Tizenhatodik fejezet: El�g!

- Sesshoumaru!- ugrott fel egy hanyou.

- �gy �rted?

- Igen, itt van. Menjetek h�tr�bb.

- Inuyasha, fekszik. – sz�lt Kagome. – Hogy lehet ennyire lass� a felfog�sod? Rin- �rt j�n, nem az�rt, hogy veled harcoljon.

- Igazad van, haland�. – l�pett el� Sessh.

- Sesshoumaru- sama! – futott oda hozz� a kisl�ny.

- Rin. Mondd csak, hogy vagy? Ugye nem b�ntott az �cs�m? – k�rdezte ink�bb Inuyasha- t�l, mintsem Rin- t�l.

- Nem, nagyon kedvesek voltak velem. Sayuri- sama hogy van? �s te Sesshoumaru nagy�r? Ugye nem lett semmi bajotok?

- Sietn�nk kell.

- A Sayuri ugye egy n�i n�v? – k�rdezte csillog� szemekkel Miroku, amire az id�k�zben visszat�rt Sango csontt�r�je volt a v�lasz. T�l hangosan gondolkozott.

- Ezt most nem �rdemeltem meg.

- T�nyleg, Sesshoumaru, ki ez a Sayuri?- de a szellem v�laszra sem m�ltatta Sango- t, azonnal elfordult.

- Keh, biztos annyira fontos neki, mint az a Sara. – Sess megtorpant.

- Inuyashaaaa… fekszik. Fekszik! Fekszik!- ord�totta Kag. – Hogyan lehetsz ennyire �rz�ketlen? Nem Sesshoumaru tehetett arr�l, hogy meghalt! Fekszik! Te egy �rzelmi cs�dt�meg vagy! Feksziiiiiiiik!

- Inuyasha. Nem hittem volna, hogy egy l�ny ennyire k�nnyen meg tud �ll�tani. Csal�dtam benned, b�r nem is v�rtam enn�l t�bbet egy f�lszellemt�l. Indulunk. – Maguk m�g�tt hagyt�k a kiab�l� Kagom�t, az anyaf�lddel ismerked� Inuyash�t, az �br�ndoz� Miroku- t �s a m�g mindig a szerzetest nevel� Sango- t.

*

- Rin, nem vagy f�radt?- k�rdezte hirtelen a szellem.

- Hogy? Nem, k�sz�n�m.

- �s ha m�g egy kicsit jobban kellene sietned, b�rn�d?

- H�t… persze!- h�zta ki mag�t, Sesshy pedig egy kis b�szkes�ggel n�zett r�. Mikor vissza�rtek, mindent ugyan�gy tal�ltak, miel�tt Sesshoumaru elindult. Rin, mikor �szrevette az Ah �s Un- on pihen� Sayuri- t, azonnal odafutott hozz� �s �t�lelte.

- Sayu! Sayu! Sajn�lom, hogy…

- Rin, el�g!- ugrott el a s�rk�nyl�r�l, majd jegyese mell� futott. A kisl�ny �rtetlen�l n�zett r�. A nagy�r b�lintott, majd �t�lelte szerelm�t, jelezve, hogy j�l cselekedett.

- Jaken mester!- sz�l�totta a koboldot AhUn h�t�r�l.

- Mit akarsz?

- Mi t�rt�nt Sayuri- sam�val?

- Mire gondolsz?

- H�t… nem foglalkozik velem �s nem is mosolyog…

- Tudod, Rin, minden el�kel� youkai olyan, mint Sesshoumaru. Nem t�r�dik senkivel… - mondta, mik�zben neki�tk�z�tt az id� k�zben megtorpant szellemnek. R�n�zett, majd elmosolyodott. A kis l�ny elkezdett hajlongani.

- Sesshoumaru nagy�r! Bocs�ss meg h� szolg�dnak! K�rlek, nagyuram, ne mosolyogj!- Sessh tov�bb indult, a kis ember pedig megr�zta a fej�t.

- Jaken- sama, tudhatn�d, hogy ilyeneket nem szabad mondani.

- Te buta l�ny! Most megr�…

- Tudom Jaken mester! Most megr�vid�tetted az �letedet p�rsz�z �vvel. - fejezte be a z�ld l�ny mondat�t, majd �gy figyelmeztette a m�g mindig megk�v�lten �ll� koboldot - Ne maradj le!- az m�g n�zett egy kicsit gazd�ja ut�n, majd rohanni kezdett.

- V�rj meg Sesshoumaru nagy�r! V�rd meg h�s�ges szolg�dat!

*

- Norie, megmondtam, hogy �ld meg! – kiab�lt egy f�rfi.

- Nem tehettem! A hercegn� utas�tott…

- De m�g mindig az �n szolg�m vagy! Tudom, hogy szeretted, de…

- Ennek ahhoz semmi k�ze.

- De most m�r �…

- Ennek ahhoz semmi k�ze!!!- ki�ltott a l�ny. – M�r nem szeretem, �s b�rmikor v�gezhetn�k vele, amikor csak akarok. De nagyon kedvelem Sayuri –t. Kiskoromt�l kezdve a legjobb bar�tn�m volt. Nem fogom meg�lni azt, akit szeret. Mert ak�r hiszed, ak�r nem, �gy van.

- �s ezt honnan veszed?

- � mondta! Miharu- sama! Te ugye hiszel nekem?- sz�lt a palota �rn�j�hez. Az r�n�zett �s a v�ll�ra tette a kez�t.

- Most jobban b�zom benned, mint a saj�t hitvesemben.

- El�g legyen! V�laszthatsz… el is mehetsz…

- V�laszthatok? Ezt te most komolyan mondod?- mondta egy f�jdalmas kacaj k�zepette. – Sosem v�laszthattam. Mindig m�sok d�nt�ttek arr�l, hogy mi a j� nekem. Engem b�rki megk�rdezett? J�l tudod, hogy nem.

- �rn�m… err�l m�g sosem besz�lt�l. - mondta, m�g mindig vegy�tve a tegez�st �s a mag�z�st.

- Mert ut�lom, ha valaki panaszkodik. De nem is az�rt mondtam, hogy sajn�ljatok. – odal�pett Takeda- sam�hoz. – K�rlek. K�rlek, hogy legal�bb Sayuri- nak hadd legyen es�lye… nem tagadhatod meg t�le…

- Dehogynem.

- Lenne sz�ved?- f�rje nem tudott v�laszolni, mert egy szolg�l� l�pett be a terembe.

- Uram! Asszonyom!

- Mi t�rt�nt?

- Sayuri- sama �s Sesshoumaru- sama… meg egy kobold… meg egy haland�…

- Mi van vel�k?

- �tban vannak… ide. – mondta m�g mindig lihegve, hisz futott, hogy az inform�ci� id�ben eljusson azokhoz, akiknek fontos volt. A h�zast�rsak lassan egym�sra n�ztek, erre Miharu megragadta Norie kimon�j�nak ujj�t, �s szinte kir�ngatta a szob�b�l.

*

Say h�trasand�tott a m�g mindig szomork�s kisl�nyra �s nagy lelkiismeret furdal�sa t�madt.

- Sesshoumaru… mi�rt k�nzol? K�rlek, csak hogy ne haragudjon… - mondta neki.

- Sajn�lom, de nem lehet. Azt kell hinni�k, hogy nem szereted. – suttogta.

- De… annyira rosszul �rzem magamat.

- Csak addig kell v�rnod, m�g be nem �r�nk a palot�ba…

- Igen… Azt�n a csal�di megbesz�l�s…

- K�s�bb…

- Ut�na a k�z�s vacsora… szint�n egy nagyszer� besz�d… - sz�lt nagyot s�hajtva. - Teh�t legk�zelebb elalv�s el�tt tudok vele besz�lni…

- Mindj�rt ott vagyunk.

- Tudom… Ideges vagy?- k�rdezte f�lig �r� vigyorral az arc�n.

- Mi�rt lenn�k?

- Ne tagadd… micsoda nap… - a m�sik szellem ezen j�t mosolygott, mert v�gre Say is j�kedv�nek t�nt. Mikor ki�rtek az erd�b�l, azonnal megpillantott�k a kast�lyt. Nem volt annyira sz�p, mint az �szak- keleti, de val�ban mutat�s volt. A kapuban m�r kinn �llt az �sszes szolga �s a rokons�g. Innen kiemelked� volt a j�vev�nyek sz�m�ra Takeda- sama �s Miharu- sama, no meg persze Norie.

- Sayuri dr�ga! – rohant oda kedvenc „unkah�g�hoz” Nory, majd �t�lelte. Annyira meghatottnak t�nt, pedig csup�n p�r �r�ja v�ltak el. Sesshoumaru nem kapott �lel�st t�le, meg kellett el�gednie egy „Te m�g �lsz?” pillant�ssal. Mikor �desanyj�hoz l�pett �s meghajolt, � felemelte a fej�t �s v�d�en �t�lelte.

- Kisl�nyom! Annyira j�, hogy itt vagy!- mondta, szinte zokogva.

- �r�l�k, hogy �jra l�tlak, Anya. – de az � szem�be val�ban k�nnyek sz�ktek. De r�g v�rt m�r erre a pillanatra! H�ny �ve? Mikor ell�pett, az �rn� r�mosolygott Sesshy- re.

- �dv�z�llek D�len, Sesshoumaru!. – de a tov�bbi esem�nyek mind �sszefolytak Sayu el�tt, mert az �desapja csak ennyit mondott neki.

- Gyere be. – engedelmesen k�vette. Felr�mlett neki, hogy mit mondott neki p�r �ve: Mindig arra v�gytam, hogy fiam legyen, aki k�pes harcolni. De ma m�r h�l�s vagyok, hogy egy ilyen gyermeket kaptam aj�nd�kul. H�t igen, most val�sz�n�leg jobban �r�lne egy fi�nak. Gomb�c szorult a tork�ba, mikor egy szinte ugyanolyan terembe vezette be, mint egykoron Sess- t.

- Foglalj helyet! – sz�lt szigor�an egy k�nyelmes sz�k fel� mutatva. Le�lt, �s n�zte, ahogy fel �s al� j�rk�l az �szak- keleti ter�letek b�szke ura.

- Takeda- sama…

- Nem, Sayuri, most �n besz�lek. – �lt le vele szembe. – Mindig annyira b�szke voltam r�d. B�r nem igaz�n mondtam, de �gy volt, rem�lem, hogy tudod.

- Igen, �s h�l�s is vagyok neked �rte.

- Mi t�rt�nt veled? Eddig b�rmit k�rtem, megtetted. De most megparancsoltam neked valamit, de t�ged nem is �rdekelt.

- De igen. �s meg is pr�b�ltam mindent, hogy �gy tegyek, ahogy neked j�… de nem siker�lt.

- K�rlek… m�g mindig van vissza�t. Csapatokat k�ldtem, hogy tal�lj�k meg Hidetada- sam�t. – Sayu felpattant.

- Ne! Nem… lehet… � nem az, akinek mondja mag�t!

- Mert Sesshoumaru az?- k�rdezte, imm�r szint�n �llva.

- Igen, az! Pontosan!

- Akkor mes�lj nekem: hallott�l valaha Rin- r�l? – Say kacagott mag�ban.

- Mit kellett volna?- k�rdezte sz�nlelt �rtetlens�ggel.

- �ll�t�lag a menyasszonya, csak elrejtette a vil�g el�l.

- Ez borzaszt�… �s mondd csak, van m�s dolog is, ami�rt �gy d�nt�tt�l, hogy felbontod az eljegyz�s�nket? – �desapja �rtetlen�l n�zett r�.

- Ennyi nem el�g?

- Teh�t nincs m�s oka?- Takeda habozott, meg volt lepve l�ny�n.

- Nincs.

- Akkor k�rlek gyere velem. – pattant fel.

- Hov�?- a vigyor imm�r ki�lt az arc�ra is.

- Szeretn�m, ha megismern�l valakit.

Sakura92.