Tizen�t�dik fejezet: A k�t riv�lis.

Sesshoumaru- nak siker�l elkapnia Sayuri- t, miel�tt beverte volna a fej�t egy k�zeli k�be.

- Jaken. – sz�lt, mik�zben finomat a f�ldre fektette az �jult l�nyt.

- Igen, nagy�r?

- Vigy�zz r�. – mondta, �s m�r fordult is a j�vev�nyek fel�.

- Norie.

- Sesshoumaru nagy�r. �r�l�k, hogy �jra l�thatlak. – a f�rfi tov�bbra is meglepetten n�zte a h�lgyet, aki egy legyez�vel takarta el az arc�t. Vil�goslila, vir�gos kimon�t viselt, val�sz�n�leg � is hercegn� volt.

- Nem hittem volna, hogy Hidetada annyira haragszik r�m, hogy t�ged k�ld.

- Ezt vegyem c�lz�snak? – k�rdezte cseveg� hangon.

- Nem az �n dolgom eld�nteni, mit hiszel. Mi�rt j�tt�l?

- H�t, nem tudod?- sz�lt, mik�zben sz�p lassan leeresztette legyez�j�t. – Az �n feladatom, hogy v�gezzek veled, mert elraboltad az �n dr�ga unokahugic�mat. – mutatott Sayi fel�.

- �s hogyan tervezed? Am�gy nem eml�kszem, hogy titeket rokoni sz�l f�zne �ssze. - k�rdezte egy csepp �rdekl�d�s n�lk�l.

- Szerintem nyilv�nval�. Val�ban nem vagyunk, de annyira szeretem, hogy annak tekintem. – sz�lt sz�nlelt kedvess�ggel hangj�ban. - Takumi, Sawada!

- Igenis!- l�ptek el� a katon�k.

- Vigy�tek el az �n dr�ga bar�tn�met. Magunkat ismerve igen v�ges csata veszi kezdet�t. – A harcosok elindultak, de Sessh �tjukat �llta.

- Jaj, ne j�tszd nekem a h�st. �llj el sz�pen az �tb�l. – mondta h�v�s nyugalommal a fiatal hime.

- �s mi�rt gondolod, hogy hallgatok r�d?

- Ugyan, a r�gi sz�p id�k eml�k�re…- kezdte halkan, majd mondata egy furcsa kacajba torkollott.

- Sz�val azok neked sz�p id�k?- k�rdezte Sesshoumaru, s a m�sik youkai k�zelebb l�pett.

- Igen. - majd a f�l�be s�gta - Ne mondd, hogy nem szerett�l.

*

Este volt, a Hold f�nye beragyogta az eg�sz k�rny�ket. K�t 15- 16 �vesnek l�tsz� szellem s�t�lt egym�s m�g�tt.

- Jaj, gyere m�r! �s m�g azt mondj�k, hogy gyors vagy. – sz�lalt meg az egyik �ppen annyira hangosan, hogy csak az hallja, akinek kell. Erre a fi� el�tte termett, �s l�gyan ell�kte. A l�ny sem volt rest, kig�ncsolta. Mindketten nevettek, �s r�n�ztek a csillagos �gre.

- Szerinted is minden meg fog v�ltozni?- k�rdezte a le�ny. T�rsa �rdekl�dve n�zett r�.

- Val�sz�n�leg. Semmisem marad ugyanolyan, de ezt te is nagyon j�l tudod. – Norie fel� fordult.

- �s szerinted fogunk m�g tal�lkozni?- Sessh komolyan n�zett r�.

- Rem�lem… Most meg min nevetsz?- k�rdezte mosolyogva.

- Rajtad.

- Tal�n annyira nevets�ges vagyok?- Nory tov�bbra is kacagott. – Meg�llj csak!- felugrottak, �s a hercegn� futni kezdett, Sesshy pedig ut�na. Sok�ig kerget�ztek �gy, m�g a fi� meg nem unta �s le nem �lt a f�ldre. A Nor is meg�llt.

- Most mi van?- ugrott egy l�p�ssel mell�- Feladod? Csak nem gy�ztelek le?- Sess elmosolyodott. – Min nevetsz, vesztes?- mosolygott vissza r�.

- Azon, hogy gy�ztem.

- Hogy?- de nem volt ideje reag�lni, m�r megint a f�l�n tal�lta mag�t. – �����, el�g! – mondta, mik�zben haragosan n�zett szem�be.

- L�sd be.

- Nem. – feleselt hat�rozottan.

- L�sd be azonnal.

- Nem, engedj, el!- mondta durc�san a kezeit lefog� Sesshoumaru- nak, aki a f�l�be s�gta.

- Csak k�rned kell.

- K�rnem?- n�zett r� �rtetlen�l. – Te Sessh… mondtam m�r, mennyire szeretlek?- erre a kicsit megh�kkent Sess most ugyanazon p�zban tal�lta mag�t, mint az el�bb Norie. A hime ezen j�t nevetett, l�tva a m�sik arc�t. – Na mi van, nem is haragszol r�m?

- Mi�rt tenn�m?- ezt valahogy annyira furcsa hangon mondta, hogy Nori igencsak meg volt lepve, de semmik�ppen sem engedte el �t.

- Nem versz �t. Ne viccelj, tudom, hogy majd’ sz�tvet a m�reg.  – �m a t�rsa csak n�zte a l�ny arc�t, nem nevette el mag�t.

- Csak viccelt�l?- sz�lalt meg v�g�l.

- Mi? �n? H�t… - mondta kicsit piros arccal, az imm�r elengedett „fogolynak”. K�zben a k�rdez� is fel�llt. – �h… fontos ez egy�ltal�n?- �gy pr�b�lta kiv�gni mag�t a v�laszad�s al�l.

- Fontos.

- Biztosan?

- Biztosan.

- Akkor… gyere, fussunk vissza a palot�ba! �gyis �n nyerek. – indult, de „valaki” visszah�zta.

- V�laszolj.

- Nem.

- De.

- Rendben…

- Sesshoumaru, Norie! Gyertek enni!- sz�lt ki a kertbe egy id�sebb f�rfi.

- Megy�nk, Naoki- sama! Akkor ezt majd k�s�bb megbesz�lj�k. – a k�t fiatal csendben s�t�lt vissza a palot�ba.

*

- Lehet, hogy az a besz�lget�s abbamaradt, de m�g mindig nem z�rtuk le a t�m�t.

- Nincs mit mondanom.

- T�nyleg?- mondta megint leter�tve Sesshy- t.

- Gy�ztem. Megint.

- Gyerekes vagy.

- �s ez zavar?

- Zavar. – m�g mindig egym�st n�zt�k.

- Aha. Sz�val �gy �llunk.

- Mi�rt? Szerinted hogy?- k�rdezte, mik�zben Nory elengedte.

- Sehogy. Megv�ltozt�l.

- Mi�rt, mit hitt�l?- mondta, mikor leporolta mag�t.

- Nem is tudom, tal�n… de ez nem sz�m�t. Most az ellens�gem vagy, mert elraboltad Sayu- t. – sz�lalt meg, mik�zben el�r�ntotta a kardj�t.

- �s te elhiszed?

- Hogy?

- Szerinted Sayuri nem �nsz�nt�b�l j�tt velem? – tette fel a k�rd�st.

- Az nem az �n dolgom, �n csak azt teszem, amit kell.

- �rtem. De nem szeretn�lek b�ntani.

- Nem? �s mi�rt nem?- k�rdezte �rdekl�dve. – Tal�n akkor val�ban szerett�l…

- Nem, csak mert a jegyesem k�rte, hogy ne b�ntsak senkit. – v�laszolta, mik�zben el�vette a Toukijin- t.

- Te… ezt nem kellett volna. �llj ki ellenem!- ord�totta.

- Nem jelent probl�m�t, de �gyis �n fogok gy�zni. – ezen a l�ny igencsak meglep�d�tt, nem hitte volna, hogy ezt is j�t�kk�nt fogja fel. �s akkor volt igaza.

- Teh�t m�gsem v�ltozt�l annyit. – sz�lt mosolyogva. – De vajon vagy- e m�r annyira gyors, mint �n?

- Ezt �n is k�rdezhetn�m.

- Nah�t. Most veszem �szre. Csak nem ez a legend�s Toukijin? �rezni az erej�t. Nem mondom, kiv�l� birtokost v�lasztott mag�nak. De…- s�t�lt oda hozz�. - Hol van �desap�d kardja, a Tetsusaiga?- l�tta, hogy �rz�keny pontra tapintott, ez�rt folytatta. – Csak nem az �csik�dn�l van? … Nah�t, de szomor�…

- Nem hiszem, hogy r�d tartozna. Lehet egy utols� k�v�ns�god.

- Nah�t, de j� nekem. – mondta kicsit sem lelkesen. - De szerintem ink�bb neked k�ne valamit k�v�nnod. P�ld�ul: elmondjam, hogy mi�rt nem v�laszoltam semmit akkor?

- Sessh… szak�totta f�lbe a k�zben mag�hoz t�rt Say. Sesshoumaru odal�pett hozz�, s felemelte a fej�t.

- Hogy vagy?- k�rdezte kicsit agg�dva, de ez a t�bbieknek nem t�nt fel.

- H�t, eg�sz j�l, csak gyeng�n.

- Pihenj egy keveset. Biztos kimer�lt vagy…

- Nem, nem az a baj. Norie… gyere ide k�rlek. – az eml�tett odament, gyilkos pillant�st vetve Sess- re, aki ism�t karj�ban tartotta a l�nyt.

- Nem elraboltak. �n magam j�ttem, �s Hidetada… val�j�ban… ellens�g. – Nory meglepetten �llt egy ideig, majd visszatette h�vely�be a kardj�t.

- Akkor… szereted, igaz?- Sayu lassan b�lintott. Nori m�g n�zte egy kicsit �ket, majd �gy sz�lt. – Hallott�tok, nem? Nincs semmi dolgunk itt. Aki a legjobban tud az �rz�seir�l, az maga a hercegn�. Gyer�nk. - Azok habozva, de k�vett�k a hime- t. – �s ha van kedvetek…- visszan�zett - l�togass�tok meg Takeda- sam�t, m�r nagyon hi�nyzik neki a kisl�nya. – halv�nyan elmosolyodott, majd tov�bb indultak. Mikor v�gre elt�ntek, Sayu- nak kipattant a szeme, �s felkelt. Sessh �rtetlen�l n�zett r�.

- Ja, hogy ez… bocs�nat, de k�v�ncsi voltam. – mondta term�szetes hangon.

- Mire?

- Tudod, r�gebben Norie mes�lt r�lad… csak a nevedet nem mondta meg. Sz�val �gy gondoltam, hogy �n magam fogom megfejteni a titkot. – magyar�zta kiss� b�szk�n.

- Sz�val hallgat�zt�l. – k�z�lte nemes egyszer�s�ggel.

- Tal�n… de tal�n nem. – sz�lt titokzatosan.

- Sayu…- Kezdte, erre a l�ny elmosolyodott.

- J�l van, na… de most m�r legal�bb tudom. �s azt is… - mondta, mik�zben megint �t�lelte. – Hogy mennyire b�zhatom benned.

- K�telyeid voltak?- k�rdezte szemreh�ny�an.

- Nem… de nagyon j�l esett… �gy hallani, hogy nemcsak nekem mondod, hanem m�sok el�tt is felv�llalsz… �s amit k�rek, azt akkor is betartod, ha…

- V�rj egy kicsit, Sayu. - mondta, mik�zben megint megcs�kolta.

- Ezt mi�rt kaptam?

- Mert m�r att�l kezdve tartoztam vele, ami�ta kib�k�lt�nk.

- �rtem. Most m�r befejezhetem?

- Persze.

- Sz�val: ha nem vagyok ott. – mondta, �s � is azt tette, amit az el�bb kedvese.

- �s �n mi�rt kaptam?- tette fel a k�rd�st mosolyogva.

- El kell mes�lnem? – jegyese b�lintott. - Rendben. Mert m�r akkor terveztem, mikor azt mondtad…- megint elmosolyodott, �s k�zelebb hajolt szerelm�hez, majd behunyta a szem�t, v�rta, hogy megint kimondja. Szerette hallani. Csak t�le.

- Jaken. – gyorsan kinyitotta a szemeit.

- Nem, nem ezt mondtad. – de a szellem elfordult.

- Igen, nagyuram?

- Itt van Inuyasha. Vele van Rin is. Nemsok� vissza�rek, nem aj�nlom, hogy Sayuri elt�nj�n.

- M�r mi�rt t�nn�k?- De � m�r elindult, csak lassan visszan�zett.

- Mert sosem tudhatod, hogy nem n�z-e valaki a szemk�zti fa �rny�k�b�l.

Sakura92.