Tizenharmadik fejezet: A nyom.

A szerelmesek egym�s mellett �ltek, Say Sess v�ll�ra hajtotta a fej�t, �gy k�mlelt�k a Holdat. H�v�s volt az este, Sayu egy kicsit vacogott, ez�rt Sessh �t�lelte �t, s a l�ny a k�sz�n�m mellett egy cs�kkal is megjutalmazta. Hossz� ideje pihentek �gy, mikor Sayuri egy nagyot �s�tott. Sesshy �gy sz�lt.

- Vissza kellene menn�nk.

- Nem. Olyan j� �gy. - mondta, mik�zben m�g jobban hozz�b�jt kedves�hez.

- Sayu, ne tedd nehezebb�. - sz�lt hozz�, mire a l�ny elmosolyodott.

- Azt mondtad, hogy Sayu?

- Ezek szerint. - mondta, mik�zben felseg�tette jegyes�t.

- K�sz�n�m, Sessh. – mosolygott r�, �s igencsak kiemelte az utols� sz�t. Megfogta a kez�t, �gy mentek vissza. Jaken m�r t�relmetlen�l v�rt r�juk.

- Sesshoumaru- sama, Sayuri- sama! Hol j�rtak id�ig?- a megsz�l�tottak egym�sra n�ztek.

- Ez a mi titkunk. Jaken, nem szeretn�l hozni egy kis t�zif�t?- sz�lt olyan hangon Say, mint ahogy Sesshoumaru szokott. A kis kobold reakci�ja is a szok�sos volt: halkan, hajlongva elment. �k letelepedtek a t�z mell�, �s n�zt�k a l�ngokat, majd Sayuri megsz�lalt.

- Vedd le a fels�det. – Sess �rtetlen�l n�zett r�, honnan j�tt ez hirtelen �tlet. – Vagy seg�tsek?- a youkai sz� n�lk�l engedelmeskedett, �s k�v�ncsi volt, mit tesz a l�ny. – V�rj meg itt.

- Hov� m�sz?

- Hozok egy kis vizet, ki kell tiszt�tanom a sebeidet, nagyon megs�r�lt�l. �t perc �s itt vagyok- felt�p�szkodott, majd lehajolt kedves�hez, �s cs�kkal b�cs�zott. – Sietek vissza. – Sesshy v�rta a l�nyt, aki val�ban igencsak hamar visszat�rt. Leh�zta a f�ldre maga mell� �s �t�lelte.

- Na mi van, ennyire hi�nyoztam? – mikor nem kapott v�laszt, szorosan mag�hoz szor�totta, hisz sokszor a hallgat�s t�bbet mond minden �rzelg�s sz�n�l. Azt�n elkezdte a sebeket megtiszt�tani, mondanom sem kell, hogy egy s�rk�ny �ltal ejtett s�r�l�s nem egyszer� feladat. Mikor k�sz lett az els�vel, �gy sz�lt:

- Sessh… mondd csak, nem lenne kedved megl�togatni Takeda- sam�t?- Sesshoumaru r�n�zett, k�rd�en, egy „ezt te nem gondolhatod komolyan” arckifejez�ssel. Sayuri folytatta, k�zben m�r a m�sodik seb verz�s�nek el�ll�t�s�t v�gezte. - Sessh… Sesshy… na… l�gy sz�ves… k�rlek… tedd meg ezt nekem…

- De mi�rt, Sayu, mi �rtelme lenne?

- Nem akarom, hogy valaki alantas m�don bemocskolja a nevedet miattam.

- Hogyan? – k�rdezte Sess.

- H�t… �ll�t�lag Hidetada elt�nt, �s ismered a pletyk�sokat… ha nem besz�lsz Takeda- sam�val, nem tudom, hogy mit fognak gondolni…

- De t�ged zavarna?- sz�lalt meg v�g�l. Say elgondolkozva a t�zbe mer�lt.

- Igen, mert akkor igazs�gtalanul �t�ln�nek el, �n pedig nem szeretn�m. De ha �gy alakulna, �s esetleg t�bb� nem te lenn�l a Nyugat ura- n�zett fel a t�zb�l a f�rfi szem�be- �n akkor is szeretn�lek.

- Sayu…- mondta, mik�zben fel�lt. – A legfontosabb, hogy megtal�ljuk Rin- t. Minden m�st csak ut�na. Rem�lem, meg�rted, hogy mennyire fontos nekem, hogy �ps�gben megtal�ljam.

- Sesshoumaru… - mondta habozva, de mikor r�n�zett jegyes�re elsz�llt minden k�telye - veled maradok, �s egy�tt megtal�ljuk. – akkor d�bbent r�, hogy az a sz�, hogy „egy�tt”, mit is jelent. Egy�tt, vele, azzal, akit mindenkin�l jobban szeret. M�g befejezte a t�bbi s�r�l�s �pol�s�t, ami�rt egy halk, �mde sz�vb�l j�v� k�sz�n�m�t kapott. Az �lom sz�p lassan szem�re sz�llt. A szerelmesek Sesshoumaru pr�mj�n pihentek, szorosan egym�s karjaiban, �gy v�gre Sayuri sem f�zott. Jaken el�gedett mosollyal nyugt�zta, hogy nagyura boldog. �s hogy egy sz�m�ra megfelel�, nemes youkai- val, akit m�r a kezdetekt�l fogva neki sz�ntak. Jaken- t elnyomta az �lom, de Sesshy ism�t fel�bredt. R�n�zett menyasszony�ra, aki egyenletesen szuszogott. B�k�s volt, nem s�rt �s nem kiab�lt. „Mennyire sz�p �gy… de m�g akkor sem vesz�t ebb�l a tulajdons�g�b�l, ha szomor�.” Say mocorogni kezdett, tal�n meg�rezte, hogy valaki figyelni.

- Sessh. Mi�rt nem alszol? Baj van?- k�rdezte f�l�lomban.

- Nincs semmi. Aludj. – elsim�tott egy rakonc�tlan tincset a l�ny arc�r�l, aki ezen csukott szemmel is elmosolyodott.

- J� �jt. – Mondta a l�ny. Sesshoumaru visszad�lt, �s r�n�zett a csillagos �gboltra, amikben Sayuri arc�t v�lte l�tni. R�n�zett, �s csak ennyit suttogott:

- Neked is, Sayu. – de aznap �jjel nemcsak neki nem j�tt �lom a szem�re

*

Rin sz�p lassan kinyitotta a szem�t. �gy r�mlett neki, hogy valamibe beverte a fej�t, de nem eml�kezett semmi l�nyegesre, csak a sebet �rezte.

- Sesshoumaru- sama! Sayuri- sama! Hol vagyok?- ekkor Naraku �rkezett az els�t�t�tett szob�ba, ahol az egyetlen f�nyforr�sk�nt az ed�nyekb�l sz�rmaz�, v�r�s t�rgyak szolg�ltak, b�r a kisl�ny nem igaz�n tudta kivenni, hogy mi is van benn�k.

- Rin. Hogy �rzed magadat?- k�rdezte szok�sos hangj�n a hanyou.

- J�l vagyok, de hol van Sesshoumaru nagy�r? �s Jaken mester? �s Sayu?- le�lt, �s halkan hozz�tette- Egy�ltal�n �n hol vagyok?- a f�lszellem elmosolyodott.

- A palot�mban. Mostant�l itt fogsz lakni. – a l�ny feln�zett.

- Nem, Sesshoumaru- sama �rtem fog j�nni, meg fog tal�lni.

- De te nem fogsz vele menni. Eredetileg � is itt lehetne veled, de sajnos a hercegn� elrontotta a tervemet, �s �gy most be kell �rnem veled.

- Sayuri? Azt mondta, hogy b�zhatok benne. �s �n b�zom is, biztosan nem hazudott nekem.

- Elmes�ln�m neked, de �gy l�tom, a hime t�l hamar megszerettette mag�t nemcsak veled, de Sesshoumaru- val is. Ravasz, nem mondom.

- Vissza akarok menni!- mondta nagyon b�tran a kisl�ny.

- Naraku, a kedvenc youkai- d mindj�rt szagot fog. Vegyem kezel�sbe?- �rkezett meg Kagura. – Ha nem t�vedek, te vagy a kis Rin, Sesshoumaru �tit�rsa. - a megsz�l�tott h�tr�bb h�z�dott.

- Te pedig az a n�ni, aki lezuhant, �s a nagy�rral besz�lgetett, ugye?- Kagu Naraku- ra n�zett, aki egy halv�ny mosolyt eresztett meg.

- Pontosan ez�rt van sz�ks�gem r�d. – mondta- A gyermeki �szintes�g, mely az �n inkarn�ci�imb�l nagyon is hi�nyzik.

- Azt hiszem, hogy ink�bb �n foglalkozom a k�t szellemmel. Te t�r�dj Inuyasha- val �s sz�nalmas kis csapat�val. Ne feledd, Kagome kell nekem. – mondta a sz�lboszork�nynak.

- M�g egy haland�? Mi van veled, Naraku?- k�rdezte t�le.

- Ezt nem �jdons�lt szolg�l�m el�tt fogom veled megbesz�lni. Te csak tedd a dolgodat. Kohaku!- a megsz�l�tott el�bukkant. Szeme �res volt, de Rin �r�lt, hogy v�gre egy ismer�s arcot l�t. – Te vigy�zol Rin- re. Nem sz�khet meg. �rtetted?

- Igen, Naraku. – Ekkor mindenki elt�nt, kiv�ve a k�t gyerek. A fi� �gy sz�lt.

- Szia Rin.

- Kohaku… m�g mindig…?- a szellemirt� le�lt mell�, �gy, mint amikor el�sz�r tal�lkoztak, v�g�l az id�sebbik f�l t�rte meg a csendet.

- Nem tehetek ellene semmit. De te tal�n m�g igen. Nem f�ggsz egyetlen �kk�szil�nkt�l sem. Seg�tek neked megsz�kni. – fogta suttog�ra

- T�nyleg?- csillant fel a szeme, majd ism�t elszomorodott. – De akkor mi lesz veled? – a fi� megh�kkenve n�zett r�, nem gondolta, hogy ezt fogja v�laszolni.

- Miattam ne agg�dj. Valahogy megoldom. Gyere!- fel�llt �s felh�zta a l�nyt is.

- K�sz�n�m. – �s elindultak, ki a palot�b�l, arra, amerre rem�nyeik szerint a kis csapat tart�zkodott. Egy kisl�ny �s egy fi� k�zen fogva rohant kereszt�l az erd�n. Sebesen dobogott a sz�v�k. Csak futottak �s futottak, csendben, csup�n szapora l�pteiket �s l�legzet�ket lehetett hallani. Egyszer csak meg�llt Kohaku �s levette h�t�r�l fegyver�t.

- Te?

*

- Sayu, j� reggelt!- mondta neki szerelme, amit�l nagy mosoly �lt ki az arc�ra, mik�zben ny�jt�zott egyet. Kinyitotta a szem�t.

- Neked is, Sessh! Hogy aludt�l?- nem kapott v�laszt, ez�rt sejtette, hogy jegyese �jjel le sem hunyta a szem�t. – Ugye Rin miatt? Mindj�rt indulunk, ugye?

- Igen.

- Nem szeretn�m, ha izguln�l. Egyetlen lehet�s�get l�tok val�sz�n�nek. Azt, hogy valahogyan Naraku- hoz ker�lt, �s � nem fogja b�ntani, mert te kellesz neki. De biztos vagyok benne, hogy k�z�sen elb�nunk vele. – Sesshoumaru r�n�zett, �s l�tta a szem�ben az elhat�rozotts�got. Halv�nyan b�lintott �s fel�llt. Szok�sosan kez�t ny�jtotta Sayu- nak.

- Hogy vannak a sebeid?- mondta, mik�zben meg�lelte a szellemet.

- Azt hiszem lassan, de biztosan gy�gyulnak. H�la neked. – Mondta a szellemnek, �s ism�t elsim�totta a tincset arc�b�l.

- �r�l�k neki. Az�rt m�g megpr�b�lok p�r dolgot, h�tha tal�lunk valami j� gy�gym�dot.

- �s te hogy vagy?

- Hogy lenn�k?- k�rdezte �rtetlen�l.

- Naraku.

- Ja, persze, j�l vagyok, m�r nem hallom a hangj�t. K�sz�n�m az �rdekl�d�sedet. Mondd csak, merre kell elindulnunk?- Sesshy el�vette a kis c�mert, ami a szok�sos m�don ir�nyt mutatott.

- D�lnek.

- �gy �rted?

- �gy. Tal�n m�giscsak belebotlunk a sz�leidbe. Alig v�rom. – mondta ironikusan Sess.

- Menj�nk. Most �k nem fontosak. Viszont akarom l�tni Rin- t. – s�rgette Say.

- Igazad van. Jaken!- parancsolt r�.

- Igen, nagyuram?

- Hozd AhUn- t, Sayu- nak m�g pihennie kell.

- Nem… azaz de, hogyne. Nagyon f�radt vagyok, nem b�rok �llni a l�bamon, k�sz�n�m, Sesshoumaru. – tudta, hogy most nincs ideje ellenkezni vele. Az�rt nemtetsz�s�t hangs�ly�val igazolta. M�r vagy k�t �r�ja mentek, mikor Sayuri hirtelen leugrott a s�rk�nyl�r�l, s szerelme mell� sietett.

- Valami nem tetszik nekem. K�vetnek minket. – suttogta.

- Tudom, m�r el�g r�g �ta. Mit gondolsz, hagyjuk, vagy ink�bb keress�k meg?

- Nem lehet. Nem �rzem a szag�t. De v�rj csak egy percet. Ez a k�l�nleges illat… nem ismer�s neked?

- Honnan kellene?

- Eml�kszel, mikor Rin elt�nt, �s nem tal�lt�k meg?

- Igen. Most hogy mondod, val�ban ez az illat volt. M�r tudom. �s te is sejted, hogy mi okozza, ugye?- Say elmosolyodott.

- A Nyugat.

- �gy sejtem, a c�merre gondolsz.

- Igen. Hamar r�j�ttem, hogy az a szellem, aminek az agyar�b�l k�sz�lt maga Kazuko volt. Innen pedig lehet sejteni, hogy a tulajdons�gai valahogy megtal�lhat�ak ebben a med�lban is.

- Teh�t k�pes elrejteni visel�j�nek szag�t. Nem hittem volna, hogy r�j�tt�l. De hogy tudattad ezt Rin- nel?

- Az most nem sz�m�t. N�zd, ez csapda. �sszevissza j�rk�lunk. Szerintem k�vess�k az ir�nyt, az elvezet a jelenlegi birtokos�hoz, azt�n majd megl�tjuk, mit tudunk meg t�le.

- Rendben. J� terv, de van valami, amit ezek szerint nem �rzel a leveg�ben.

- De, valami f�lszellem szaga, nem?

- Igen. �s mit �rzel m�g?- a l�ny beleszagolt a leveg�be.

- N�gy-�t haland�t. Az egyik Naraku szolg�ja a m�sik pedig. – �jra szimatolni kezdett. - Csak nem?- csillant fel a szeme.

- De igen. Rin.

K�szi, hogy elolvastad!^.^