24. fejezet: A l�p titka.

- Sayuri, Sayuri… Rin… - sz�ltak halkan. – Gyertek… gyertek csak. – a fenyeget�s most a h�tuk m�g�l hallatszott, majd ism�t el�r�l.

- Ez… mozog… - rohant oda a kicsi a him�hez.

- Sayu… Sayu? Mi van veled? Sayuuuuu…

- Rin, Rin… Rin… - a kisl�ny lassan kinyitotta a szem�t �s megpillantotta az agg�d� tekintet� Sayuri- t. K�r�lpislogott… Mindenki furcs�n n�zett r�, Daiki pedig megvet�en AhUn- ra t�maszkodott az �rdekl�d�s legcsek�lyebb jel�t sem mutatva. Most m�r v�gk�pp nem �rtett semmit. R�n�zett az �t tart� Sesshoumaru- ra, t�le v�rt v�laszt. De � nem tette le, ahogy szokta, hanem intett Say- nak, aki �tvette t�le a gyermeket. Sa egyik kez�ben a Sousei, a m�sikban pedig a l�ny.

- Rin kapaszkodj bel�m, rendben? – lass� l�ptekkel haladt el�re. Michiyo is k�vette, majd Sesshoumaru �s Daiki, ut�nuk Ah �s Un, v�g�l Jaken k�vetkezett. Egy sz�k szoroshoz �rkeztek… legal�bbis Sesshy �gy vette �szre, val�j�ban az orra hegy�ig sem l�tott el… Mich el�rel�pett, mert l�tta, hogy a him�nek neh�z t�j�koz�dnia…

- K�sz�n�m…

- Ugyan, nincs mi… - kezdte fel� fordulva, csak valami g�tat szabott a mondat befejez�snek.

- Mic… ki�ltotta Say.

- Szemmi baj, j�l vagyog, szak egy kiszit f�j asz orrom… - ki�ltotta az eml�tett �rz�kszerv�re tett k�zzel.

- De hisz v�rzik…

- Mondom, hogy szemmi, nem kell fele foglalkoszni.

- Michiyo… - kezdte Sessh.

- Monszom, hogy szemmi v�sz, t�l�lem…

- Engem a legkev�sb� sem �rdekel, hogy mi van veled, csak az, hogy minek ment�l neki. – a k�d erre lassan oszolni kezdett �s egy kapu rajzol�dott ki, erre Jaken h�tr�bbh�k�lt.

- Mit�l f�lsz? Ett�l? Kinek �rtana egy ilyen… - sz�lt Dai.

- Daiki- sama, ez a F�nyek Kapuja… - hatalmas d�bbenet �llt be.

- �gy �rted…?

- K�ptelensz�g! – csattant fel Mich. – Eszen asz akad�lyon szosze jutna �sz egy olyan f�lszellem, minsz Naraku!

- Sajnos nem az. Csak az �r�ket kell megt�veszteni, ez minden. – mondott ellen Jaken.

- Milyen tapasztalt vagy… - vetette oda Say.

- �n csak arra lenn�k k�v�ncsi, hogy hogyan megy�nk be. – sz�lt Da.

- Arra �n isz… - sz�lt Mich.

- �ll�t�lag csak az l�phet be, akit az �r�k h�vnak… ti is hallott�tok: Rin, Michiyo �s Sayuri. Teh�t nek�nk kell bemenni. N�lk�letek.

- Azt hiszed, hogy odaenged�nk titeket? – ki�ltott agg�dva Daiki.

- Igen. �s �n is. Csak legyetek �vatosak, ahogy be�rtetek, val�sz�n�leg a med�lr�l elt�nik a jelem… de a ti�d m�g mindig �lni fog, �gyhogy �lljatok meg t�volt a kaput�l �s v�rjatok meg. – Sess a v�g�n m�r suttogott.

- Rendben. �gy tesz�nk, de… vigy�zzatok magatokra… lehet, h ez az eg�sz egy ism�telt csapda… ez nem j�t�k. Most komolyan kell viselkedn�nk. – a m�sodik mondat m�r mindenkinek sz�lt, tal�n legf�k�ppen Michy- nek, aki b�lintott. El�r�ntotta kardj�t, de el�g neh�z volt komolyan venni azzal a k�t�ssel a fej�n, ami �t�velt az orr�n. Rin nevet�s�t elfojtva intett b�cs�t a szellemeknek. A l�nyok az akad�ly el� l�ptek. Az egyik szobor, amin m�g �szrevehet�en nem sz�radt meg Michy v�re megmozdult. Kiny�lt a szeme, erre Rin szorosan �t�lelte az �t m�g mindig tart� Sayu- t.

- Ki az, ki v�r�vel �ztatta a Szellemek �r�t? – sz�lalt meg az �rszem.

- �n, Michiyo, asz �szaki ter�letek herszegn�je. - v�laszolta magabiztosan Mich, majd egy l�p�st tett el�re. A vigy�z� �sszesz�k�tette sunyi szemeit.

- �s a t�rsaid?

- Lin, haland�, �s Sayuri, asz �szak-keleti tel�letek �ln�je.

- Hm… elj�ttetek? L�pjetek be. – halv�ny dereng�s jelent meg, meg a monstrum �sszecsapta a kez�t, erre Michy �s Sayu �tl�ptek. Rin remegett, az�rt a hercegn� nyugtatgatta.

- Ne f�lj, itt vagyok. – fekete k�d sz�llt le r�juk �s minden elhom�lyosult. „Megint az az �rz�s… zuhanni a v�gtelens�gben… Csak nem? Hol vannak a t�bbiek? Rin, Rin???

- Sayu? Itt vagyok… valahol… Hol is vagyok?

- Sayuri kedves, s�t�t van… hol lehet�nk? Csak nem a fejedben?

- Haha… de vicces… de nem j�rsz messze az igazs�gt�l, Michiyo… a sz�vemben.” Talajt �reztek a l�buk alatt, majd hirtelen v�r�s dereng�s t�madt.

- Besz�ljetek, gondolatok! – egy n�i alak rajzol�dott ki a k�l�n�s f�nyb�l.

- Hana… te vagy az? Mich, Rin, ne gondoljatok semmire!

- Micsoda, de mi�rt? – a kisl�ny a sz�j�hoz kapott. – De meg sem sz�laltam.

- Rin, el�g! Ez itt Hana, Naraku szolg�ja, k�pes a tetteket ir�ny�tani. Most is ezt teszi… csak nem veszitek �szre.

- �dv, Sayuri… de r�g nem l�ttalak… minden rendben? �gy reszketsz…

- Ne l�gy nevets�ges.

- Enyje, egyre jobban hasonl�tasz Sesshoumaru –ra. Aprop�, nemsok�ra � is meg�rkezik… addig is ismertetem Naraku terv�t… teh�t. Te meg�l�d a jegyesed, Daiki megt�mad t�ged, erre Mich meg�li �t, majd te az unokan�v�redet… �s v�ge. Csak te �s Rin maradtok, �s ti meg mi egy sz�p, nagy csal�d lesz�nk. Azzal a k�l�nbs�ggel, hogy Naraku b�rmikor meg�lhet titeket, ami nem igaz�n szok�s… de semmi sem lehet t�k�letes.

- Michiyo, hallod? Semmik�pp ne t�madd meg Daiki- t, vil�gos? Ink�bb v�gezz velem!

- De…

- Nem �rdekel! – sz�lt d�h�sen. - Sesshoumaru…

*

Sesshou �s Dai m�r r�g�ta s�t�ltak… ink�bb futottak. �thaladtak egy akad�lyon, majd egy pillanat m�lva Sessh a nyak�n�l fogva egy f�hoz szor�totta a szellemet. Az fulladozott, de � nem engedte el.

-         Mi… m�velsz?

-         Mi k�z�d van Sayuri- hoz? Ha hazudsz v�ged…

-         Semmi… �n… - a tekintet�ben most m�r elsz�nts�g t�kr�z�d�tt. – Szeretem… de el… kell hogy… keser�tselek… � is… engem… mondta. – ekkor a f�ldre esett, Sessh m�r otthagyta.

-         H�? Hov� m�sz? V�rj m�r!

-         Ha ut�nam j�ssz, meg�llek. - vetette oda. „Sayu… el kell b�cs�znom t�led… utolj�ra… sajn�lom.” F�nyg�mbb� v�ltozva �tra kelt… hogy megv�vja az utols�, de tal�n legnehezebb csat�j�t.

*

-         �s hol van Naraku? �s mi a c�lja ezzel az eg�sszel?

-         T�relem, mindj�rt itt lesz…

-         Jobb lenne, ha el se j�nne…

-         Szeretn�d mi, Michiyo… - ekkor megjelent az eml�tett. Bal oldal�n Kagura, Kanna �s Kohaku, jobb oldal�n Hidetada, Fumie �s Norie…

-         Norie. – sziszegte Mich �s egy t�mad�st ind�tott fel�, de az egy energiafalba �tk�z�tt.

-         Hehehe… nevetett fel Fumy.

-         Sayuri dr�g�m, de �r�l�k, hogy l�tlak! – �lelte meg volt jegyese a l�nyt, aki erre felpofozta.

-         Naraku, nem azt mondtad, hogy megt�rted? – mondta sajg� arc�t massz�rozva.

-         Ne l�gy nevets�ges… majd ha f�lre�ll�tottad Sesshoumaru- t, akkor kapod meg a fizets�gedet. – Sa undorodva n�zett r�juk. „Hogy mernek ezek �gy besz�lni r�lam?”

-         Jaj, Sayu azt ne hidd, hogy t�bb vagy egy t�rgyn�l. – vetette oda Hana, aki nagyon is j�l hallotta minden gondolat�t.

-         Ne agg�dj, j� helyed lesz n�lam. – sz�lt Hide. – Mikor j�n m�r?

-         Nemsok�… Naraku, nagyszer� terv volt, hogy Daiki beleszeressen a kis Sayu- ba. – csever�szett Kagu.

-         Tess�k? Micsoda? – n�zett Mic- re, aki csak les�t�tte a szem�t. Ekkor m�r tudta: igaz.

-         �s szerinte te is szereted… meg Sesshoumaru szerint is. – f�zte hozz� vigyorogva Nory.

-         De mib�l veszik ezt a k�ptelens�get? – csattant fel.

-         Tal�n azt a szenved�lyes cs�kot neh�z volt f�lre�rteni… - elm�lkedett Kagura.

-         Miiiit? De mi soha…

-         Dehogynem… Daiki �rezte, Sesshoumaru �s Michiyo pedig l�tta. – Say seg�ts�g�rt k�ny�r�gve n�zett a m�sik l�nyra, de � �rzelmekt�l mentes szemekkel n�zett vissza r�.

-         Ezt is te tervelted ki, mi? – fordult a hanyou fel�. Naraku fel�.

-         Elhinn�d, ha azt mondan�m, hogy nem?

-         Nem igaz�n.

-         Pedig mennyire igazad lenne… az eg�sz eredetileg Hana �tlete volt… csak m�dos�tottam.

-         T�zpillang�k! – ki�ltotta el mag�t a hime, de csap�sa nem hatolt �t a falon.

-         Sz�nalmas vagy, Sayuri… de m�g mindig elker�lheted a v�rf�rd�t… m�r csak t�z h�nap… ennyit kell kib�rnod, �s mindenki �letben marad.

-         Micsoda? De ut�na velem marad, nem?

-         Hidetada. A te seg�ts�gedre m�r nincs t�bb� sz�ks�gem. – a megjelent a kez�ben a f�rfi sz�ve, majd �sszeszor�totta. A hanyou �lettelen�l hullt a f�ldre. – Err�l jut eszembe. Norie… - ugyanaz t�rt�nt vele, mint a f�lszellemmel.

-         �tkozott… Sesshouma… - suttogta utolj�ra.

-         �s ha nem? �s ha nem engedelmeskedem?

-         Akkor viszont meghalnak. Ti�d a v�laszt�s… - mondta nyugodtan.

-         Mi�rt? Mi�rt pont �n? Annyi m�s szellem van…

-         Szellem? Ink�bb f�lszellem… igen… j�l tudom az igazs�got… De hadd mes�ljem el neked, hogy hogyan szereztem minderr�l tudom�st, �s hogy megv�laszoljam a k�rd�sedet. – m�ly csend k�vetkezett, Rin Michi –hez futott. - Minden�ron �rtani akartam Sesshoumaru- nak. Az els� tervem Rin elrabl�sa volt… nagy �tt�r�s, ugyanis addig nem �rdekelte senki. De j�tt ez az egyszer� ember… �s a sikerem kulcsa. Tudtam, ha � n�lam van mindent megtehetek… ez�rt b�reltelek fel t�ged, a naiv hercegn�t,  aki feledni akarja az �rz�st, – itt sz�netet tartott. - hogy hozd el nekem… El�bb tudtam arr�l, hogy szereted, mint te magad.  Teltek a napok �s r�j�ttem, hogyan kaparinthatlak meg. Elk�ldtem az egyik r�szemet, Hidetada- t, hogy int�zze el a dolgot… csak akkor ugye m�r menyasszony volt�l. �rtam egy levelet Takeda- nak… hallott�l r�la. Tudod, mi volt benne? Elmes�ltem neki a kis Rin mes�j�t… egy picit m�sk�pp. Hogy a szerelmedet val�j�ban csak � �rdekli… Hogy te ne maradj sz�gyenben felaj�nlottam, hogy majd Hidetada feles�ge lehetsz... �s ezut�n minden a terv szerint haladt… kiv�ve… nos igen, nem sz�m�tottam az elej�n arra, hogy ennyire szoros a kapcsolatod Rin- nel… m�g most sem �rtem, hogy hogyan k�pes bel�tni a sz�vedbe… �s akkor m�r biztos voltam benne: ez a gyerek mindenn�l t�bbet �r nekem mindenn�l… fogalmam sincs, hogy mi�rt, de nem akartam v�gezni veled… de ez nem sz�m�t. Egysz�val… a tiszt�son, amikor meg akartad semmis�teni Hana- t… de nem tetted… ezzel biztos�tott�l a h�s�gedr�l.

-         Mir�l? Musz�j volt megtennem… mert hittem neked…

-         �gy van… ezut�n kezdett igaz�n �rdekelni, hogy honnan j�tt�l. Elmentem a faluba – a hercegn� felkapta a fej�t. – Bizony… �s megtudtam mindent… meg kell hagyni, nagyon meglepett a f�lszellem mivoltod… de hogyan titkoltad? �ruld el…

-         � sem tudta. – sz�lt k�zbe az id�sebb d�mon.

-         Val�ban? – feln�zett Naraku. – Kagura, Kohaku, Kanna… menjetek… �s Hana… nemsok�ra el kell kezdened. – Mindenki elt�nt. – Hol is tartottam? Hehehe… igen. Hogyhogy nem tudta?

-         Nem mondtam el neki. Ennyi.

-         Hazudsz. Van m�s is… mivel vetted a hanyou szag�t �s adt�l neki d�monit?

-         Ne besz�lj ostobas�gokat!

-         �gy l�tom, hogy meggy�gyult az orrod.

-         Ez hogy j�n ide?

-         Itt vannak. Tudj�tok a tervet. Sayuri, nemsok� visszat�rsz hozz�m… ne feledd, hogy mi vagy… Hana… - sz�lt mik�zben Say nyak�ba akasztott egy med�lt. Az ellenkezett, de nem volt k�pes r�…

-         Igen… - ism�t k�gy�v� v�lt �s a nyak�kbe siklott. Say tekintete elhom�lyosodott.

-         „Sayu… figyelj r�m… seg�teni akarok… elegem van abb�l, hogy folyton parancsokat k�vetek. Visszaadom az uralmat a tested felett, de meg kell �g�rned, hogy nem veszed le a l�ncot… k�rlek.

-         Mi�rt kellene �gy tennem?

-         Mert nem akarod, hogy meghaljon az, akit szeretsz. – csend k�vetkezett.

-         Rendben… de sietn�nk kell.” Ek�zben Michi �bresztgette az al�lt l�nyt - igen kev�s sikerrel-.

-         Sesshoumaru �s Daiki… �gy l�tom �tjutottatok a v�delmen… - Naraku csak besz�lt �s besz�lt, de csak a k�r f�rfi figyelt r�…

-          „Pontosan �gy kell tenn�nk, ahogy az a nyavaly�s k�rte… csak az elej�n, ut�na meglepj�k, rendben?

-         Igen…

-         Helyes… akkor figyelj…”

-         Sayuri- sama, nem akarod �dv�z�lni a szerelmedet?

-         De… - sz�p lassan odament �s meg�lelte… Daiki- t.

-         Figyelj… el kell mondanom, hogy az eg�sz egy �tver�s volt… �n… nem szeretlek… sajn�lom, de ezt tudnod kellett… - suttogta Hana, majd odal�ptek Sesshy- hez.

-         Sessh… - �t is �tkarolta. – Csapda… el kell menned… higgy nekem… m�s nem sz�m�t nekem… k�rlek… tal�lkozunk ott, ahol mindig is… Menj! Fuss! – azzal el�r�ntotta a kardj�t �s hanyou fel� haj�totta. Annak m�g ideje sem volt gondolkozni. – Siess! Vidd el �ket is! – Mutatott bar�tai fel�. Keserves k�zdelem vette kezdet�t. A t�bbiek menek�lni pr�b�ltak, amikor a f�lszellem t�mad�st k�ld�tt fel�j�k. Hana hirtelen kisz�llt a testb�l �s el�j�k ugrott.

-         Ennyit tudsz? – nevetett a k�gy�szellem.

-         Te… sziszegte a f�lszellem.

-         �n… sajn�lom, de m�r nem akarok �gy ugr�lni, ahogy te f�ty�lsz.

-         Kagura… �s te?

-         Nem… �n a sz�l vagyok… szabad leszek b�rmi �ron… - azzal egy S�rk�nyt�ncot ind�tott fel�. Naraku v�d�burka visszaverte a csap�st.

-         Akkor… v�ged… - a sz�ve �sszeszorult.

-         El�g! Nem! – azzal egy csap�ssal lev�gta a szervet tart� ny�lv�nyt.

-         Haha… balga. – egy m�sikkal �tsz�rta a magatehetetlen n�t. T�rdre rogyott majd minden elhom�lyosult… „V�ge… �g veled!”

*

-         Sayu… Sayu… �bredj…

-         Szerintem k�s�n j�tt�l.

-         Ne besz�lj ostobas�gokat! Sayu, ki kell tartanod… k�pes vagy r�… b�zom benned, ne add fel… - „Ki besz�l? Annyira megnyugtat a hangja… na adjam fel? Mi�rt tenn�m? Csak… �lmos vagyok. Minden annyira… torz… Ne menjek? Hova ne menjek?”

-         Szeretlek… hallod? – „Ki? Ki mondta… de sz�pen hangzott… Sessh?” Kipattant a szeme �s elmosolyodott – amennyire erej�b�l tellett-.

-         Sessh… - a szellem a karjaiban tartotta… igen, � �lesztgette.

-         Ne f�lj… vigy�zok r�d. – a hangja egyre t�volabbinak t�nt… valami puh�t ter�tenek r�… m�r nem is f�zik… �jra beleveszett a s�t�ts�gbe. „Nem… nem adom fel… szeretlek…”

*

Sayu- nak korgott a gyomra, ez�rt fel�lt… de hol van? Igen… ez az � saj�t �gya… �s a kedvenc takar�ja… Mi t�rt�nt egy�ltal�n? �lmosan felvette k�nt�s�t �s kis�t�lt a szob�j�b�l. Viszonylag k�nnyen ment, csak a l�pcs�n�l kezdte �rezni, hogy mi�rt is van rajta annyi k�t�s. Lecammogott, majd sok alakot vett �szre… fel� fordultak �s odarohantak hozz�… �lelgett�k… majd’ megfulladt… de volt valaki m�s is… csak n�zte… odament hozz�…

-         Sayu…

-         Sessh… - a hangok hirtelen visszat�rtek. – Sessh! – borult a nyak�ba (kicsit t�l nagy er�vel, ugyanis a sebei szinte felszakadtak t�le.)

-         Vigy�zhatn�l… van kedved s�t�lni?

-         Igen… - lassan s�t�ltak, nehogy Sayuri- nak gyors legyen a temp�. – Mondd csak, h�ny napot aludtam?

-         Igaz�b�l n�gyet… de ha hozz�vessz�k azt, amikor csak forgol�dt�l…

-         Sessh…

-         Sokat… 35 napig fel sem kelt�l.

-         �rtem… �s… hogy v�gz�d�tt a…

-         Naraku m�g �l… nem tudtunk v�gezni vele… de szerintem egy ideig nem fog hallatni mag�r�l. Ha m�gis… - a hime szem�be n�zett. – Nem lesz semmi bajod… �g�rem.

-         Honnan tudod?

-         Mert megv�delek. – Sa nem volt hozz�szokva, hogy Sess ennyire nyitott fel�.

-         Mi�rt mondod most ezt? – a d�mon �t�lelte.

-         Mert nemr�g j�ttem r�, hogy semmi sem �r annyit, hogy t�ged elvesz�tselek miatta.

-         Sessh… - ajkaik �ssze�rtek �s a sz�l h�v�sen f�jni kezdett. De ez nem zavarta �ket, v�gre kettesben voltak… egy�tt. „Ap�m, igazad volt… most m�r van valakim, akit meg kell v�denem…”

*

Egy kisl�ny rohant kereszt�l az erd�n. Sebesen dobogott a sz�ve. Csak futott �s futott. Ki�ltott, de mintha senki sem halotta volna.

-         Most megvagy! – ter�tette le valaki a f�ldre.

-         Feladom! Gy�zt�l!- sz�lt kuncogva a kicsi l�ny.

-         Helyes… - diadalmas mosollyal nyugt�zta az �jabb sikert.

-         �gy l�tom, rendbe j�tt�l, Sayu.

-         Igen, soha jobban, Daiki.

-         Besz�ltem Michiyo- val.

-         �s?

-         �s… v�g�l… megbocs�tott. – Sayuri majdnem elkezdett ugr�lni �r�m�ben.

-