Huszadik fejezet: A n�ma reggel.

Sayuri b�gyadtan s�t�lt a kertben. Nem igaz�n �rtette, hogy hogyan eshetett ki a m�lt �jszaka. „Annyi vil�gos, hogy Sessh- el voltam, azt�n… igen, nevett�nk… �s…”

- Nem szeretem Norie- t.

- Tudom. Sayu, itt az ideje nyugov�ra t�rni. Nem? – k�rdezte a mellette �l� szellemt�l Sesshoumaru.

- De… csak… te menj el�re. Majd k�s�bb megyek. Sz�p �lmokat…

…

- Sayu… most m�r gyere… Sayu… - �bresztgette valaki kedvesen, de annyira messzi volt a hangja. „Mi? Nem… aludni akarok… leragad a szemem… nem tudom nyitva tartani, de f�zom”

…

„M�r nem is vagyok �lmos… �s nem f�zom, csoda t�rt�nt… nem. Csak itt j�rt Sessh… musz�j felkelni? Nem, biztosan nem.”

Amit azon t�n�d�tt, hogy vajon mi is t�rt�nt, elkezdett hasogatni a feje. Hirtelen k�pek villantak be. „Egy… f�rfi… h�ttal �ll… �s egy n�… Fumie? �s ki az vele? Norie? Az… - a l�ny megfordult �s nevetett. – Naraku…” Lehunyta a szem�t.

- Sayuri… ne ellenkezz. A sz�vets�get m�g te sem bonthatod fel.

- De igen… M�r egyszer megszak�tottam, mit keresel m�g mindig itt?

- Nem szabadulsz meg t�lem ennyire k�nnyen. Nemsok�ra Fumie is megjelenik… tudni fogod, de k�ptelen leszel sz�lni b�rkinek is.

- Tal�n valaki mindig k�zbe fog sz�lni?

- Ne becs�lj al�. Enn�l jobbat tal�ltam ki.

- Micsod�t? Naraku? Naraku! – ki�ltott, de m�r csak a saj�t hangj�t hallotta. R�szese volt az esem�nyeknek, de mint egy harmadik szem�ly… �jra�lte a m�ltat.

Kinyitotta a szem�t. Sokan �llt�k k�r�l, �s egyre sz�longatt�k. Nincs kedve felkelni.

- Sayu? – „Ismerem ezt a hangot… Sesshoumaru! Mit mondasz? Nem �rtelek. ” – Hallasz? „Igen, persze… de nem tudok… besz�lni… hol vagyok? Sessh!”

- Mi lehet vele? – k�rdezte agg�dva Miharu, Takeda is �rdekl�dve figyelte egyetlen l�ny�t. � csup�n fek�dt, nem mozdult. L�legzett, de nem nyitotta ki a sz�j�t. A szeme minduntalan mozgott, mintha �lmodott volna. Nory kiss� idegesen figyelte az agg�d� hozz�tartoz�kat.

- Norie… ha benne van a kezed… - jelent meg a h�ta m�g�tt egy alak �s karmai z�lden f�nylettek. A r�m�lt l�ny nyak�hoz szegezte �ket, �s h�v�sen pillantott r�, majd a feje fel� emelte.

- Mich… i… nem… �n… - mondta leveg��rt kapkodva. T�mad� elh�zta a karj�t, ez�rt a m�sik a f�ldre zuhant. Lihegve, remegve tork�hoz kapott. Egy p�r m�sodpercre nagyon megijedt, azt hitte, hogy v�ge. – Mi�rt?

- Tartsd magad t�vol Sayuri- t�l. Vagy meg�llek. – elfordult t�le.

- Szemtelen fruska… ne hidd, hogy ennyivel elint�zhetsz… T�zcsap�s! – mondta ki a t�mad�s nev�t, ami egyenesen a szellem fel� sz�guldott.

- Ostoba… vill�mpenge! – az eddig �j biztosan halad� t�zg�mb tal�lkozott az � erej�vel, �s abban a minutumban egy oszlopp� fon�dott �ssze a k�t fegyver, majd el is t�nt. Michi nyugodtan s�t�lt az esem�nyek alatt is, b�zott a saj�t mag�ban: ak�r milyen fiatal is volt.

*

- Hogy van? – nyitott be unokan�v�r�hez, de ott csak csal�dott szemp�rokat tal�lt. Mindenki a rezzen�stelen, �rzelmekt�l mentes arcot b�multa. � is sok�ig n�zte, majd �gy sz�lt.

- Szerintem egyre jobban hasonl�t r�d, Sesshoumaru. – nem d�jazt�k az �szrev�telt, de � m�gis j�t mosolygott rajta. Odal�pett az �gyhoz �s megfogta a kez�t. J�ghideg volt, de Say mintha megford�totta volna a fej�t.

- Sayuri… hallasz? �n vagyok az… „Michiyo… de j�, hogy itt vagy… seg�ts… Fumie…”

- Nem reag�l, nem t�nik fel? – sz�lt oda m�rgesen Nori, de � nem figyelt r�. „�rzem, hogy mondani akar valamit… mi az? Gyer�nk…”

- Ri… - ny�gte ki nagy nehezen, majd ism�t csendbe burkol�zott a szoba.

- Mit �lltok itt? Valaki hozza m�r ide!

- Kit?

- Nem egy�rtelm�? Azt mondta, hogy „Ri”, ami bizonyosan a kisgyermekre vonatkozik.

- �n nem hallottam semmit. – sz�lt Takeda.

- �n sem. – helyeselt Miharu.

- Sess… menj, k�rlek. Hozd ide. Benned b�znak… mindketten. – a youkai egy �v� pillant�st vetett szerelm�re, majd kil�pett.

*

- Rin. – sz�lt a vir�gokat gy�jt�get� l�nyk�hoz,

- �, Sesshoumaru nagy�r!

- Gyere, sietn�nk kell. – mondta ellentmond�st nem t�r�, nyugodt hangon.

- M�ris. – gyors temp�ban �rkeztek vissza, a kisl�ny megtorpant az ajt�ban, mikor megl�tta a sok embert �s Sayu- t. Odarohant hozz�, �s �bresztgetni kezdte.

- Sayu… Sayuri- sama… v�laszolj! – „Rin… hallak, de… nem tudok v�laszolni. Figyelned kell r�m… Rin… Rin…”

- Sayuri- sama? Mondt�l valamit? –

„- Rin? Hallasz?

- Igen… - felelte habozva.

- Most nagyon kell koncentr�lnod. J�l vagyok, de egyszer�en nem tudok mozogni. Ett�l f�ggetlen�l mindent a legtiszt�bban hallok.

- �rtem.

- Ma Fu… mi ez? Rin? Riiiin?” F�lve nyitotta ki a szem�t. De nem volt mit�l tartania. Sesshy �t n�zte, �s v�rta, hogy mi t�rt�nt. Kis id� m�lva teljesen mag�hoz t�rt.

- Azt mondta… hogy j�l van, ne f�ljetek. Mindent hall, �s valamit m�g mondott. Nem tudom, mit szeretett volna… Fu… - mindenki felkapta a fej�t. Sess Mic- re n�zett, aki b�lintott, �s intett Nor – nak. Elhagyt�k a szob�t. Takeda �s Miharu is k�vette �ket. - azt�n valaki… mintha elszak�tott volna. Nem tud mozogni… - m�r a k�nnyeivel k�szk�d�tt. Nem akarta elvesz�teni.

„- Rin?

- Sayu…

- Hallom azt mondtad, hogy Sayuri- sama. M�g egyszer el� ne forduljon!

- Igen.

- Mondd meg Sesshoumaru- nak, hogy… Rin?”

- Nem mondott semmit… mintha… fontosat tudna, de pontosan ott sz�nik meg minden, amikor v�gre megtudhatn�nk…- egy hatalmas robban�s hallatszott, Nor kiv�gta az ajt�t.

- Sesshoumaru… itt van Fumie… seg�tened kell!- a f�rfi m�g egy pillant�st vetett Rin- re, majd Sayuri- ra �s k�vette.

„- Mindent a terv szerint halad…

- Ne l�gy nevets�ges… felk�sz�ltek a t�mad�sra, k�nnyen elb�rnak vele.

- Kedves Sayuri, csak nem gondolod, hogy ennyire ostoba vagyok? Am�g te itt fek�dt�l, eszedbe jutott Rin. Mindenki lent harcol a palota el�tt, csak ti vagytok itt. Tehetetlen vagy, nem tudod megv�deni. �n akartam, hogy �gy legyen. Csak annyit mondt�l, amennyit kellett. F�lrevezettelek, hogy azt hidd, hogy meg akarok �letni mindenkit, �gy nem gondoltad, hogy…

- Te aljas…- szak�totta f�lbe.

- Hana. Indulj!

- Igen Naraku!”- Ekkor a l�ny kinyitotta a szem�t.

- Rin, menek�ln�d kell!

- De mi�rt?- bel�pett Michiyo is.

- Sa…

- Igen, j�l vagyok. K�rlek, vidd el innen, Naraku el akarja rabolni! Fuss. – sz�lt, mik�zben a kisl�nyra mutatott. Rokona halv�nyan b�lintott �s k�zen fogta a gyermeket. Kivitte a szob�b�l. Miel�tt fell�legezhetett volna, esz�be jutottak a t�bbiek.  Gyorsan felcsatolta p�nc�lj�t, mag�ra k�t�tte a kardj�t, �m ekkor hatalmas sikoly hallatszott.

- Sayuri, k�sz�n�m, hogy ennyire seg�t�k�sz vagy. – jelent meg ellens�ge.

- Naraku… - r�ntotta el� fegyver�t.

- Azt tedd el. Nem tudsz meg�lni… �s �n sem foglak. T�lont�l hasznos vagy nekem. – mondta kiss� h�zelg�, kiss� k�r�rvend� hangon. Say m�g mindig nem �rtett semmit, vajon mi�rt mondja ezt neki, miut�n megpr�b�lt v�gezni vele?

- Hogy �rted?- tartotta a peng�t a f�lszellem nyak�hoz, aki kicsit megszeppenve mosolygott r�.

- Hol is kezdjem? El�sz�r is seg�tett�l megszerezni a Tensaiga- t.

- Visszavettem!

- Elint�zted, hogy el tudjam vinni a kis bar�tn�det. K�tszer. – mindegyik mondatn�l egy-egy l�pest k�zeledett a l�nyhoz.

- K�tszer? Egyszer sem! – tiltakozott.

- Gondolkozz… ha te nem s�r�lsz meg, akkor nem megy el Jaken- hez… aki �n voltam. – �ll�totta b�szk�n.

- Elvetem�lt…

- Ne t�lozz… te sem vagy jobb, mint �n… eml�kezz csak, mit tett�l azokkal a szeg�ny falvakkal… - a hime megint felemelte az eszk�zt, de most er�sebben hozz�szegezte ellenfel�hez.

- El�g! Ne mondd, hogy rosszabb vagyok, mint te.

- Nem �ll�tan�m. – m�r v�szesen k�zel �rt. – Egyform�k vagyunk… csak �n nem adom az �rtatlant… ha bel�tn�d, mi ketten b�rkit legy�zn�nk. �s m�g a m�ltadat is elfelejthetn�d… a sok v�rt, ami a kezeidhez tapad… mert nem vagy r� k�pes, igaz? Mert m�g mindig „j�” akarsz lenni. Add fel… te m�r menthetetlen vagy. Ne menek�lj… csatlakozz… a gyeng�k �s a j�lelk�ek k�zt utols� vagy, de ha hozz�nk t�rsulsz els� lehetsz… - nem tudta, mit mondhatna erre… vil�guralom… erre v�gyott eg�sz �let�ben �s Naraku… k�pes megadni neki.

- Ez… - fordult az ablaka fel�. L�tta, hogy mindenki harcol, k�zd az �let��rt… �s �rte

- Akiben van szeretet, az gyenge, t�r�keny… hogy �gy mondjam: ez er�tlenek k�nnyen halnak. Te m�s vagy, megvan benned a v�gy… ne tagadd… mindent szeretn�l…

- Naraku… - mondta k�nnyes szemekkel. – Menj a pokolba! – azzal megfordult �s a sz�v�be d�fte a kardot, de az nem is v�rzett. – Sajn�lom… sosem akartalak b�ntani, de nem hagyt�l m�s v�laszt�st… - suttogta szipogva.

- Ne feledd el, hol a helyed. Adtam neked egy es�lyt… de most sem engedem el a tartoz�sodat…

- Tartoz�somat? – kih�zta test�b�l a peng�t, �s szigor�an n�zett r�.

- Most mennem kell. Azt hiszem, hogy ma Fumei- t is elvesztem. Na nem baj. Err�l jut eszembe, Rin ism�t n�lunk van. Viszl�t, Sayuri hercegn�. – �pp elhaj�totta kardj�t, mikor a hanyou elt�nt, �gy az a falba f�r�dott.

- Michiyo… Rin… - kit�pte a fegyvert a falb�l, majd fut�snak eredt. Egy l�ny rohant kereszt�l a kast�ly�n. Sebesen dobogott a sz�ve. Csak futott �s futott. Ki�ltott, de mintha senki sem halotta volna. F�lt… �s f�ltett.

Folytat�sa k�vetkezik!^.^

Sakura92.