Huszonharmadik fejezet: K�t kicsi mad�r.

Az este nyugodt volt, l�gy szell� f�jdog�lt, ami igencsak ritka volt abban az �vszakban. Hi�ba, ha a mi kedvenc h�sn�nknek j� id�re volt sz�ks�ge, megkapta… a k�l�nleges kapcsolat tov�bbra is nagyszer�nek bizonyult… de ezt nem csak a term�szetre �rtem, ugyanis az id� m�l�s�val egyre jobban r�j�tt, mennyire fontos neki Sess. Az �jjeli �gbolton a csillagok apr�, f�nyes krist�lyk�nt t�nd�k�ltek, a Hold pedig ism�t annyira k�zeli volt, mint azon a bizonyos �jszak�n. Sayuri arc�ra halv�ny mosoly �lt ki, �s leheveredett a f�re. Friss volt az eml�k, t�ls�gosan is… csak k�mlelte az eget, �s arra a cs�kra gondolt… az els�re… sosem fogja elfelejteni… lehunyta a szem�t, �s felid�zte az aznapi esem�nyeket, szinte sz�r�l sz�ra elmondott mag�ban minden p�rbesz�det, ami k�zt�k zajlott. A sz�l egyre er�s�d�tt �s f�jta a zsenge p�zsitot, amely a s�t�tben �sszeolvadt a l�ny haj�val. A hime mosoly�hoz egy halv�ny p�r csatlakozott, igen… a friss eml�k a f�rd�z�sr�l. Amint ezen merengett, hirtelen egy ismer�s illat csapta meg az orr�t. Nem nyitotta ki a szem�t, tov�bbra is fekv� helyzetben volt.

- Daiki kedves, mi sz�l hozott erre? – Ez a bec�z�s sz�mukra teljesen term�szetes volt, �rezte, hogy a szellem lehuppan mell�.

- Csak gondoltam megn�zem, hogy mi�rt pirult�l el. – Kipattant a szeme, fel�lt �s arc�hoz kapott.

- Nagyon? – k�rdezte pironkodva.

- Nem, dehogy, szerintem a kert t�ls� v�g�ben m�r alig l�tj�k…

- ���… ne mondj ilyeneket – l�kte meg finoman… nos, ez nem teljesen igaz, ugyanis szeg�ny fi� eld�lt a nagy tol�st�l.

- J�l vagy? – k�rdezte agg�dva a hercegn�.

- Igen… de nem lenn�k Sesshoumaru hely�ben… - mindketten mosolyogtak.

- Mondd csak… szerinted, ha mindennek v�ge, mi m�g mindig kedvelni fogjuk egym�st?

- Mi mindennek?

- H�t… ennek a Naraku –s dolognak…

- H�t, szerintem k�ptelens�g lenne, ugyanis most sem kedvellek…

- Mi bajod van velem? Veled lehet egy�ltal�n komolyan besz�lni? – csattant fel Say.

- Neked mi bajod van? M�r viccelni sem lehet? Michiyo is folyton ezt m�velni… ti l�nyok annyira �rz�kenyek vagytok.

- Vagy ti vagytok �rz�ketlenek! Egyt�l egyig!

- M�g a dr�ga jegyesed is? – k�v�ncsi, vicsorhoz hasonl� volt az arca.

- Igen, � is! Ti sosem mondotok el semmit, �gy kell k�ny�r�gni! �s rengeteg dolgot meg nem t�rt�ntnek tekintetek!

- Hisztis. – v�gta oda neki.

- Micsoda? Fafej�!

- Elk�nyeztetett!

- Ne hidd, hogy vitatkozni fogok veled! – kiab�lta v�r�s arccal.

- Jaj, de cs�f vagy, ha m�rges vagy… mondjuk ink�bb azt, hogy cs�fabb. – A s�rtett felpattant, majd sarkon fordult �s elindult a palot�ba. Daiki egy �nel�g�lt vigyorral nyugt�zta a helyzetet �s h�trad�lt. Az es� hirtelen zuhogni kezdett, de � csak mosolygott… „Sayu…”

*

Say �trohant a termeken, �s mikor Sesshy meg akarta �ll�tani, csak arr�bb l�kte a kez�t. Mintha minden lass�tva j�tsz�dott volna le Sesshou el�tt… m�g a f�nyes k�nnycseppet is l�tta… Mich is ut�nany�lt, de akkor Sayi m�r a saj�t szob�j�ban volt. R�d�lt az �gy�ra �s igencsak hamar „el�ztatta” a takar�j�t. „Mi�rt, mi�rt kell ilyennek lennie? Elegem van… �s Sessh…”- a kis pl�dre pillantott, let�r�lte k�nnyeit �s �gy sz�lt:

- Sessh pedig… szeret engem. – sz�v�hez szor�totta az aj�nd�kot, majd er�t gy�jt�tt �s elindult. Ses �pp benyitott volna a szob�j�ba, hogy l�ssa, hogy van. Erre l�tta a jegyes�t, aki a kis pl�det d�delgette �s mosolygott, majd meg�lelte.

- Sayu, nem kell er�ltetned azt, ami nem vagy. – sz�lt a meglep�d�tt youkai, szinte percekkel k�s�bb. Hangja biztosan csengett, mint mindig.

- Hogy �rted?

- Ne akarj boldognak t�nni, mert nem vagy. Tudom… m�soknak fel�lem azt az �nedet mutatod, amelyiket csak szeretn�d, de �n ismerlek. – Sa elengedte �s a szem�be n�zett. Volt a tekintet�ben valami k�l�nleges… persze azon k�v�l, hogy az aranyl� szemp�r m�r mag�ban is sz�p volt, de m�gis… annyira �szinte volt, �s mintha… egy�tt�rz�ssel vegy�lt volna, de nem volt teljesen biztos benne… meg kell hagyni, szokatlan lett volna.

- Sessh… k�sz�n�m. - �lelte �t megint, �s boldog volt. Boldog, hogy m�gsem mindenki olyan, mint Daiki…

*

Sesshoumaru m�g napkelte el�tt fel�bredt �s gyorsan �sszek�sz�l�d�tt. A Nap els� sugarai m�r felt�ntek a t�volban, �s megvil�g�tott�k a cseresznyef�t, ami alatt annyit �ltek. Most viszont csak a t�relmetlenked�, toporg� Dai �llt alatta �s lehelte a kez�t, hi�ba, cs�p�s volt az id�… ekkor megjelent Sayuri �s f�l�n k�rben�zett, de Daiki az arc�ra tette a kez�t �s megcs�kolta. Sessh- be mintha vill�m csapott volna… nem hitt a saj�t szem�nek. Lehunyta, majd ism�t kinyitotta, de ez a k�sza r�mk�p nem t�nt el, tov�bbra is vil�gosan kivehet� volt a k�t alak. V�g�l Say �t�lelte a szellemet, aki pr�b�lta visszatartani a kez�n�l fogva, de � nem �llt meg, hamar elt�nt Sesshoumaru l�t�t�vols�g�n k�v�lre.  A f�rfi m�g egy ideig n�zett ut�na, majd kil�pett az ajtaj�n �s egyenesen a l�ny szob�ja fel� vette az ir�nyt. Haboz�s n�lk�l benyitott, nem is kopogott. Ben�zett, de olyat l�tott, amire nem sz�m�tott. Kedvese teljes nyugalommal arc�n az igazak �lm�t aludta. Sok�ig n�zte az akkor annyira t�r�kenynek l�tsz� menyasszony�t, aki egy pillanatra elmosolyogott �s azt suttogta:

- Sessh… - de mintha nem is lett volna �bren… valamit �lmodhatott. H�s�nket kisebb megnyugv�ssal t�lt�tte el, hogy r� gondol… de nagyon nyomasztotta a dolog. Halkan becsukta az ajt�t �s kiment s�t�lni. Szinte hangtalanul j�rta v�gig a folyos�kat, m�g ki�rt a friss leveg�re. Tan�cstalan volt… �let�ben tal�n el�sz�r nem tudta pontosan, mit tegyen. Ha elmondja Sayu- nak, hogy tudja, akkor a l�ny vagy tagadja, vagy bevallja, hogy Daiki- t szereti, �s azt nehezen viseln�. Vagy nem sz�l, s tov�bb �rl�dik, k�telyek k�z�tt. V�g�l feln�zett a palot�ra, majd jegyese ablak�ra… a hime is �t n�zte… fel�bredt. P�r m�sodperc m�lva a hercegn� elmosolyodott �s integetni kezdett. Sesshy biccentett egyet, �s visszaindult a kast�lyba. Sayuri abban a szempillant�sban elkezdett k�sz�l�dni, �s mire meghallotta a k�zeled� l�ptek hangj�t teljes harci d�szben �llt. Beengedte a d�mont �s k�sz�nt neki. L�nyegtelen dolgokr�l kezdtek csevegni, k�z�sen indultak le reggelizni. Say mindenkivel v�ltott egy-k�t kedves sz�t, Michi pedig szomor�an figyelte Sesshou- t, hisz m�g sosem volt ilyen… legal�bbis � nem l�tta. Mikor a youkai elindult kifel�, csatlakozott hozz�.

- Csak nem akarsz s�t�lni? – k�rdezte meglepetten a f�rfi.

- Mi�rt?

- Csak, mert szakad az es�. – Mich kin�zett �s t�nyleg �gy �rezte: a h�ta k�zep�be sem k�v�nja most ezt a „kis” vizet. Megr�zk�dott, de mikor m�r csak Ses h�lt hely�t tal�lta megj�tt a b�tors�ga. Illedelmesen fejet hajtott �s kisietett. A t�bbiek sok�ig n�ztek ut�nuk, �s csak k�s�bb folytatt�k a besz�lget�st. Mic utol�rte Sess –t �s mellette s�t�lt. Az es�cseppek egyenletesen kopogtak. Unalmas csend… ez az, amint a fiatal le�nyz� nem hagy sz� n�lk�l…

- Mi t�rt�nt?

- Mire gondolsz? K�l�nben sem tartozik r�d… - �jra belehulltak az �ress�gbe… csak l�pkedtek, val�j�ban azt sem tudt�k, hova.

- Daiki, igaz? – sz�lalt meg v�g�l, Sessh �rtetlen�l n�zett r�, amire � egy k�nos mosolyt eresztett meg.  – Ne tagadd, tudom… �n… nem is tudom, csak egyszer�en… nem akarom, hogy v�ge legyen. Mert… t�nyleg szeretem… �s hogy mi�rt mondom el most neked? Nos, �n magam sem �rtem igaz�n. Az id�k sor�n egyre jobban megkedveltelek, �s gondolom, hogy te is hasonl�an �rzel… �s l�ttam… Sayuri- t �s Daiki- t. Kezdtem �t�rt�kelni a helyzetet, �s tal�ld ki mire jutottam! – az es� sem fedte el a f�nyl� szemeket… fura egy l�tv�ny… k�t �zott alak a s�t�t, felh�s �gbolt alatt s�t�l… - Arra, hogy b�rmennyi b�nat is �r minket… az id� mindent megold, �s ut�na… m�g szebb lesz minden… - akkor egy apr� madarat vett �szre, ahogy kib�jt a f�szk�b�l. Kirep�lt az egyik fa�gra �s k�s�bb meg�rkezett egy m�sik is, ketten sz�lltak tov�bb. – L�tod? A boldogs�g nem is annyira el�rhetetlen…

- Mib�l gondolod, hogy Sayuri m�g �rdekel ezek ut�n?

- Mert a szerelem nem m�lik el ilyen k�nnyen…- A falevelekr�l lassan hullnak le a v�zcseppek, a t�j sz�p lassan kibontakozott a szomor�, sz�rke g�ny�j�b�l, engedte, hogy a napsugarak megvil�g�ts�k igazi arc�t. Say kil�pett �s egy hatalmasat ny�jt�zott. Mindk�t szellem megfordult, ekkor a k�t h�lgy integetni kezdett. A – mint kider�lt – fiatalabb l�ny vid�man rohant oda Sesshy- hez, Daiki is nem sokkal k�s�bb k�vette.

- Nos, mikor indulunk? – k�rdezte Say.

- Igen, mikor? – csatlakozott a m�sik fi� is, de Sesshou az � hangj�t nem igaz�n szerette volna hallani.

- Ak�r most is. Sess, elmegyek Rin- �rt, mindj�rt j�v�k! – befutott a palot�ba, sz�lt a gyermeknek, majd b�cs�t intett k�nnyeivel k�szk�d� �desanyj�nak �s kiss� let�rt �desapj�nak.

- Miharu- sama! �n…

- Te is nekem… - sz�lt �t�lelve l�ny�t, v�laszolva a befejezetlen a mondat�ra. – Most menj! Szerencs�s utat!

- Sesshoumaru… vigy�zz r�juk. – mondta csendesen Takeda, a megsz�l�tott b�lintott.

- K�sz�n�k mindent! – integetett vid�man a kisl�ny.

- Pont, mint a madarak… elhagyjuk f�szk�nket. – f�zte hozz� Micy, de ezt csak � �s Ses �rtett�k… egy k�z�s titok…

*

A napos id� p�r �ra alatt ism�t k�d�ss� v�ltozott. Sess minduntalan a k�rny�ket figyelte, nem akarta, hogy b�rmi is elker�lhesse a figyelm�t. Daiki nevetg�lt Sayuri- val, Michiyo pedig az id� k�zben megtal�lt Jaken- en nevetett Rin- nel egy�tt. Kicsit megtorpant, majd �jra mosolygott. P�r perc m�lva el�rebaktatott a csapat elej�n l�v� youkai- hoz.

- Te is �rzed? Nagyon nem j�tt j�l ez az id�… az orrom hegy�ig se l�tok…

- Mi bajod van? – hirtelen tette fel a k�rd�st.

- Nekem k�rlek al�san… h�t… sajn�latos m�don t�l csendes vagyok l�zad�, nagysz�j� be�t�ssel. Mi�rt?

- Ne, �gy �rtem… furcsa illatod van… mikor s�r�lt�l meg?

- Mi�rt �rdekel? �gyis csak egy karcol�s… - v�gta oda.

- De j�l esik, hogy agg�dt�l. – a m�sik r�n�zett.

- Ne l�gy nevets�ges.

Egyszerre �lltak meg, nem hirtelen, pontosan tudt�k, hogy hol vannak. Halk suttog�s hallatszott. A koboldot kir�zta a hideg.

- Mi a baj, Jaken- sama? – suttogta.

- Ostoba… ez a Szellemek L�pja… ha nem tudod, hov� l�psz, nem t�rsz vissza… - a hangok egyre er�s�dtek.

- Sayuri, Michiyo… Rin… - sz�ltak halkan. – Gyertek… gyertek csak. – a fenyeget�s most a h�tuk m�g�l hallatszott, majd ism�t el�r�l.

- Ez… mozog… - rohant oda a kicsi a him�hez.

- Sayu… Sayu? Mi van veled? Sayuuuuu…

Folytatom...