3. fejezet: Inu Taisho fia...

Natsumi �rtetlen�l n�zett az asszonyra, aki m�g mindig igaz�n fiatalnak t�nt. Nem jutott sz�hoz, fogalma sem volt, hogy mit mondjon. „Honnan ismerhet? � Sesshoumaru anyuk�ja? De...”

- Sajn�lom, hogy ilyen v�ratlanul rontottunk be, �n...

- Ugyan, ne magyar�zkodj. Gyere, mutatok neked valamit! - azzal intett, hogy k�vesse. A l�ny v�gign�zett t�rsain, akik meglepetten pillantottak r�. - Natsumi! - sz�lt a n�... hangja fi��hoz hasonl�an csengett. Mire kil�ptek a palot�b�l, a Nap m�r szinte elt�nt a hegyek m�g�tt, m�gis v�r�ses f�nyt adott Seiya komoly, �mde sz�p arc�nak. - �llj meg itt! - utas�totta, majd nemsok� visszat�rt egy karddal a kez�ben.

- Nah�t... - csod�lkozott. - Ez... �rdekes... - �rdekl�dve figyelte a megmunk�latlan fegyvert, amely legal�bb �tsz�z �vesnek t�nt.

- �t�tt-kopott kis kacat, nem j� semmire. A f�rjem hagyta r�m... - a szem�ben az eml�kek b�s kavalk�dja �rv�nylett, keser�en mosolygott. - Azt mondta, hogy er�s vagyok, de meg kell magamat v�denem... �s a fiamat... bizony, akkor Sesshoumaru csup�n kisbaba volt... egy �rtatlan kis csecsem�... hinn�d, hogy a Nyugat �r�k�se is volt gyenge? - Natsu mag�ban kacagott... elk�pzelte kicsinek... ahogy a sz�leihez fut �s j�tszik... azt�n elszomorodott... „Az �desapja... meghalt... ”

- Sesshoumaru apuk�ja... hogy... halt meg?

- �rdekel? Inu Taisho korunk legnagyobb kutyaszelleme volt... er�s, magabiztos... nagyon hasonl�t r� a fia... azt�n... egyszer... megismerkedett egy haland� n�vel... ekkor a fiunk m�r teljesen olyann� v�lt, mint �... v�gyott a hatalomra, ahogy � is, mikor fiatalabb volt... azt�n megsz�letett annak a n�nek a gyereke... � Sesshoumaru f�ltestv�re... egy hanyou...Inuyasha... amikor ezt a nevet kapta. Aznap �jjel a Nagy Kutyaszellem elhunyt... az�ta nem l�tja be, de Sesshoumaru m�g mindig feln�z az apj�ra... a p�ldak�pe. Egyszer azt mondta nekem, hogy sosem szeret bele egyetlen emberbe sem... ez addig �gy is volt , m�g meg nem jelent�l. Sz�val most megl�tjuk, hogy te vagy-e Fuyu �r�k�se, k�pes vagy-e haszn�lni az Egyens�ly Peng�it. K�sz�lj fel... kider�l, hogy m�lt� vagy-e arra, hogy egyszer te l�gy a Nyugat �rn�je.

- �rn�?

- Ha neked kell megv�vni ezt a harcot... akkor valaki melletted lesz, ahogy Fuyu mellett is egykoron. De hogy az �n fiam lesz-e? Hogy ugyanazt a hib�t k�vesse el, mit Inu Taisho... nem! - azzal egy pillanat alatt a l�ny mellett termett, aki �pphogy elhajolt a csap�s el�l. Kih�zta a kardokat a h�vely�kb�l, �s keresztezte �ket maga el�tt. A szok�sos f�ny �lelte k�r�l, ekkor kisebb nyugalmat �rzett, tudta, hogy a kardok n�mi v�delmet ny�jtanak sz�m�ra. - Sz�nalmas... - mormogta az orra alatt az id�sebb n� �s egy laza mozdulattal akkora t�mad�st k�ld�tt fel�, amely p�r m�sodperc alatt �tszak�totta a v�d�pajzsot, Natsu egy halk sikoly k�zepette a f�ldre esett. Seiya lassan s�t�lt mell� �s len�zett r�.

- Ahogy sejtettem... kiz�rt, hogy egy ember legyen Fuyu reinkarn�ci�ja... hm... Sesshoumaru nemsok� elveszi Kasug�t... �s te nem tehetsz semmit. K�rlek, hogy mondja le r�la... vagy meghalsz. A d�monok �s az haland�k nem illenek �ssze. Vedd tudom�sul, hogy a te nem �rsz annyit, hogy megzavarhasd egy youkai �let�t. Ez az utols� figyelmeztet�s. - azzal h�tat ford�tott, �s otthagyta a le�nyt, akib�l nemsok�ra egy hatalmas ki�lt�s szakadt ki. A sebek, amiket szenvedett el�g s�lyosnak t�ntek, de neki nem f�jtak... nem �rzett semmit, csak hatalmas �ress�get a sz�ve legm�ly�n... ekkor felpillantott az �gre... hirtelen lehunyta a szem�t. Es�cseppek folytak v�gig az arc�n... egyre t�bb �s t�bb, nemsok� a ny�ri zivatarhoz hasonl�v� v�ltak. Nemsok� krist�lytiszta k�nnyei meg�ll�thatatlanul g�rd�ltek le s�ros arc�n... tal�n az b�ntotta, hogy alulmaradt? Esetleg hogy Seiya szerint nem lehet azzal, akit teljes sz�v�b�l szeret?

- Ez nekem t�l sok... mi�rt... - suttogta – mi�rt teszed ezt velem, Fuyu? Mit akarsz el�rni? - ki�ltott, b�r tudta, hogy akihez besz�l, az nem hallja. - Nem �rtesz meg, ugye? Mi�rt s�rok? Ez nem m�lt� egy hatalmas papn�h�z... de tudd meg! �n nem voltam, nem is vagyok �s nem is leszek! Nem akarom! Nem... ez... nekem sok. - Len�zett a s�ros f�ldre, egyenesen egy kis t�cs�ba... szemei v�r�sek voltak, finom von�s� arca pedig tele volt sebekkel, amelyekb�l vastag cs�kokban sziv�rgott a v�r. Haja a megszokottn�l is csapzottabb volt... ekkor esz�be jutottak a reggelek, amikor m�g minden vid�m volt. �tlagos, egyszer� l�ny... k�l�nleges �lmokkal. Akaratlanul is ahhoz az imm�r begy�gyult s�r�l�shez ny�lt, amit T�le szerzett... „Nem valami sz�p eml�k... de seg�t... eml�keznem kell... ” Ekkor m�r nem csak a saj�t mag�t l�tta... mint egy hom�lyos t�k�rben rajzol�dott ki a f�rfi alakja, Natsu pedig mintha el szerette volna �rni ny�lt fel�... egy k�p fel�, amely egy es�csepp hat�s�ra szertefoszlott, nyoma sem maradt. Furcsa l�ng �gett benne... volt egy v�gy, ami hajtotta, egy �rz�st, ami motiv�lta. Egy arc, egy hang egy szemp�r... egy szellem. Egy l�ny, aki annyira m�s, mint �. Egy f�rfi, akit nem tud kiverni a fej�b�l... valaki, akit szeret. A k�vetkez� pillanatban tenyer�re t�maszkodva pr�b�lt �ll�helyzetbe ker�lni... kev�s sikerrel. �jra �s �jra megpr�b�lta, de minduntalan visszaesett a f�ldre. Lihegve szor�totta v�ll�t, ami kez�t v�r�sre festette. �sszesz�k�tette a szem�t, m�r alig l�tott...

- Natsumi- san! Natsumi- san! - valaki odafutott hozz�... narancss�rga ruh�t viselt, �s felemelte h�sn�nk fej�t, ami l�tsz�lag nehez�re esett. - Jaken mester, seg�ts! Gyere gyorsan! - azzal elrohant.

- Rin... - egy �les sik�t�s k�zben sz�v�hez kapott majd eld�lt... valaki k�zeledik... - most a f�ld�n fekve, mindent oldalr�l l�tott... egy kisl�ny, egy... z�ld valami �s egy... n�... m�g�tt�k... valaki �ll a f�k k�z�tt... fekete ruh�ban... mellette egy f�rfi... szint�n ugyan�gy �lt�zve... k�zelednek... mindj�rt oda�rnek... a l�ny lehajol �s mosolyog... minden... elmos�dik... Sesshoumaru...

*

- Mondtam, hogy k�r idehozni, mert �gysem � az! - suttogta valaki.

- L�nyom, csend legyen! - szidta le egy �les hang. - Figyeltem �t, �s l�ttam, amit akartam. Val�sz�n�leg � maga Fuyu lelk�nek hordoz�ja, de semmi k�ze hozz�, m�s, mint � volt. Csup�n egy �rny lehet m�g�tte, nem lehet olyan j�. Tal�n majd aki ut�na j�n...

- De azt Sesshoumaru nem v�rhatja ki! Neki pedig el kell vennie... ak�r � az, ak�r nem. - magabiztosan besz�lt.

- Csitt, m�g fel�breszted! Tudom... de nem akarom, hogy a csal�dunk b�szkes�ge egy egyszer�... gyenge...

- Embert? Igaz... hidd el, hogy nekem sincs �nyemre a dolog, de any�m... neki adta a med�lt! Ez csak jelent valamit.

- Szerintem pedig nem. Ak�rhogy is, nem lehetnek egy�tt... �gy lesz a helyes, m�g Natsumi sem akarn� elvenni a boldogs�got, amelyet Kagusa r�v�n kaphatna. Neki �t sz�ntuk, el�ny�s lenne... a kardokat visszaszolg�ltatjuk neki.

- Kinek?

- Kasug�nak. Azt�n � lesz Nyugat Ur�nak hitvese, ahogy elrendelt�k... m�g Inu Taisho -val �s az � sz�leivel.

- Natsumi? �t meg�l�d?

- Nem, de visszak�ld�m a saj�t vil�g�ba, � nem ide val�. Itt nincs helye.

- Hol van Sesshoumaru?

- Harcol, nem �r haza egy darabig... mikorra ide�r majd bel�tja, hogy nem k�vetheti el �desapja hib�j�t. Mindenkinek tudnia kell, hogy hol a helye. A sorsunkat pedig nem mi ir�ny�tjuk... a testv�red hamar el fogja felejteni, hogy egy�ltal�n ismerte ezt a... - ekkor a le�ny szemei kipattantak �s tekintete egyenesen az asszony�val tal�lkozott. Abban egy csepp sajn�lat, de ann�l t�bb c�ltudatoss�g t�kr�z�d�tt.

- Natsumi...

- Hallottam. - egy �gyban fek�dt... a sebeit eddig gondosan ell�tt�k. - Megyek, a vil�g�rt sem akarok zavarni, k�sz�n�m, hogy seg�tettek. Viszl�t kisasszony, asszonyom. - a hangja mintha nem is az �v� lett volna... �rzelmekt�l mentes, nyugodt..

- B�lcsen teszed. Ahhoz k�pest...

- Tudom, nagy k�r, hogy ember vagyok, �s nem egy miko �r�k�se...

- Bizony. A dolgaidat �sszek�sz�tett�k, nemsok�ra indulhatsz.

- Hai... - felt�p�szkodott �s fel�lt�z�tt. Egy �ra m�lva – viszonylag gyorsan, bele�rtve azt, hogy mekkora f�jdalmai voltak �s a bal karj�t m�g mozgatni sem tudta. - elk�sz�lt �s b�cs�zni k�sz�lt. Most vette �szre, hogy milyen gy�ny�r� a kast�ly... a Hold ez�st�s f�nye v�gig�szott a tavon, amely mellette ter�lt el.

- Natumi... - sz�lt b�san a kis Rin, mikor megl�tta, hogy mire k�sz�l.

- Elmegyek. V�gleg... l�gy... l�gy j�... - mag�hoz �lelte a kisl�nyt, a k�nnyei ism�t eleredtek.

- Viszl�t! - mondta csendesen a kobold, aki ez�rt egy h�l�s, �mde er�ltetett mosolyt kapott. - �g veled, Jaken... azt�n vigy�zz magadra! - h�tat ford�tott �s integetett nekik. Ekkor Seiya visszament a palot�ba, de tudta: a t�bbiek megv�rj�k... az utols� pillanatot, amikor l�tj�k. P�r percen bel�l m�r csendesen s�t�lt a tavacska partj�n, amelynek apr� hull�mai l�bait most�k. Csod�latos �jszaka volt... b�k�s... �s olyan, ak�rcsak �... mag�nyos. Szomor�an pillantottak r� a csillagok, f�ny�kkel gyeng�den simogatt�k �s vigasztalni pr�b�lt�k...eredm�nytelen�l. „V�g�l is mindennek �n vagyok az oka... ha nem... ha nem tal�lkozom vele, akkor most nem... akkor most nem lenne okom arra, hogy szomorkodjam... annyira... ha csak m�g egyszer... egyszer �t�lelne... Sesshoumaru” Egy forr� k�nnycsepp szaladt v�gig arc�n... „Fuyu �s Shun... �k az okai... minden miattuk t�rt�nt... igen... nem... �n voltam... ” Ekkor egy alak bukkant fel a t�volban. „Csak nem megint Shun? Most v�gzek vele!” El�r�ntotta az Am�t �s a Yum�t, majd dacolva a szenved�s�vel rohant ellenfele ir�ny�ba. Mikor k�zel �rt hozz�, meredten b�mult r�. Mint akit megbabon�ztak; ledobta a f�ldre a peng�ket �s bizonytalanul l�pkedett fel�.

- Sesshoumaru... Sesshoumaru! - odafutott nekid�lt Sessh- nek – Sesshoumaru... - azzal ism�t s�rni kezdett, most m�r szorosan �t�lelve a szellemet.

- Natsumi... - kezdte csendesen... de ink�bb nem folytatta. A l�ny h�t�ra tette a kez�t, majd a karj�ba z�rta. „Sz�val tal�lkozt�l az �desany�mmal...” Gondolta, majd feln�zett a Holdra, amelynek f�nye a hull�mokkal j�tszott. Ism�t �rezte azt a k�l�nleges, b�d�t� illatot, amelyre annyira v�gyott. �szrev�tlen�l besz�vta, hogy sose felejtse el a l�nyt, akit szeret.