Tizennegyedik fejezet: Ellens�gek vihar�ban.

- Sesshoumaru. Szeretn�k inni egy kicsit. Nem v�ltan�nk ir�nyt?- sz�lt egy kibontott, fekete haj� szellem t�rs�hoz.

- Sayuri… tudod, hogy nem lehet.

- K�rlek…- n�zett a szem�be, amit�l a f�rfi azonnal megenyh�lt, �s m�sfel� indult. M�r k�t perce s�t�ltak arra, amikor �gy sz�lt a l�ny:

- Szerintem �tvert�k.

- �n is �gy gondolom. Ne feledd. L�gy k�z�mb�s Rin- nel. – Say egy kicsit mocorogni kezdett, mint egy kisgyerek, akinek nem tetszik valami.

- Tudom, de… annyira neh�z. Ha ennek v�ge, �sszevissza csikizem. – erre mindkett�j�knek halv�ny mosoly jelent meg az arc�n. Sessh megint elsim�totta az arc�b�l a tincset.

- El�ruln�d, mi�rt nem fogtad �ssze?- tette fel a k�rd�st.

- Hogy? A hajam? Tal�n zavarja a nagyurat?- k�rdezte felh�borodott hangj�t ut�nozva.

- Sayu, tudod, hogy nem �gy �rtettem.

- Tudom, bocs�ss meg, nagy�r.

- Sayuri, el�g.

- Tal�n zavar?- Sesshoumaru nem n�zett r�.

- Ha tudni akarod, igen. – azt annyira komor hangon mondta, hogy a l�nynak elsz�llt minden j�kedve, nem is nagyon sz�ltak egym�shoz. Kiss� lemaradt, majd visszas�t�lt mell�. Jaken- nek is felt�nt ez a nagy csend, meg is k�rdezte Sayuri- t, hogy mi a baj.

- Nem t�rt�nt semmi, igaz�n, j�l vagyok. – lemaradt a csapat v�g�re, valahogy m�r nem volt kedve el�l menni, most sz�ks�ge volt arra, hogy mag�t is sajn�lhassa. „V�g�l is nem mondott semmi s�rt�t. Csak az a hang… kir�z a hideg. Olyan volt, mint amikor el�sz�r tal�lkoztunk. Annyira… fels�bbrend�. Sayuri, szedd �ssze magadat. T�l �rz�keny vagy. ”

- De ha Kagura ide�r, nagyuram, akkor…- Sayu- nak meg�t�tte a f�l�t, hogy „Kagura”. El�resietett, �s a lehet� legkedvesebb hangon sz�lt a youkai- hoz, �s l�kte fel a koboldot.

- Sajn�lom, Jaken.

- Semmi baj, Sayuri- sama.

- Te Sessh… ismered azt a Kagura- t?

- Hallgat�zt�l? – k�rdezte egy alig leplezett vigyor k�s�ret�ben.

- M�r megbocs�ss… hogy mondtad? Hallgat�ztam? Te lehetetlen szellem!- indult el h�tra, de Sesshy elkapta a csukl�j�t, �s maga fel� ford�totta az arc�t.

- Mi a baj?

- Nincs semmi, hagyj m�r!- ford�totta vissza fej�t, de a jegyese nem engedte, hogy m�s fel� n�zzen, ez�rt Say becsukta a szem�t.

- Sayuri. Mondd m�r, mi van.

- Semmi. Nincs semmi, csak nem vagyok k�v�ncsi r�d. Ennyi el�g?- mondta, a v�g�t m�r ord�tva. �s ism�t visszat�rt AhUn mell�, megveregette a h�t�t, �s elmer�lt a gondolataiban. A kis kobold visszat�rt gazd�j�hoz, �s folytatta a monol�gj�t. De Sessh gondolatai m�shol j�rtak. Messze, egy olyan vil�gban, ahol Rin �s Sayuri is ott volt vele. De most mindketten annyira t�volinak t�ntek sz�m�ra…

*

- Te?

- Kohaku… v�rj… - sz�lt egy l�ny lassan kiny�jtva a kez�t, k�zben szemeibe k�nnyek sz�ktek. A fi� k�rben�zett, riadtan �s h�traugrott.

- Rin, nem vihetlek tov�bb.

- De Ko… - mondta a megsz�l�tott.

- Sajn�lom. – azzal felugrott a f�ra, �s t�volodott. De besz�lget�partnere sem volt rest.

- Kirara!- egy hat�rozott mozdulattal a macskaszellem h�t�n termett �s a fi� ut�n rep�ltek. H�rom alak l�pett el� a f�k m�g�l. Az egyik szerzetesi ruh�t viselt. A kisl�nynak megvoltak a maga rossz eml�kei vel�k kapcsolatban, hiszen egyszer a szellemirt� szerzetesek el akart�k szak�tani Sessh- t�l..

- Sangoooo!- ord�totta a f�rfi, de nem kapott v�laszt. A t�bbieket is ismerte. Az egyik folyton Sesshoumaru nagy�rral harcolt, a m�sik pedig egy furcsa ruh�ba �lt�z�tt l�ny volt. Egyszer egy�tt menek�ltek, �s ha Sesshoumaru- sama nem �rt volna oda id�ben, m�r egyik�k sem �lne. El�sz�r a f�lszellem vette �szre a mi kis h�sn�nket.

- Te? Te is Naraku szolg�ja lett�l?- r�ntotta el� a Tetsusaiga- t.  A kisl�ny megijedt, �s h�tr�lt.

- Inuyasha… fekszik!- a hanyou a f�ldbe csap�dott, Kagome kiab�lni kezdett. – M�gis hogy juthat eszedbe ekkora �r�lts�g? Egy gyerekre fegyvert fogni? Nem sz�gyelled magad? Ha nem tudn�d � Sesshoumaru- val utazik! Nem lehet Naraku szolg�ja is! Hogy lehetsz ekkora fajank�? Fekszik!- Rin egy kiss� megnyugodott, mert kedvelte Kagom�t.

- De nem kell kiab�lni. Nyugodj meg k�rlek. Tudom, hogy t�ged is zavar, hogy val�j�ban Inuyasha miatt rohant el Sango, de…- pr�b�lta megmenteni f�lszellem bar�tj�t a f�jdalmakt�l az ifj�, de nem j�rt sikerrel.

- Feksziiik! Fekszik!- a szerzetes nagyot s�hajtva Rin- hez l�pett, mert l�tta, hogy azok sok�ig ellesznek kettesben. Inu egyre s�llyedt a f�ldbe.

- Ugye Rin- nek h�vnak?

- Igen.

- Mondd csak Rin, nem lenn…- a miko- t�l egy hatalmas fejbev�g�st kapott.

- ��, Kagome, most meg mi a baj?

- Hogy k�rdezhe…

- M�r �rtem. – �llt fel. – Csak nem vagy f�lt�keny?- k�rdezte, mik�zben kezeibe fogta kez�t.

- Ezt ezerszer megbesz�lt�k. Te…

- Miroku… meghalsz!- mondta Inu, aki akkor kelt fel a f�ldr�l. Kagome ism�t f�lbeszak�totta.

- Fekszik.

- Hogy juthatott ilyen az eszedbe?- t�pte ki kez�t a f�rfij�b�l. 

- Tiszt�zzunk valamit. Mit gondolsz, mit akartam k�rdezni?

- H�t… amit szokt�l!

- Ugyan, kedves Kagome, �gy gondolod, hogy �n ilyet k�rdezn�k egy kisl�nyt�l?- n�zett r� angyali tekintett�l, mint aki sohasem tett semmi rosszat. – Csup�n arra voltam k�v�ncsi, hogy nem lenne-e kedve enni. Az ember j� sz�nd�k�t is f�lre�rted. - indult el let�rve. „Az�rt �r�l�k, hogy nem volt itt Sango csontt�r�je.” Az id�sebb l�ny a fiatalabbhoz fordult.

- Szia Rin. Hogy ker�lsz ide?

- Keh, biztos otthagyta Sesshoumaru az erd� k�zep�n a szellemeknek.

- Inuyasha, fekszik. Most nincs id�m r�d. – mondta egy pillant�st sem vetve az ism�t elter�lt hanyou- nak.

- Mondd csak, nem szeretn�l enni? K�zben elmes�lhetn�d, mi t�rt�nt veled. – sz�lalt meg a papn�, s a kisl�ny halv�nyan b�lintott. Igaz�b�l �r�lt, hogy Miroku pont ezzel a sz�veggel v�gta ki mag�t, mert igaz�n j� �tletet adott neki. Inuyasha nagy b�nat�ra meg kellett osztania az instant t�szt�t, de val�j�ban � is k�v�ncsi volt: Hogyan ker�lhetett ez a kicsi gyerek ennyire t�vol Sesshoumaru- t�l, �s mi�rt nem tal�lta meg? De a legfontosabb: Mi�rt van rajta Naraku szaga?

*

H�rom f�rfi �rkezett l�h�ton a k�zeli palot�ba. Mikor lesz�lltak a l�r�l, �thaladtak rengeteg szob�n, j�l ismert�k a j�r�st. Kett� ment h�tul, szorosan k�vetve az els�t, aki val�sz�n�leg a vez�r�k volt. Ahogy bel�ptek a legnagyobb szob�ba, f�l t�rdre ereszkedtek �s ellenkez� kez�ket �k�lbe szor�tva a f�ldre t�maszkodtak. Az els� ember sz�lt a nekik h�ttal �ll� emberhez.

- Takeda- sama. H�reket hoztunk Sayuri- samar�l.

- �s milyeneket?- k�rdezte nemt�r�d�m hangon, m�g mindig nem n�zve alattval�ira.

- Minden igaz volt. Sayuri- hime pr�b�lt elmenni, de az az �tkozott youkai nem engedte. Tapintani lehetett fesz�lts�get. – a palota ura megfordult, szem�ben harag gy�lt.

- Sz�val… elrabolta az egyetlen l�nyomat. Az, akinek apj�t �s m�g �t is oly nagyra tartottam. - mondta kiemelve p�r sz�t.

- Igen, nagy�r. Mit k�v�n tenni? Meg�lj�k, �s hozzuk ide Sayuri kisasszonyt?

- Nem. M�s b�ntet�st sz�nok neki. Norie!

- Ne!- ragadta meg feles�ge a kez�t. - Ne tedd!

- Csendet! De, megteszem. El�rult engem. Nem �rdemel v�delmet, sem t�led, sem m�st�l.

- Lehet, hogy f�lre�rtett�k a helyzetet. Ismerem a l�nyomat, hidd el. Biztosan megsz�k�tt volna, nem hiszem, hogy nem volt alkalma.

- El�g!- ki�ltott r� ellentmond�st nem t�r� hangon, a kast�ly �rn�je m�rges tekintettel elindult kifel�. Az ajt�b�l visszasz�lt.

- Ha meg�leted, nem csak a l�nyodat fogod elveszteni, hanem engem is. – azzal becsapta az ajt�t. Most Takeda ism�t elcsod�lkozott, hogy hitvese mennyire b�tor tud lenni.

- Mi legyen, nagy�r?- az egy kicsit gondolkozott, majd m�lyen s�hajtott.

- V�gezz vele.

*

- Sesshoumaru- sama, mi baja van Sayuri- sam�nak? – k�rdezte a kis kobold. Nagyura megvet�en n�zett r�.

- Tal�n k�rdezd meg �t. – v�laszolta neki, majd megtorpant. – Sayuri?- a megsz�l�tott bossz�san felemelte a fej�t, �s unott hangon megk�rdezte.

- Mit �hajtasz, nagyuram?

- Idej�nn�l egy percre?

- Hogyne, Sesshoumaru- sama. - sz�p lassan el�res�t�lt Sess mell�.

- K�vetnek minket.

- Micsoda felfedez�s. – mondta, mint aki m�r egy �vezrede r�j�tt.

- Tudtad?

- Term�szetesen. Ezek… v�rj egy percet!- szagolt bele a leveg�be. – Ezek… Takeda- sama emberei.

- Micsoda felfedez�s.

- Sess, ez most komoly! Figyelj egy kicsit!- a szellem meg�llt. – Biztos vagyok benne, hogy azt hiszik, hogy fogoly vagyok. Megpr�b�lok vel�k besz�lni. Nagyon fontos, hogy ne b�ntsd �ket. K�rlek.

- Most m�r nem vagyok nagy�r?- k�rdezte �rdekl�dve. Sayuri elmosolyodott.

- Nem, nem vagy. Bocs�ss meg, bocs�ss meg, ne haragudj, bocs�nat. – Sesshy l�tta, hogy nem csak �res szavak, amiket mond, ez�rt �t�lelte.

- Semmi baj. Sajn�lom, ha megb�ntottalak. – az ut�bbi mondatot k�s�bb tette hozz�. Say megint elmosolyodott, �s r�d�lt a v�ll�ra. - Szeretlek. – mondta, amit�l a szellem kicsit megh�kkent, majd � is elmosolyodott.

- M�g… sosem mondtad nekem… - m�g jobban �t�lelte, majd a szem�be n�zett. - �n is. Nagyon. – �gy �lltak, hosszasan egym�s arc�t f�rk�szve. Jaken �r�mmel nyugt�zta, hogy �jra mosolyogni l�tja �ket. „Nem mintha nem minden az �n �rdemem lenne…” R�n�zett a felh�tlen �gboltra, �gy ment tov�bb, m�g neki nem �tk�z�tt az id� k�zben meg�llt Sayuri- nak. L�tta, hogy a k�t rangos youkai hosszasan �ll, m�g mindig egym�s karjaiban, de m�r nem egym�sra figyelve. A z�ld l�ny is abba az ir�nyba fordult, de csak meglep�d�tt, hogy haland�kat l�tott.

- Norie?- sz�lt Sayu, majd �sszeesett.

Thanks for reading!^.^

Sz�val k�szi, hogy elolvastad, rem�lem, hogy tetszett!