4. fejezet: A barlangban

A Hold var�zslatos f�nye gyeng�den �lelte k�r�l a k�t l�nyt, akik egym�s karjaiban a csillagok v�delmez� sz�rnyai alatt �lltak. „Nem szabad s�rnom, nem szabad” mondogatta mag�ban egy fiatal, igaz�n sz�p l�ny. B�san elengedte a f�rfit �s a szem�be n�zett... abba az aranys�rga szemp�rba, ami m�r az els� pillanatban elb�v�lte.

- Mennem kell... - megszor�totta m�g egyszer a kez�t... utolj�ra. Gyorsan h�tat ford�tott neki, vissza sem n�zett... fut�snak eredt, a k�nnyei forr�n most�k arc�t. A f�jdalom, amir�l azt hitte, hogy nem lehet nagyobb most v�gtelennek t�nt. A sz�v�re hatalmas nyom�s nehezedett, m�r alig kapott leveg�t... de nem �llt meg. Min�l k�zelebb volt hozz�, ann�l jobban �rezte, hogy elvesztett valamit... egy darabot az �let�b�l. A es� ism�t eleredt, ez�rt �gy d�nt�tt, hogy beh�z�dik egy barlangba, amely az �t mellett magasodva szinte h�vogatta a f�radt v�ndort. Ruh�j�t m�r nem csak v�r, de v�z is �ztatta... egy�ltal�n nem eml�keztetett egy hatalmas papn�re. Rohant, majd mikor oda�rt, a f�ldre t�rdelt, tenyer�be temette orc�j�t. „Er�s vagy, er�s vagy, nem f�j, nem f�j... megoldod... nem szeretheted... nem” M�lyet s�hajtott �s kin�zett a es�ben f�rd� t�jra... aludnia kellett. Lehunyta a szem�t... de az �lom, amelyet most annyira �h�tott nem sz�llt le r�. L�ngol� tekintettel �lt fel �s egy megvet� pillant�st vetett a peng�kre, amelyek m�g midig az oldal�n pihentek. Lecsatolta �ket �s teljes erej�b�l a eldobta �ket, majd lihegve n�zte a fegyvereket, melyek t�le igen t�vol �rtek f�ldet. H�t�t egy laposabb szikl�nak d�nt�tte, �gy csukta le s�t�tbarna szemeit... A cseppek halkan kopogtak a f�k �gain, Natsu pedig imm�r fegyverek n�lk�l l�pett el�. Habozott, majd kit�rta karjait �s lehunyta szem�t... �rezte, ahogy a nedves ruha b�r�re tapad, ahogy haja ism�telten csurom vizess� v�lik. Hirtelen er�s szor�t�st �rzett a derek�n, majd mire feleszm�lt volna ajka egy szellem�hez tapadt. „Sesshoumaru...” �tkarolta a nyak�t �s �lvezte a pillanatot... egy �rz�st, amelyre annyira v�gyott, egy �rint�st... v�gre beteljes�lt... tal�n utolj�ra. Hosszasan �lltak �gy, mikor azt�n Natsy ell�kte mag�t�l, �s a sz�j�ra tette kez�t... ki tudja... tal�n jelezni akarta, hogy nem lehet... vagy csak tudni... val�s�g-e ez az eg�sz...

- Seiya... - vette �szre az asszonyt, aki fia mell� s�t�lt, r�n�zett �s vigyorgott, majd elt�nt... erre Sesshou ism�t kit�rta a karj�t, visszah�vta szerelm�t, aki hozz�b�jt... tal�n �r�kre elment a n�? Engedi, hogy boldog legyen? Nem... tal�n ez a v�gs� tal�lkoz�s. S�rni akart, de nem volt k�pes r�... mi ez... len�zett �s minden elhom�lyosult... Sess... a Toukijin... a sz�v�be... sz�rta... nevetett... a tekintete... ak�r a... t�z... Shun...

- Neee! - ki�ltotta k�ts�gbe esetten egy l�ny, akinek hevesen dobog� sz�ve megnyugtat�sra szorult. M�lyeket l�legzett �s a Yume ut�n kapott. A barlang �res volt, ett�l egy kicsit nagyobb biztons�gban �rezte mag�t... az es� nem �llt el... csak egy �lom... egy r�m�lom. Felkelt, de esze �g�ban sem volt kimenni... az eg�sz annyira k�s�rteties volt... m�gis... egy furcsa, megmagyar�zhatatlan er� hajtotta... „Az a cs�k mindent meg�r...” Az oldal�ra er�s�tett fegyverekkel v�gt�re is kil�pett... nem kock�ztatta... nem akarta...kit�rta a kez�t... pontosan �gy, mint akkor... csak v�rt �s v�rt... arra a f�rfira, aki elveszi az �let�t... de nem t�rt�nt semmi. A karja elnehezedett, csoda, hogy ekkora s�r�l�ssel eddig tartani tudta. Elkezdte lefejteni r�la a nedves sz�vetet, amely m�r eg�szen a sebbe �gyaz�dott... vissza kellene mennie... most a l�gy es� sem simogatta... lefedte a s�r�l�st, amelyet m�r kitiszt�tott az �gb�l hull� aj�nd�k.

- Seg�tsek? - valaki finomat felemelte a karj�t �gyelve arra, hogy ne b�ntsa.

- K�sz�n�m...- mosolygott R�... tal�n az igazi Sesshoumaru- ra... mikor v�gzett, akkor mag�hoz h�zta az �zott le�nyt, �s a szem�be n�zett. V�gigsim�tott az arc�n, amin egy halv�ny p�r t�nt fel egy sz�les vigyor k�s�ret�ben... mint az �lomban... szerelme arca lassan k�zeledett az �v�hez, �m � az utols� pillanatban arr�bb hajolt, ez�rt a bizserget� �rz�s a nyak�t �rte. Zavartan pislogott r�, amin m�g a nagy�r is meglep�d�tt volna? Alig l�that�an megr�zta a fej�t �s elfordult... ekkor m�r a haja is kell�k�ppen el�zott... mintha ez az eg�sz m�r megt�rt�nt volna... �s pontosan tudta... nem. Nem halhat meg... el akart indulni, de egy er�s kar mag�hoz h�zta... az �lom... az �rz�s... val�s�gg� v�lt. Az ajka... az utols� dolog, amit ezen a vil�gon �rezni akart... lehunyta a szem�t... �tkarolta a nyak�t... hossz�, �r�knak t�n� percekig �lltak �gy. Egyszer csak a d�mon sz�ja sz�l�n mintha egy halv�ny mosoly bujk�lt volna... de nem tett semmit, csak �t�lelte... l�gyan... tal�n nem akart neki f�jdalmat okozni?

- A Toukijin! - ki�ltotta szomor�an, mikor megl�tta a kardot. Sesshy r�, majd a fegyverre n�zett.

- Igen. Mi olyan k�l�nleges rajta?

- Nem akarsz meg�lni? - k�rdezett r� egykedv�en.

- Mi�rt ne? - l�tszott, hogy esze �g�ban sincs elvenni a l�ny �let�t... Nats �rezte... - De ezt meg honnan veszed?

- H�t... semmi! - �t�lelte, majd a barlang fel� vette az ir�nyt. - Mire v�rsz? Nem j�ssz? - elindult, de epekedve v�rta Sess l�pteinek hangj�t... azonnal le�lt a kis k�h�z, ahol az el�bb aludt.

- Nagyuram... - kezdte el... besz�dst�lusa egy kicsi hasonl�tott Jaken�hez. - Nem �lsz le? - mikor nem mozdult a m�sik, akkor �gy d�nt�tt, hogy a tettek mezej�re l�p. Felpattant ( m�r amennyire gyorsan ez lehets�ges volt ) �s kez�n�l fogva leh�zta a f�ldre. Erre egy enyhe morg�s volt a v�lasz.

- Natsumi...

- V�rj... mondhatn�m �n el�bb?

- Persze.

- K�sz�n�m. Hol is kezdjem? - tette fel a k�lt�i k�rd�st- El�sz�r is szeretn�k gratul�lni az eljegyz�sedhez... Kasuga bizony�ra nagyszer� l�ny. - � maga sem hitte el, amit mondott. - �ppen ez�rt... hogy most itt vagy velem, az... az nem... egysz�val nem szabadna itt lenned. - Sess nem �rtette: nem � h�vta? Akkor meg most mi�rt besz�l �gy... „A n�k annyira kisz�m�thatatlanok” f�st�lg�tt mag�ban. - De... ha nem... sz�val... nyugodtan elmehetsz, nem szeretn�m, ha miattam veszn�l �ssze �desany�ddal. Most... �gy utolj�ra... megk�rlek, hogy menj el. Csak m�g nehezebb lesz... az �n utam... mag�nyosan kell �lnem. Neked az �r�ks�gedet... nekem pedig az Egyens�lyt kell v�delmeznem. Ez ellen nem tehet�nk semmit. De szeretn�m elmondani... - m�r alig b�rt a k�nnyeivel – �n... - „Mondd ki, akkor maradni fog” m�lyet s�hajtott – szerencs�s vagyok, hogy megismerhettelek. - „Ennyi? Natsu, te szerencs�tlen vagy, nem szerencs�s! Mondd ki... csak egy sz�... igen... egy sz�, ami az �letet csak bonyol�tja.” vitatkozott a l�nyban k�t er�... k�t hatalmas �r... az �sz �s a Sz�v - Nos... az hiszem, hogy menned kell... a h�god m�r v�r... - felkelt, hogy ill� m�don b�cs�zzon el att�l, akinek az esetleges boldogs�ga akkora szenved�st okozott sz�m�ra. Sessh mintha hezit�lt volna valamin... tal�n... a k�vetkez� pillanatban h�sn�nk ism�t a youkai �lel�s�b�l pr�b�lt(?) kibontakozni. - Na de nagyuram... a jegyesed? A csal�dod... Rin... m�r v�rnak r�d!

- Hm... Natsumi, �n m�g nem �rtem vissza a vad�szatr�l. - egy ravasz kis vigyor �lt ki az arc�ra, Natsy sosem l�tott m�g ilyet... t�le biztosan nem.

- Rendben, akkor �n pedig m�r a keleti ter�leteken harcolok. - felelte �s boldogan cs�kolta meg szerelm�t. „B�rcsak �r�kk� tarthatna ez a pillanat”... lopva az oldal�n f�gg� katan�ra tekintett. „Nem... majd k�s�bb.” Hatalmasat �s�tott, szinte a hegyek is beleremegtek.

- Nem szeretn�l pihenni? - k�rdezte a szellem.

- De... nem tudom. Itt maradsz? Megv�rod, am�g fel�bredek? - a tincs ism�t a f�le m�g� ker�lt, ekkor m�r nagyon laposakat pislogott.

- Tal�n. - sz�lt v�g�l Sesshou.

- Akkor... tal�n. - kedvese v�ll�ra hajtotta a fej�t, de sok�ig nem aludt... figyelte az es�cseppek halk nesz�t... �s h�l�san nyugt�zta, hogy Sess m�g az apr� mozdulatokat is finoman tette meg, �bren vigy�zta az �lm�t.

- „Natsu... t�nyleg azt hiszi, hogy nem tudom; �bren van... sosem fogom meg�rteni. De ilyenkor milyen gy�ny�r�... nyugodt. Tal�n nekem is pihennem kellene egy kicsit. Hossz� �t �ll m�g el�tt�nk.” Lassan h�trad�lt, erre Natsumi szemei kipattantak.

- Ugye nincs semmi baj? - n�zett r� agg�dva.

- Nincs. - ett�l a le�ny megnyugodva h�tr�bb hajolt, hogy el�rje szerelm�t, aki a karj�ba z�rta. Natsu m�g egy kicsit mocorgott, majd teljesen elhelyezkedett az egyetlen helyen, ahol lenni akart. Az egyetlen f�rfi �lel�s�ben...

- „Szeretlek...” mondta mag�ban. �gy aludt el a k�t l�ny, egym�s karjaiban... de term�szetesen „elm�letileg” egyik�k sem volt a barlangban.