2. fejezet: Az �lmok �rn�je

Natsu egy fa alatt �lt a harcos t�rsas�g�ban. Meglep�dve, n�ha bizalmatlanul hallgatta szavait.

·         A t�rt�net akkor kezd�d�tt, mikor egy mag�t Kiyone- nek nevez� miko Fuyu faluj�ba �rkezett. H�res volt tud�s�r�l, ekkor az, kinek lelke �jj�sz�letett benned m�g csak h�t �ves volt. Szerett�k, k�r�lrajongt�k a papn�t a gyerekek, de Fuyu csak csendesen �lt… pontosan itt. Mikor �szrevette, hogy ez a kisl�ny – elmosolyodott: a n�gyhatalm� miko is csak gyermek volt – mag�nyos, akkor odament hozz�, �s megk�rdezte, hogy mi a baja… - ekkor Shun el�vett egy kis krist�lyt.

·         Mi ez? – k�rdezte.

·         Ez az Id� Kapuja… ennek a szil�nkja van a te testedben is. Ez�rt tudsz �tjutni egyik vil�gb�l a m�sikba.

·         Bennem? – lep�d�tt meg.

·         Igen. Akkor a miko elhat�rozta, hogy nem hagyja ezt a gyermeket egyed�l… megtudta, hogy a n�v�re szellemirt�, �s gyakran h�napokig t�vol van. Ekkor Kiyone mag�hoz vette a l�nyt… �s papn�t nevelt bel�le. Tehets�ge m�r a kezdetekben megmutatkozott. Az egyik �jjel any�n�l sz�lltak meg egy kis faluban. Mikor le�ltek az asztalhoz, akkor egy kisebb z�rejt hallottak. Fuyu �ce�n-k�k szem�vel �ntudatosan n�zett az akkor m�r kicsit id�sebb nevel�j�re. Mag�hoz vette a tegezt �s a nyilat, majd kifutott a h�zb�l. Akkor egy d�monnal tal�lta szembe mag�t, aki r�n�zett… ekkor elfogta a retteg�s… m�g az � ereje is meginoghatott… a f�rfi el�gedetten t�vozott. Abban az id�ben megismerkedett egy zsoldosokb�l �ll� sereg ur�nak fi�val, akinek volt egy h�ga is… - Natsu m�g egyszer v�giggondolta a csal�di kapcsolatot. – Mikor elment, hogy megf�leml�tse a bandit�kat… megl�tta ezt az embert, Naoki– t. Ekkor � csup�n tizenhat �ves lehetett, a fi� sem volt sokkal t�bb. Sejtheted, hogy mi t�rt�nt.

·         Beleszeretett?

·         Igen, �gy van. Azt�n… ism�t megjelent az a szellem �s �tkot bocs�tott Fuyu- ra.

·         �tkot? – a m�sik b�lintott.

·         M�g vissza nem t�r, mag�nyos leszel, ha meg�rkezik, visszas�rod az egyed�ll�tet.

·         Micsoda? Vagyis… sosem lehet igaz�n boldog. – csattant fel h�sn�nk.

·         �gy van… az a youkai nem ismert kegyelmet… a mai napig nem sz�m�t neki, hogy egy ember mit �rezhet.

·         Ki lehet k�pes ekkora sz�rny�s�gre?

·         �n. – sz�lt a fekete ruh�s harcos. – �n, Shun… �n tettem t�nkre annak a n�nek az �let�t… �s most a ti�det is… - azzal nevetve felemelkedett �s f�stt� v�lt, az es�cseppek abban a pillanatban a f�ldre hulltak. Natsumi megr�zta a fej�t �s elindult… de nem Jaken ir�ny�ba… nem. Vissza akart menni… Sesshoumaru- hoz. Sebesen �tv�gott a f�k k�z�tt �s megpillantotta �t…aki �pp egy egyszer� macskaszellemmel hadakozott.

·         Sesshoumaru! – ki�ltott fel�, erre a k�t l�ny fel� n�zett.

·         Natsumi… - sz�lt csendesen, �s egy csap�st m�rt m�rgez� karmaival a - m�g mindig- Natsy- t b�mul� d�monra. Az feljajdult �s az egyik �gra pattant.

·         Nah�t, Sesshoumaru! – a hangja… a l�ny most j�tt r�, hogy Sesshou bizony�ra egy f�rfivel harcolt. – Csak nem egy �jabb szerelem? – nevette el mag�t. – �s az �rzelmeid… viszonz�sra tal�ltak? – k�v�ncsiskodott. Sesshy szeme �sszesz�k�lt, a kez�t fenyeget�en magasra emelte. Hirtelen egy v�konyka, �m er�s k�z az �v�re nehezedett.

·         Ezt b�zd r�m! – mosolygott r� h�sn�nk. – �gyis meg kell tanulnom harcolni. – az ellens�g abbahagyta a vigyorg�st �s �rdekl�dve figyelni kezdett.

·         Hm… azt hittem, hogy m�g egy v�delemre szorul� n�t v�lasztott�l, mint akkor…

·         Natsumi, majd �n megoldom! – sz�lt fojtott indulattal, m�r a Toukijin- t tartotta.

·         De h�t… nem, te csak pihenj, nagyuram. – v�ltott �t szolgai hangnembe. – B�zd csak h� szolg�l�dra ezt a jelent�ktelen feladatot. Nem kellene ilyenekkel bemocskolnod a kezedet, Sesshoumaru- sama! – a m�sikra sand�tott, akit m�r szemmel l�that�lag el�nt�tte a m�reg, de � megadta a kegyelemd�f�st.

·         Sajn�lom, hogy nem �rtem ide el�bb… rem�lem, hogy nem kellett haszn�lnod a karmaidat, nagyuram… sz�nalmas macska, m�g egy embernek is sz�gyen v�gezni vele. – m�g Sessh is �rtetlen�l n�zett, de mikor az eml�tett l�gy t�mad�sba lend�lt… nem �t c�lozta meg, hanem Natsu –t. � a kez�be vette a peng�ket �s azok a j�l ismert feh�r f�nybe burkol�ztak… abban a pillanatban egy ez�st�s �rv�ny fonta k�r�l a le�nyt is, v�d�pajzsk�nt visszaverve a meglep�d�tt youkai- t.

·         Ki vagy te… a szagod egy ember�… az is vagy, nem?

·         Val�ban… de egy szerzet sem veheti fel a harcot az �lmok �rn�j�vel. – hangja torz volt, szeme k�kre v�ltott. Egy laza suhint�ssal hatalmas erej� csap�st m�rt ellens�g�re, majd a f�ldre rogyott. K�r�l�tt�k minden f�st�lt, Sess jobbnak l�tta elvinni innen az �jult l�nyt. Karj�ba vette… p�r perc m�lva m�r meg�rezte Rin illat�t. Kicsit t�vol t�l�k puh�n landolt, hogy a le�nyz� min�l kevesebbet �rezzen bel�le. Le�lt �s �lesztgetni kezdte, de nem jutott semmire.

·         Natsumi… - csak n�zte a s�padt arcot… f�ltette. K�zelebb hajolt �s finoman megcs�kolta. Erre h�sn�nk szeme kipattant… felm�rte a helyzetet �s hatalmas vigyor �lt ki az arc�ra. Fel�lt �s �t�lelte, majd m�lyen a szem�be n�zett.

·         Valamit el kell mondanom.

·         Mit?

·         H�t… azt hiszem, hogy el�tkoztak… az az �tok… amely Fuyu- n is volt egykoron… nem lehetek boldog azzal, akit szeretek!- csillog� tekintete elhom�lyosult… s�rni kezdett. A szellem ism�t els�p�rte a m�sik arc�b�l azt a rakonc�tlan tincset, �s nyugtattatta.

·         Tudod, hogy Fuyu megt�rte? – sz�lalt meg v�g�l.

·         T�nyleg?

·         Igen… ez�rt kov�csolta a kardokat. Ezekkel felv�rtezve v�vta meg az utols� csat�j�t. �s Shan- nal nagy nehezen v�gzett. Midoriko- val egy volt a sorsa... meghalni �s beb�rt�n�zni egy szellemet. Csak az � lelke megnyugodhatott. De Natsumi. Most el kell menned, nekem m�g van egy kis dolgom ezen a vid�ken. Menj el a Nyugati kast�lyba, ott m�r ismerik Jaken- t, de nem fogj�k beengedni. Vidd el ezt. - azzal a kez�be adott egy kagyl�szer� t�rgyat.

·         Mi ez?

·         Ne nyisd ki! - sz�lt r� a l�nyra, aki �ppen ezt a cselekv�st akarta elv�gezni. Lassan b�lintott, mire az eddig �l� helyzetben l�v� d�mon fel�llt �s �t is felseg�tette.

·         Vigy�zz magadra! - �lelte meg v�g�l. Mikor elindult sem akarta elengedni a kez�t, b�s szemekkel v�g�l elindult Rin ir�ny�ba. �k egy kis �sv�ny sz�l�n v�rt�k a t�bbieket. A kisl�ny Ah Un – on m�r szinte aludt, b�r k�v�ncsi volt, hogy mi tart ennyi ideig. A kis z�ld gn�m pedig fel s al� j�rk�lt, kezdett agg�dni gazd�j��rt. Ekkor Nats kil�pett a f�k k�z�l �s gondolkodva egyre-egyre csak visszatekintett, b�r m�r r�g kil�pett abb�l a t�vols�gb�l, ahol m�g l�tta �t.

·         Indulunk! - sz�lt a hozz� nem ill�, jeges hangon.

·         M�ris? - Ny�jt�zott a kis le�ny.

·         Igen... musz�j. - simogatta meg a fej�t.

·         Jaken, Sesshoumaru- sama k�ri, hogy menj�nk „haza”, �s hogy ne v�rjunk r�.

·         Micsoda? Nem fognak n�lk�le beengedni! - sip�totta szinte hiszt�rikusan a kobold.

·         De igen... - kinyitotta a kez�t, �s megmutatta a frissen szerzett t�rgyat, a m�sik b�lintott.

·         Akkor induljunk... - Ezt szinte suttogta. V�gre elhagyt�k az erd�t... az id� lassan haladt, �k is szinte vonszolt�k magukat. Kimer�ltek �s �lmosak voltak, de nem �llhattak meg... Natsy kegyetlen temp�t dikt�lt, m�g s�t�ted�s el�tt a palot�hoz akart �rni... mivel az utat nem ismerte, ez�rt a kis z�ld l�ny nem jutott ahhoz a kegyhez, mint Rin: a pihen�shez. A Nap m�r elt�nt a szikl�k m�g�tt, mikor el�rt�k a v�rva-v�rt helyet. Az id�sebb l�ny bekopogott a hatalmas kapun, amit k�t-h�rom percnyi v�rakoz�s ut�n egy h�feh�r haj� le�ny nyitott ki.

·         �dv�... - az becsukta �s val�sz�n�leg t�vozott. H�sn�nk megr�zta a fej�t �s ism�telten megkocogtatta az ajt�t. Az kiny�lt, de miel�tt ism�telten bez�rult volna, Nats felmutatta az aj�nd�kot, amit Sessh adott neki.

·         Egy ember? - sz�lalt meg m�lys�ges undorral. - Honnan ismered Sesshoumaru- sam�t? Jak... Jakvalami, te meg mit m�velsz? Csak nem � k�ldte �ket?- erre a megk�rdezett lehajtotta a fej�t �s b�lintott. - M�r megint egy haland�, na gyertek. - kedvetlen�l kit�rta a kaput, ekkor h�seink el� csod�latos l�tv�ny t�rult. Egy hatalmas terem tele vir�gokkal, �s igen �zl�sesen berendezve.

·         Eh... �dv�zletem! - hajolt meg kiss�, tudta, hogy mint haland� � itt csak szolg�l�i sorban van.

·         Hm... csak nem csavartad el a fej�t, te? - hangzott egy csilingel� kacaj... az emeletr�l egy komoly n� j�tt le, szem�ben komolys�g t�kr�z�d�tt. - Szervusz, Natsumi.

·         Nah�t... �dv�zletem, asszonyom! �n ismer engem? - k�rdezte meglepetten, majd meghajolt.

·         M�r r�g�ta szeretn�lek megismerni. Ez itt a l�nyom, Mina. - mutatott az el�bbi d�mon fel�.

·         �n �n?- k�rdezte f�l�nken.

·         �n pedig Seiya, �n vagyok Sesshoumaru �desanyja. �dv�z�llek a palot�mban, �lmok �rn�je!