Huszonkettedik fejezet: Az utols� este.

A csendes, bar�ts�gosan nyugodt kast�ly egy pillanat alatt egy csatat�rr� v�ltozott. M�r vagy k�t h�t telt el a m�ltkori eset �ta, ez id� alatt a kis csapat nagyon �sszer�z�dott. Daiki sokat besz�lgetett Sayu- val, szoros k�tel�k alakult ki kett�j�k k�z�tt, de ez senkit sem zavart. Say b�szke is volt mind Michy- re, mind Sess- re, mert nagyon feln�ttesen viselt�k a dolgot.

Rin m�r megint Sayuri- sam�nak h�vta h�sn�nket, aki v�gigkergette �t a palot�n, �s nekifutott az egyik kanyarban Daiki- nak, aki elmosolyodott �s felseg�tette az �tk�z�st�l egyens�ly�t vesztett l�nyt.

- Saj�tos nevel�si m�dszereid vannak, Sayuri. – ezen m�g � is elmosolyodott. Mostan�ban egyre t�bbet nevetett, hi�ba, egy ilyen t�rsas�got nem lehetett komoly arccal figyelni. Elk�sz�nt, nem volt ideje csevegni… ezt a gaztettet meg kellett torolni. M�r majdnem be�rte, amikor Mich kil�pett a szob�b�l �s l�tta az el�tte elsz�guld� him�t. �rtetlen�l n�zett, majd sz�nakoz� szemekkel n�zett ut�nuk. Sz�p lassan s�t�lt, majd egy mozdulattal Rin el�tt termett, aki gyorsan kiker�lte, de � ism�t ut�na futott. Mikor m�r elkapta, Say is el�l�pett.

- El a kezekkel… m�g nem kapta meg a b�ntet�s�t. Lassan k�zeledett, fenyeget� tekintet�t a Mich karjaiban kap�l�zva, sikoltozva menek�l� Rin- re szegezte.

- �s most… v�geed!- „megt�madta”, de egy kicsit elragadtatta mag�t, ugyanis a kisl�ny m�r alig kapott leveg�t a nevet�st�l. Michi vid�man n�zte �ket, majd mikor elunta a semmittev�st, kiment a kertbe s�t�lni. „Szerintem Sayuri nem vette komolyan Fumei- t… pedig teljesen igazat mondott, val�sz�n�leg �let�ben el�sz�r. Nem v�gyom arra, hogy b�rkinek is elmondja, ez h�rmunk titka… azaz most m�r vele egy�tt n�gy�nk�. Meg k�ne besz�lnem vele? De mit mondhatn�k. Hogy eg�sz �let�ben hazudtam neki… biztosan m�rges lenne, nem, ez enyhe kifejez�s…

- Hazudt�l? V�gig? Te… - azzal elind�tott fel� egy Sz�lcsap�st, Michy sikoltott, majd hangja elhalt, �s nem kelt fel t�bb�.”

Gyorsan elhessegette mag�t�l az el�bbi gondolatot, majd zaklatottan fel �s al� j�rk�lt, nem volt semmi �tlete. „H�t igen, jobban meg kellett volna gondolnom… De mit tehetek… minden annak az ostoba F… mit keres itt Daiki?” Csendesen a h�ta m�g� lop�zott �s k�t kez�vel eltakarta a szem�t.

- Na ki vagyok? – szolt torz hangon, kedvese elt�n�d�tt.

- Vajon… nem tudom…

- Seg�tsek? Az, aki�rt a sz�ved dobog… - a szellem elgondolkodott.

- Akemi, mondtam, hogy ne gyere ide – a l�ny elvette a kez�t �s megrov�an n�zett.

- Kedves, a m�sik szerelmed…

- Vagy �gy… Ha… Ai… ���… - h�tran�zett.

- �, Michiyo… szervusz, hogy �rzed magadat? – �rtatlanul bugyuta arcot v�gott, pontosan olyat, ami Mi kedvence volt… nem b�rta komoran �s durc�san n�zni, azonnal megl�gyult.

- Te kis… - lehuppant mell� a f�re �s elmosolyodott. – M�r k�t hete fel�m sem n�zel… - mondta sz�n�szkedve, de val�j�ban egy kicsik�t t�nyleg zavarta a dolog.

- Ne mondd m�r, annyit vagyok Veled, p�ld�ul… �h…

- Ha egyet tudsz, akkor kapsz valamit.

- Mit?

- Titok… na?

- P�ld�ul most… - kaj�nul vigyorgott. – Na mit kapok? – Michi vigyorgott.

- Majd megl�tod… - jegyese a jobb oldal�n �lt, onnan a v�ll�ra hajtotta fej�t. – Szeretlek.

- Tudom… - a m�sik �pp felemelte a fej�t, hogy ellentmondjon, de � finoman visszanyomta fej�t a karj�ra, oda sem n�zett, val�sz�n�leg ez mindig �gy ment. – �s tudod, hogy �n is. – Erre a hime nemes vonal� arc�ra ism�t egy kis vigyor �lt ki, �s ebb�l a p�zb�l r�pillantott Dai –ra, aki komoran n�zett maga el�. R�n�zett a meghat�dott h�lgyre �s nemt�r�d�m- m�don odavetette. – Mit b�mulsz �gy?

- Semmit… - elhelyezkedett, majd lehunyta a szem�t. A youkai �tkarolta, �gy �ltek csendesen. B�k�sek voltak, nem b�ntott�k �ket sem m�ltjuk apr� hib�i, sem a j�v� t�voli zaja. A jelen… csak ez sz�m�tott, �s ezt csak akkor �rezt�k, ha kettesben voltak. A le�nyz� hirtelen felkapta a fej�t.

- Mi az?

- Ugyan… nem fontos. – Visszad�lt, �s szinte m�r aludt. Az idilli pillanatnak v�g�l a hercegn� vetett v�get.

- Mondd csak, kedvesem, ki is az Akemi?

*

Sayu �r�mmel nyugt�zta, hogy Mich jobban van, �s Daiki- val is majdnem felh�tlen a kapcsolata… �s honnan tudta?

- Rin, eml�kszel, mit mondtam a hallgat�z�sr�l?

- Igen, hogy tilos…

- Val�ban. De v�gsz�ks�g eset�n megengedett. – sz�lt �s ber�ncig�lta egy fa m�g�.

- De hisz ez Michiyo- sama!

- �gy van, de csitt! – Mic hirtelen �ber lett, majd visszad�lt. Sayuri visszafojtott l�legzettel figyelte, tudta, hogy a m�sik m�r �rzi, hogy itt vannak. K�s�bb halk l�ptekkel elindultak vissza. A palota kapuj�ban m�r Takeda- sama v�rta.

- Kedves gyermekem, j� h�rem van!

- Mi lenne az, ap�m?

- K�rdezd meg a jegyesedet, l�nyom. Rin, Miharu –sama k�ri, hogy seg�ts neki! – azok �sszen�ztek, majd egyszerre elindultak, csak k�t m�sik ir�nyba. Az id�sebbik kicsit izgatott, gyors, m�g a fiatalabbik lass�, egyenletes l�ptekkel haladt. Id� k�zben egyszer jobban kezdtek hasonl�tani egym�sra… Say hamar oda�rt Sesshoumaru- hoz, akin nem l�tszott, hogy valami k�l�nleges t�rt�nt.

- Hallom, valami h�red van sz�momra.

- Igen.  – k�z�lte nemes egyszer�s�ggel.

- �s szabad megk�rdeznem, mi?

- Igen. – ekkor bel�pett Takeda- sama �s intett neki. Sess b�lintott �s otthagyta az �rtetlen�l pislog� l�nyt.

- H�t… Kinek ez jut, kinek az. – jelent meg Micy kiss� g�nyol�dva.

- Mi�rt, neked tal�n jobb? – k�rdezett vissza k�z�ny�sen.

- Szerinted? – a v�ll�ra tette a kez�t. – Egyet se f�lj, majd �n megnevelem. – furcsa vigyor bukkant fel az arc�n, ami Say- nak is felt�nt.

- Mi az?

- Semmi, semmi. – sz�lt hirtelen, mint akit az im�nt �bresztettek fel �lm�b�l, kez�t v�dekez�en maga el� emelte. Hossz� csendbe burkol�ztak, le�ltek a f�ldre.

- Daiki elmegy. – k�z�lte egy s�haj k�s�ret�ben Mi. Sayuri felkapta a fej�t.

- Hogy?

- �s azt k�rte, hogy menjek vele. Igaz�b�l be sem volt �temezve ez a kis l�togat�s… hogy �gy mondjam, enged�ly n�lk�l j�ttem el. – ism�telt mosoly jelent meg sz�ja szeglet�ben.

- �rtem. �s mikor indultok?

- Amikor ti. –b�r pillant�sa sokatmond� volt, de a hercegn� nem tudta mire v�lni.

- Egyre t�bb a titok k�r�l�tted.

- T�ved�s… csak egyre t�bb titkomr�l szerzel tudom�st. – felt�p�szkodott, majd elindult.

- V�rj… pontosan mikor indulunk?

- K�v�ncsi vagy, mi? – k�rdezte ravasz fels�bbrend�s�ggel.

- Nem mondan�m… de m�gis, tudnom kell.

- Csak annyit mondok, hogy szedel�dzk�dhetsz, dr�ga rokonom. – azzal kisietett a szob�b�l, de nem v�letlen�l hagyta el a helyet, ugyanis p�r percen bel�l meg�rkezett Sesshoumaru is. Csak r�n�zett jegyes�re �s intett, hogy k�vesse, meg sem �llt k�sz�nni.

- Nem vagy egy kicsit sz�rakozott ma, Sessh? – h�zta fel a szem�ld�k�t.

- Mi�rt k�rded? Sz�val az a helyzet, hogy besz�lt�nk r�la, hogy az esk�v� k�t �v m�lva lesz. – v�gott r�gt�n mondand�j�ba h�s�nk.

- Igen, �s? Mi az a nagy esem�ny? – egyre nehezebben tartotta a temp�t, ami szokatlan volt… vagy � lassult le mostans�g, vagy Sesshy lett gyorsabb.

- Egy kis m�dos�t�s t�rt�nt. – sz�lt oda neki, k�zben az utat n�zte, ez felett�bb zavarta a fiatal h�lgyet.

- Sessh, abbahagyn�d? – sz�lt, mikor megtorpant �s elkapta a m�g mindig „s�t�l�” Sess karj�t. M�lyen a szem�be n�zett, szinte �tsz�rta tekintet�vel. – Mi az, mondd m�r!

- Az a l�nyege, hogy nem k�t �v m�lva lesz az esk�v�, hanem k�t h�nap m�lva. – v�laszolta egykedv�en. Sayuri eddig annyira megd�bbent, hogy elengedte a ruh�j�t, �s elejtett egy halk „oh” –t is.

- De ezt m�gis… hogy… m�rmint… hogy? – mondta m�r kocogva, hogy tarthassa szerelme temp�j�t.

- Nyilv�n tudod, hogy mikor ide�rt�nk, este besz�ltem Takeda- val, �s azut�n jelentette be a hat�rid�t. Nem �rtetted, igaz?

- Nem…

- Az �n �tletem volt. Hogy ne kapkodjuk el.

- Igen? Sz�val… te most szomor� vagy, hogy hamarabb kell elvenned? – keser� �s csal�dott volt a hangja.

- Nem ezt mondtam. Eddig csup�n az�rt halogattam, mert azt a f�lszellemet kerestem. – hangj�ban megvet�s �s undor mutatkozott.

- Naraku –t? – csattant fel.

- Nem, Hidetada –t. �s v�gre megtal�ltuk.

- Igen?- Erre Sesshy alig �szrevehet�en b�lintott.

- Felbukkant, �s ap�dnak megvannak az eszk�zei, hogyan lehet valakib�l kih�zni az igazs�got. – arc�ra halv�ny, kegyetlen mosoly �lt ki, amit�l a l�nyt ism�telten kir�zta a hideg.

- �s… mi t�rt�nt?

- Semmi. Nem akart besz�lni. Akkor mentem el… �ppen az el�bb, ugyanis itt van a kast�ly pinc�j�ben.

- Mi? K�pesek voltatok idehozni? – fogta suttog�ra hangj�t. – �s mit m�velt�l vele?

- Mire gondolsz? Csup�n besz�lgett�nk egy kicsit.

- Mir�l?

- R�lad…

- Hogy mi? – h�borodott fel egy halv�ny pirrel az arc�n.

- Mire sz�m�tott�l? – nem lep�d�tt meg a reakci�n.

- H�t…

- K�sz�l�dj, holnap hajnalban indulunk. – szak�totta f�lbe.

- M�gis hov�? – a d�mon elmosolyodott.

- Vad�szni. Sz�p �lmokat. – elindult, de Say elkapta a kez�t, majd megcs�kolta kedves�t.

- M�skor eszedbe ne jusson e n�lk�l itt hagyni. – a f�rfi �t�lelte, �s �szre sem vett�k, hogy az a m�snapi pirkadat nincs is annyira messze...

Rem�lem, hogy tetszett, nemsok�ra folytat�dik...^.^

Sakura92.