Tizennyolcadik fejezet: Az esti zivatar.

A kis t�rsas�g enni k�sz�l�d�tt, �m mindenki csendes volt. Valami megmagyar�zhatatlan fesz�lts�g uralkodott k�zt�k, amit Rin viselt a legnehezebben. Say �s Nori �pp a vir�gokat k�t�zt�k. B�r ez a mindenes szobal�ny dolga lett volna, de amaz �ppen a vacsor�ban seg�dkezett. M�ly s�hajt�sok k�zepette elm�lkedtek a m�ltr�l.

- Igen, t�nyleg… nagyon sajn�lhatod, hogy elhagytad az�rt a buta hadvez�r�rt. – sz�lt vigyorogva Sayuri.

- De te gondolom �r�lsz, k�l�nben most a mi esk�v�nkre k�sz�ln�l, nem a saj�todra. Biztosan velem maradt volna… hehehe. – v�laszolt egy er�ltetett mosoly �s nevet�s k�s�ret�ben.

- Sayu- sama! Nem szeretn�l velem j�tszani?- h�zg�lta a szellem kimon�j�t.

- Jaj, tudod, hogy sz�vesen menn�k, de…- a m�sik l�ny azonnal k�zbesz�lt

- Ugyan, meg tudom oldani egyed�l, ne f�radj!- bizalmatlanul n�zett a seg�t�k�sz Nor- ra.

- Biztos ez?

- Igen, menjetek csak! Sziasztok!- szab�lyosan kituszkolta a t�bbieket a szob�b�l, s bel�lr�l mag�ra z�rta az ajt�t. Majd nagyot nyelt, �s mosolyogva folytatta a munk�t. „Hogy mennyire undorodom t�le…- a vigyor elt�nt a kiss� s�padt arcr�l- az a bek�pzelt kis fruska… de… meg kell hagyni, hogy j� az �zl�se. B�r nem sok�ig �lvezheti az �letet… elveszem t�le �t…”

*

- Rin. – sz�lt a youkai, mik�zben a kis ember mellett s�t�lt.

- Igen?

- Sajn�lom.

- De mit?- n�zett r� �rdekl�dve.

- Gyere!- ragadta meg a kez�t, �s kivitte a kertbe. Ott le�ltek a domb alj�ba. A szell� kiss� h�v�s volt, de ez nem zavarta �ket. – Tudom, hogy nagyon goromba voltam veled, de… nem volt sz�nd�kos… azaz… pont, hogy az volt.

- Hogy?

- Van valami, amit tudnod kell. Az�rt, hogy minden �gy maradjon, ahogy most van… s�t, m�g jobb legyen- tartott egy kis sz�netet. – eddig sokat v�rtunk. De most is… vannak, akiknek nem tetszik ez a helyzet. �s hogy ne higgy�k azt, hogy t�r�keny vagyok…- nem besz�lgethetek, �s nem j�tszhatok veled, am�g utazunk.

- De… �n ezt nem �rtem. Mi rossz van abban, ha valaki olyan kedves, mint te?- k�rdezte gyermeki �rtatlans�ggal.

- Tudod, Rin, az emberek �s a szellemek vil�ga m�s. Ott er�ny, ha valaki nyitott… de min�lunk ez h�tr�ny. Rosszindulat�nak �s sz�vtelennek kell t�nn�nk, le kell n�zn�nk a gyeng�ket… �s gyilkolnunk kell. Persze az alacsonyrang� youkai- nak nem jelent semmit, ha esetleg…- megl�tta a kisl�ny arc�t, aki igencsak komolyan n�zett, ak�r egy feln�tt. – ellenszeg�l… b�r ez nem gyakori. „Minden szellem kegyetlen. Neked az a feladatod, hogy fenntartsd ezt a tudatot az emberekben.” Ezt mondta nekem egy ismer�s�m… nagyon r�g. �s mivel �n vagyok a hercegn�… k�teless�geim vannak. Ez is az egyik. Val�j�ban zord �s �nz� t�rv�nyek ezek, amiket m�g kimondani is nehezemre esik… nemhogy betartani. �rted ezt? – k�v�ncsian pillantott t�rs�ra.

- Sayu- sama… �n nem hiszem, hogy te gonosz vagy. De… akkor nem is sz�lhatok hozz�d? �s Sesshoumaru- sama mi�rt engedi meg?- ezen Say meglep�d�tt.

- Ezen… m�g sosem gondolkoztam el. Tal�n… � nem f�l att�l, hogy b�rki �tveheti a hely�t. Nagyon er�s, azt tesz, amit akar. De �n… tartok t�le, Rin. Rettegek. M�r kicsi korom �ta megpr�b�ltam megfelelni minden elv�r�snak. T�l kor�n kezdtem �lni… Takeda- sama err�l mit sem tudott. – megint keser� vigyorra h�zta az arc�t, ezzel pr�b�lta elfedni, hogy mennyire f�j neki. – T�l sok v�r ragad a kezemhez… t�bbet… nem akarok. – de nem b�rta tov�bb, m�r megint zokogott. – Tess�k… egy hime nem s�rhat… erre… �n mostans�g…- felh�zta a t�rdeit, r�juk tette a karj�t, �gy hajtotta le a fej�t. – Sz�nalmas, nem?

- Ugyan, Sayu- sama!- a kis haland� r�mosolygott, amit�l � is jobb kedvre der�lt egy kicsit, de a k�nnyek �jra hatalm�ba ker�tett�k. – Nem baj, ha nem vagy er�s. Majd Sesshoumaru nagy�r megv�d, �s mindig vel�nk maradhatsz! Ugye, vel�nk maradsz?- n�zett r� rem�nykedve.

- Rin… k�sz�n�m…- �lelte meg. – Veletek maradok… minden�ron.

*

- A vacsora elk�sz�lt! – sz�lt a kertben �cs�rg� l�nyoknak Sayuri �desanyja.

- Azonnal megy�nk, Miharu- sama. – megfogta a gyermek kez�t, aki boldog volt. Nagyon �r�lt, hogy v�gre visszakapta az � Sayu- j�t.

- Sessh!- �dv�z�lte boldogan szerelm�t. – De r�g nem l�ttalak! Hogy vagy?

- Mi ez a felh�tlen j�kedv?

- Semmi… csak Rin- nel besz�lgettem. Sz�val? Te mivel t�lt�tted a szabadid�t?

- Besz�lgettem- neki is ki�lt egy halv�ny vigyor az arc�ra.

- Kivel? Ugye nem Norie- val?- k�rdezte agg�dva. Sess �sszesz�k�tette a szem�t.

- Tal�n zavarna?

- Rin, megk�rdezn�d Miharu- sam�t, hogy hogyan fogunk �lni?

- Hogyne!- azzal megint elfutott.

- Figyelj, ez komoly. Nem szeretn�m, ha megint…

- Ha megint mi?

- Semmi, felejtsd el!- a szok�sos jelenet k�vetkezett. Ism�t a s�rt�d�s, majd egy b�k�t� cs�k. – Ezzel most nem oldod meg a dolgot. K�rlek, hogy ne…

- �, hogy van az �n dr�ga fiam?- l�pett oda Takeda.

- Fiad?- n�zett r� �rtetlen�l a hime.

- Jaj, bocs�ss meg, Sesshoumaru! Sayuri, nem szeretn�l �desany�ddal besz�lgetni?

- Mi�rt is?

- Mert. Indulj m�r.

- Persze. Hogyne, �pp menni akartam. Tal�lkozunk vacsor�n�l.

*

- Anya!

- Kicsim, h�t te meg mi�rt vagy ilyen rossz hangulatban?- emelte fel l�nya arc�t.

- Semmi baj. Musz�j vacsor�zni?

- Jaj, h�t persze, hogy nem!

- K�sz�n�m…

- De az�rt nem b�nn�m, ha vel�nk lenn�l. Vagy… nem az �tv�gyaddal van a baj, hanem a t�rsas�ggal. Ugye? – a h�lgy lassan b�lintott.

- Norie.

- Norie… de szembe kell n�zni a f�lelmeinkkel. Eml�kszel, ki mondta ezt neked?

- Igen. – mosolyogott el. – Te.

- �s nem volt igazam? – k�rdezte, mik�zben komolyan n�zett. Mindketten ism�t nevettek.

- K�sz�n�m, Anya… �r�l�k, hogy �jra itt vagy velem!

- �n is �r�l�k, hogy itt vagy… Sayu…

*

- Hol van a kedvenc unokahugic�m? Tal�n nem fog csatlakozni hozz�nk?- k�rdezte szomork�snak t�n� arccal, b�r mindenki tudta, hogy mennyire �r�l. A kisl�ny egy morcos mozdulattal fejezte ki nemtetsz�s�t.

- Azt hiszem, hogy nem. – mondta Sesshy.

- Az�rt ebben ne l�gy annyira biztos. – jelent meg, de imm�r �t�lt�zve, kontyba fogott hajjal. „Ha lehet, most m�g szebb, mint eddig b�rmikor” elm�lkedett jegyese. – Nah�t, Norie, szervusz! Indulhatunk?- karolt bele kedves�be, aki meglepetten, de vid�man besz�lgetett vele.

- Nagyon sz�p vagy.

- Igen?- motyogta kiss� elpirultan.

- Igen…

- K�sz�n�m. – mosolyodott el. Szerelme elk�s�rte a sz�k�ig �s al�tolta.

- Arigatou! – majd � is a saj�tj�hoz ment. Kicsit t�vol �lt t�le, szemben Taked�val, aki az asztalf�n foglalt helyet. Az � jobbj�n Sayuri, balj�n Miharu, akinek balj�n a m�g mindig s�rt�d�tt arcot v�g� Nory �lt. Ez ut�bbi az ev�p�lcik�ival j�tszott, nem n�zte j� szemmel, hogy a hercegn� is vel�k tartott.

- Takeda- sama?

- Igen l�nyom?- fordult fel�.

- Mondd csak, mi�rt van hat ter�t�k? �s �n mi�rt itt �l�k?- tette hozz� halkan, b�r az �sszes szellem hallotta. K�hint�s�vel fel�bresztette saj�t mag�t (is).

- �s Rin hol van?

- Pihen a szob�j�ban, ne izgulj, kicsik�m. – kapcsol�dott be anyuk�ja is a besz�lget�sbe.

- De meg is n�zheted, hogy van. Nem hi�nyozn�l… - az utols� mondatot halkan tette hozz� Nori. Sess halv�nyan elmosolyodott.

- Norie… gyere velem egy kicsit… k�rlek. – sz�lt.

- Hogy micsoda?

- Igen, micsoda? – n�zett imm�r gyanakv� tekintettel Sayuri.

- Nem tart sok�.

- Hogyne. Megyek! – visszan�zett, majd egy „haha, te vesztes!” vicsort k�ld�tt a m�r �gy is ideges l�ny fel�. Az kiejtette a kez�b�l a p�lcik�kat.

- Mindenki elmegy? T�ls�gosan r�akaszkodt�l Sesshoumaru- ra.

- Takeda! Hogy mondhatsz ilyet?

- Megn�zem Rin- t. – pattant fel Say.

- Menj csak. Lehet, hogy �n ut�naj�rok a vacsor�nak.

- Miharu… ne me… sajn�lom.

- Akkor nem n�zem meg, mit fogunk enni. Elmegyek leveg�zni. – imm�r csak a k�ts�gbe esett apa �lt a hely�n, Miharu pedig egy h�v�s padon a cseresznyef�k k�zel�ben. „Azt meg�rtem, hogy m�g fiatalok �s makacsok… de az �n dr�ga uramnak m�r igaz�n ben�hetne a feje l�gya…”Az es� lassan cseperegni kezdett. De �t nem zavarta, hisz v�gre egyed�l volt. Sosem szerette a formalit�sokat, sem azt, hogy olyanokat kell szeretnie, akik ellenszenvesek neki. De �gy volt ez a hitves�vel is… id�vel megkedvelte. Most boldogan d�lt h�tra. „L�tszik, hogy az �n l�nyom… de � legal�bb… szabadabb. �s itt van velem. Er�s, mindent ki fog b�rni. �rzem.”

*

- Rin?- nyitott be az els�t�t�tett szob�ba Sayu. Nem �rkezett v�lasz.

- Itt vagy? Rin? – k�rdezte egyre idegesebben, majd meggy�jtott egy gyerty�t.

- Sayuri- sama? Te vagy az? – �lt fel egy kicsi alak, szemeit d�rzs�lve. A megsz�l�tott le�lt az �gy sz�l�re. – M�ris reggel van?

- Nem, csak k�v�ncsi voltam, hogy hogy vagy. Fek�dj vissza sz�pen.

- K�sz�n�m. J� �jt. – mondta, mik�zben betakargatt�k.

- Neked is, Rin. – Sz�lt. Mikor kil�pett a helys�gb�l, elf�jta a gyerty�t, majd lesietett a l�pcs�n.

- Sesshoumaru. – sz�l�totta meg hideg hangon jegyes�t.

- Sayuri…

- Mindenki! – rontott be a terembe Norie. – Itt van!

- Ki?

- �!

- De ki?

- Michiyo. – Sess egy kicsit megk�sz�r�lte a tork�t, Say arc�n egy v�konyka mosoly jelent meg.

- Nah�t…

- Igen… a hatodik ember.

Folytat�sa k�vetkezik...^.^

Sakura92.