Tizenkilencedik fejezet: Egy hercegn� est�je.

Sayuri, ak�r egy kicsi gyermek rohant be az �tkez�be. Ott �desanyja �ppen boldogan szor�tott mag�hoz egy �zott alakot. Sayu gyorsan odafutott, erre Miharu h�tr�bb l�pett. �tkarolta a vend�get, aki viszonozta azt. De tudt�k… az veszt, aki el�bb elengedi a m�sikat. V�g�l a fiatalabb, Michiyo engedett.

- �r�l�k, hogy �jra l�tlak, hercegn�.

- H�t m�g �n… annyira hi�nyozt�l!

- Hallottam a nagy h�rt, �s r�gvest k�ldtem egy fut�rt Takeda- sam�nak. – besz�lt, mik�zben leh�mozta mag�r�l az �zott pokr�cot.

- Milyen h�r?

- Hogy k�t �v m�lva megtartj�tok az esk�v�t! Gratul�lok, b�r ilyen r�vid ismerets�g ut�n…

- K�t �v m�lva? Kett�? De Takeda- sama…

- �gy �t�ltem a leghelyesebbnek. – mondta nemes egyszer�s�ggel. Say f�lve pillantott az id� k�zben meg�rkezett szerelm�re.

- Hallod?

- Igen. – sz�lt Michy fel� fordulva. – R�g nem l�ttalak. – a l�ny �gy nyak�ba ugrott, hogy alig kapott leveg�t. Mikor elengedte, csak a kuncog� Sayu –t vette �szre.

- Min nevetsz?- k�rdezte szemreh�ny�an.

- �n…

- Mi t�rt�nt?- l�pett be az a helys�gbe egy kicsi l�ny, egyik kez�ben a takar�j�t fogta, a m�sikkal szem�t t�r�lgette.

- Rin, de j�, hogy itt vagy!- ugrott oda �s felemelte egy kicsit, aki ett�l azonnal fel�bredt.

- � Rin? Ez a kicsike… - �rtetlenkedett a j�vev�ny. – De Sesshoumaru… ez… undor�t�…

- Michiyo, szerintem te m�g nem tudod, hogy mi is az igazs�g. – tette az �melyg�ssel k�szk�d� h�lgy v�ll�ra kezeit a hime. – Rin… sosem volt a menyasszonya… ez csup�n egy rosszindulat� sz�besz�d.

- Menyasszony? – �rtetlenkedett a kisl�ny. Nem az�rt, mert nem tudta, hogy mit jelent, hanem mert m�g sosem hallotta err�l.

- Sz�val te vagy… Ren?- Sayuri a fej�t r�zta. Mich elmosolyodott. – Tudom �n, hogy Rin. Mikor esz�nk? Jaj, Norie… ut�nan�zn�l?

- Persze. – azzal kirohant a szob�b�l. Ekkor s�r�st sz�nlelve d�lt unokan�v�re v�ll�ra.

- Meddig marad m�g vel�nk?

- Sok�ig… azt hiszem, de Sesshoumaru biztosan jobban tudja. – mindketten furcsa pillant�st vetettek a szellemre, aki igyekezett �gy tenni, mint aki nem l�tja, azt�n finoman �gy sz�lt:

- Sayu… - a megsz�l�tott arc�n halv�ny piros folt jelent meg, amit a kedvenc rokon is �szrevett.

- Ne add fel! – r�zta meg a hercegn�t, aki ism�t elnevette mag�t.

- El�g… j�l van… �bren vagyok…- sz�lt mik�zben �jra �t�lelte. – Ilyenkor j�v�k r�, hogy mennyire fel tudsz vid�tani.

- Nem k�ne, ha nem lenne valaki, aki mindig elrontja ezt a m�vemet.

- L�nyok, el�g legyen. – szak�tott�k f�lbe a k�t bar�tn�t.

- Hogyne… de Miharu- sama, te ugye megengeded…

- A vacsora t�lalva. – sz�lt kedvetlen�l Nory. Sz�pen helyet foglaltak, Say v�gig Michi – vel nevetg�lt, Sessh pedig eg�szen halkan Takeda- sam�val. Norie �s Miharu nem igaz�n tal�lt�k a k�z�s hangot, csak p�r mondatot lehetett t�l�k hallani, mint a „Zord az id�, nemde?” vagy „Nah�t, nagyszer� lett ez a desszert.” Mikor mindenki befejezte, fel�lltak �s elk�sz�ntek. Takeda �s Miharu nyugov�ra t�rtek, Sayu felk�s�rte Rin – t a szob�j�ba (� k�s�bb csatlakozott a vacsor�hoz.) Michiyo �s Sesshoumaru besz�lgettek, a l�ny rengeteget nevetett a nagy�ron, aki ezt nem igaz�n d�jazta, de k�ptelen volt r� haragudni.

- �s hogy van az �csik�d?- a youkai �sszesz�k�tette a szem�t.

- Ne vesd el a sulykot.

- Ugyan, ne csin�ld m�r… v�g�l is � legal�bb f�lig szellem, �s a fiv�red… nem is gyenge, b�szke lehetsz r�. – emelte arca el� v�d�leg a karj�t, �gy tett, mintha Sess- nek sz�nd�k�ban �llna meg�tni �t. De ezen m�g a szellem is elmosolyodott.

- Te nevetsz…

- Ne l�gy nevets�ges. - Michy megint �t�lelte.

- Jaj, Sesshoumaru, annyira �r�l���k! – szor�totta meg.

- Michiyo, legyek f�lt�keny? – mindketten a hang ir�ny�ba fordultak. Say �llt ott, az ajt�nak t�maszkodva, karba tett k�zzel.

- Igen! Harcolni akarsz? – nevetett Mich. A m�sik l�ny odas�t�lt �s �t�lelte jegyes�t.

- Nem szeretn�l ink�bb aludni?- sz�lt a h�lgyh�z, aki durc�san, de elvonult. Mikor ki�rt a teremb�l, halv�ny vigyor k�s�ret�ben kis�t�lt a kertbe.

- Sessh…

- Takeda.

- Tess�k?

- Akkor nem Norie- val besz�ltem. V�gig Takeda- sam�val voltam.

- Komolyan?- mondta, szinte k�nnyes szemekkel, annyira boldog volt.

- Komolyan. – �lelte �t � is.

- Sajn�lom. Sajn�lom, hogy nem hagytam r�d… de… tudod, ismered… b�rmire k�pes, hogy � legyen a jobb, �s �n…

- Nem kell megmagyar�znod. Nem szeretn�l leveg�zni?- kin�ztek, de zuhogott az es�. Sejtelmesen egym�sra pillantottak.

- Hogy? Dehogynem, menj�nk. – k�z�sen mentek ki a dombhoz, ezt a t�bbiek sz�vesen vett�k tudom�sul. Kiv�ve…

- Sayuri dr�ga, Sesshoumaru, nincs kedvetek els�t�lni a t�hoz?

- Norie, �n veled tartok. – karolt bele Mic a l�nyba �s elh�zta. A hercegn� nagyon h�l�s volt neki. Minden�rt, amit eddig �rte tett. Felm�sztak a kis l�pcs�n, �s �jra le�ltek a fa al�. M�g mindig nem �llt el az es�, val�sz�n�leg nem egy sima kis zivatar volt.

- El�zt�l.

- Val�ban? Nem fel se t�nt. – mondta ironikusan, majd ahogy v�gign�zett mag�r r�j�tt, hogy igencsak ideje lenne �t�lt�znie. Amit a legjobban csod�lt, hogy a haja teljesen egyben maradt, kontya m�g mindig olyan volt, mint vacsora el�tt. Csak �ppen vizes. - Az�rt, mert mindig azt mondt�k, hogy �gy kell.

- Tess�k?

- A hajam. Az�rt volt mindig copfban, mert ez amolyan szab�ly volt. Az�rt engedtem ki, hogy… igaz�b�l nem is tudom. Aznap este nagyon szabadnak �reztem magamat, tal�n… ez is a l�zad�si tervem egy r�sze volt.

- Mi�rt mes�lted ezt most el?

- Mert �gy �reztem, hogy el kell mondanom. Te is megosztott�l velem valamit �s most �n is. – kicsit csendbe burkol�ztak. Az es�cseppek kopogtak a cseresznyefa �gain, hatalmas hanggal csattantak; legal�bbis nekik �gy t�nt.

- Norie szeretn�, ha elvenn�m feles�g�l.

- Hogyan? – n�zett fel.

- Vacsora el�tt ezt mondta.

- �s… mit felelt�l?

- Nem egy�rtelm�? Szerettem. �t �ve m�g b�rmit megtettem volna �rte.

- Oh…- s�t�tte le a szemeit. K�nos hallgat�s k�vetkezett. Sayuri �ppen felt�p�szkodott, �s e szavakat int�zte hozz�:

- Ez most azt jelenti, hogy vele maradsz? – Sess is felkelt.

- Te mit gondolsz?

- �h, nem az �n dolgom eld�nteni a te sorsodat. Abb�l nekem kijutott el�g, �n nem �gy fogok tenni. Meg�rtem, ha nem az minden v�gyad, hogy v�rj r�m m�g k�t �vet. Norie biztosan hamarabb hozz�d megy. – v�laszolta visszafogott hangon.

- Akkor j�.

- J�? Igen? Nagyszer�…

- K�sz�n�m.

- Ugyan mit?

- Mindent. De f�lre�rtett�l. Azt mondtam, hogy szerettem. Az nem jelenti azt, hogy ez m�g mindig �gy van.

- Teh�t… akkor velem maradsz?- kicsit k�v�ncsi volt.

- Ne k�rdezz ostobas�gokat. – Say ism�t a nyak�ba ugrott, majd’ megfojtotta.

- �gy l�tom rossz hat�ssal van r�d Michiyo.

- �gy v�led? – „Ismerem ezt a tekintetet… Vajon mire k�sz�l?” A l�ny finomat r�tette a kez�t az �v�re.

- Te vagy a fog�! – sz�lt, mik�zben lecs�szott a kis hegyr�l. – Mire v�rsz? Kapj el! – Sesshy habozott, egy helyben �llt, majd mellette termett. Olyan gyorsas�ggal, hogy Sayu fel sem tudta fogni. –Ez csal�s.

- Ink�bb nevezz�k l�zad�si tervnek.

*

Hajnalodott, Sayuri �rezte, hogy kicsit h�v�s az id�, de nem f�zott. Valami puha t�rgy volt rajta, ami meleg�tette. A h�ta egy kem�ny dolognak volt t�masztva, aminek igen �rdes volt a fel�lete. A madarak csicserg�se annyira k�zelinek hallatszott… csak nem? Lassan kinyitotta a szem�t, �s az els�, amit megl�tott egy kicsit dereng� f�ny volt, ami �ts�t�tt egy csodasz�p lombkoron�n. Fel�lt, �s elkezdett f�zni, ugyanis az eddig �t v�delmez� pokr�c leesett a v�ll�r�l. Nem eml�kezett semmire, nagyon kor�n volt ahhoz. Ny�jt�zott egyet, majd felkelt. �sszehajtogatta a kis takar�t, majd elindult vissza a palot�ba. Felment Rin- hez, aki m�g mindig b�k�sen szuny�k�lt. Becsukta az ajtaj�t, majd elindult saj�t szob�ja fel�, �s elhat�rozta, hogy vesz egy forr� f�rd�t. Igencsak vacogott, ha r�gondolt arra a nedves f�re… gyorsan levette a ruh�it, �s bem�szott a v�zbe. Sz�p lassan visszat�rtek az eml�kei… sokat nevetett… �s elnyomta az �lom. Valami ilyesmi t�rt�nt. A Nap m�r t�nd�kl�en ragyogott, a vize is kih�lt, mire elhat�rozta, hogy lemegy reggelizni. Kik�sz�l�dott, majd megt�r�lk�z�tt. Felkapott egy v�konyka k�penyt, hiszen a tiszta �lt�zete a m�sik szob�ban volt… de m�gsem mehet ki ruha n�lk�l. Kil�pett �s olyat l�tott, ami igencsak meglepte.

- Sessh… - a hangja kicsit elcsuklott, �s mag�ra z�rta a f�rd�t. – Te meg mit keresel itt?

- Neked is sz�p- j� reggelt k�v�nok.

- Bocs�nat, csak egy kicsit… meglept�l. Ide adn�d a ruh�mat, k�rlek?

- Persze. Hol vannak?

- A szekr�nyemben. – hosszas n�zel�d�s ut�n Sess feladta.

- �s mondd csak, melyiket szeretn�d?

- Mindegy… a z�ldet.

- Abb�l van h�rom is.

- Ne szerencs�tlenkedj, k�rlek! V�lassz egyet! – az ajt� egy kicsit kiny�lt, majd egy k�z beny�jtotta a v�rva-v�rt kimon�t. – K�sz�n�m. M�ris megyek. – �s val�ban: k�t perc m�lva m�r ki is l�pett, imm�r megf�s�lk�dve �s (ami a legfontosabb) fel�lt�zve.

- Meg kell mondanom, hogy nagyon j� az izl�sed, Sessh! – k�ld�tt egy mosolyt jegyese fel�. Mindkett�j�knek igen j� kedve volt, hiszen azut�n a lehangol� este ut�n v�gre szikr�zott a reggeli f�ny… esett az es�… De mi t�rt�nt k�zben?

Sakura92.