Huszonegyedik fejezet: �g veled!

Sayu ki�rt a kertbe, ahol Fumie h�ttal �llt neki.  A t�bbiek megdermedtek, legal�bbis �gy t�nt. „Ugyanaz az �rz�s… meg�llt az id�? Nem tudtam, hogy k�pes erre, vigy�znom kell.” Fume egy keser� mosolyt k�ld�tt ellenfelei ir�ny�ba, �s nyugodtan odal�pett hozz�juk, nem kellett f�lnie.

- K�r, hogy ennyire s�r�l�kenyek vagytok… Sesshoumaru… �gy j�rt�l. Igen… Norie t�ls�gosan szeretett t�ged. Ostoba. – Say m�g mindig csak hallgatta a monol�got. F�lt? Nem… csak nem akarta elrontani az egyetlen es�lyt, hogy seg�tsen nekik. – Most ez a buta l�ny is meg fog halni, nagyon sajn�lom. – suttogta g�nyosan Fumi. – Ha minden igaz, akkor m�r az a fruska sem �l… a kis naiv hercegn�. – sz�lt m�lys�ges undorral hangj�ban. - Most, hogy mind meghaltok...ha nem b�nod, nagy�r, elveszem a Tensaiga- t. - �gy is tett, majd intett kez�vel. Az eddig kifejez� arcokr�l elt�nt minden �rzelem, lassan t�rdre rogytak, k�s�bb teljesen eld�ltek. Sayuri szem�t k�nnyek bor�tott�k el. M�r nem tartotta fontosnak az �let�t… a t�bbiek… �r�kre elmentek. V�ge… nincs tov�bb… „Apa… Anya… Michiyo… Norie… Sessh… ne… neeee!” Kifutott a f�k k�z�l, erre Fumy megfordult, majd elkerekedett a szeme. Egy d�ht�l meger�s�d�tt l�ny szemben �llt vele, ekkor Fum lassan len�zett. Egy kard f�rta �t a test�t. Ett�l hamar elvesztette a nyugalm�t. – Bolond vagy… tudod, hogy ellenem nem haszn�l egy egyszer� fegyver.

- Ez csak nem egy fegyver. Ez �n vagyok… - Birtokosa engedte, Fumy hirtelen megfogta a markolatot, s megpr�b�lta kir�ntani mag�b�l, ekkor a kard v�r�sen kezdett f�nyleni. M�sik kez�t is r�tette, s abban a minutumban sz�t�radt a peng�n a hatalmas er�. Az energia m�sodpercek alatt egyre feljebb jutott, imm�r a kez�n, majd a v�ll�n futott v�gig, ett�l � hatalmasat sik�tott. Most m�r minden�t �tj�rta a f�jdalom, majd er�tlen�l csuklott �ssze.

- M�g… nem haltam… meg. – ny�gte ki vigyorogva. Erre Sayu kit�pte bel�le az izz� t�rgyat, amit a kez�ben azonnal k�k f�ny �lelt k�rbe.

- Igen, elfelejtettem. – leoldotta ellenfele oldal�r�l a Tensaiga- t, majd l�tta, ahogy a S�rk�nyok �rn�j�nek sebe �sszeforrt. Nem erre sz�m�tott, hiszen a sz�r�fegyvert ism�t �t akarta d�fni rajta, �s a Gy�gy�t� Kard n�lk�l nem �lhette volna t�l. De Fumie meg�ll�totta azt, s �nel�g�lten vigyorgott. – F�nycsill�m! – ki�ltotta el mag�t Say, azonban ellenl�bas�nak ez meg sem kottyant.

- Bevallom, meglept�l az el�bb. De ez nem fog m�g egyszer megt�rt�nni. A hime nagyon megijedt, azonnal odarohant a f�ld�n fekv� t�rsaihoz. El�sz�r Sesshy mell� rogyott le, kih�zta a Tensaiga – t a kardh�velyb�l, de nem l�tta. Nem volt k�pes l�tni az Alvil�g k�veteit. Fumy k�vette, nyugodt l�ptekkel haladt fel�.

- Milyen aranyos… de te ugye nem �rz�keled �ket… gyere ide. – nem mozdult el, tov�bbra is kutatta a l�nyeket. – Azt mondtam, gyere ide! – ord�totta, erre a hercegn� a leveg�be emelkedett, majd nagy er�vel a f�ldre zuhant, mindez pillanatok t�red�ke alatt ment v�gbe. Sayuri a l�b�hoz kapott, de nem jajdult fel. Nem akarta megadni ezt az �r�met neki. – Gyenge vagy, de m�gis elmondom neked az igazs�got, miel�tt elpuszt�talak, hanyou… - H�sn�nknek m�g mindig nem volt �ny�re ez a megsz�l�t�s. - Igen, az vagy… egy �tkozott f�lszellem, aki nem is sz�letett hercegn�. Igen, kicsik�m… ott tal�ltak egy elhagyott �t sz�l�n, �s az az �rzelg�s Michiyo elvitt a palot�ba. Bizony �m… � az id�sebb, �s ennek a ter�letnek � az �r�k�se, � Miharu �s Takeda egyetlen l�nya. �s hogy mi�rt t�rte el, hogy te mindent elvegy�l t�le? Hogy te legy�l az, aki palot�t �s k�nyelmes otthont kap, meg el�ny�s h�zass�got k�thet? Tudod mi�rt? – elemelte fel a l�ny fej�t. – Mert szabad akart lenni. Nem t�rekedett arra, hogy olyan �lete legyen, mint amilyen most neked van. � csendben megh�zta mag�t, m�g mindig himek�nt, de b�k�sen, senkinek sem volt al�rendelve… Takeda jobban szerette n�lad, de m�gis saj�t l�nyak�nt b�nt veled, mindent �gy tett, ahogy az egyed�li gyermek�vel tervezte. V�gre megtudtad… mit sz�lsz? Nem akartam, hogy �gy halj meg… v�gre tudod, hol a helyed, hany… tekintete elvesztette csillog�s�t, majd vastag p�nc�lzatba burkolt alakja el�rebukott. – �tkozott… Toukijin… - abban a pillanatban k�t penge volt test�ben: Sayu Sousei- je – �st�k�s - �s az im�nt eml�tett kard.

- Sessh… te �lsz? – �llt fel a h�lgy, majd �t�lelte a szellemet. – �r�l�k… neked… nagyon… nagyon - mondta halkan, a szemeit megint k�nnyf�tyol bor�totta el, majd megsz�lalt. – De hogy? – Sesshy a t�bbieket a Tensaiga- val �lesztget� Mich- re mutatott, akik lassan felkeltek. Sayuri �gy �rezte, hogy m�g sosem volt ennyire boldog. Odafutott, s mindenkinek seg�tett felt�p�szkodni, k�zben majd’ megfojtotta �ket, „kiss�” elragadtatta mag�t… m�g Nory- t is, v�g�l Michy- hez l�pett, r�mosolygott �s bar�ts�gosan meg�lelte. Eg�sz �let�ben nem volt m�g ennyire h�l�s… minden�rt, amit �rte tett… a sok�vi titkol�z�s… most �rtette meg, hogy a j�slat val�ban igaz.

*

- Michiyo… - sz�lt komoran Takeda gyermek�re, aki egy f�lszellemet tartott karjaiban. – Mit jelentsen ez? – n�zett r� k�rd�en, a hime az akkori szok�s�hoz h�ven komor arccal v�laszolt.

- Ez nem az, aminek �desap�m gondolja… most tal�ltam ezt az �jsz�l�ttet a barackfa alatt. A sz�lei bizony�ra elhagyt�k.

- Csak nem gondolod, hogy visszaj�nnek �rte… de mi sem fogadjuk be. Hogy n�zzek ezek ut�n a szellemek szem�be?

- Ne l�gy ilyen szigor�, uram. –l�pett el� nyugodtan a szoba egyik szeglet�b�l Miharu. R�n�zett a kisl�nyra, aki b�k�sen aludt Michi karjaiban. Megsimogatta a homlok�t, �s Takeda- sama tudta: a gyermek marad. Beleegyez�en s�hajtott, majd fej�t fogva le�lt. Miha �tvette l�nya karjaib�l a kicsik�t.

- �s mi legyen a neve?- k�rdezte l�ny�t�l, aki v�gre elmosolyogott.

- Sayuri. A cs�pps�g neve Sayuri. �s � �szak- Kelet hercegn�je. – az apa idegesen felpattant.

- Nem. Michiyo, meg ne forduljon a fejedben… hallod? – de � let�pett a nyak�b�l egy med�lt �s a l�nyra akasztotta.

- K�s�, Takeda- sama. Mostant�l egyszer� youkai vagyok.

- Nem, kicsim. – sz�lt hozz� �desanyja �s �gy folytatta. – Ak�r az �r�k�s�m vagy, ak�r nem, att�l m�g t�r�d�m veled. Neked adom az �szaki ter�leteket. De k�rlek, hogy maradj a palot�ban. – a mocorg� Sayu –ra n�zett, aki kinyitotta a szem�t, �s elkezdett s�rni. Az �rn� csit�tgatta, de az nem igaz�n foglalkozott vele.

- Miharu- sama! Norie- sama meg�rkezett. - L�pett be egy csel�dl�ny. Az asszony nem tudta, hogy hova kapjon, v�g�l is a fiatal hime kez�be nyomta a kis Sayuri –t, �s kisietett. Mich k�rd� pillant�sokat vetett a fel-le s�t�lgat� atyja fel�, aki gyorsan kisietett a teremb�l. R�n�zett a bab�ra.

- Sayu…

*

- Mondd, hol van Rin?

- Ne f�lj, biztons�gban. Legal�bb �… �r�l�k, hogy �letben vagy… - ekkor az oldal�hoz kapott, amib�l sz�les cs�kban sziv�rgott a v�r. Say azonnal Sesshoumaru- nak ki�ltott:

- Sessh, gyere, seg�ts!

- Sessh? – n�zett �rtelmetlen�l a k�t szellemre Takeda, de �k nem figyeltek r�. Michi el�tt sz�p lassan minden els�t�t�lt, de egy f�rfihang foszl�ny�t siker�lt elkapnia.

- Tarts ki…

Michiyo lassan kinyitotta a szem�t, �s azonnal felszisszent.

- Ne mozogj te szerencs�tlen. – egy alakot v�lt l�tni, aki a fej�re valami hideget helyezett, majd le�lt az �gya sz�l�re.

- Meghaltam? – k�rdezte megtapogatva a sajg� kobakj�t. Megpr�b�lt fel�lni, de volt egy olyan �rz�se, hogy ez most nem fog siker�lni. Erre az �bresztette r�, hogy egy v�r�ses folt jelent meg a k�t�s�n. �letuntan visszafek�dt �s v�gre megsz�lalt a r� �gyel� szem�ly is.

- Hogy vagy?

- J�l… azt hiszem. De te mit keresel itt? Azt hittem, hogy Sayuri legal�bb arra m�ltat, hogy itt marad. – egy g�nyos mosoly h�z�dott az arc�n.

- V�gig veled volt, nehezen tudtam kik�ldeni, de pihennie kell. Vagy h�rom napja fel sem �bredt�l, addig � is itt �lt.

- Igen… pedig nagyon f�radt vagyok…

- Kimer�lt�l. Rem�lem, hogy ezek ut�n nem m�velsz majd ilyen �r�lts�geket, Michiyo.

- Igenis, Daiki. – mosolyodott el. – Hi�nyozt�l.

- Szerencs�d, hogy ezt mondtad. – a k�t fiatal sz�v�ben ism�t der� uralkodott, meg kell hagyni, illettek egym�shoz… meg�rtett�k a m�sikat… �s j�kat nevettek a komoly arckifejez�seken.

- Mit hallasz? – k�rdezte az egyik szolga bar�tn�j�t�l, mik�zben az a f�l�t az ajt� m�sik oldal�ra tapasztotta.

- Neh�z megmondani, de valami mos�sr�l besz�lgethetnek…

- Igen, bizony�ra. – Sz�lalt meg valaki a h�tuk m�g�tt. A k�t l�ny h�t�n v�gigfutott a hideg. F�lve megfordultak �s a szigor�an n�z� Sess- sel tal�lt�k szembe magukat. Aki mi tagad�s, nagyon �lvezte a helyzetet, m�g mindig �r�m�t lelte abban, ha valaki f�l t�le �s meghuny�szkodott el�tte. Felemelte a kez�t, sz�p lassan, a megrettent szolg�l�k m�r val�s�ggal remegtek. Kilend�tette karj�t �s az ajt� fel� mutatott.

- Induljatok a konyh�ba. – agg�dva, de h�l�t�l csillog� szemekkel haladtak el mellette. Mikor elmentek, Say is el�l�pett.

- K�sz�n�m… Sessh.

- V�gre �jra mosolyogsz. Mostan�ban csak s�rni l�ttunk. – a hime nem tudta, hogy most d�jazza-e a figyelmess�get, vagy mondjon-e ellent. V�g�l ink�bb csendesen �llt, rengeteg gondolat cik�zott a fej�ben.

- Hogy �rzed magadat? – A megsz�l�tott �sszesz�k�tette a szem�t.

- Mi�rt k�rded?

- Nem is tudom… tal�n ez�rt, mert ha nincs n�lad aty�d kardja, akkor m�r nem ennek a kast�lynak falai k�zt besz�lgetn�nk! – egy kicsit felh�borodott hangon mondta, de nem akarta ennyire nyomat�kos�tani a mondand�j�t. – Bocs�ss meg… csak nem tudok aludni, am�g Michiyo jobban nem lesz…

- Rin meg�rkezett. – mondta, mintha nem is hallotta volna az el�bbi szavakat.

- Honnan veszed? – n�zett r� �rdekl�dve.

- Nem hallod? – �s val�ban el�g nagy ny�zsg�s t�madt az als� szinten, furcsa izgatotts�got v�lt felfedezni. Le is sietett, hogy tal�lkozhasson a v�rva-v�rt j�vev�nnyel. Mikor megl�tta, egy kicsit megszeppent. A kisl�ny narancss�rga kimon�ja n�h�ny helyen elszakadt �s teste tele volt horzsol�sokkal. �m amint �szrevette a fel� k�zeled� Sess- t �s Sayuri –t, azonnal meg�r�lt.

- Sesshoumaru- sama! Sayu… - k�nnyes szemekkel a f�l(?)szellem nyak�ba borult, aki csendesen vigasztalta. Az �g �rnyalata lassacsk�n s�t�tk�kk� v�ltozott, ez a nap is elm�lt. De nem sz�m�t, hisz v�g�l minden j�ra fordult.

Folytat�sa k�vetkezik...^.^

Sakura92.