az arcot, nem akarta elszalasztani a lehet�s�get. Sayuri most m�r biztosan hajolt el�re �gy ajkuk v�gre- valah�ra �ssze�rt, hosszan, hossz� �r�knak t�n� m�sodpercekig. Mikor k�pesek voltak elszakadni, �tkarolt�k egym�st, s a m�sik szem�be n�ztek. Mennyit kellett v�lniuk, mennyi minden t�rt�nt az�ta? �t �v hossz� id�, de m�gis, ez�rt az egyetlen pillanat�rt meg�rte minden szenved�s. Ahogy ezen gondolkoztak, �szre sem vett�k, de �jra megcs�kolt�k egym�st, hisz az a var�zslatos pillanat az �v�k volt, �rt�k f�jt a szell�, �rt�k vil�g�tott a Hold, de nem volt sz�ks�g�k semmire, hisz ott voltak egym�snak. �t t�z�n �s v�zen, mind�r�kk� egy�tt.

K�szi mindenkinek, aki elolvasta: