5. fejezet: A d�nt�s napja

A ny�ri zivatar l�gyan mosta a hegyek oldalait, a szomjas f�ldnek pedig �letet adott. Egy fiatal l�ny a barlangban pihent, h�t�t ugyanannak a lapos szikl�nak t�masztotta, mint amikor felriadt... abb�l az �lomb�l, ami rem�nyei szerint sosem fog val�ra v�lni. Lassan nyitotta ki a szem�t, majd finoman jobbra fordult. „Itt van, igaz volt minden....” b�ztatta mag�t. Nemsok� egy szomor� s�haj hagyta el az ajkait �s felt�p�szkodott... „Hogy is gondolhattam, hogy igaz...” egy forr� k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n. Mikor v�gre befejezte a k�sz�l�d�st az oldal�ra csatolta k�t peng�t, b�r nem volt nagy kedve hozz�. „Ezek az okai... Fuyu, mit akarsz t�lem? Nem sz�m�t... m�r �gysincs �rtelme annak, hogy Nyugaton maradjak...” keser� vigyorra h�zta a sz�j�t, mikor visszan�zett arra a helyre, ahol fek�dt... „Csak egy �lom... a vil�g legszebb �lma...” Ekkor kil�pett a zuhog� es�be, �s er�s k�nyszert �rzett... hogy �jra kiny�jtsa a kez�t, mint akkor... „Nem, nem lehet” megr�zta a fej�t �s tov�bb indult. Szomor�an ballagott az eredeti c�lja, Kelet fel�. Az id� lassan v�nszorgott, a sz�rke �gbolt m�g�tt valahol a Nap sugarai v�gytak arra, hogy megmutathass�k magukat. Natsu halkan l�pkedett, k�zben egyre-egyre felid�z�dtek benne a r�gi eml�kek, Miyu �s a csal�dja… a bar�tn�i… Hana �s Kaiji… nah�t… id�tlen id�k �ta nem gondolt r�. Vajon hogy lehet, mit csin�lhat… hi�nyzik neki? Egy�ltal�n… visszat�rhet valaha? Vagy �r�kre itt kell �lnie… egyed�l? „Sesshoumaru” Egy forr� k�nnycsepp gurult le az arc�n, 

-         Mi a baj Natsu dr�g�m? – l�pett ki valaki a f�k k�z�l. A z�por f�tyl�ban is ki lehetett venni az alakj�t, mintha egy l�thatatlan burok megv�dte volna a k�ls� hat�sokt�l.

-         Shun… - suttogta d�h�sen �s a Yum�ra tette kez�t.

-         Nyugodj meg kis hercegn�m, nincs mit�l f�lned. – a hangja gyan�san kedves volt, a l�ptei pedig egyenletesek… mintha r�gi bar�tj�hoz k�zeledett volna. A d�h �s a gy�l�let egyre kevesebb helyet hagyott a le�ny sz�v�ben… arra v�gyott, hogy el�gt�telt vegyen, hogy megsemmis�tse… sosem �rzett ilyet… �pp ki akarta r�ntani a Yum�t, mikor furcsa dolog t�rt�nt vele… „Ame…” pillantott r� a peng�re, amely hirtelen megmozdult… �jra �s �jra, ritmusosan… ak�r a sz�vdobog�s. „El�r�ntsalak?” a markolatra tette a kez�t, ekkor egy k�l�nleges, vak�t� f�ny vette k�r�l, ami sokkal nemesebb volt, mint az eddigiek… minden els�t�t�lt… ezen id� teljesen kiesett az eml�kezet�b�l… mikor legk�zelebb kinyitotta a szem�t, k�l�nleges l�tv�ny t�rult el�: h�feh�r t�j, ameddig csak ell�tott. �s egy n�… fekete szemei voltak, amelyek b�san n�zt�k a havat, most egyenesen r� szegez�dtek. A ruh�ja is ez�st�s volt, ak�rcsak a haja, a b�re pedig s�padt, ak�r a Hold sugarai.

-         Fuyu… - ugrott be neki a n�v, ami hallat�ra az ismeretlen elmosolyodott, majd megfordult.

-         Natsumi, b�zom benned. – a hangja ak�r a falevelek serceg�se hull�sukkor.

-         Bennem? De… nem vagyok k�pes r�! Nem akarom v�gigcsin�lni! – csattant fel a l�ny.

-         Dehogynem. V�gre m�r tudod, hogy hov� tartozol. Te vagy az �lmok �rn�je? Sokan mondj�k, nem? �m t�vednek… - sz�netet tartott - tov�bbra is vigy�zok r�d, mert a Kardok �letben tartanak engem… nem haltam meg, �gy m�g mindig �n vagyok az, aki fel�gyeli az Egyens�lyt. Te vagy az, akiben a lelkem egy r�sze �jj�sz�letett, ez�rt te vagy a legm�lt�bb arra, hogy harcolj a c�lok�rt, amikr�l tudom, hogy fogalmad sincs. Natsumi, nem bukhatsz el, mert rajtad �ll, hogy b�ke vagy k�osz uralkodik el ebben a vil�gban.

-         Csak ebben?

-         A m�sikban m�r senki sem eml�kszik r�d… ahogy meghalt�l…

-         Meghaltam? – ki�ltott fel. – Mikor? Nem is eml�kszem. K�rlek, engedj vissza, nincs t�bb� marad�som Nyugaton.

-         Tudom, hogy mit �rzel. Shun pontosan �gy akar veled v�gezni, ahogy velem tette. Az �lmok, amiket l�tt�l… mind fejezetek az �letedb�l. L�ttad a saj�t pusztul�sodat, igaz?

-         Igen…

-         Mit l�tt�l? Ki v�gez veled?

-         Nem tudom… azt hiszem, hogy Shun…

-         Csak hiszed, igaz? Mert ott volt valaki, akit szeretsz, aki gyakorlatilag a v�gzeted. Nem tal�lkozhatsz vele. Most nem a te �letedr�l van sz�, sokkal t�bbr�l. Ne k�vesd el azt a hib�t, mint �n. Mag�nyosan kell v�gigj�rnod az utat, amiben �n foglak vezetni. K�rlek… - most fel� fordult, a tekintete komor volt, m�gis rem�ny csillant benne. – tedd meg ezt.

-         Nincs m�s v�laszt�som, igaz? – tette fel a k�rd�st keser�en Natsu.

-         Nincs… sajn�lom. – a v�ll�ra tette a kezeit. – A feladatot v�gezni vele. Indulj!

-         De kivel? Shunnal? Nem lesz k�nny� feladat…

-         Biztos vagyok benne, hogy menni fog.

-         Honnan tudod?

-         Mert vagy � hal meg vagy Sesshoumaru. – ezzel elt�nt az erd� f�i k�z�tt, Natsy el�tt pedig ism�t felt�nt ellens�g�nek alakja. „Mi? Sesshoumaru… �gy �rti… nem, nem halhat meg” A szem�ben elsz�nts�gnak �s kegyetlens�gnek l�ngja �gett, �gy emelte maga el� f�l k�zzel a Yum�t, hogy az v�zszintes legyen.

-         B�jos… ak�rcsak Fuyu. De � sem v�gzett velem, te sem fogsz. Natsu, �llj mell�m �s feloldom az �tkot.

-         Szolg�ljalak t�ged? A legnagyobb ellens�gemet? Ne is �lmodj, Shun! – a hangja rideg, ugyanakkor �rzelmekt�l f�t�tt volt.

-         Igen. Ha velem leszel, nem veszthetsz csat�t. Egy�tt v�gleg legy�zhetj�k a mik�t, �s akkor… mindennek v�ge szakad. M�r nem lesz okom egy haland� le�nyra ford�tani az er�met, te meg b�k�ben �lhetsz egy szellemmel. V�lassz h�t, mi leszel? Az Egyens�ly �s a Peng�k �rz�je vagy… - eddig g�nyos �s sz�n� hangs�llyal besz�lt, most pedig al�zatosan, mintha egy hercegn�h�z sz�lt volna – ak�r te lehetn�l a Nyugat �rn�je… - m�r k�zel �rt hozz� �s k�r�l�tte j�rk�lt, lass� l�ptekkel az �sszezavarodott le�nyz�hoz besz�lt. – Mindened meglehetne, amire csak v�gyt�l… a hatalom, hossz� �let �s boldogs�g… szerelem… Natsumi, te ez�rt �lsz, t�ged nem a h�bor� ural. A lelked m�ly�n legsz�vesebben mindent elhagyn�l egyetlen l�ny�rt. – meg�llt �s a f�l�be s�gta – Megteheted. – �rezte a f�rfi forr� lehelet�t a nyak�n�l. – A ti�d lehet… k�t pici dolog�rt cser�be… a kardok. Mi sz�ks�ged van r�? Add nekem… - A le�ny fel�bredt a k�bulatb�l, amelyet a szabads�g v�gya k�ld�tt r�. Megfordult �s a harcos szem�be n�zett… ak�r a t�z… az �lom… k�l�n�s �rz�s ker�tette hatalm�ba… mintha Shun lett volna… megr�zta a fej�t �s a m�sik tork�hoz szegezte a kardot.

-         Amire ennyire v�gysz, az lesz a v�gzeted! – ki�ltotta.

-         Balga vagy… n�lk�lem nem is ismerhetn�d ezt a vil�got… �n v�lasztottalak, nem Fuyu. – ki�ltott r� - Tudom, hogy k�pes vagy eld�nteni, mi a helyes. – csendesedett… jeges hangja megt�rte az erd� halk nesz�t… a f�k suhog�sa megsz�nt, minden l�ny rejtekhelyet keresett mag�nak… egy ember kez�ben volt a vil�g sorsa. – Csak… �t kell adnod… Natsumi, t�gy j�t magadnak �s ny�jtsd �t nekem… benned vannak az Id� Kapuj�nak szil�nkjai, hazat�rhetsz… megv�ltoztathatod a j�v�det, ez csak rajtad m�lik. D�ntsd el, hogy ki vagy… egy sz�nalmas ostoba, aki lehetetlen �gyek�rt harcol vagy egy egyszer� haland�, akinek sz�m�t az �let… mi vagy? – A csendet imm�ron visszafojtott l�legzetek is k�s�rt�k. Egy l�gy h�pehely hullott le az Am�ra… de nem v�laszolt… nem dobbant meg, tov�bbi l�t�t egy olyan emberre b�zta, akiben tov�bbra is egy youkai ir�nti �rzelem �lt… „Sesshoumaru… ezt �rted teszem… sajn�lom…”

-         Shun… �n… t�nyleg csak arra v�gyom, hogy megtal�ljam a helyem… �s az �let… igen, sz�m�t… nagyon… �ppen ez�rt… - m�r alig b�rta visszatartani a k�nnyeit, mert �rezte, hogy olyat tesz, amit meg fog b�nni. – Ez�rt… nem engedem hogy egy aljas, g�tl�stalan d�mon uralja a Peng�ket! – kir�ntotta az Am�t is �s egyszerre sz�rta ellens�ge test�be, annak m�g elmenek�lni sem volt ideje. H�sn�nk kih�zta bel�le a kardokat, Shun pedig t�rdre rogyott.

-         Ostoba… mindent megadtam volna neked… mi�rt? – ny�gte ki utolj�ra. Natsy mell� hajolt �s f�l�be s�gta:

-         Mert l�teznek fontosabb dolgok is, mint a v�gyaim. – vissza sem pillantva elindult, hogy… „Mit tegyek? M�r v�geztem Shun- nal, nem? Most mi lesz… Fuyu, adj jelet…” Ekkor szembe tal�lta mag�t azzal, akinek fogalma sem volt, hogy mit mondhatna… igen, a f�rfival, akit szeretett… - Sesshoumaru. �r�l�k, hogy l�ttalak. –egy er�tlen mosolyt k�ld�tt fel�, majd folytatta �tj�t.

-         Elm�sz? – vill�mcsap�sk�nt �rte a k�rd�s. Visszatekintett r� �s hat�rozottan b�lintott.

-         Igen. – Sess lass� l�ptekkel k�zeledett fel�. – K�rlek, �llj meg… ne gyere k�zelebb…

-         Mi�rt ne? – tov�bbra is egyenletes temp�val haladt fel�.

-         Nem lehet… mennem kell…

-         Nem kell. – oda�rt �s �tkarolta a derek�t. – Rengeteg id�nk van, nem?- elsim�totta Natsumi arc�b�l a tincset, a l�ny pedig megszor�totta a kez�t.

-         Sesshoumaru… - suttogta halkan, �s megpr�b�lt elmenni… de nem tudott. Nem a youkai tartotta vissza… az � ereje meg sem k�zel�thette azt, ami visszah�zta… - Szeretlek… - sz�lt halkan- de mennem kell… sajn�lom. – elengedte a szellemet �s elt�nt. „Hogy lehetek ennyire… nem hiszem el… Sesshoumaru… jaj, Sesshoumaru… mi�rt teszed nehezebb�… mi�rt jelensz meg mindig ott, ahol vagyok? Bocs�ss meg nekem…” Ekkor m�r ism�t eleredt az es�… mennyd�rg�tt �s vill�mlott, a sz�l a f�k koron�it t�pdeste, amik meghajoltak akarata el�tt. Natsu pedig k�r�ln�zett… „Mi lehet az oka ennek a hirtelen v�ltoz�snak? Nem kellene a s�tnie Napnak? V�g�l is a legnagyobb vesz�ly m�r elm�lt…” az es�f�gg�ny m�g�tt egy alakot l�tott k�zeledni… hossz�, ez�st haja volt �s arany szemei… amikor k�zelebb �rt m�r biztos volt, hogy nem f�rfi �ll vele szemben…