Egy asszony lépet be az ebédlőbe.

Gyönyörű hosszú fehér haja volt és

könyörületes szemei.

Ne várd el tőle, hogy szót, fogadjon.

Sok időt ki hagytál életéből.

Sakura kedvesem.

Azt gondoltam ma se foglak látni.

De itt vagyok Hiroshi.

Azért jöttem le hogy láthassam Heiant, de

úgy látom elment.

Akkor inkább én is visszamegyek a

szobámba.

Sakura kérlek, maradj, ne menj el.

Hiroshi nagyúr hangjából lágy

szomorúságot lehetet észre venni.

Majd fent találkozunk kedvesem, és kajánul

rá vigyorgott Hiroshira.

Olyan ritkán találkozunk, mért nem

maradsz egy kicsit.

Dühösen fiára nézet az asszony.

Yoshiro ne bosszants fel, egyszerűen nem

akarok itt maradni.

Jó anya, ahogy akarod.

Felállt és ott hagyta anyát és vendéget.

Akkor én is megyek. Sakura meg fordult és

kisétált az ajtón.

Ez mind nagyon érdekes volt nagyuram.

Törte meg a csendet Sesshoumaru.

Felelne egy kérdésemre?

Igen és bólintót, egyet a nagyúr.

Ez a nő volt Heian anya?

Nem. Sakura az első feleségem és nem

tudja hogy ki volt a valódi anya Heianak.

Csak én.

Él még?

Nem.

Akkor jó csak ennyit szeretem, volna tudni.

Sesshoumaru felállt és ott hagyta a

nagyurat.

Hiroshi nagyot sóhajtót és leült az

asztalhoz.

Ez nagyszerű megint egyedül vacsorázok.

 Ugyan úgy, mint az elmúlt párszáz évben.

Pedig de nem szeretek egyedül enni.

Na nézzük mi mardt itt.

hm elég sok minden.

 Akkor neki látunk a vacsorának.

****

Kimentem az ebédlőből és elindultam a

folyóson.

Csak mentem, míg vége nem lett és egy

ajtóba botoltam.

Nem tudtam meg állni, hogy ki ne nyissam

és meg ne lesem, vajon mi van az ajtó

túloldalán.

Nem gondolkodtam rajta sokáig és

elhúztam a tolóajtót.

 Egy kisebb lépcső vezetet le a tornáchoz és

még egy lépcsősor egy csodálatos kertbe.

Az utat fák szegélyezték.

 Mindegyik sakura fa volt.

Az út, amin haladtam egy tóhoz vezetet,

amin tavi rózsák úszkáltak.

 Meg álltam  a tószélén és elkezdtem nézni

vizet.

Midőn ott ültem újra észre, vetem a

csillagos égboltot és az ezüstös teli holdat,

ahogy visszatükröződőt a víz mozdulatlan

felszínén.

Még nem is sejtetem hogy egy árny követet

a palotából és figyelte minden

mozdulatomat.

Az árny közelebb lopózót Heianhoz és

szorosan átölelte derekát.

Ettől annyira meg ijedtem, hogy elkezdtem

sikítani.

 Pedig élesek voltak a megérzéseim, de

most cserbe hagytak.

Nem éreztem magam veszélybe,

biztonságba voltam a palota falain belül.

Meg dermedtem az erőtől, ami ebből a

férfiből jött már csak az volt a kérdés vajon

ki lehet az.

Bár csak Sesshoumaru lenne mormoltam

magamba, de amilyen szerencsétlen

vagyok biztos nem Sesshoumaru lesz,

hanem egy másik férfi.

Annyira belefeledkeztem a gondolataimba,

hogy észre sem vetem, hogy a férfi keze

egyre lejebb és lejebb csúszik.

 Hol van ennek a keze.

Egy váratlan pillanatba megfordultam és

pofon vágtam a férfit.

 Felnéztem rá és akkor tudatosult bennem,

hogy ki is valójába.

Yoshiro?

Meglepődtem a viselkedésén.

Nem gondoltam volna, hogy ere vetemedik,

bár tisztába voltam, azzal hogy vonzódik

hozzám.

Kérdően rám nézet.

Most mért pofoztál fel?!

Nem pofoztalak fel, csak kaptál egy pofont a

szemtelenségedért.

 Ne mond, hogy nem élvezted a helyzetet.

 Képzeld nem.

 Mondtam neki, felszeget, fejel.

 Sajnálatos.

 De nem fogok rólad lemondani még a

nyugati ficsúr kedvért sem.

 Pedig jób ha lemondasz rólam, mert nem

érzek irántad szerelmet.

Egy darabig csak némán álltunk egymás

mellet.

Nem bírta megállni, hogy meg ne fogja

ajkamat, és meg ne csókoljon.

Én erősen tiltakoztam és ellöktem

magamtól, de ez őt nem érdekelte és

tovább csókolt.

A körmei mélyen bele fúródtak érzékeny

bőrömbe és patakzani kezdet belőle a vér.

Riadtan néztem rá, mert a szemébe a

szenvedély tűzét láttam, és nem tudtam,

hogy mit is tegyek ebe a helyzetbe.

Gondolkodj Heian. ez nem igaz, hogy

ennyire felkeltetem benne a szenvedélyt

tűzét.

Mélyen szemembe nézet és szeremtől

ittasan ezt mondta nekem.

Szeretlek.

Legszívesben itt helybe aszonyomá

 tennélek.

De nem tehetem.

Még nem.

Ha leszámolok a nyugati ficsúral azonal az

aszonyom leszel akár akarod akár nem.

Akkor most jól figyelj yoshiro nagyúr.

Nyugaton nevelkedtem de, keletről

származom.

 az én szívem mindig nyugaté marad, még

ha ezt a te egod nem is tudja elfogadni.

 A vér nem mindig kötelez.

Ki szabaditotam magam karjaiból és

elmentem.

 Folyt.köv