Tizenhetedik fejezet: Norie…

Sayuri mosolyogva indult ki a szob�b�l, eg�szen Sesshoumaru- ig, �desapja k�vette.

- Sessh… �h… Sesshoumaru- sama! – mondta k�h�g�snek �lc�zva a t�nyt, hogy nem �gy h�vja kedves�t, ahogy az etikett elv�rn�.

- Igen, Sayuri?

- Nem tudod v�letlen�l, hogy merre tal�lom �t?

- Kit?- k�rdezte �rtetlen�l.

- A menyasszonyodat. – mondta, mik�zben r�kacsintott.

- Norie- val ment el. – Takeda megvet� pillant�st vetett a f�rfira, hisz m�g mindig nem �rtette a helyzetet. Sayu megv�rta, m�g mell� �rt, majd �gy sz�lt.

- �s mit hallott �desap�m?

- �gy tudom, hogy ez a l�ny egy k�z�ns�ges haland�, akinek megmentette az �let�t, �s az�ta  nem hagyja el.

- De mi�rt jegyezte el?

- Nem tudom, tal�n tetszett neki… ezek az emberek annyira ragaszkod�ak…

- Az biztos… itt is vagyunk. Takeda –sama. � Rin. – nyitott be egy szob�ba, ahol Nory �s a gyermek nevettek.

- Ez a kisl�ny lenne a nagy�r me…? – n�zett r� �rtetlen�l.

- Te mondtad. – mosolygott r�. – Minden igaz addig, hogy megmentette, s vele utazik. Csup�n a szerelmi sz�l nem. Hidd el nekem, �n is azt gondoltam, m�g meg nem l�ttam a kis �tit�rs�t.

- Nori, egy kicsit kimenn�l?

- Hogyne. – mikor t�vozott, Sayuri ism�t r�mosolyoghatott a kisl�nyra, aki v�gre megk�nnyebb�lt, hogy nem vesztette el Sayu- t.

- Szeretn�m bemutatni neked az �desap�mat, Takeda- sam�t. � pedig a h�res- nevezetes Rin. – most m�r a f�rfi is megenyh�lt, �s meg�lelte a l�ny�t.

- Sayuri… annyira �r�l�k, hogy itt vagy… - a fiatal szellemnek megint k�nnyek sz�ktek a szem�be.

- K�sz�n�m… Apa…- sok�ig �lltak �gy, s minden eml�k�k felelevenedett. Boldogok voltak, hogy v�gre �jra egy�tt lehettek. Ett�l a gondolatt�l a legnagyobb b�natuk is v�gre elsz�llt.

*

- Sesshoumaru… k�rdezhetek valamit?- sz�lt a m�sik hime.

- Mit szeretn�l tudni?- a le�ny k�zelebb ment hozz�.

- Ugye Fumie sebes�tett meg?

- Honnan veszed?

- Onnan, hogy m�r akkor �reztem a v�red szag�t, amikor Sayuri el�… jult… - k�h�cselt egyet.

- Sz�val te is tudtad.

- Persze, hiszen �n is csak teszteltelek.

- Norie…- l�pett hozz� k�zelebb.

- Igen?

- Tal�lj ki jobbat.

- De ez teljesen igaz!- v�gta r� durc�san.

- Ha te mondod…- hagyta r�.

- Most meg mi van? Nem is ellenkezel velem?

- Nem. – mondta, mik�zben elindult. De Nori megragadta a kez�t.

- M�g mindig haragszol?

- Mi�rt kellene?

- Tudod… az�rt…- n�zett jelent�s�gteljes szemekkel.

- R�gen volt…

- Akkor m�r nem vagy m�rges?- ragyogott fel a szeme. A youkai kiszabad�totta a kez�t �s a kert fel� vette az ir�nyt. „Norie… sosem fogom elfelejteni…”

K�t szellem �ll egy hatalmas hadsereg gy�r�j�ben. Az egyiknek kiss� r�vid, v�r�s, a m�siknak hossz�, feh�r haja van.

- Hol van? Azt mondta… - k�rdezte az egyik, kiss� idegesen.

- Tudom, mit mondott. – sz�lt Sess h�v�s nyugalommal. – De val�sz�n�leg feltartj�k. K�s�bb �rte megy�nk.

- De…

- Nem jelenthet gondot p�r egyszer� haland�, nem?

- Megl�tjuk. – l�pett el� egy vil�gos haj� l�ny az ellens�ges hader� soraib�l.

- Norie… mit keresel ott?

- Szerintem egy�rtelm�… Sesshoumaru… ne l�gy vak! – mondta a v�r�s szellem imm�r ord�tva. De Sessh csak n�zett, Nory k�nyszer� vigyort er�ltetett arc�ra.

- Sajn�lom… de ezt a csat�t nem a te oldaladon fogom megv�vni.

- �rul� vagy!- v�gott k�zbe a v�r�s l�ny.

- Rie… legal�bb te meg�rthetn�d. – ki�ltott r�.

- Mit? Hogy m�r nem szeretsz minket? B�r lehet, hogy engem nem is szerett�l, de Se…

- Norie…- mondta m�g mindig meglepetten- Akkor… �rtem. Ne hidd, hogy nem foglak meg�lni, ha lesz r� alkalmam. – v�gott k�zbe a f�rfi.

- Igenis, nagy�r. – v�laszolta, �s el�r�ntotta a m�r j�l ismert kardj�t. – De az energiaostorod most nem lesz el�g, ugye tudod?

- Hm… megl�tjuk. – sz�lt ellens�g�t ism�telve, s lecsapott az el�bb eml�tett fegyverrel. Megragadta az eszk�zt, majd kit�pte a l�ny kez�b�l. – �s te mihez kezdesz a kardod n�lk�l?

- T�mad�s! – sz�lt a m�g�tte �ll� katon�knak. Hossz� ideje harcoltak, de meg sem tudt�k k�zel�teni Sesshy- t.

- �rn�m, mit tegy�nk?- k�rdezte az egyik.

- B�zz�tok r�m. – egyetlen ugr�ssal a youkai mellett termett, �s megpr�b�lta ell�kni, de � nem d�lt el, hanem lefogta a kez�t.

- Mi�rt?- a l�ny furcs�n n�zett.

- T�nyleg nem is sejted?- nemlegesen r�zta a fej�t. – �s ha azt hinn�d, hogy �n �rultalak el… akkor besz�lgess el �desap�ddal.

*

A szellem egyik cseresznyefa alatt �lt �s n�zte a kast�lyt. Nagyszer�en l�tszott, ugyanis egy magasabb domb tetej�n pihent. „Norie… te el�re tudtad… de att�l m�g nem kellett volna el�rulni minket…”

- Sessh? Mit b�slakodsz itt?- �rkezett meg Sayu �s le�lt mell�.

- Csak… eml�kek. – sz�lt csendesen.

- Igen… abb�l nekem is kijutott egy p�r az unokan�v�rk�m miatt… mondta hasonl� hangon, mint Nory szokta. De ezen csak � nevetett. – Mi van veled? Sosem l�ttalak m�g ilyennek…

- Sessh… Nem fogom hagyni, hogy b�rmi k�z�nk �lljon. – a megsz�l�tott kiss� elcsod�lkozott, hogy mi�rt most jutott esz�be. Vajon meg�rezte?

- Sayu… - a hime el�ren�zett.

- Gondolom, hogy sok rossz eml�ket �bresztett benned… de k�rlek, hogy b�zz… bennem.

- Sayuri… - nem tudta, mit mondjon. A hercegn� tov�bbra is a palot�t n�zte, majd szerelm�re pillantott. – K�sz�n�m. – sz�lalt meg v�g�l, amin Say elmosolyodott �s k�zelebb hajolt.

- Mindig veled leszek. – a v�ll�ra hajtotta a fej�t, majd megfogt�k egym�s kez�t. Sok�ig �ltek m�g �gy, csendben. V�gre elmer�lhettek az elm�lt nap esem�nyeiben. De nem tudtak elveszni… volt valami, ami kiragadta �ket a k�ts�gbees�sb�l �s a f�lelemb�l.

- Szeretlek. – suttogta halkan.

*

- Norie- sama! Nem l�ttad Sesshoumaru- sam�t?

- Nem Rin. Sajnos… - elmosolyodott.

- Min nevetsz, Norie- sama?

- Semmin… l�ttad m�r a kertet?

- Kertet?- csillant fel a szeme.

- Igen. Rengeteg vir�g van. Szedhetn�l nekik egy kis vir�got.

- Megyek!

- Siess…- mikor elment a gyermek, bel�pett a szob�ba, ahol m�r v�rta valaki. S�t�t volt, a k�ls� szeml�l� nem tudhatta, ki is rejt�zik ott.

- Ne mondd ki a nevemet! Hogy viselkedett?

- H�t… ahogy szokott…

- Ezzel nem el�gszem meg.

- Mit mondhatn�k…

- Minden apr� r�szletet…- az alak egyre k�zeledett. – Szerinted… kivitelezhet�?- Nori elfordult.

- Tal�n, de…

- Nincs semmi de. Szenvednie kell.

- Mi�rt?- sz�lt egy kis haboz�s ut�n. Az csak nevetett.

- Hogy mi�rt? Nem tudom… csak… mert Naraku k�rte…

- Norie- sama, Norie- sama!- nyitott be Rin egy apr� sz�l vir�ggal a kez�ben. – Ezt neked szedtem.

- K�sz�n�m…- mondta kiss� habozva, majd elvette a kis n�v�nyt. A kisl�ny r�mosolygott.

- Sz�vesen!- Rin elszaladt.

- Nem lehetsz gyenge. El�g baj, hogy Sayuri elvakult. Vissza kell hoznod �t.

- �r… tettem. Megyek. – kil�pett az ajt�n, de pont nekiment Sesshoumaru- nak �s a f�ldre zuhant.

- ��. – jajdult fel.

- Seg�tsek? – kiny�jtotta a kez�t, � pedig elfogadta.

- K�sz�n�m. – ott �lltak k�z a k�zben. Egy k�ls� szeml�l� f�lre�rthette volna. De Say nem �gy tett.

- Nem esett bajod, Norie?- k�rdezte kicsit sem �rdekl�dve.

- Nem, unokahugic�m, j�l vagyok, k�sz�n�m. Sesshoumaru…

- Igen?

- Tal�lkozunk a vacsor�n�l!- k�sz�nt el kedvesen, finoman kih�zva a kez�t a szellem�b�l. S�t�lt, eg�szen ki a kertig, az al� a fa al�, ahol az el�bb a jegyesp�r �lt. „Sayuri… sajn�lom…”

Sakura92.